Újabb bostoni gála, Minnesotában is nyert a Suns

Charlotte Hornets–New York Knicks 106–121

Jobb volt a New York. A várakozásokkal ellentétben váratlanul jó teljesítménnyel rukkolt elő a back-to-backet játszó Knicks, amelynél sem Mitchell Robinson, sem Julius Randle nem lépett pályára - a helyüket Obi Toppin és Jericho Sims foglalta el a kezdőben, a társaság pedig óriási energiával kezdte a mérkőzést. Az első negyedben alaposan meg is lepték a remek formában érkező, de ezúttal beragadó Charlotte-ot és 40-24-re nyerték meg a játékrészt, innentől pedig "csak" menedzselni kellett ezt a különbséget - a folytatás már kiegyenlített játékot hozott, de az első negyedben kiharcolt előny kitartott a végéig, szinte folyamatosan kétszámjegyű fórban voltak, csak a harmadik negyed második felében jött vissza hat-nyolc egységig a Hornets. Az összességében stabil védekezést 51%-os mezőnymutatóval és 20 bedobott triplával egészítették ki, 30 gólpasszt osztottak szét, felszabadultnak, motiváltnak tűntek - érdemi céljuk már nem lehet a szezonra, de most kérdés nélkül jobbak voltak a Charlotte-nál.

Botlás. Az utóbbi öt meccsét zsinórban megnyerte a Hornets, kifejezetten jól játszott mostanában, komoly csapatokat is meg tudott verni, így a tartalékos, fáradt, amúgy is alacsonyabban jegyzett Knicks ellen egyértelmű favorit volt a társaság. Ebből azonban semmit sem láttunk, nem volt olyan pontja a mérkőzésnek, amikor úgy tűnt volna, hogy reális győzelmi esélyei vannak az együttesnek, többször volt közte húsz egység is és bár onnan visszajött látótávolságon belülre James Borrego alakulata, de most ennyi volt tőle a maximum. Egyénileg ki kell emelnünk LaMelo Ballt (32 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz, 6/14 tripla), de a túloldalon is volt egy 30 pontos játékos RJ Barrett személyében, aki mellé ráadásul többen is fel tudtak nőni - Borrego nem kenegette a dolgot, úgy fogalmazott, hogy hiányzott a megfelelő mentalitás, ennyi volt a probléma.

A Hornets legjobb dobói: Ball 32/18, Rozier 18/9, Bridges 15
A Knicks legjobb dobói: Barrett 30/9, Toppin 18/6, Burks 17/9

Detroit Pistons–Atlanta Hawks 122–101

Remekelt a Detroit. Az elmúlt időszak gyengébb meccsei után most ismét azt a Pistonst láthattuk, amely "bravúrképes" és kihasználta, hogy az Atlanta fáradtabban érkezett meg - az első negyed után abszolút az történt a pályán, amit a hazaiak akartak, akik így végül 21 pontos, egyértelmű győzelmet arattak. A nyitó játékrészt még öt ponttal a Hawks nyerte, de a folytatásban emelt a tempón a Detroit, a nagyszünetben már nyolc egységgel vezetett, a harmadik negyedet 15 pontos fórral zárta, az utolsó felvonásban pedig még erre is rá tudott tenni egy lapáttal, nagy kedvvel, nagy elánnal kosárlabdázott a gárda. Cade Cunningham (17 pont, 6 lepattanó, 8 gólpassz) irányításával folyamatosan megtalálták az atlantai védekezés (nem kicsi) réseit és a jó megoldást, nem erőltettek egyénileg senkit, viszont nyolc játékosuk is legalább tíz ponttal zárta az estét - 50%-kal céloztak mezőnyből és 30 gólpasszt osztottak szét, remekül működött a játékuk. A mérkőzés során voltak már 29 pontos előnyben is, a második félidőre teljesen szétesett Atlanta nem jelentett nekik akadályt - az ő győzelmeik csak szépségtapasznak jók, de a fiatalok számára fontos tapasztalatok ezek...

