A sztori 2012-ben kezdődött, amikor „derült égből jött Velikonja”: a hatalmas tehetségként induló, háromszoros A-válogatott támadót megvette a Cardiff City. Az átigazolási összeg szlovéniai rekordnak számító kétmillió euróra (1.7 millió fontra) rúgott a FIFA TMS (Transfer Matching System) belső hálózata szerint. A Guardian megkérdezte az átigazolási összegről Zlatko Zahovicot, az eladó Maribor sportigazgatóját, aki a pontos összeget nem árulta el, de megerősítette, hogy a csatár szlovén csúcsösszegért került az akkor még a Championshipben szereplő Cardiffhoz. Zahovic korábban a Dnevnik szlovén portálnak kétmillió euróról beszélt, megemlítve, hogy az árat hatszázezerről verték fel.
Eddig rendben is lenne – bár Velikonja valószínűleg a valós piaci értékén fölül kelt el –, a probléma azzal van, hogy a Cardiffnál senki nem tudott az átigazolásról. Zahovic a Guardiannek megerősítette, hogy a walesi klub részéről senki nem tárgyalt a Mariborral, az egyeztetéseket végig a játékosügynök, Jorge Mendes vitte.
„Nem tudom, Mackay tudott-e az üzletről, de ez a Maribornak nem is fontos. Ez a Cardiff problémája” – mondta Zahovic.
Az angol lap úgy tudja, 2012 nyarán Mendes és az autokratikus vezetői módszereiről ismert Cardiff-tulajdonos, Vincent Tan megbeszélést tartott, Tan pedig kapott egy listát az ügynöktől. Néhány nappal később Velikonja a Cardiff City futballistája volt, miközben sem a menedzser, Malky Mackay, sem a stábja nem tudott a szerződtetéséről. Tan a szakmai stáb egy tagjával sem egyeztetett, bár tény, hogy a menedzser korábban maga is figyelte Velikonját, de még nem a Cardiff, hanem a Watford szakvezetőjeként. Velikonja végül négyéves szerződést írt alá a Cardiff csapatával, de nem meglepő módon a senkinek nem kellő légiós nem is játszott. Eddig összesen 73 bajnoki játékperc és tétmeccsen összesen 165 perc jutott neki, tehát a Cardiff játékpercenként tízezer fontot fizetett érte. Nem éppen bombaüzlet...
Az ügybe belecsöppenő Velikonja (akinek persze fogalma sem volt, hogy nem a menedzser tudtával szerződtették) gyorsan kiábrándult a kispadozásból, és augusztusban kijelentette: bárhova elmenne, csak végre futballozhasson. A magas fizetésű támadó viszont az égvilágon senkinek nem kellett – Velikonja jobb híján a tartalékcsapatban szerepel.
Tan vezetési módszereit nem túlzottan kedvelik a Cardiff szurkolói, bár a malajziai üzletember vezetésével jutott föl a City a Premier League-be. Az „apró bosszúságok”: megváltoztatta a klub címerét és tradicionális színeit, megpróbált a lelátóról taktikai tanácsokat (értsd: utasításokat) adni Mackay menedzsernek, majd egy 23 éves kazah fiatalembert, Aliser Apszaljamovot nevezte ki az átigazolásokért felelős, rutinos Iain Moody helyére. Apszaljamov Tan fiának az egyik legjobb barátja... Más kérdés, hogy Apszaljamov munkássága azzal kezdődött, hogy a belügyminiszter felkérte a Cardiffot: ugyan, függesszék már fel a kazah „légióst”, míg megvizsgálják, megfelelő-e egyáltalán a vízuma és a munkavállalási engedélye.
Az üzletet intéző portugál játékosügynök alighanem megint jól járt: a Gestifute menedzserirodán keresztül José Mourinhót, Cristiano Ronaldót és Radamel Falcaót is menedzselő Jorge Mendes Tannal együttműködve megint eladhatta a „Bébé-trükköt”. 2010 nyarán a teljes futballvilág megrökönyödésére a Manchester United 9 millió euróért szerződtette a teljesen ismeretlen Bébét, úgy, hogy Sir Alex Ferguson még csak nem is látta játszani a támadót. A 23 éves csatár összesen kétszer lépett pályára bajnokin (továbbá hét tétmeccsen) a Manchester Unitedben, hogy aztán kölcsönbe kerüljön a Besiktashoz (ott se jutott szóhoz), a Rio Avéban (ott játszott, de sok köszönet nem volt benne), majd most a Pacos Ferreirához. Átigazolásának körülményei alighanem mindig rejtélyesek maradnak.