Mától hatalmas pénzeket kereshetnek az amerikai egyetemi sportolók

A történelmi jelentőségűnek tekinthető ítéletben az ügyben eljáró Claudia Wilken bíró bejelentette: 2025. július 1-től kezdődően az egyetemek közvetlenül fizetnek majd sportolóiknak. Ez az első alkalom, hogy az amerikai egyetemi versenyrendszerben sportoló hallgatók közvetlen javadalmazást kaphatnak iskoláiktól. Úgy jutott az ügy idáig, hogy éppen egy úszó, az Arizonai Egyetem színeiben versenyző Grant House által indított, majd csoportossá duzzadó keresetben a sportolók azt állították, hogy jogosultak részesedni a sportesemények révén generált bevételekből – például tévés jogdíjakból, jegyértékesítésből, ajándéktárgyakból. Az alperesi oldalon helyet foglaló egyetemi vezetők ahelyett, hogy kockáztatták volna a peres eljárás kimenetelét – amely gyakori megoldás az Egyesült Államokban, hiszen egy precedens értékű per perek sorozatát indíthatja el odaát –, az NCAA (National Collegiate Athletic Association) és az öt nagy konferencia (Power Five) egyezséget kötött egymással. Mielőtt kitérnénk arra, hogy mi lett a száz évnél is régebbre visszanyúló szabályozást felrúgó egyezség vége, érdemes megértenünk, hogy mi a „Power Five”, vagyis az öt nagy konferencia.

A Power Five konferenciák kialakulása a 20. század elejére vezethető vissza, amikor az egyetemek és főiskolák regionális atlétikai szövetségekbe kezdtek szerveződni az Egyesült Államokban. Idővel, az állandó átrendeződés következtében ezek a konferenciák egyre nagyobb jelentőségűek lettek, és kialakult a mai struktúra a következő felállásban: Atlantic Coast Conference (ACC), Big Ten Conference (Big Ten), Big 12 Conference (Big 12), Pacific-12 Conference (Pac-12) és Southeastern Conference (SEC), amelyek természetesen földrajzi, területi csoportosulásokat is jelentnek. Befolyásuk nemcsak az amerikai futballra, hanem más sportágakra is kiterjed, és rendeznek is egyetemi bajnoki sorozatokat ezekben a konferenciákban.

ÚJ KORSZAK KEZDŐDHET A KÜLFÖLDI SPORTOLÓK ÉLETÉBEN

Na már most: az ítélet, amely lezárja a csoportos keresetből eredő House kontra NCAA pert, nem csupán módosítja a szabályokat – hanem gyakorlatilag megsemmisíti az NCAA által több mint egy évszázadon át fenntartott amatőr modellt. A kérdés tehát az, hogy mind az amerikai, mind az ösztöndíjjal az Egyesült Államok egyetemein tanuló külföldi sportolók számára ez az eddig működő rendszer végét, vagy egy új korszak kezdetét jelenti-e a főiskolai-egyetemi sportban.

Akár az amerikai, akár a külföldről érkező és kimagasló sporteredményeiknek köszönhetően teljes ösztöndíjat elnyerő sportolók (a cikk szerzője korábban maga is közelről megismerte az NCAA sportösztöndíjrendszerét), a következő csomagot kaphatták: az egyetem fizette a tandíjukat, amely az összes közül a legtetemesebbnek számító összegként jelent meg, ingyenes szállást és ellátást, étkezést biztosított számukra – többnyire kollégiumi vagy viszonylag szerény bérleményeket jelentő lakhatási körülmények között. Fizette az egyetem a tankönyveket, amelyeket a tanév végén általában vissza kellett szolgáltatni az egyetemi könyvtárnak; egy minimális sportbiztosítást is betettek a csomagba, továbbá ingyenesen biztosították a teljes egyetemi sportinfrastruktúra használatát, amelynek keretében a sportoló itt „hasznosította” az egyetem javára a sportban csillogtatott tehetségét. Vagyis látszólag mindenki jól járt, de évtizedek alatt kiderült, hogy azért az egyetemek annál is jobban. Az amatőr egyetemi versenyrendszer főszereplői egyre elégedetlenebbek lettek, és egyre határozottabban követelték az arányos juttatásaikat, hiszen észlelték, hogy az egyetemi sport bevételei meredeken nőnek. A 2021-ben bevezetett NIL (name, image and likeness, vagyis névjog, képmás, imázs) csak a kezdet volt, de ez is hatalmas változást hozott, különösen a közösségi média térnyerésével és az onnan kiömlő „influenszerszerződések” feltartóztathatatlanságával együtt. Most az NCAA gyakorlatilag beismerte: a sportolóknak jár a közvetlen fizetés.

