Részletek a nagyinterjúból: Részletek a nagyinterjúból:
– Jól sejtem, hogy a gyerekkorod tele volt problémával? (Joe Buck, Norwich)
– Nagyon sok hibát elkövettem, igaz, de ezekből csak tanulni lehet. Suriname-ban születettem, és ötéves koromig ott is éltem, majd édesanyám Hollandiába költözött. Ott huszonhárom éves koromig laktam.
– Amikor húszas éveid elején visszapottyantál a második vonalba, hitted egyáltalán, hogy az első osztályban játszhatsz még újra? (Jane Collins, Michigan)
– Mindez leginkább az én hibámból fakadt. Így kellett történnie, és nem azért, mert nem voltam jó képességű, hanem mert nem edzettem becsülettel, sőt volt, hogy egyáltalán nem edzettem. Ha ott is voltam, nem adtam bele száz százalékot, de tudtam, hogy valami hiányzik, ez nem minden, amire képes vagyok. Aztán beláttam, ha beleadok apait-anyait, még lehet esélyem, hogy megéljek a fociból. És szerencsére meg is kaptam az esélyt.
– Nyíltan és őszintén beszéltél Eidur és a te szerencsejáték-függőségetekről. Tényleg igaz, hogy te egymilliót, ő pedig négyszázezer fontot veszített? Mennyi volt a legtöbb, amit egy este alatt nyertél, illetve veszítettél? (Jacob Ford, Szingapúr)
– Nem úgy van az! Persze, jártunk szórakozni, de ennyire sohasem veszítettük el a fejünket. Kaszinóztunk is, de akkoriban legényéletet éltem. És mit tegyen az ember, ha egyedül van? Nőzik, szórakozik.
– Nem volt kiábrándító, hogy pont akkor hagytad ott a Chelsea-t, amikor Anglia első számú csapata lett? (Simon McCarthy, Facebook)
– Emiatt nem érzem magam rosszul. Kitöltöttem az időmet a klubnál, most mások ideje érkezett el. Amikor nagy meccseket nézek a tévében, mondjuk a BL-döntőt, akkor persze azt mondom, jó lenne pályára lépni, de ha visszatekintek, azzal is boldog vagyok, amit elértem. Jobban tettem volna, ha maradok? Meglehet, de az is előfordulhat, hogy sokkal rosszabbra fordultak volna a dolgok. Boldog vagyok azzal, amit elértem, és remélem, most új ajtó nyílik majd meg előttem.
A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!