Becsődölt a Hawks. Az előző este, New Yorkban aratott szoros győzelem után most sokkal roszabbul nézett ki az Atlanta, a vendégek nem találtak fogást a Detroiton és Nate McMillan szerint a fáradtság mellett a Pistons védekezése volt ebben a ludas - olyan nyomást helyeztek a labdára, amit a back-to-back második felén nem tudtak lekezelni. A jó kezdés után szétesett a játékuk, a harmadik negyedben ugyan a hatalmas hátrányukból még egyszer látótávolságon belülre zárkóztak, de amikor válaszolt a Detroit, az el is döntötte a küzdelmet, az utolsó negyedben már nem tudtak kellemetlenkedni. A 21 pontos Trae Youngnak sem volt igazán komoly hatása a mérkőzésre, így továbbra sem képesek stabilan elindulni felfelé, hiába kapott ki az összes playin-ellenfelük...

A Pistons legjobb dobói: Grant 21/6, Cunningham 17, Olynyk 16/3
A Hawks legjobb dobói: Young 21/9, Hunter 15/3, Bogdanovics 13/9

Indiana Pacers–Sacramento Kings 109–110

Utolsó másodperces kosár döntött. Egyik csapat számára sincs már tét ebben a szezonban, ráadásul mindkét oldalon voltak kulcsfontosságú hiányzók: a vendégeknél például Fox mellett az a Sabonis sem játszott, akit éppen a Pacerstől szereztek meg a szezon közben. Ennek ellenére mégis a Kings tudott győzni, egy nem túl magas színvonalú, nem túl érdekfeszítő találkozó végén az utolsó másodperc döntött: korábban mindkét gárda vezetett 11-11 ponttal, de alapvetően szorosan alakult a küzdelem, majd az utolsó percekben már szinte teljes egált láthattunk. Fél perccel a vége előtt még három ponttal az Indy vezetett, de aztán előbb Davion Mitchell dobott egy kettest, majd az ex-sacramentói Buddy Hield négy másodperccel később eladta a labdát büntetőkiharcolás helyett, így a Sactónak esélye nyílt a győzelemért támadni. A végletekig elhúzott támadásból ugyan Trey Lyles triplája kimaradt, de Damian Jones ért oda a lepattanóra és 0,2 másodperccel az órán visszatolta azt a gyűrűbe - így az utolsó pillanatban ellopta ezt a győzelmet a Kings.

A Pacers legjobb dobói: Hield 25/15, Bitadze 20/3, Haliburton 13/3, Taylor 13/3
A Kings legjobb dobói: Mitchell 25/6, Metu 22/9, Jones 12

Boston Celtics–Utah Jazz 125–97

Bostoni gála. Újfent bizonyította a Celtics, hogy jelenleg maximum csak a Sunshoz lehet mérni ligaszinten, Ime Udoka csapata egy pillanatig sem adott esélyt a nyugati negyedik helyen álló Jazznek és tükörsima, kiütéses győzelmet aratott. A hazaiak nagyon hamar a gázra léptek és már az első negyedet 15 ponttal, 39-24-re nyerték meg szinte tökéletes játékkal, ezzel megadták az alaphangot, majd a nagyszünetig bőven húsz egység fölé növelték a távolságot és ezzel igazából el is döntötték a mérkőzés sorsát. A Utah maximum a tisztes helytállásért küzdhetett a folytatásban, de ez sem jött össze, nem voltak most egy súlycsoportban a felek, pedig a látottak miatt Udoka a percekre is figyelt, csak Jaylen Brown és a padról érkező Derrick White érte el a 30-as határt. A Boston egyébként a kiváló védekezés és az ellenfél 100 pont alatt tartása mellett egészen extra támadójátékot mutatott be, hiszen 59,5%-kal (!) dobott mezőnyből, 52,8%-kal triplázott és 37 gólpasszig jutott - a Williams-Horford páros által kiosztott hét blokk már csak ráadás. Egyénileg egyébként Jayson Tatum (26 pont, 5/8 tripla) emelhető ki, de mindenki tette a dolgát és jelenleg abszolút ellenállhatatlan formában vannak, az utóbbi 24 meccsükből 21-et megnyertek, kettőt pedig egyetlen dobással vesztettek el...

