„Sose fogadj a kövér kölyök ellen!” – csúcsra ért az NBA legjobbja, Nikola Jokics

„Mikor lesz a bajnoki parádé? Csütörtökön? Nem, akkor nem mehetek. Haza kellene utaznom. A munkát elvégeztük, itt az ideje hazamenni” – mondta Nikola Jokics, természetesen faarccal a bajnoki döntő ötödik, utolsó meccsét követő sajtótájékoztatón, amelyen csapattársai pezsgőtől ázva, fülig érő szájjal, felszabadultan nyilatkozgattak. Ő csak akkor engedett el egy félmosolyt, amikor a végén közölte: „Remek, most néhány hónapig nem kell válaszolnom a kérdéseitekre!”

Éppen ilyen ember Nikola Jokics. Olyan, akinek a családja az első, aki hazavágyik, akinek fontos a kosárlabdázás, de nem a legfontosabb a világon. Aki nem szereti, főleg nem igényli a rivaldafényt, nincsenek sztárallűrjei, mégis a legjobb – és ezt sokan nem akarják elfogadni.

A zombori születésű szerb center úgy jutott csúcsra az NBA-ben, hogy a 2015-ös játékosbörzén mindössze a 41. helyen kelt el – a helyzet fonákságát mutatja, hogy a kiválasztására egy Taco Bell-reklám alatt került sor. A 13 és 11 évvel idősebb bátyjai mellett felnövő Jokicsot a szerb Mega Baszket csapatától vitte el a Denver Nuggets, a draft után még egy évig Szerbiában maradt, hogy fejlődjön, s csak 2016-ban mutatkozhatott be a legjobbak között.

Alapvetően cserecenternek szánták, de passzkészsége és játékintelligenciája arra késztette a Nuggets vezetőségét, hogy elcserélje posztjáról a bosnyák Jusuf Nurkicot, s őt tegye be a kezdőbe. Jokics nem ijedt meg a lehetőségtől, hamarosan csaknem 20 pontot és 7 gólpasszt átlagolt meccsenként, All Star- és All NBA-játékos lett belőle, ezzel együtt pedig a liga egyik legjobb centere. A 2018–2019-es idényre aztán vele együtt a Denver Nuggets is csatlakozott a liga legjobbjaihoz, az alapszakaszt már a Nyugati főcsoport második helyén zárta, hogy a második körben hétmeccses párharcban essen ki a Portland Trail Blazersszel szemben. Az akkor még igencsak épülőfélben lévő denveri csapat a következő idényben is jó alapszakaszt futott, de beütött a koronavírus-járvány...

A világjárvány, amely 2020 tavaszán az NBA-re is lecsapott. A liga leállt, félbeszakították az alapszakaszt, s csak nyáron Orlandóban, elzárva, a Disney Worldben kialakított buborékban játszották végig az idényt. A leállás és az újraindítás között hónapok teltek el, Jokics pedig kihasználta a felszabadult időt. Tizenegy kilogrammtól szabadult meg, gördülékenyebbé téve a saját játékát és elvéve kritikusai legélesebb fegyverét, akik berobbanása óta minden egyes alkalommal megjegyezték: dagadt, kövér, pohos az NBA-hez. A leszálkásított Jokics teljes elánnal vetette bele magát a munkába Orlandóban, s a Nuggets előbb a harmadik helyen zárta az alapszakaszt, majd a főcsoportdöntőig menetelt, amelyben a későbbi bajnok Los Angeles Lakers búcsúztatta. Már akkor egyértelművé vált: Jokicsék a bajnoki cím esélyesei közé léptek elő.

A fogyókúrája hatásos volt, a következő két idényben nem volt ellenfele a pályán a szerb centernek: előbb egy 26.4 pontos, 11 lepattanós, 8 gólpasszos idényt, majd egy 27.1 pontos, 14 lepattanós, 8 gólpasszos évadot rakott össze, és mind a két alkalommal ő lett az alapszakasz legértékesebb játékosa, vagyis MVP-je. A gond csak az volt, hogy időközben a Nuggets irányítója, a csapat másik kiemelkedő játékosa, Jamal Murray keresztszalag-szakadást szenvedett, ami miatt a szokásosnál is többet, másfél idényt hagyott ki, közte két rájátszást. A Murray nélküli playoffokban Jokics hiába brillírozott, becsúsztak a vereségek: 2021-ben a későbbi döntős Phoenix Suns 4–0-val söpörte ki a Nuggetset a második körben, majd 2022-ben a végül bajnoki címet nyerő Golden State Warriors bánt el vele (4–1) az első körben. Bár Murray nyáron visszatért, a csapatrotáció megerősödött, Jokics pedig még jobbnak tűnt, ekkorra már jóformán senki sem hitt a Denverben. Még akkor sem, amikor jól kezdte az alapszakaszt, azt mondták, ez a csapat mindig a rájátszásra fogy el.

