Mickaël Gamy Silvestre

nemzetisége:
francia-guadeloupe-i
44/3
születési hely:
Chambray-les-Tours
ideje:
1977.08.09.
pozíció:
balhátvéd, középhátvéd
magassága:
184 cm
súlya:
82 kg
korábbi klubjai:
Stade Rennes, Internazionale, Manchester United
sikerei:
angol bajnok (2000, 2001, 2003, 2007, 2008), Community Shield-győztes (2003, 2008), FA-kupa-győztes (2004), angol Ligakupa-győztes (2006), BL-győztes (2008), U-18-as Európa-bajnok (1996), U-21-es vb-résztvevő (1997), vb-résztvevő (2002), Eb-résztvevő (2004), vb-ezüstérmes (2006), Konföderációs-kupa-győztes (2001, 2003)


Mikaël Silvestre fiatal korában az egyik legnagyobb európai hátvédtehetségnek számított, s bár nem vált rossz játékos belőle, hiszen sokáig stabil tagja volt a gall nemzeti tizenegynek, de nem képes egyenletesen világszínvonalon teljesíteni - igaz, panasz nem lehet akaraterejére és elszántságára.

A színesbőrű hátvéd a Stade Rennes neveltje, s az ificsapatból alig kinőve 1996-ban robbant be a nagyok közé, s 19 évesen már stabil alapember volt. Persze nem volt váratlan befutása, hiszen rendszeresen tagja volt a francia U-18-as válogatottnak, akinek kapitánya bizonyos Gerard Houllier volt. Korosztályával Európa-bajnok lett, majd részt vett az 1997-es U-21-es világbajnokságon is. Talán éppen ekkor figyeltek fel rá külföldön: az olasz Inter igazolta le a nagy tehetségnek tartott jobbhátvédet, s Milánóban olyan csapattársai voltak, mint Roby Baggio, Ronaldo, Bergomi, Pagliuca, Zanetti, Djorkaeff, Winter, Simeone vagy Zamorano... Nagy dolognak tartom, hogy ebben a bombacsapatban is kapott 18 bajnokit és 6 BL-találkozót, ráadásul úgy, hogy a legnagyobb helyi kedvenc, a később évtizeden át csapatkapitányi címet kiérdemlő argentin Javier Zanetti volt közvetlen vetélytársa. Még a kispadért is olyan kaliberű bekkekkel kellett edzésről-edzésre megküzdenie, mint az uru Martin Rivas, honfitársa, Zoumane Camara és az olasz Colonnese. Ám a vezetők nem bíztak tapasztalatlan hősünkben, így amikor Angliából Alex Ferguson bejelentkezett érte, könnyű szívvel elengedték a hátvédet.

Fergie annyira fontosnak tartotta a fiatal francia leigazolását, hogy amikor az Angliába érkezett, saját maga ment ki érte a repülőtérre s vitte el őt estére magukhoz vacsorázni. Nagy szükségük is volt rá (mármint nem a vacsorára, Mikaëlre), hiszen középhátvédként számolt vele a norvég Ronny Johnsen sérülése okán, így azonnal be is dobta "Micky"-t Jaap Stam mellé a mélyvízbe. A francia eleinte nem játszott éppen csúcsformában, de végül is új posztot talált számára Ferguson, s később Silvestre-vel, a balhátvéddel (Dennis Irwin pozícióját örökölte meg), mind a szurkolók, mind a vezetők elégedettek lehettek. Mindenesetre ritka a mai, siker- és pénzorientált profi futballban, hogy egy menedzser ilyen sokáig kiálljon csalódást okozó játékosa mellett. Silvestre sokszoros bajnok lett Angliában (Ferdinand sérülése és Blanc "csoszogása" miatt később újra bevetették középen), nagy szerepe volt az 1999-es triplázásban, majd 2001-ben a válogatottban is bemutatkozhatott a németek ellen. Kerettag volt a 2002-es világbajnokságon is - a kispadon foglalta el állásait, hiszen nem volt helye a kezdőben középen Leboeuf és Desailly, eredeti helyén Sagnol, a túloldalon Lizarazu miatt. Érdekes módon a galloknál gyakran számoltnak vele középhátvédként Thuram párjaként - aki a szimmetria kedvéért klubcsapataiban tíz évet szolgált jobbhátvédként.