Csak Mitchell. A Jazznél semmi sem működött ezen az estén, egyedül Donovan Mitchell kosarait lehet pozitívumként említeni: a dobógép 37 pontig jutott 13/24-es mezőnymutatóval, csapatszinten viszont terített betlit hoztak. Január vége óta először kaptak ki egymás után kétszer, de ezúttal egy másodpercig sem volt esélyük a győzelemre, Rudy Gobert szerint egyszerűen nem úgy játszottak, nem azzal a felfogással, ahogy szoktak és ilyenkor mindig ez történik velük - azt azért tegyük hozzá, hogy a Celtics nem is nagyon engedett mást, egy pillanatig sem tudtak érvényesülni. Az első félidőben összesen kiosztott hét gólpasszuk sokat sejtető volt, holnap Charlotte-ban folytatják hatmeccses idegenbeli túrájukat úgy, hogy a Dallas már utolérte őket a tabellán.

A Celtics legjobb dobói: Tatum 26/15, Brown 26/9, Williams III 12
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 37/9, Gobert 14, Paschall 11

Miami Heat–Golden State Warriors 104–118

Semmiből jött győzelem. A sorozatban három vereség után, a back-to-back második felén, egy orlandói vereségből érkező Golden State-nél Curry mellett Thompson, Green, Porter Jr. és Iguodala sem léphetett pályára, így meglehetősen tartalékosan, a körülmények ismeretében már-már esélytelenül futottak ki a parkettre. Ennek ellenére játszottak egy egál félidőt, majd a nagyszünet után robbantottak: egy 19-0-val tértek vissza, Jordan Poole három nagyon távoli triplát is bevert, ebből kettőt a palánk segített a gyűrűbe, ez pedig alaposan feltüzelte őket. Ugyan a Miami ebből egyszer még felállt, sőt a záró etapban a vezetést is átvette, de a Warriorsban teljesen váratlanul volt még egy fokozat és 84-83 után megint állva hagyta ellenfelét a gárda: innentől 35-20-ra nyert a GSW, támadásban azt csinált, amit csak akart. Steve Kerr szerint a tűz, a győzni akarás, a versenyszellem szinte tökéletes volt csapatánál, a pálya mindkét oldalán óriási elánnal kosárlabdáztak és ez hozta meg a gyümölcsét, egyénileg pedig Poole 30 pontos, 9 gólpasszos, 7/13 triplás remeklése mellett további három játékos jutott még el 22 egységig - a kiegészítők diadalaként aratták szezonjuk egyik legmeglepőbb sikerét. Más kérdés, hogy az utóbbi 19 meccsükön így is csak 7-12-re állnak...

Balhé a Heatnél. Az utóbbi mérkőzések lagymatag, langyos, harmatos teljesítménye után az említett 19-0-s GSW-futás alaposan felpaprikázta a Miamit, egy időkérésnél Jimmy Butlert és Erik Spoelstrát, majd Butlert és Udonis Haslemet is a többieknek kellett szétválasztani és visszafogni, Spoelstra földhöz vágta a tábláját, kissé elszabadultak az indulatok a csapatnál. Ez hatott, egy 19-6-os futással ezután jöttek vissza, majd vették át a vezetést, de a végét ismét elrontották és végül mégis belenéztek ebbe a csúnya, váratlan vereségbe, amit a kötelező győzelem helyett sikerült összehozni. A találkozó után általában tíz perc elteltével szoktak előkerülni a csapattagok a sajtótájékoztatóra, most több mint fél órát volt az öltözőben a gárda, Spoelstra pedig annyit mondott az eseményekről, hogy néha szükség van valamire, ami "katapultálja" a csapatot - ideje is lenne, mert a nemrég még kényelmes keleti első helyük erősen billeg, másfél meccs az előnyük és pillanatok alatt a negyedik helyen találják magukat, ha nem vigyáznak.

A Heat legjobb dobói: Lowry 26/18, Adebayo 25, Butler 20/6
A Warriors legjobb dobói: Poole 30/21, Kuminga 22, Wiggins 22/9, Lee 22/9

