Magyarok a ködös Albionban, avagy így szerepeltek angliai légiósaink

PREMIER LEAGUE

A világ (egyi)k legerősebb bajnokságának tartott Premier League-ben három hazánkfia kapott szerepet a nem rég véget érő idényben. Közülük Gera Zoltán lehet a legelégedettebb, legalábbis ha csupán csapata helyezését veszi (vesszük) figyelembe. Ha nem csak azt, akkor már nem ilyen egyértelmű a kép.

A Fulham ugyanis az előkelő hetedik pozícióban végzett, ám a West Bromwichtól tavaly Londonba kerülő magyar játékos a vártnál kevesebb szerepet kapott új együttesében. A 38 bajnoki közül 32-n ugyan pályára lépett, de – mint az a lenti táblázatunkból is kiderül – 12-szer csak csereként, sokszor mindössze néhány perc erejéig.

Az élvonalba 2006 után visszatérő Gerát a Fulham egyik legnagyobb nyári igazolásának tartották, és ennek megfelelően az első hét fordulóban egy alkalomtól eltekintve végig a pályán volt. Ezután azonban szinte mindig lecserélték, majd pedig be. Merthogy nemigen ment neki a játék, így kikerült a kezdőből, és legtöbbször csak az utolsó percekre küldte őt be Roy Hodgson.

Formája (és önbizalma) ettől érthetően nem lett jobb – a válogatottban sem villogott annyit, mint a korábbi években –, az utolsó meccseken viszont ismét megkapta a bizalmat, méghozzá kezdőként, így legalább jó szájízzel fejeződött be számára a szezon, főleg hogy a hetedik hellyel az Európa-liga-szereplés jogát is kivívták. A bajnokságban csupán két gólt lőtt (a Ligakupában egyszer talált be), ám a másodikat alighanem sohasem felejti el. A későbbi bajnok Manchester United ellen csereként jutott szóhoz, de akrobatikus mozdulattal rúgott góljával ő biztosította be az esélytelenebb londoni gárda győzelmét.

Fülöp Márton csak 26 mérkőzésen szerepelt, ám ezek mindegyikén végig a pályán volt, így összességében több perc jutott neki, mint Gerának. A már évek óta légióskodó kapus eddig többnyire kölcsönjátékosként tengette a napjait, most viszont végre megkapta a lehetőséget, és a 26 meccs azt mutatja, hogy élt vele. Pedig nem volt könnyű dolga, mivel a skót válogatott Craig Gordont kellett kiszorítania a csapatból, akiért klubrekordot jelentő 9 millió fontot fizetett a Sunderland a Heartsnak. Az első nyolc fordulóban csupán a partvonalon kívülről nézhette társait, ám Gordon bokasérülését követően elfoglalhatta helyét a „fekete macskák” kapujában, és olyan jól védett, hogy a skót felépülése után is ő maradt az első számú hálóőr.

December elején a vergődő gárda élén Ricky Sbragia váltotta Roy Keane-t, de Fülöp helye továbbra is biztos maradt. Bár áprilisban három meccsen csak a cserék közé jelölte őt az alakulatot sikeresen irányító Sbragia, ezt leszámítva mindig vele kezdődött a Sunderland összeállítása, a bennmaradás kiharcolásában így a magyar kapusnak is nagy szerepe volt.

A legkevesebbet Halmosi Péter nevével találkozhattunk magyarjaink közül az első osztályú bajnokikon. A Plymouth mezét tavaly nyáron az újonc Hull Cityére váltó ballábas játékos többnyire csereként jutott szóhoz – már amikor –, és ez a helyzet akkor sem változott meg, amikor a remekül rajtoló Hull elkezdett lassan, de biztosan visszacsúszni a tabellán. A „tigrisek” becenevű gárda végül bennmaradt a legjobbak között, de Halmosi nyilván sokkal többet szeretett volna ehhez hozzátenni.

CHAMPIONSHIP

A második vonalban szereplő légiósaink közül Priskin Tamás zárta a legjobb szezont. A csatár elmondása szerint most kapta meg először igazán a bizalmat, mióta Watfordban van. Brendan Rodgers menedzser nem véletlenül számított rá 36 bajnokin, hiszen 12-szer is a kapuba talált, amivel Tommy Smith mögött a második helyen végzett a házi góllövőlistán. Találatai ráadásul többször szépségdíjasra sikerültek – erről tanúskodik az alábbi video-összeállítás is.

Az augusztus második felében Cardiffba szerződő Gyepes Gábor a 13. fordulóban játszotta első bajnokiját a walesiek színeiben, és a 19. körtől kezdve már-már kirobbanthatatlan volt a hátsó alakzatból. Jó teljesítményét április elején hároméves szerződéshosszabbítással honorálták. Nem ment rosszul a csapatnak, a feljutásban is joggal reménykedhettek, ám a bajnokság végét elszúrták, így a rájátszásról is lemaradtak.

A hajrára Gyepes addigi megbízható produkciója az egész együtteséhez hasonlóan kissé visszaesett, de ki tudja, mi lett volna, ha az utolsó fordulóban (1–0-ra kikaptak a Sheffield Wednesday otthonában) nem a kispadon jegeli őt edzője.

Tímár Krisztiánnak remekül sikerült az előző szezon, amely végén a csapatkapitányi karszalagot is megkapta a Plymouthnál. A mostani idény viszont már korántsem a magyar bekkről szólt a zöldeknél. Kevesebb mint a mérkőzések felén játszott, így már felröppentek olyan hírek is, hogy a nyáron különválnak a klub és a védő útjai.

Nála is rosszabbul járt Buzsáky Ákos, aki az előző idényben még alapembernek számított a nagy terveket szövögető Queens Park Rangersnél, ám az új bajnokságban csak kétszer volt a pályán a kezdő sípszótól a lefújásig. Ebben sajnos nagyban közrejátszott, hogy a Manchester United elleni Ligakupa-mérkőzésen elszenvedett keresztszalag-szakadása miatt november közepén véget ért számára az idény.

Tavasszal még egy magyar szerepelt a Championshipben az Újpestről kölcsönadott Lipták Zoltán személyében. A februárban érkező védő hét találkozón jutott szóhoz a pénzügyi válságba kerülő és végül kieső Southamptonban; elmondása szerint sokat fejlődött a kint töltött három hónap alatt.

A legszerencsétlenebbül Németh Krisztián járt a magyar légiósok közül, aki a Liverpool kölcsönjátékosaként egyetlen meccset játszott a Blackpool színeiben: csereként állt be a Queens Park Rangers ellen az 59. percben, végig játszotta a mérkőzést, de arccsonttörést szenvedett, ami miatt többet már nem is játszott a Blackpoolban.

LEAGUE ONE

A Liverpool felnőttcsapatába még nincs esélye bekerülni, ezért fejlődése érdekében februárban a harmadosztályú Hereford Unitednek adták kölcsön Gulácsi Pétert. A Liverpool fakóban jól védő fiatal kapusnak új együttesében volt dolga bőven, hiszen a Hereford sereghajtóként végzett. Gulácsi 18 találkozón védett – hátrányára valószínűleg nem válik ez a néhány hónap, amelyet a felnőttek között töltött.

LEAGUE TWO

A negyedik osztálynak számító League Two-ban Kovács János 45 mérkőzésen lépett pályára, ezzel a „magyar toronynak” becézett védő a Lincoln City egyik kulcsembere volt.