Számos kiváló magyar sportolónk tanult és szerzett diplomát az amerikai egyetemi versenyrendszerben sportösztöndíjasként, messze a teljesség igénye nélkül emlékezhetünk az Ónodi Henrietta, Kovács Ágnes, Kiss Balázs vagy éppen a Hosszú Katinka által bejárt útra, miközben jelenleg is az egyik legnevesebb kint tanuló magyar, az olimpiai, világ- és Európa-bajnok úszó, Kós Hubert a University of Texas hallgatójaként dönti meg sorra az egyetemi rekordokat, és készül a híres szakember, Bob Bowman irányításával, a szintén külföldi, korábbi ösztöndíjas, négyszeres olimpiai bajnok francia Léon Marchand mellett.

Donna de Varona: „Lehet, hogy megint a női sport lesz a vesztes?”

A kétszeres olimpiai bajnok úszó, Emmy-díjas sportújságíró és televíziós, aki a nemek közötti egyenjogúságot biztosító IX. amerikai alkotmánykiegészítés megalkotásában is jelentős szerepet vállalt, most erős aggodalmának ad hangot a várható változások miatt.   „Ez a mostani alapvető változás közvetlen hatással lesz minden olimpiai sportág jólétére, különösen a női sportokra. Jelenleg a nők egymilliárd dollárral kevesebb támogatást kapnak, mint a férfiak – beleértve az ösztöndíjakat és a marketinget is – beszél a számokról Donna de Varona. – Általánosságban elmondható, hogy a sport professzionalizálódása egy olyan trend, amely minden sportági szervezetet érinteni fog. Az ösztöndíjak értéke – egyetemtől függően – 20 000 és 90 000 dollár között mozoghat évente. Az olimpiai sportágakban gyakran megosztják az ösztöndíjakat, hogy minél több sportolót tudjanak támogatni. Az a részleges megállapodás, amelyet a nagy egyetemi konferenciák kaptak anélkül, hogy külön védelmet biztosítottak volna az olimpiai vagy női sportágak számára, sürgős korrekcióra szorul. Várhatóan perek indulnak, különösen amiatt, hogy a döntésben nem vették figyelembe a IX. alkotmánykiegészítést, a nemek közötti egyenlőséget biztosító törvény alkalmazását” – fejezi ki aggodalmát a nagy tekintélyű sport- és médiaszakember, a NOB korábbi női és médiabizottságának tagja.

KÓS HUBERT ÉS MUHARI ESZTER: MAGYAR SIKEREK AMERIKÁBAN

„Teljesen más a státuszunk ma már Léonnal, ő úgynevezett »pro«, szemben velem, aki F1-es tanulmányi vízummal, az amatőr egyetemi szabályok rendszerében úszom a Texas Egyetem színeiben. Ettől még Léon ugyanúgy lehet egyetemi hallgató, de már ő maga finanszírozza az összes, tanulmányaival együtt járó költséget. Ő is persze ösztöndíjasként kezdte, de a párizsi olimpia után professzionális státuszú hallgató lett, erre váltott, mert így jóval több szponzori szerződést és kereskedelmi együttműködést köthetett, ami arányosan neki jobban megéri” – avat be minket a részletekbe Kós Hubert, akit megválasztottak az év úszójának az amerikai egyetemi bajnokságban (NCAA). Az olimpiai, világ- és Európa-bajnok magyar klasszis 200 yard vegyesen, valamint 100 és 200 yard háton is győzött, az utóbbi két versenyen NCAA-rekorddal, egyben a világ valaha volt legjobb idejével, és ezzel oroszlánrészt vállalt a Texas Egyetem végső sikerében.

„Léon hivatalosan tavaly nem is váltott velünk egyetemet, hanem maradt arizonai színekben, és online folytatja tanulmányait, vagyis ő nem tagja a texasi csapatnak, de velünk edz, hiszen ő fizeti ezt is »pro«-ként” – fedi fel a csapat belső működését Kós Hubert, aki ettől még persze egy medencében és nagy intenzitással készül a szingapúri világbajnokságra, például Marchand ellen.