Memphis Grizzlies–Brooklyn Nets 132–120

Morant nélkül is nyert a Grizzlies. Fordulatos mérkőzést vívtak a felek és a látványos, pontzáporos, színvonalas csatából végül a Memphis jött ki jobban annak ellenére, hogy ezúttal sem számíthatott vezérére, Ja Morantre. A hazaiak 40 pontot dobtak az első negyedben, 76-nál jártak a nagyszünetben és 14-gyel vezettek is két játékrészt követően, sőt 18 is volt már az előnyük, de a fordulást követően változott a képlet és a Nets került fölénybe: 42-27-re a vendégek vitték el a harmadik negyedet és át is vették a vezetést. Majd jött a záró etap, ahol borzasztóan felkeményedett a memphisi védekezés, Taylor Jenkins szerint változtattak a stratégián, másképp fogták a Nets sztárjait és a teljes utolsó felvonásban összesen 16 pontot engedtek ellenfelüknek - közben pedig Desmond Bane bő egy perc alatt három triplát bombázott be egymás után a negyed derekán, ez roppantotta meg igazán a Brooklynt. Innentől nem volt visszaút, a Memphis megint tíz pont feletti előnyt épített fel, a Netsben pedig nem volt elég erő ahhoz, hogy változtasson, így a hazaiak fontos meccset nyertek és 15-2-re állnak Morant nélkül. Most heten is kétszámjegyűt dobtak náluk, Bane és Melton összesen 12/20 triplát süllyesztett el, Jones és Clarke is dupla-duplázott, remekül járatták a labdát, nyerték a lepattanózást, amikor kellett, akkor jól védekeztek, szinte mindent jól csináltak - egyre stabilabb a második helyük, következőleg a Pacers ellen kötelező lesz győzniük.

Hiába dobott 78-at az Irving-Durant páros. A 60 pontos parádéja óta először léphetett pályára Kyrie Irving és az irányító frissessége most is meglátszott, hiszen ismét remekelt: ezúttal 43 egységig jutott 15/27 jó dobással, 6/11 triplával és 8 gólpasszal, igaz, nem is kapott nagyon pihenőt, ha már ilyen ritkán játszik, ezúttal 44 percet töltött a parketten. Mellette Kevin Durant is villogott, ő 35 pontot szórt 11 lepattaval, 8 gólpasszal és 2 blokkal, de neki a triplái már nem ültek és a negyedik negyedben egyik szupersztár sem tudott mit kezdeni a Memphis megváltozó védekezésével. Mellettük pedig elég üres volt a csapat, Aldridge, Curry és Dragic sem léphetett pályára, a két sztáron kívül csak Brown és Drummond produkált érdemi dolgokat, a cseresor összesen, együtt 11 pontot tett hozzá és amikor ők pályára kerültek, akkor összeomlott a játék, így végül vereséget szenvedtek. Durant egyébként nem volt elégedetlen, állítása szerint a Grizzliesnél érezhető volt a teher nélküliség és az, hogy könnyedén játszhattak Meltonék, a problémát igazából a 16 engedett támadópattanóban és a gyorsindításból kapott 27 pontban látta, ezeken kell javítaniuk a folytatásban.

A Grizzlies legjobb dobói: Bane 23/18, Melton 23/18, Brooks 21/6
A Nets legjobb dobói: Irving 43/18, Durant 35/3, Drummond 15

Minnesota Timberwolves–Phoenix Suns 116–125

A Suns volt pontosabb a végén. Remek meccset vívtak a felek, az első félidőben még a Minnesota akarata érvényesült és a kicsit tompább Phoenix 13 pontos hátrányban volt a nagyszünetben, de a fordulás után sikerült rendezniük a védekezésüket a vendégeknek, ebből pedig megjött az önbizalmuk és az eredményesebb támadójátékuk is. Az utolsó negyedet így is a Wolves kezdhette még előnyből, de aztán abban az etapban 42 pontot tett fel a táblára a Suns, két perc alatt futott egy 11-2-t, amellyel fordított, majd később másfél perc alatt egy újabb 9-0-val állva is hagyta ellenfelét a listavezető. Innentől nem volt miről beszélni, a mérkőzés utolsó perceire tíz pont körüli/feletti előnybe kerültek a vendégek, a teljes második félidőben jobbak voltak, de a záró etapban különösen a Wolves fölé tudtak nőni, ott egyértelműen pontosabbak, energikusabbak voltak riválisuknál. Összességében 52%-kal céloztak mezőnyből és a Minnyt belehajszolták egy ennél jóval gyengébb teljesítménybe, főleg ami a triplákat illeti, egyénileg pedig Deandre Aytont kell kiemelnünk, aki ugyan általában keveset vállal, most viszont ő volt a jó matchup Karl-Anthony Towns megbüntetésére? ennek megfelelően 35 ponttal, 14 lepattanóval (ebből 7 támadó) és 15/24 jó dobással, rendkívül agresszív felfogással lett csapata legjobbja. Mellette Devin Bookert (28 pont, 7 gólpassz), Cameron Payne-t (13 pont, 9 gólpassz) és a padról 5/9 triplával beszálló Landry Shametet is megemlíthetjük, így sorozatban hatodszor nyertek és következőleg már a hatvanadik győzelmükért lépnek pályára.

