Anglia: 60 éves Gary Lineker, „a tizenhatos ragadozója”

A ma a harmincas évei elején járó generáció tagjainak már nem feltétlenül lehetnek emlékei arról, hogy a BBC futballműsorainak vezető arca micsoda csatár is volt, hiszen állandó bokasérülése miatt 1994-ben, 34 évesen bejelentette visszavonulását. Pedig mielőtt televíziózni kezdett volna, igencsak kiváló gólvágó volt, olyan, akit a nagy Sir Bobby Charlton úgy jellemzett: „A legjobb befejező csatár, akit a futball valaha látott.”

Márpedig ha valakinek, a világbajnok és Wayne Rooney 2015 szeptemberében belőtt 50. válogatott góljáig az angol válogatott legeredményesebb gólszerzőjének számító Sir Bobby Charltonnak lehet adni a szavára.

A Leicesterben született Gary Winston Lineker – aki John Lennonhoz hasonlóan Sir Winston Churchill miniszterelnökre emlékeztetően kapta középső keresztnevét – először olyan iskolába járt, amelyben a futball helyett a rögbi volt az első számú sport, másodiknak pedig a krikett számított. Lineker azonban már egészen kis gyerekként is inkább kitűnt a labda rúgásában, mint cipelésében, ezért olyan iskolába került, amelyben a futball volt a fő sportág a krikett mellett. Nem mellesleg utóbbi sportágban is igazán tehetségesnek mutatkozott, 11 és 16 éves kora között az iskolai csapat kapitánya volt. Ekkoriban példaképének tekintette David Gowert, az angol krikettválogatott csapatkapitányát, s hogy választása nem lehetett véletlen, azt talán bizonyítja az is, hogy később Gower is szintén kiváló tévés szakkommentátor lett.

Végül 16 évesen nagyapja, Harold Lineker tanácsára – aki szintén jó futballista volt a maga idejében – a labdarúgás mellett döntött, s ebben talán az iskolai tanárai is szerepet vállaltak, akik szerint „tanulmányai helyett sokkal inkább a futballra koncentrál”, amiből ráadásul „sohasem fog megélni”. Nem lett igazuk, bár nem így indult…

Az iskola 1978-as befejezését követően hamar a Leicester City felnőttcsapatánál találta magát, ám az igazi áttörés még jócskán váratott magára: kétszer két másodosztályú idénye közé ékelődő egy élvonalbeli év után 1983 őszén a Second Division gólkirályaként érkezett meg végleg az élvonalba.

„Gyors voltam és nagyon gólérzékeny, erre természetesen felfigyeltek. Ennek ellenére későn érő típus voltam, és nagyon sokáig hiányzott az önbizalmam, ezért kerültem be csak a húszas éveim közepén az angol válogatottba. Most már úgy érzem, ez használt nekem: volt időm tanulni és pótolni a hiányosságaimat, nem kerültem hamar reflektorfénybe” – mondta az angol csatárlegenda a BBC-nek az 50. születésnapja kapcsán készített interjúban.

Az első élvonalbeli gólkirályi címe után a – már a válogatottban is bemutatkozó – 25 éves támadót 1985 nyarán 800 000 angol fontért átigazolta a kor kiemelkedő angol csapata, a bajnoki címvédő Everton, amelynél aztán élete legjobb évadját teljesítette: 52 tétmeccsen 38 gólt szerzett, s a játékosok szakszervezete, valamint a sportújságírók is megválasztották az idény legjobbjának.

Természetesen az 1986-os világbajnokságra készülő angol válogatott keretében is helyet kapott – jóllehet az Evertonnal a FA-kupa döntőjét és a bajnoki címet is elbukta a Liverpoollal szemben.

A mexikói világbajnokságon aztán parádés teljesítménnyel rukkolt elő, annak ellenére, hogy a torna előtt egy héttel a – szintén vb-résztvevő – Kanada elleni felkészülési meccsen csúnya csuklósérülést szenvedett, ezért a vb-n speciális kötést viselve játszott.