„Amit látni kell, hogy itt az amatőrszabályok betartatásánál különösen a pénzdíjakra figyelnek. Hiszen az a sportoló, aki a versenyzéséért pénzdíjat kap, vagy szponzori együttműködéseket köt, idetartoznak a NIL-szerződések is, amit csak amerikaiakkal köthetnek, mert az »bevételnek« számít, nos, azok már nem lehetnek amatőrök, de nálam más a helyzet. Már mi is kaptunk értesítést az új helyzetről, és lehetett is jelentkezni az egyik korábbi szezonhoz tartozó juttatásra, de maximum százas nagyságrendű dollárbevételről beszélünk, szóval a nagy pénzek azokba a sportágakba fognak visszavándorolni, amelyek azt kitermelik. Szerintem ez átmenetileg rossz hatással lesz az egyetemi olimpiai sportokra, már tavasszal nálunk is számos úszó ösztöndíját szüntették meg, mert elfogyott a keret, de az amerikaiak biztosan erre is kitalálnak majd valamit” – zárta gondolatait a témában Kós Hubert, aki a szingapúri világbajnokságig már Amerikában készül.

Másik büszkeségünk a párizsi olimpia első magyar érmét szerző olimpiai bronzérmes párbajtőrvívó, Muhari Eszter, aki az indianai Notre Dame Egyetem (NDU) hallgatójaként idén példátlan sikert ért el: „Veretlenül sikerült zárni, ez valóban sporttörténelmi siker, ez még a tavalyinál is nagyobbat szólt” – nyilatkozta Muhari, akit az Egyesült Államok vívóedzőinek szövetsége női párbajtőrben a 2024–2025-es idényben az év egyetemi vívója címmel is elismert, miután egyéniben és csapatban is elhódították az NCAA-trófeát. Muhari Eszter, aki a közelmúltban a nyolcaddöntőben búcsúzott a genovai vívó Európa-bajnokságon, már itthon készül a július végi, Tbilisziben sorra kerülő vívó-világbajnokságra és éppen egy kis „pengeéhségre” vár.

„Olyan feszített a tempó, és olyan sok a verseny az NCAA-rendszerben, hogy kissé kiégetnek minket a szezon végére, így várok újra egy kis pengeéhségre, az jót tenne most nekem” – mondja Eszter, aki lassan az utolsó évére fordul az adatelemzés tudományában megszerzendő diplomája felé vezető úton, s aki arra is kertelés nélkül válaszol, miként alakul kint az élete, milyenek a körülményei, és mit vár az egyetemi amatőr sport mostani szabályváltozásától: „Nekem 82 ezer dollár az éves ösztöndíjam, ebbe a tandíjtól és a szállás-ellátás költségeitől kezdve minden beletartozik, de ezen felül semmilyen juttatást nem kapunk és nem is fogadhatunk el. Mivel vannak külföldről érkező más neves és hazájukban más státuszú sportolók, valahogy az volt az egységes, hallgatólagos álláspont, hogy az Amerikán kívüli szerződések nem befolyásolták az eddigi amatőr státuszunkat, vagyis a jogosultságunkat a teljes ösztöndíjakra. De arra például vigyázni kellett, hogy eddig csak az amerikai állampolgárságú sportolók részesülhettek egy-egy ilyen NIL-szerződéshez kötődő reklámbevételből, nekik jutott is bőven ilyesmi. A külföldieknél eddig erre nem volt lehetőség, talán egy-két éve kezdett puhulni a szabály, de arra ügyelni kellett, hogy a külföldieknél ezeket a tartalmakat egyáltalán nem lehetett a közösségi médiába feltölteni az Államokon belül, csak azon kívül – meséli Muhari Eszter. – Mi is egyre több egyetemi értesítést kapunk a július 1-jét követő új éra kapcsán, de bevallom, még nemigen látjuk át, hogy ez minket mennyiben érint, mert hihető vagy sem, a vívás itt nem számít egyetemi olimpiai sportnak, és nem is nagyon termel bevételt, inkább abból tartják el, amit az amerikai futball vagy az egyetemi kosárlabda hoz a konyhára.”

EGYRÉSZT GYŐZELEM, MÁSRÉSZT FIGYELMEZTETÉS

A számok nagyjából így festenek: iskolánként évi legfeljebb 20.5 millió dollár juttatás osztható szét július 1-től a sportolóknak, de egyes becslések szerint az összeg 2035-re meghaladhatja a 30 millió dollárt. Az iskolák szabadon dönthetnek arról, hogyan osztják szét a pénzt, de legvalószínűbb, hogy az amúgy is „termelő ágazatokhoz”, vagyis 90 százalékban az amerikaifutball- és férfi kosárlabda-játékosokhoz kerül vissza ez az összeg. Így félő, hogy az olimpiai és nem bevételtermelő sportágak kisebb részt kapnak és elsorvadnak, vagy ami még rosszabb – és szembe is megy a IX. alkotmánykiegészítés egyenjogúsági elveivel –, hogy megint a női sport jöhet ki a folyamatból vesztesként.