Elfogyott az energia. Jól szemlélteti a Minnesota visszaesését, hogy Karl-Anthony Towns összesen három pontot tudott dobni a teljes második félidőben, közben pedig annyira tele volt a keze a túloldalon Aytonnal, hogy vele sem tudott mit kezdeni - a hazaiak klasszis centere teljességgel haszontalannak bizonyult a nagyszünet után. Összességében is hiányoztak most azok az egyéni teljesítmények, amelyek kirángatták volan őket a gödörből, Anthony Edwards 19 ponttal lett a legjobb dobó, D'Angelo Russell megállt hat egységnél, egyszerűen nem volt válaszuk, amikor a Suns átvette az irányítást. A végére teljesen elfogytak, már nem tudták tartani a lépést a Phoenix játékosaival, akik sok elmozgásból, sokszor kerültek jó helyzetbe, így elúszott a Minny meccse, de tanulni kell ebből a pofonból még a playoff előtt - a hetedik helyüket hátulról senki nem veszélyeteti, meglátjuk, hogy esetleg előrébb tudnak-e még kerülni.

A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 19/9, Towns 15, Beasley 15/12, Nowell 15/9
A Suns legjobb dobói: Ayton 35/3, Booker 28/3, Shamet 19/9

Oklahoma City Thunder–Orlando Magic 118–102

Ezúttal Maledon villant. Legutóbb Tre Mann hozott 35 pontos extrát a Thunderben, aki most is eljutott 21 pontig, és azt sem zavarta meg, hogy Shai Gilgeous-Alexander nincs ott a pályán, de mégsem ő lett ennek a meccsnek a főhőse, hanem Theo Maledon. A másodéves irányító sokáig nem csinált semmi különlegeset, a negyedik negyedben viszont főszereplővé lépett elő, 17 pontot szerzett 6/8-as mezőnymutatóval és 4/4 büntetővel, a találkozót pedig 25 ponttal és 6 gólpasszal zárta a kispadról beszállva – 25 pontnál többet eddig csak egyszer ért el NBA-s pályafutása során. A Thunder fiataljai közül még Isaiah Roby nyújtott kiemelkedő teljesítményt, ő Mannhez hasonlóan 21 egységet tett be a közösbe, míg Vit Krejci 12 ponttal és 11 lepattanóval dupla-duplázott, ezzel megszakadt a hazaiak 10 meccses vereségsorozata.

Egy negyed volt a Magicben. Az első 12 percet 34-26-ra még a vendégek nyerték, de a második negyed egy 20-2-s hazai futással indult, és innentől kezdve kézben tartotta a mérkőzést a Thunder és az ő akaratuk érvényesült inkább. A vendégeknél hatan zártak 11 és 19 pont között, a mérkőzést kihagyó Wendell Carter Jr. helyén kezdő Chuma Okeke 19 ponttal és 5/10 bedobott triplával csapata legeredményesebbje lett, míg Cole Anthony (17 pont, 5 lepattanó, 11 gólpassz) és Mo Bamba (11 pont, 10 lepattanó) egyaránt dupla-duplázott. Ehhez jött hozzá a Wagner-fivérek közös erővel elért 28 pontja, valamint R.J. Hampton 14 egysége és 7 lepattanója is, de csapatszinten így is csak 38,7%-kal céloztak a mezőnyből, míg a Thunder 48,1%-kal, és ez döntő különbségnek bizonyult. A tankcsata szempontjából a Magicnél is elégedettek lehetnek, és az újabb vereség begyűjtésében az is segítette őket, hogy ezúttal Terrence Ross mellett Gary Harrist is kiültették, így már csak a Rockets áll náluk is rosszabbul.

