FFT: „Életem legjobb döntése volt a Sunderland”

Részletek az interjúból:

Ott voltál az öltözőben, amikor Kevin Keegan kiszállt, miután Anglia 2000-ben kikapott Németországtól?
Lucy Norton, Devizes
Igen. Fura helyzet volt. Nem jött be azonnal az öltözőbe, és sejtettük, hogy baj van. Tartott egy beszédet, össze volt törve fizikailag is. Tele volt érzelemmel a hangja, és azt mondta: „Elvittem ezt a csapatot, ameddig csak tudtam, de tovább már nem megy. Befejezem.” Egy ideig csend volt, aztán az idősebb játékosok szólaltak meg: „Most nem lehet kiszállni”. A hét közepén játszottunk Finnországgal. Mindenki nagyon szerette Keegant. Én is szerettem a közelében lenni. Súlyos helyzet volt.

Jó döntést hoztál, amikor a Sunderland játékosa lettél. Miért gondoltad úgy, hogy ideje lelépni a Watfordból?
Milan Toth, Instagram
Igazából nem gondoltam, hogy eljött az ideje, viszont hetente háromszáz fontot kerestem, ami még annál is kevesebb volt, mint amit a Baldocknál töltött időszakomban a kenyérsütőüzemmel együtt vittem haza. Amikor elérkezett a második szerződésem ideje, Graham Taylor lett a menedzser, és ő, az ügynököm és én nem tudtunk megegyezni. Nem sokon múlt, hogy az Ipswich-be menjek, de a két klub nem volt képes megállapodni az összegben. A Portman Road parkolójában azt kérdeztem az ügynökömtől, hogyan tovább, amire ő felhívta a Sunderland menedzserét, Peter Reidet. Életem legjobb döntése volt, hogy végül oda szerződtem.

Melyik volt nagyobb élmény: az Aranycipő, vagy az, hogy bemutatkozhattál az angol válogatottban?
CFalcc, Twitter
A válogatottbeli szereplés minden labdarúgó pályafutásának a csúcsa, ráadásul Michael Gary és én akkor még a First Divisionben tevékenykedtünk. A Népstadionban Magyarország ellen léptem először pályára, szürreális élmény volt. Aztán játszottam Argentína, Brazília és Olaszország ellen is, majd kezdő voltam odahaza, amikor Belgiummal csaptunk össze éppen a Sunderland otthonában. Csodálatos volt.

A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!