Chelsea: A legmagasabb szintre érkeztünk – Lőw Zsolt

You can read the story in English here!

– „A legjobb helyen vagyok a legjobb időben” – nyilatkozta a Manchester City ellen sikerrel megvívott FA-kupa-elődöntő után Thomas Tuchel. Ön is úgy érez, mint a vezetőedző?
– Teljes mértékben – kezdte a Nemzeti Sportnak adott interjúját Lőw Zsolt, a Chelsea másodedzője. – Amikor megkerestek minket Londonból, gyorsan kellett döntenünk. Ráadásul nehéz szituációban voltunk, hiszen nem sokkal korábban zárult le pályafutásunk párizsi időszaka, talán mondhatom azt is, akkor még nem feltétlenül álltunk készen az új kalandra. De éppen azért, mert a világ egyik legnevesebb klubja hívott bennünket, végül arra jutottunk, hogy ebbe bele kell vágnunk. Ha van olyan klub, amelyikért érdemes vállalni a kockázatot, az a Chelsea. Európa legerősebb bajnokságában szerepel, márpedig a Premier League a legjobb edzőket és játékosokat vonultatja fel. Nem titok, szerettük volna megméretni magunkat ezen a szinten. A várakozásunk beigazolódott, amit reméltünk, megkaptuk, sőt még többet is! Azt azonban ne feledjük, hogy bár a jelek szerint jó úton járunk, még nem értük el a céljainkat.

– Hogy megint Thomas Tuchelt idézzem: „Fantasztikus körülmények között dolgozhatunk, hihetetlen a támogatás mértéke”. Ha nem tévedek, ebben is egyetért a „főnökkel”.
– Maximálisan! Az első napokban szerzett benyomásaim csak erősödtek azóta, elképesztően profi, fantasztikusan felépített klubba kerültünk. Nem túlzás, a futball legmagasabb szintjére érkeztünk! Kis időre szükségünk volt ahhoz, hogy mindenkit és mindent megismerjünk, de mostanra ezen a szakaszon is túl vagyunk, s kijelenthetem, tényleg jó helyre kerültünk. Mindenkinek megvan a helye és szerepe, minden pozíciót jól képzett szakember foglal el – ezért is működik tökéletesen a gépezet. Ráadásul baráti, mi több, családias légkörbe csöppentünk, a játékosok vevők az elképzeléseinkre, igyekeznek a legtöbbet megvalósítani abból, amit kérünk tőlük. S van okunk azt remélni, hogy minél többet dolgozunk együtt, annál messzebb jutunk.

– Húsz meccs, tizenhárom győzelem, öt döntetlen és két vereség – ez az eddigi mérlegük. Jónak mondható?
– Igen. Az elején volt bennünk némi bizonytalanság, nem tudhattuk, hogy amit eltervezünk, milyen gyorsan köszön vissza a pályán. Jóllehet hittünk abban, hogy hamar egymásra találunk a csapattal, ugyanis az első pillanattól fogva azt éreztük: az általunk képviselt futballfilozófia illik a klubhoz. Szóval ha volt is bennünk félelem, gyorsan elillant.

– A Párizsban szerzett tapasztalatok mennyit segítenek Londonban?
– Rengeteget! Eredményes éveket töltöttünk a Paris Saint-Germainnél, és ugyan a befejezés nem úgy alakult, ahogy az a mesében meg van írva, szép emlékeket őrzünk abból az időszakból. Neymartól kezdve Kylian Mbappén keresztül Ángel di Maríáig sztárok alkották a csapatot, s azt is megtanultuk, hogyan kell őket kezelni. Ennek is hasznát vesszük a Chelsea-nél, ahol szintén roppant erős a játékoskeret. Én egyébként is szeretek beszélgetni a játékosokkal, imádom ezt a részét a munkámnak. Törekszem arra, hogy ne csak szakmai, emberi kapcsolatokat is kialakítsak.

– Január huszonhatodikán landolt a gépük Londonban, akkor hetedik helyen állt a csapat, most negyedik. Tekintettel arra, hogy ez BL-indulást ér, le is fújhatnák a bajnokságot?
– Azzal jöttünk a Chelsea-hez, hogy a lehető legjobb eredményt érjük el, a lehető legtöbb trófeát nyerjük meg – már ebben az idényben. Az egyik legfontosabb cél csakugyan a BL-szereplés kiharcolása. Az elején csekély esélyünk volt erre, mert viszonylag távol voltunk tőle, ám kemény munkával mára sikerült felküzdenünk magunkat a negyedik helyre. Ettől persze még a Premier League-et nem állítják meg a kedvünkért, ugyanakkor a sorsunk a kezünkben van: ha továbbra is úgy teljesítünk, ahogy eddig, teljesülhet a vágyunk.