A Thunder legjobb dobói: Maledon 25/6, Mann 21/9, Roby 21/9
A Magic legjobb dobói: Okeke 19/15, Anthony 17/6, F. Wagner 15/3

Dallas Mavericks–Houston Rockets 110–91

Doncic nélkül sem hibázott a Dallas. Kötelező volt ez a mérkőzés a Mavericks számára és a hazaiak annak ellenére hozták simán, egyértelműen, magabiztosan a győzelmet, hogy Luka Doncic nem lépett pályára. A vezér hiányában Jalen Brunson (28 pont, 10/19 mezőnyből) és Spencer Dinwiddie (26 pont, 6 gólpassz, 4/6 tripla) vette a kezébe a karmesteri pálcát és bár csapatszinten csak 25%-kal tripláztak, de most ez is belefért - megvolt a kellő akarat és a kissé lagymatag első félidő után leradírozták a pályáról ellenfelüket. A nagyszünetben még egy ponttal a Houston vezetett, ott érezhető volt némi lazaság a Dallason, de a teljes második félidőben összesen 38 pontot engedtek riválisuknak Bullockék, ott viszonylag hamar el tudtak nyúlni és kényelmes előnybe kerültek, amit nem is rontottak el a folytatásban. Ugyan a Rocketsnek mostanában voltak meglepően jó teljesítményei is, de ez nem tartozott közéjük, csak 40%-kal dobtak és 14%-kal tripláztak (4/28) a vendégek, a könnyebb első félidő után megmozdulni is alig tudtak, úgyhogy nagy riadalmat nem tudtak okozni ellenfelük számára. Így nagy izgalmak nélkül érvényesült a papírforma, a Mavs utolérte a nyugati negyedik Jazzt, a Houston pedig stabilan őrzi utolsó helyét a tabellán.

A Mavericks legjobb dobói: Brunson 28, Dinwiddie 26/12, Finney-Smith 14/6
A Rockets legjobb dobói: Sengün 14/3, Tate 13/3, Wood 12/3

Los Angeles Lakers–Philadelphia 76ers 121–126

Megszenvedett a Philly. Legutóbb Joel Embiid és James Harden nélkül verte a Miamit a Sixers, most viszont mindkét szupersztár visszatért, de alig tudták legyűrni a LeBron Jamest nélkülöző Lakerst. Doc Rivers szerint érezhető, hogy az összjáték még akadozik, nem játszott együtt túl sok meccset Embiid és Harden, de nagyon dolgoznak azon, hogy működjön az összhang, csak ez egyelőre visszaüt máshol - a védekezésük például messze van a jótól, ami most is sokszor megmutatkozott. Végül a center 30 pontig, 10 lepattanóig, 3 gólpasszig, 3 labdaszerzésig és 3 blokkig jutott, Harden pedig 24 ponttal, 7 lepattanóval és 7 gólpasszal zárt, de nagyon kellett melléjük Tyrese Maxey és Tobias Harris is, akik egyaránt elérték a 20 pontos határt és a hajrában kulcsfontosságú dobásokat süllyesztettek el. A gyenge első negyed után azért átvette az irányítást a gárda, a nagyszünetben kilenc, a harmadik negyedben pedig 14 ponttal vezetett, de a Los Angeles visszajött és a szellős Philly-védekezést kihasználva szoros meccset csinált. Az utolsó percekben azonban állta a rohamot a Sixers, amikor kezdett rezegni a léc, akkor Harris és Maxey betalált, majd azért Harden és Embiid is megvillant, így elvitték a győzelmet. Harden szerint tény, hogy játszhattak volna jobban is, főleg a védekezésükkel elégedetlen, de egyelőre elfogadják azt, hogy nyertek, a többin pedig dolgoznak tovább.

James nélkül sem volt rossz a Lakers. Korábban LeBron James hiányában általában reménytelen szenvedést mutatott be a Los Angeles, most viszont egyáltalán nem erről volt szó, sőt igazából váratlanul jól működött a gárda. Russell Westbrook, Dwight Howard, Malik Monk és Carmelo Anthony is elérte a 20 pontos határt, mindegyikük hatékonyan dolgozott, de Stanley Johnson is jól mozgott (3/3 tripla, 8 gólpassz), egységesebbnek, rendezettebbnek, energikusabbnak tűnt a játékuk. Védekezésben nem álltak a helyzet magaslatán, de a Sixers ellen ez komolyabb csapatokkal is előfordul, nagy tét számukra már nincs, úgyis a 9-10. helyről kezdik a playint, Frank Vogel viszont azt mondta, hogy érezhető a javulás a csapatán és kezdenek olyan dolgokat produkálni rutinszerűen, amelyek a playoffban győzelmeket is érhetnek - most kikaptak James és Davis nélkül, ez benne van, igyekeznek kijavítani a hibáikat a playinig.

