Dilettáns vezetőség, túlfizetett sztárok: szarka-út a pokolba

A szezon még Kevin Keegannel és egy Old Traffordon elért döntetlennel kezdődött, és egy szerencsétlenül megpattanó lövés után a Villa Parkban kieséssel végződött – a gól tökéletesen leképezte a „szarkák” idényét… Persze a United nem foghatja a balszerencsére a kiesést: valljuk be, hogy a Newcastle legnagyobb ellensége a Newcastle volt a 2008–2009-es szezonban.

„Mindenféle kifogást kitalálhattok. Nem voltam jó én, nem volt jó Mike Ashley, nem volt jó Chris Hughton, Joe Kinnear és Kevin Keegan sem. De akik kiejtették a csapatot, azok itt ülnek az öltözőben” – közölte Alan Shearer a csapattal a kiesés után, mint ahogy ezt a Guardiannek elmondta. Egyébként igaza van.

A fentiek közül senki sem volt jó. Sem az edző, sem a játékosok, de főleg a vezetők nem…

A vég kezdete alighanem Kevin Keegan és Dennis Wise összekülönbözésére tehető: a „Hatalmas Egér” távozott, miután rájött, az egykori Chelsea-játékos a háta mögött árulja a csapat néhány labdarúgóját… Keegan három vagy négy erősítést kért, ehelyett megkapta Xiscót és Ignácio Gonzálezt. Előbbi öt meccsen egy góllal, utóbbi két meccsen gól nélkül hálálta meg a bizalmat, Xisco ráadásul ötmillió fontért tette ezt. Ez úgy nagyjából jól le is írja a Toon átigazolási politikáját…

A szurkolók tüntettek Wise ellen és Keegan mellett, de a volt menedzser nem tért vissza, a drukkerek erre a teljes vezetőség lemondását követelték. Az alelnök Tony Jimenez távozott, a tulajdonos eladásra kínálta fel a klubot, csak épp vevő nem akadt – röviden sommázva totális volt a káosz.

Jött Joe Kinnear, aki szórakoztatónak szórakoztató volt, például megtartotta minden idők leganyázósabb sajtótájékoztatóját (egyben ez volt neki a bemutatkozása is). Csak néhány idézet:

- Melyikőtök Simon Bird [a Daily Mirror tudósítója – a szerk.]?
- Én.
- Te egy pöcs vagy…
- És melyikőtök Niall Hickman? Te se vagy normális, ha még egyszer ilyet írsz, akkor elmehetsz a bús p….ába, vagy egy másik pályára.

A „fuck”-rekordot hozó konferencia után a kompromisszummentes stílusúnak bátran nevezhető új „seprű” egész jól is söpört, legalábbis volt egy-két jó meccse a csapattal… Az ír edzőt véglegesítették is állásában, és teljesítették kérését, hogy a nagyon „vékony”, sérülésektől megtizedelt keretet megerősítsék. A télen érkezett Lövenkrands, Kevin Nolan és Ryan Taylor, mondjuk „cserébe” ment N’Zogbia és a közönségkedvenc Shay Given, szóval Kinnear annyira nem volt kisegítve…

A menedzsernek szó szerint a szívére mentek a problémák – meg kellett műteni, így tőle Chris Hughton vette át a csapatot Colin Calderwooddal és Paul Barronnal. Két döntetlen és három vereség után nem maradt más megmentőjelölt, mint a legendának számító Alan Shearer. A döntés népszerű volt (évente egyszer a Newcastle vezetése is tud ilyet hozni…), az más kérdés – mint azt a legtöbb nagy angol újság szakírói is kifejtették –, hogy a fiatal szakembernek egyszerűen még nagy falat volt ez.

A csapat romokban, az eredménykényszer azonnali és a Premier League kíméletlen – mondjuk ki, nem ez a legmegfelelőbb környezet egy abszolút újonc menedzsernek, aki alighanem taktikailag nem volt még elég érett az angol élvonalhoz.

Az utolsó fordulóban aztán hiába „segítettek” a riválisok, a United is elbukott, így készülhet a másodosztályba. A nyári átigazolási szezon kulcsfontosságú lesz: az egyértelmű, hogy ki kell seprűzni a hatalmas fizetésű, keveset nyújtó és drága játékosokat. Ezt megkönnyíti, hogy mondjuk míg Harper békésen elvan a Championshipben, Owen, Martins vagy Jonas Gutiérrez az élvonalban akar játszani.

Kérdéses, hogy a befektetőjelölteket elriasztja-e a kiesés – ha igen, akkor még égetőbb feladat a költségcsökkentés, bár a 2009–2010-es szezonban még jönnek az élvonalbeli televíziós jogdíjak részletei.

Ez az úgynevezett „parachute payment” jelenleg 11.2 millió font évente, viszont az élvonalbeli csapatok 45 milliós éves bevételéhez képest a „stabil” másodosztályúak csak egymillió körüli összeget kapnak – magyarul létkérdés lehet a gyors visszajutás. Ezt a gyorsan a harmadosztályig süllyedt csapatok hosszú sora (Leeds, Nottingham, Bradford, Leicester, Southampton) is bizonyítja, a Leeds példája különösen ijesztő lehet a Newcastle híveinek…

„Rengetegen fogják a helyzetünket a Leedséhez hasonlítani. Lehet, ugyanarra a sorsra jutunk, ez elsősorban a vezetőktől függ. Létfontosságú döntéseket kell hozniuk, rengeteg kérdést kell megválaszolniuk. A keretet teljesen át kell alakítani, több játékosra azt mondom: minél előbb távozik, annál jobb” – mondta Shearer.

A „nagytakarítás” érintettjei között biztos Michael Owen neve (egyébként is lejár heti 115 ezer fontos szerződése), de minden valószínűség szerint követi Coloccini, Barton, Alan Smith és Martins is.

Jöhetnek a másodosztályra tökéletes „munkáslegények”, illetve a fiatalok, így aztán, ha egészséges, még Kádár Tamás is reménykedhet.

Egy biztos: ez a Newcastle nevekben (és keretben) erősebb volt a Stoke-nál, a Hullnál vagy a Wigannél. Viszont gyengébb is. Mentálisan. Vezetésben. És a dilettáns vezetés büntetése a Championship. Ez alighanem a Premier League egyik farkastörvénye…

Viszlát, „szarkák”!