Az NCAA elnöke, Charlie Baker szerint mindez „óriási győzelem” – de egyben figyelmeztetés is. Az NCAA most intenzíven lobbizik a kongresszusnál, hogy megakadályozza a sportolók alkalmazottnak minősülését, hiszen abban a pillanatban már szakszervezetbe tömörülhetnek, és annak a folyamatnak egyelőre senki sem látja a végét. Egyet mi azonban innen, Európából tisztán látunk: az öreg kontinens egyetemi sportstruktúrája ismét lépéshátrányba kerülhet, veszíthet attraktivitásából, és ha már eddig is volt bennünk aggodalom az élsport túlzott elüzletiesedése miatt, akkor ez a folyamat a jövőben a még fiatalabb sportcsillagokat is bekebelezheti, vagy ha onnan nézzük, végre jogosan jutalmazhatja. 

NS-szakértő: Dénes Ferenc sportközgazdász

Ki nyer ma? Az amerikai hivatásos sportok különleges helyet foglalnak el Amerika és egyre inkább a világ szórakoztatóiparában. Elég csak arra utalni, hogy 2023-ban a 100 legnézettebb amerikai televíziós műsorból 93 NFL amerikaifutball-mérkőzés volt, bár 2024-ben 72-re csökkent ez a szám, de a kiemelt mérkőzések egy része átkerült a streamingszolgáltatókhoz – ott is nézettségi csúcsokat döntve.  A hivatásos sportolói munkaerőképzés középpontjában, ezáltal az egész sportipar cent­rumában az egyetemi sportokat összefogó NCAA szervezet áll. Különleges szerepe abban áll, hogy évtizedekig szinte kizárólag, napjainkban is döntő mértékben az egyetemi sportból kerülnek ki a hivatásos sportolók, akik csúcsra járatják a show-t.  Az egyetemi sport pénzbőségét az a sajátosság adja, hogy miközben jelentős helyszíni és médiaérdeklődés kiséri – például a márciusi egyetemi kosárlabda négyes döntő, a „March Madness” igazi médiaőrület is egyben –, tehát jelentős bevételt termel, addig a sportban általában meghatározó kiadási oldalon, a sportolói fizetéseknél nagyon szerény összegek állnak. Oktatási támogatás, ösztöndíjak címen azért eddig is voltak kifizetések, de közel sem jelentős nagyságrendben. Nagy pénzt az edzők keresnek, van miből, nem csoda, hogy nehezen lehet a menő egyetemi edzőket a hivatásos sportligákba csábítani.  Miért éri meg „ingyen” sportolni a játékosoknak? Azért, mert ha sikerül hivatásos sportolókká válniuk, busásan kárpótolja őket a professzionális karrier. Cserébe viszont a hivatásos sportoknak nem kell az európai értelemben vett utánpótlás-nevelési rendszert működtetniük, ők ezen az ágon spórolnak. Ezért ha a nézettségért versenyeznek is, az NBA-nek nem kell tartania a March Madnesstől. Sokkal többet ér a ligának az onnan kikerülő későbbi sztársereg, az NCAA-vel való együttműködés.  Ezt a kölcsönösen előnyökkel járó rendszert akár meg is boríthatja az új szabályozás. A legfőbb veszélyt abban látom, hogy az egyetemekre bekerülő fiatalok már nem feltét­lenül a jövőben akarnak sok pénzt keresni, hanem „itt és most, amit lehet”. És mivel 2021 óta az egyetemi sportolóknak lehetővé vált, hogy egyéni üzleti márkát építsenek (NIL), ez a fizetésekkel együtt már valósággá is válhat. Vajon mennyire fogja ez ko­moly sportmunkára ösztönözni őket, vagy éppen ellenkezőleg, már nem fogják összetörni magukat, hátha később még több lesz?! A pénz fog dönteni. Ha a kockázatokkal beárazott egyetemi fizetések versenyképesek lesznek a sportligákéval, bajba kerülhetnek a felnőttversenyrendszerek.  Azért egyelőre nem aggódom. Szeptembertől úgyis az NFL-meccseket nézi majd a tévében fél Amerika. És az Erzsébetvárosban én is.