A vb-kudarc után mindkét gárda alapköve volt, s ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a 2003-as bajnoki címhez egyetlen játékos sem járult hozzá több játékperccel, mint ő; a nemzeti tizenegyben pedig az Európa-bajnokságon is kezdő volt. Portugáliában azon kevesek közé tartozott, kiknek elszántságára sem lehetett panasz. Silvestre sikereit univerzális voltának köszönheti: az összes hátvédposzton képes kimagasló teljesítményre, sőt, nemegyszer már szélső középpályásként is pályára lépett. A kontinensbajnokság utáni szezonban eleinte megőrizte helyét az újjászerveződött Domenech-féle gall tizenegyben is, a Manchester Unitedben sem lehetett panasz játékára (kivéve talán a Bolton és az Arsenal elleni bajnokikat, ahol igen gyengén futballozott), sőt, a Liverpool ellen egyenesen világklasszis produkcióval és két góllal örvendeztette meg Fergusont. Az Arsenal ellen viszont Freddie Ljungberg fején próbált meg egy kisebb plasztikai jellegű átalakítást eszközölni, amely beavatkozást nem a TB, hanem Graham Poll bíró finanszírozta egy piros lappal...

A válogatottból viszont szép lassan kikopott Evra majd Abidal és Gallas miatt, s a hátvéd csalódottságának több interjúban is hangot adott, bírálva döntése miatt Domenech szövetségi kapitányt. Bizony, amikor 1996-ban ifjúsági Európa-bajnok lett kortársaival (Henry, Anelka, Trezeguet, Luccin, Gallas), nagyobb válogatottbeli karrierről álmodhatott! A 2006-os világbajnokság selejtezői közül mindössze kettő jutott számára osztályrészül, így tulajdonképpen azzal is elégedett lehetett, hogy egyáltalán ott volt a 23-as vb-keretben. A tornán csak Togo ellen léphetett pályára, s a sorsdöntő mérkőzésen 90 percet és közepes osztályzatokat kapott. Manchesterbe visszatérve nehéz helyzetben találta magát, hiszen a bal oldalon Evra, középen Vidics miatt nincs helye a kezdőben, a 2-es mez és pozíció pedig már egy évtizede Gary Neville feuduma. Ráadásul a keretben van még egy olyan játékos, aki éppen azon a két poszton érzi jól magát, mint hősünk: az argentin klasszis, a szintén csak kispados Gabriel Heinze. Viszont ha Silvestre pályára lépett, nem okozott csalódást, s Ferguson is ezen a véleményen lehetett, mert egészen 2009-ig meghosszabbította a hátvéd kontraktusát.

"Mikaël immáron hét éve nagyon fontos tagja csapatunknak - mondta az aláírás után Ferguson. - Tapasztalatával segítheti fiataljaink fejlődését, egyébként pedig a kezdőben számolok vele." Januárban a Lyon - Houllier csapata - bejelentkezett a gallért, ám ő maradt, amit a Watford ellen góllal (és egy szarvashibával) ünnepelt. Kezdő volt az Arsenal elleni szuperrangadón is, pechjére, ugyanis a mérkőzés alatt lábközépcsont-törést szenvedett.

S két érdekesség a végére: Mikaël tulajdonképpen ősei révén francia-guadeloupi kettős állampolgár, ráadásul nem is ő az első profi futballista a családban, ugyanis nála mindössze tíz évvel idősebb nagybátyja, Frank Silvestre 11-szeres francia válogatott középhátvéd volt. A rokon 1992-ben Európa-bajnoki bronzérmet szerzett, előtte volt ifjúsági Eb-győztes, francia bajnok és kupagyőztes; később megfordult a Bastia, az Auxerre, a Sochaux és a Montpellier csapataiban is. 2005-ben az osztrák Sturm Grazból vonult vissza csúcstartóként, ugyanis addig az aktív labdarúgók közül ő lépett legtöbbször pályára a Ligue 1-ben!