A Lakers legjobb dobói: Howard 24, Westbrook 24/6, Monk 23/9
A 76ers legjobb dobói: Embiid 30, Harden 24/3, Maxey 21/9

Portland Trail Blazers–San Antonio Spurs 96–133

Továbbra is harcban a play-inért a Spurs. A papírforma alapján kötelezőnek számított ez a győzelem a vendégeknek, és ezúttal fel is tudtak nőni a feladathoz, így ismét csak 1,5 meccs a hátrányuk a Pelicans, illetve 2 a Lakers mögött, továbbra is esélyük van bejutni a play-inbe, ráadásul legközelebb éppen New Orleansba látogatnak. Önbizalomtól telten, két győzelemmel zsebükben próbálhatnak meg visszavágni az előző héten elszenvedett 124-91-es vereségükért, ráadásul a Trail Blazers ellen Gregg Popovichnak nem is kellett túlhajtania a kezdőit, a negyedik negyedet jórészt a cserék hozták le, a kezdők közül csak Joshua Primo került pályára az utolsó 12 perc során. Maga a mérkőzés gyakorlatilag egyetlen negyed alatt eldőlt, a Spurs 45-27-re húzta be az első negyedet, Dejounte Murray (28 pont, 6 lepattanó, 7 gólpassz) és Keldon Johnson (26 pont, 5/8 tripla) is kedve szerint érte el a kosarakat, Devin Vassell és Jakob Pöltl is hozzátett 16-16 pontot, előbbi 4/5 triplával és 5 gólpasszal spékelte meg mindezt, utóbbi 9 lepattanót és karriercsúcsot jelentő 6 blokkot is jegyzett, míg a padról Tre Jones 8 lepattanót és 9 gólpasszt, Josh Richardson pedig 15 pontot hozott.

Justise Winslow megsérült. A Trail Blazers oldaláról a legjelentősebb történés a vereség mellett, hogy Justise Winslow vádliproblémák miatt mindössze 7 perc után kivált a meccsből, bár az ő játékában addig sem volt sok köszönet, ennyi idő alatt is 0/5-ös mezőnymutatóig jutott el. Drew Eubanks láthatóan motiváltan játszott egykori csapata ellen, el is jutott 20 pontig 8/13 jó dobással, és ehhez hozzá tudott tenni 9 lepattanót és 4 gólpasszt is. Mellette Ben McLemore is eljutott 23 pontig 7/9-es mezőnymutatóval, rajtuk kívül viszont a csapat többi része 29,2%-kal dobott, ilyen támadójátékkal akkor is nagyon nehéz meccset nyerni, ha az ellenfél támadójátéka sem működik, viszont az nagyon is működött, a Spurs kosarasai 34 gólpasszt osztottak ki egymás között, illetve bebombáztak 19/44 triplát is.

A Trail Blazers legjobb dobói: McLemore 23/9, Eubanks 20/6, Hughes 10/6, Watford 10
A Spurs legjobb dobói: Murray 28/9, Johnson 26/15, Vassell 16/12, Pöltl 16

NBA, ALAPSZAKASZ
Charlotte Hornets–New York Knicks 106–121
Detroit Pistons–Atlanta Hawks 122–101
Indiana Pacers–Sacramento Kings 109–110
Boston Celtics–Utah Jazz 125–97
Memphis Grizzlies–Brooklyn Nets 132–120
Miami Heat–Golden State Warriors 104–118
Minnesota Timberwolves–Phoenix Suns 116–125
Oklahoma City Thunder–Orlando Magic 118–102
Dallas Mavericks–Houston Rockets 110–91
Los Angeles Lakers–Philadelphia 76ers 121–126
Portland Trail Blazers–San Antonio Spurs 96–133