„Végre pont került a történet végére, több mint egy éve kezdődött az egész – mondta Gyepes Gábor, a Portsmouth védője. – Azt még nem tudjuk, jó-e vagy rossz, de legalább életben marad a klub. A stadiont körülvevő területet korábban megvették, így már csak a létesítmény árában kellett megegyezni. A klub korábbi tulajdonosa birtokolta a stadiont, és tizenkétmillió fontért árulta, amit a szurkolók sokallottak, ők hárommilliót fizettek volna érte. Végül sikerült megegyezni, ha jól tudom, hárommilliót most fizetnek ki a drukkerek, utána pedig tíz éven keresztül fizetnek részletekben egy bizonyos összeget, kivéve, ha addig visszajut a Premier League-be a csapat. Ne úgy képzeljék el, hogy a fanatikusok összefogtak, és minden héten bedobtak száz fontot a közös kasszába, hanem jelentős üzleti háttérrel rendelkező emberek vették kézbe az irányítást, akik történetesen a Portsmouth rajongói.”
A rossz körülmények ellenére a mérkőzéseket így is több mint tízezren látogatják, és Gyepes Gábor sem zárkózik el a maradástól.
„Kell egy jó terv, mondjuk két éven belül visszajutni a másodosztályba, ami nem lehetetlen – mondja a hátvéd. – Ráadásul most már hosszú távú szerződést is ajánlhat a klub, nem csak hónapról hónapra hosszabbítanak a játékosok. Ha emellett tisztességes összeget adnak, és magammal tudom hozni a családomat, akkor nincs akadálya. Most kollégiumban lakom, így nyolc hónapja a családom nélkül vagyok kint. Néhányszor meglátogattak, de inkább én mentem haza. Ha nem játszottunk hét közben, elengedett a klub, s csak szerdán kellett visszautaznom. Ugyanis csütörtökön van az első közös tréning, mert ki kellett költöznünk az edzőközpontból is, a stadionban sem edzhetünk mindig, nehogy tönkretegyük a gyepet, vagy egy másik pályán tréningezünk, amelynek viszont minősíthetetlen az állapota. Keddenként például csak azok mennek a stadionba konditermi edzésre, akik a közelben laknak, a többiek otthon végzik el a munkát. De most úgy tűnik, nyártól minden megoldódik.”