„Mexikóban, a lengyelek ellen szerzett első gólom sorsdöntő volt. Szárnyakat adott nekem és a csapatnak is, gólkirály lettem, eljutottunk a negyeddöntőig, és világszerte felfigyeltek rám” – vallott Lineker a tornáról, amelyen hat gólt szerzett – mesterhármas a lengyelek ellen (3–0), dupla Paraguay ellen (3–0) és szépítés az Argentína elleni negyeddöntőben (1–2). Ő lett a világbajnokságok történetének első angol gólkirálya – Harry Kane lett 2018-ban a második, szintén hat találattal.

A háromoroszlánosokat a negyeddöntőben az argentinok állították meg, a múlt héten elhunyt Diego Maradona legendás duplájával – a legnagyobb futballgentlemannek tartott Lineker a mai napig dicsőíti nem éppen „ártatlan bárányka” vetélytársát.

„Maradona volt a legjobb játékos, aki ellen valaha játszottam. Magasan a legjobb, kiemelkedett a mezőnyből, ma is elképesztő lenne a játéka. Apró volt, gyors, erős, megsemmisítően hatékony, jóformán megállíthatatlan. Nem poénnak szánom az „Isten keze” gól miatt, de olyan finomsággal nyúlt a labdához, mintha kézzel irányítaná azt. A negyeddöntőben szerzett második gólja – amikor úgy ment el öt emberünk mellett, mintha ott sem lettek volna – volt az egyetlen, amelyet ott helyben megtapsoltam volna. Persze nyilván nem tettem, mert akkor hazaérve kicsináltak volna itthon” – vallott Argentína ikonjáról Lineker, akihez pályafutása végeztével is különleges kapcsolat fűzte, de erről kicsit később.

Lineker a vb-aranycipő után a Barcelonához írt alá, és a világbajnokságon mutatott teljesítményének is köszönhetően a második helyen zárt az 1986-os Aranylabda-szavazáson – a szovjet Igor Belanov mögött. A katalánoknál is kivívta a szurkolók csodálatát: első évében 21 gólt szerzett, mesterhármast a Real Madrid elleni el Clásicón, 1988-ban Király-kupát, 1989-ben KEK-et nyert a katalánokkal – nem mellesleg velük játszott először európai kupameccset, s persze a nemzetközi porondon is eredményes volt.

Amikor azonban a hősünket a Barcához csábító Terry Venablesnek útilaput kötöttek a talpára 1987-ben, s Luis Aragonés, majd Carlos Rexach rövid munkássága után a klub vezetői Johan Cruyffot nevezték ki a csapat élére, Linekernek hamar világossá vált, mennie kell. A holland edző ugyanis a tizenhatoson belül életveszélyes, klasszikus befejező csatárral jobbszélsőt játszatott, így Lineker egy idény után 1989-ben lépett is – a Tottenhamhez, amellyel FA-kupát nyert, és ismét angol gólkirály lett.

Ilyen módon természetesen az 1990-es világbajnokságon is ott volt az angol válogatottban, amely túlszárnyalta a négy évvel korábbi szereplést, igaz, Lineker nem tudta megvédeni gólkirályi címét. A négy gólig jutó támadó pályafutása utolsó, 10. világbajnoki találatát a németek elleni elődöntőben szerezve egyenlített, ám a hosszabbítás után tizenegyesekkel végül kiestek, majd az olaszok elleni bronzmeccset is elvesztve 4. helyen végeztek.

Az elődöntő után született meg híres mondása: „A futball egyszerű játék, 22 férfi üldöz egy labdát 90 percen keresztül, aztán a végén a németek nyernek.”

Klubszinten viszont folytatódott jó szereplése a Tottenhamnél: 1991-ben FA-kupát nyert a csapattal, 1992-ben pedig a szakírók ismét megválasztották az idény játékosának. 1992. május 2-án Gary Lineker megszerezte utolsó angol bajnoki gólját, a Manchester United elleni, az Old Traffordon 3–1-re elvesztett meccsen ő szépített egy rá olyannyira jellemző góllal.

Pályafutása talán legnagyobb gólját is éppen a United ellen szerezte, ráadásul ezt is az Old Traffordon és a Spurs színeiben: az 1989. december 16-án 1–0-ra megnyert meccsen az első félidő végén a tizenhatos előteréből védhetetlenül bombázott a bal felsőbe.