– Közben még két serleget is elhódíthatnak…
– Való igaz, jó helyzetben vagyunk, a Bajnokok Ligájában az elődöntőre, az FA-kupában a döntőre készülünk. Amint az imént utaltam rá, a Chelsea-nél elvárás, hogy a csapat újra és újra győzzön, ennek igyekszünk megfelelni. Hatalmas kihívást jelent, hogy a legtöbbet hozzuk ki a csapatból, de rajta vagyunk!

– Kedden Madridban van jelenésük. A spanyolok mellett szólnak az esélyek?
– A Real az Real – dicső múlt, jókora rutin, bivalyerős keret és egy zseniális edző. Mindent elmond róla, hogy az elmúlt öt évben háromszor nyerte meg a sorozatot. Hosszasan sorolhatnám az erősségeit, de remélem, megértik, ha e helyütt nem részletezem őket. Nagyra becsüljük a Realt, ám nem ijedünk meg tőle, már csak azért sem, mert nincs okunk rá. Egy-egy meccset meg lehet nyerni szerencsével, de véletlenül senki sem jut a BL elődöntőjébe. Az Atlético Madrid és a Porto ellen már bizonyítottuk, hogy bárkivel fel tudjuk venni a versenyt. Akkor még ugyan a PSG-nél dolgoztunk, a legutóbbi, Real elleni párharcba is kapaszkodhatunk: a 2019–2020-as kiírásban a csoportkörben találkoztunk, Párizsban három nullára győztünk, Madridban kettő kettő lett a vége. Ezt az eredményt most is elfogadnánk.

– Az egy újabb BL-döntőt jelentene a Tuchel-stábnak…
– Már arra nagyon büszkék vagyunk, hogy két éven belül kétszer jutottunk el az elődöntőig, gondolhatják, mit éreznénk akkor, ha ismét a fináléra készíthetnénk fel a csapatunkat! Rettentő nehéz ezt a szintet elérni, és még nehezebb ezen a szinten megmaradni. Azért is megyünk folyton előre, mert hajt minket a bizonyítási vágy. A tavalyi finálé elvesztése nyomot hagyott bennünk. Egyfelől boldogok voltunk, hogy a döntőig meneteltünk, másfelől hiányérzetünk van, mert a végén nem mi emelhettük magasba a trófeát. Mindenesetre bízunk benne, hogy ami késik, nem múlik.

– Említettük már, hogy szűk három hónap alatt húsz meccset játszottak, és a május végi zárásig minimum kilenc mérkőzés vár még önökre. Bírják a strapát?
– Muszáj! Kifejezetten feszített a tempó, két meccs között alig van idő edzeni, de aki valaha futballozott, tudja, játszani mindig jobb, mint tréningezni. A szakmai stáb viszont nem bánja, ha olykor edzést is lehet tartani... Elérkeztünk az idény hajrájához, a lényegi kérdések a következő hetekben dőlnek el, az előttünk álló mérkőzéseken múlik, hogy sikeresek leszünk-e vagy sem. Márpedig tudjuk, a sikereket érmekben és helyezésekben mérik. Az életünk most kizárólag a foci körül forog. A gyors váltás és a járványhelyzet miatt a családom Párizsban maradt, feleségem és három kislányom hiányát nehezen viselem, de amit eddig elértünk, valamelyest kárpótol azért, hogy nincsenek velem. Tudomásul veszem, hogy ez az időszak így telik, különben is, azért szerződtettek minket, hogy jó eredményeket érjünk el.

– Mi szükséges ahhoz, hogy nyáron, a Balaton partján ülve elégedetten dőljön hátra a kerti székben?
– Az, hogy az első négy között zárjunk a bajnokságban és legalább egy serleget betehessünk a vitrinbe. Az FA-kupában ehhez már csak egy meccset kell megnyernünk – a Leicester City remek csapat, ám nem legyőzhetetlen. A BL-ben óriási fegyvertény lenne, ha elbúcsúztatnánk a Realt, de mint már beszéltünk róla, azt a párharcot sem az esélytelenek nyugalmával várjuk. S ha kiejtjük a spanyolokat, megint ott tartunk majd, hogy csak egy meccset kell megnyernünk...

– Mindent összevetve: gyorsan, de jól döntöttek januárban?
– A rendelkezésünkre álló rövid idő alatt próbáltunk mindent figyelembe venni, némi merészség is kellett, hogy igent mondjunk, ám az életben olykor szükség van bátor döntésekre is. Az embernek időnként ki kell törnie a komfortzónájából, hogy fejlődjön, úgy gondolom, egy lépést mi is tettünk előre azóta, hogy a Chelsea-nél dolgozunk. Egyelőre minden szép és jó, s külön öröm, hogy lehet szebb és jobb is. Hogy a kérdésre is válaszoljak: gyors és bátor döntést hoztunk, egyben a lehető legjobbat.