Szoboszlai Dominik a Nemzeti Sportnak: Lehet, hogy Haalanddal szomszédok leszünk

– Nem zavarom?
– Ha önt nem zavarja, hogy eszem közben... – mondta lapunknak Szoboszlai Dominik Liverpoolban, nem sokkal azután, hogy aláírta a szerződését a hatszoros BL-győztes klubbal.

– Mi a menü?
– Á, semmi különös, csak itt a hotelben rendeltem egy hamburgert. Ez a megoldás maradt, mert nem mehetek sehova...

– Hogyan? Miért nem?
– Ajánlották, javasolták, hogy egyelőre maradjak a szobában, mert itt úgy gondolják, már felismernének, és az szinte biztos, hogy nem tudnék nyugodtan megvacsorázni sehol.

– És milyen a liverpooli hamburger?
– Az első harapás után azt tudom mondani, nagyon ízletes!

– Lapunk vasárnapi számában kollégánk, Domonkos Bálint azt írta: a karján egy Steven Gerrard-idézet szerepel, amely szerint a tehetség isteni áldás, de munka, alázat nélkül semmit nem ér. Mikor varratta ezt magára?
– Nagyon nehezet kérdez...

– Nem tudja a pontos dátumot?
– Dehogynem!

– Akkor?
– Ha megmondanám, szinte tudom előre, mit reagálnának az emberek... Tudja mit, nincs mit titkolnom: tizenöt éves voltam, szóval még gyerek, de nagyon igaznak és fontosnak éreztem ezt az üzenetet. Amikor kicsi voltam, ő volt az egyik legjobb játékos, és ha akkoriban kiskölyökként még nem a Liverpool volt a kedvenc csapatom, az ő tehetségét, a mérkőzéseken mutatott küzdeni tudását, az akaraterejét nagyon csodáltam. Ma pedig már a Liverpool FC a kedvenc klubom.

– Vasárnap óta hivatalosan is a világhírű klub labdarúgója – mik a következő napok feladatai? Mi a programja?
– Ma este megvacsorázom...

– Bocsánat: a hamburger után?
– Persze, ez még csak uzsonna, itt egy órával kevesebb van, mint Budapesten... Hétfőn edzek egyet, vár ránk még egy kevés papírmunka, aztán megnézek néhány szóba jöhető ingatlant, ahol majd lakni szeretnék. Aztán el kell utaznom Lipcsébe, összepakolom a cuccokat, elköszönök a korábbi klubomtól, szeretném mindenkinek megköszönni a támogatást a szeretetet és a biztatást, aztán irány Budapest, de legkésőbb tizedikén már újra itt leszek Liverpoolban, mert tizenegyedikén már az új csapatom edzésén veszek részt.

– Ha már itt tartunk: immár csak korábbi klubtársa, Gulácsi Péter a közösségi oldalán sok sikert kívánva tett ki kettejükről közös képet, amelyen a Német Kupát szorongatják – most üzenhet neki.
– Már beszéltem vele, és ő tudja, milyen a kapcsolatunk. Ott volt Lipcsében, amikor odaérkeztem, a klub játékosa lettem, és az első perctől kezdve számíthattam a segítségére a támogatására. Nagyon jó csapattársam volt, és remélem túljutott a sérülésén, és lesz még Liverpool–RB Leipzig Bajnokok Ligája-mérkőzés, amelyen megpróbálhatja kivédeni a szabadrúgásomat.

– A másik korábbi csapattársa, Erling Haaland a Manchester City játékosa: ő vajon mit reagált az klubváltására?
– Ezt történetesen pontosan tudom, mert megkaptam az üzenetét, beszéltünk már. Olyannyira, hogy Erling Haaland az ingatlankeresés ügyében is adott tanácsot, és nagyon is könnyen megeshet, hogy szomszédok leszünk. Megtudtam tőle, hogy több játékos is éppen Manchester és Liverpool között félúton egy nyugodt övezetben él, ahol megőrizhető a privát szféra, hétfőn megnézem miről is beszélt, nagyon kíváncsi vagyok. Az pedig természetes, hogy a Liverpool–Manchester City mérkőzések idején a barátságunkat félretesszük, biztosan fantasztikus élmény lesz egymás ellen játszani majd.

– Hogy látja magát kétezerhuszonhárom őszén?
– Nem akarok túl messzire tekinteni, lépésről-lépésre próbálok haladni, biztosan idő kell, hogy megszokjam a Premier League ritmusát, a Liverpool játékát, Jürgen Klopp elképzeléseit. A játéklehetőség a legfontosabb, mint minden esetben, és ha ez meg van, nyilvánvalóan szeretnék minél több gólt rúgni, gólpasszokat adni, elfogadtatni magam a környezetemmel, a szurkolókkal. Szeretnék rászolgálni arra a bizalomra, amelyet itt Liverpoolban minden pillanatban éreztetnek velem.

– Ezernyi hozzászólás kíséri az önnel kapcsolatos híreket, és most nagyon sokan kommentelték, hogy szurkolnak önnek, óriási lehetőségnek tartják ezt a szerződéskötést, és nagyon bíznak Szoboszlai Dominikban – nekik mit üzenne?
– Talán sablonos, hogy köszönöm a biztatást, de a válogatott mérkőzésein szerencsére volt alkalmam többször is átélni, milyen hatalmas szeretet vesz körül minket, magyar futballistákat, milyen támogató a légkör és mekkora erőt tud adni a nézők biztatása. Köszönöm nekik, hálás vagyok érte. És szurkolok annak, hogy lesznek követőim és több magyar játékos is eljut majd ilyen szintre.