Szóval, 1992 nyarán távozott a Tottenhamtől, sőt Angliát és Európát is faképnél hagyta: Japánba igazolt, a Nagoja Grampus Eight játékosa lett. A japánok kétmillió fontot fizettek a londoni klubnak, és Lineker sem rejtette véka alá, hogy az újdonság megismerésének vágya mellett a pénz is motiválta.

A japán kaland azonban nem jött be: a felkelő nap országában töltött két idénye alatt rengeteget volt sérült, így állandó bokapanaszai miatt 1994 nyarán bejelentette visszavonulását.

A válogatottat – amelyben 80 alkalommal szerepelt és 48 gólt szerzett – már két évvel korábban elhagyta, ám az a búcsú nem sikerült neki szépen: összekülönbözött Graham Taylor szövetségi kapitánnyal a '92-es Európa-bajnokságon. Történt ugyanis, hogy a házigazda svédek elleni csoportmeccsen 1–1-es állásnál Taylor a 62. percben lecserélte Linekert, akiről köztudott volt, hogy ezen a kontinenstornán szerepel utoljára a válogatottban. Ezzel Taylor elvette az esélyt tőle, hogy beállítsa – esetleg megdöntse – Sir Bobby Charlton nemzeti gólcsúcsát. Ráadásul a svédek a végén a győztes gólt is megszerezték, így Anglia csoportutolsóként kullogott haza az Eb-ről.

Visszavonulása után Lineker a BBC-hez került először futballszakértőként, majd a Match of the Day – heti gólösszefoglaló és elemző műsor – vezetője lett ugyanitt. Mellette lelkes amatőr golfjátékosként a csatorna golfközvetítéseiben is szerepet vállalt, s olykor vendégszerzőként több lapban is futball témájú véleménycikkeket közölt.

Televíziós pályafutásának első nagyobb dobása volt, amikor 2006-ban meglátogatta egy hétvégére Diego Maradonát Buenos Airesben, s ebből dokumentumfilmet készített a BBC-nek, amely a legnagyobb videómegosztó oldalon teljes hosszában megtekinthető. A filmben Maradona elismerte: az angolok ellen 1986-ban szerzett „Isten keze” gólja, valójában az ő keze volt.

Újabb cirka tíz év múlva Lineker ismét nagyot alkotott a tévéképernyőn: 2015 decemberében megígérte, hogy ha bajnok lesz egykori klubja, a Leicester City, alsógatyában vezeti a Match of the Day futballmagazin idénynyitó adását. Nos, mint jól tudjuk, a Leicester „a maga részéről megtette a kötelességét”, s Lineker is állta a szavát, miközben két szakértő társa, Alan Shearer és Ian Wright dőlt a nevetéstől a stúdióban.

Lineker az elmúlt években rendszeresen bekerül a hírekbe azzal, hogy különböző közéleti, de jobbára sport témájú ügyekben Twitter-csatornáján fejti ki a véleményét, vagy éppen azzal, hogy műsorvezetőtársait megvicceli az adásokban. Előfordult, hogy egy BL-forduló előtt a BL-trófea stúdióban elhelyezett mására utalva például a következővel köszönt be a nézőknek:

„Üdvözlünk mindenkit egy újabb fantasztikus BL-nap előtt, itt van velünk Rio Ferdinand, Steven Gerrard és Ian Wright. Mindhárman kezükbe vehették ezt a csodás serleget: Rio és Steven Moszkvában, illetve Isztambulban, Ian pedig tíz perce, amikor bejött a stúdióba” – kezdte az adást Lineker, amire a BL-t soha nem nyerő Wright válaszában Lineker becenevére, a„Nagyfülűre” utalva vágott vissza, ezzel hasonlítva a műsorvezetőt a BL-serlegre.

Ebből is látszik, hogy Gary Lineker, aki a maga idejében a tizenhatoson belül minden helyzetben feltalálta magát és állandó gólveszélyt jelentett puszta jelenlétével is, immár hosszú évek óta a kamera előtt bizonyítja, hogy a tv-stúdióban is feltalálja magát minden helyzetben.

(Cikkünk elkészüléséhez segítségül hívtuk a wikipedia és a transfermarkt vonatkozó adatait, lapunk tíz éve, Lineker 50. születésnapja alkalmából készült portréját, továbbá a legnagyobb videómegosztón található „A Gary Lineker Story” című dokumentumfilmet, és az „A brief history of Gary Lineker” című dokumentumfilmet.)