Arsenal: A nyomás teljesen kikezdett, állandóan féltem – Mertesacker

Mertesacker visszavonulásának két fő oka van: a teste és a fiai. „Nemsokára elérnek abba a korba, amelyben már megértik, hogy az apjuk az Arsenal játékosa, és hogy az emberek ismerik őt. Nem szeretném, hogy ez alapján ítéljenek meg, vagy hogy szapulják őket az iskolában azzal, hogy rosszul játszottam a hétvégén” – fogalmazott a 2014-ben világbajnoki címet szerző német védő.

A visszavonulásának másik oka, hogy a térde már messze nem a régi – ez is megkönnyítette a döntést.

A Der Spiegel interjújában a londoniak csapatkapitánya hosszasan beszélt az egész pályafutásán átívelő mentális és a fizikai problémáiról.

A 104 válogatott meccset és immár több mint 200 Arsenal-tétmérkőzést számláló Mertesackernek a több száz meccs sem volt elegendő, hogy megfelelően kezelje a stresszt a soron következő kilencven perc előtt. Minden egyes héten, minden egyes meccsen a pályafutása során ugyanazzal a problémával küzdött.

„A gyomron úgy felfordult, mintha hányni akartam volna. Annyira fulladoztam, hogy a szemem megtelt könnyel. Ezért húztam be a fejemet a vállaim közé a kezdőrúgások előtt mindig, hogy se a társaim, se a szurkolók, se a tévénézők ne lássák az aznapi első csatámat. De nem akarok vinnyogni, mert tudom, hogy milyen kiváltságokban volt részem.”

„Meccsnapokon minden rosszabb volt. Ébredés után egyből a fürdőszobába mentem. Reggeli után ismét a fürdőszobában kötöttem ki. Az ebédet követően szintén. Megérkezvén a stadionba egyből a mosdóba mentem.”

„Amikor kikaptunk az olaszoktól a 2006-os világbajnokság elődöntőjében, természetesen csalódott voltam, ugyanakkor megkönnyebbültem. Úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. Csak arra gondoltam, hogy végre vége. A nyomás teljesen kikezdett. Állandóan féltem, hogy hibázok, és gólt kapunk. Ez minden meccsen jelen van. Látom az eredményjelzőt, ahogy telnek a percek, de egy világbajnokságon ez szörnyű érzés. De hogyan is mondhattam volna, hogy boldog vagyok, hogy kiestünk?” – hangzik a megdöbbentő vallomás a 12 évvel ezelőtti vb-ről.

2012 januárjában Mertesacker betegen három napig az ágyat nyomta, de bárki kérdezte, nem tudta pontosan megmondani, mi a baja. „Csak kimerültem. Teljesen” – válaszolt akkor.

„Amikor egy csapat tagja vagy, nem akarod, hogy a társaid azt gondolják, hogy valami bajod van, vagy hogy a versenysport nem neked való. Csak járkálsz az öltözőben, van néhány közelebbi barátod, de csak ennyi. Senki sem tárulkozik ki, és mondja el az érzéseit.”

Ennek a legfőbb példája a 2009-ben öngyilkosságot elkövető kapus, Robert Enke, aki Mertesacker csapattársa volt a Hannoverben 2004 és 2006 között, és öt évig a nemzeti csapatban is. „Még csak nem is sejtettem, hogy őrlődik. Ez sokat elmond, nem? Egy héttel a halála után látszólag minden visszatért a normális kerékvágásba…” – árulta el Per Mertesacker.

Aki ezekkel a szavakkal zárta a vele készült beszélgetést: „A testem elfáradt. Mindenki mondja, hogy élveznem kellene az utolsó évemet az Arsenalnál, hogy játsszak, amennyit csak lehet, és mindent szívjak magamba. De én inkább a padon ülnék, vagy ami még jobb, a lelátón… És aztán, amikor eljön a pillanat: először harminc év felett, szabadnak érzem majd magam.”

„Még akkor is, ha minden meccs előtt hánynom kellene, és hússzor fel kellene épülnöm, akkor is újra és újra végigcsinálnám. Mert megéri az emlékek miatt.”

Visszavonulása után Mertesacker az Arsenal akadémiájának menedzsere lesz.