A Nuggets lendületét nem törték meg a kétkedő hangok, Murray 20 körüli pontátlaggal rázódott vissza, a cserék rendre jól szálltak be, a kezdőből a zsákológép Aaron Gordon és a dobóspecialista Michael Porter Jr. hozta magát, a frissen szerződtetett, de már tapasztalt Kentavious Caldwell-Pope a fontos triplákat tette hozzá, Jokics pedig megállíthatatlan volt. „Joker” ontotta magából a tripla duplákat, az alapszakasz végére kis híján a tripla dupla átlag is összejött neki (24.5 pont, 11.8 lepattanó, 9.8 gólpassz), ami eddig csak két irányítónak sikerült, magasember a közelében sem járt soha. Ennek ellenére Jokics nem kapta meg az MVP-címet sorozatban harmadszor, a voksolók a Philadelphia 76ers centere, Joel Embiid mellett döntöttek. A Nuggets az alapszakasz hajrájára ugyan leeresztett, nem lett ligaelső, de a Nyugati konferenciát így is megnyerte, jöhetett a rájátszás!

A rájátszás, amelyben előzetesen a Boston Celtics, a Milwaukee Bucks, a Golden State Warriors és a Phoenix Suns is esélyesebbnek tűnt a Denvernél, s később a Los Angeles Lakers is megelőzte – legalábbis a fogadóirodáknál. Ez persze cseppet sem zavarta a Nuggetset, amely a Minnesota Timberwolvest 4–1-re, a Phoenix Sunst 4–2-re, a Los Angeles Lakerst pedig 4–0-ra kiütve jutott el az NBA-döntőig, amelyben az addigra már jócskán elfáradó, történelmi menetelést bemutató, nyolcadik keleti kiemelt Miami Heatet győzte le öt meccsen (4–1), hogy megszerezze története első bajnoki címét. Ahogyan előtte, a döntőben is Jokics volt a főszereplő: 30 pont felett átlagolt, két tripla duplát is összehozott, gólpasszt adott, labdát szerzett, s ha üresen hagyták, könyörtelenül bevágta a hárompontost. Nem is lehetett kérdés, ő lett a döntő legértékesebb játékosa, amivel újabb rekordot ért el, hiszen Jokics a legalacsonyabb helyen draftolt (41.) játékos valaha, akiből döntő-MVP lett.

Noha a 28 éves szerb klasszis karrierjének legszebb évei még hátravannak, elismeréseit pásztázva már így is Hall of Fame-pályafutás az övé: egy bajnoki cím, egy döntős MVP-cím, két alapszakasz MVP-cím, 5-szörös All Star, 5-szörös All NBA. Már most kijelenthető, hogy ő minden idők legjobban passzoló centere, s ha így folytatja – még ha erősnek is hangzik elsőre –, néhány bajnoki cím múlva minden idők legjobbja is lehet a posztján. Mindezt persze úgy, hogy ő nem gondol erre, nyilatkozataiban rendszeresen hangoztatja, nem érdeklik az egyéni címek, elismerések, nem bújja a statisztikákat, nem az fűti, hogy a legjobb legyen. Ha nem kosárlabdázik, akkor otthon van a családjával, a kislányával – és a lovaival foglalkozik, meglepően egyszerű életet él.

Pályafutását ráadásul a testsúlyára, alkatára tett megjegyzések, beszólások is végigkísérték, mégsem fölényes, nem mutatja, mire vitte. Amikor a bajnoki címet követő első nagyobb lélegzetű interjún felhozták neki, honnan indult, mit ért el, mennyire nem hittek benne, válaszként csak annyit mondott nevetve:  „Nem hittek a kövér kölyökben. Sose fogadj a kövér kölyök ellen!”