A Denver megállította a Torontót, a Lakers ellen javított a GSW

Portland Trail Blazers–New York Knicks 112–103

Szétesett a Knicks. A kiegyenlített első félidő után úgy tűnt, hogy a Knicks eldönti a mérkőzést a harmadik negyedben, 4:45-tel a játékrész vége előtt 59-82 állt az eredményjelzőn, ezt követően viszont elképesztő leolvadást mutattak be, az elmúlt 25 évben csak egyszer kaptak ki ennél nagyobb előnyről. A negyedik negyedben mindössze 3/18-as mezőnymutatót értek el és 35–11-re elbukták a záró 12 percet, így hiába hozott az elmúlt időszakban jobb formába lendülő Julius Randle (28 pont, 16 lepattanó, 6 gólpassz) újabb erős meccset egyénileg, ez elmúlt hat meccsén 1-5-re, az elmúlt 16 meccsén 3–13-ra áll a Knicks. Ezúttal az sem segített rajtuk, hogy Kemba Walker 23, Quentin Grimes pedig 20 pontot dobott, Evan Fournier 1/13-as mezőnymutatója és a nagy leolvadás nem fért bele, ahogyan Mitchell Robinson bokasérülése is rosszkor jött a harmadik negyedben.

Hart remekül mutatkozott be. A CJ McCollum-cserében érkező Josh Hart ezen az estén mutatkozott be az új csapatában, és nemcsak a hatalmas fordítás miatt sikerült ez számára emlékezetesre, hanem azért is, mert remek játékkal jelentkezett és beszórt 23 pontot. Nem ő volt azonban az egyetlen, aki remekelt a hazaiaknál, Anfernee Simons ezúttal 30 pontig és 8 gólpasszig jutott első opcióként, a Lakers elleni legutóbbi győzelmet követően ismét élni tudott a nagyobb szerep kínálta lehetőséggel, és csak a negyedik negyedben 10 ponttal jelentkezett. Kiemelendő még Jusuf Nurkic (12 pont, 20 lepattanó, 6 gólpassz) palánkok alatt végzett munkája, de Justise Winslow (14 pont, 5 lepattanó, 6 gólpassz) és a kispadról 17 egységgel beszálló Ben McLemore is fontos szerepet játszott a győzelemben, és végül 29 gólpasszt szétosztva, a mezőnyből közel 10%-kal jobban dobva tudtak nyerni a hazaiak.

A Trail Blazers legjobb dobói: Simons 30/18, Hart 23/9, McLemore 17/9
A Knicks legjobb dobói: Randle 28, Walker 23/12, Grimes 20/15

Charlotte Hornets–Memphis Grizzlies 118–125

Nem rontotta el a Memphis. Az első félidőben átrohant ellenfelén a Grizzlies, az esélyesebb, pihentebb vendégek 36–15-re nyerték az első negyedet, majd ehhez további tíz pontot tettek hozzá a másodikban, így 31-gyel vezettek a nagyszünetben, megsemmisítették a Charlotte-ot. A fordulás után azonban jelentősen visszavettek, a Hornets pedig esélyt szimatolt és az utolsó játékrészben 43 pontot szerezve visszajött látótávolságon belülre, a totális kiütésből szoros meccset csinált: két perccel az órán már 110–114 állt az eredményjelzőn. Itt azonban Desmond Bane bevert egy clutch triplát és a hátralévő időben már nem ingott meg a Memphis, így bár egy korábban agyonnyert mérkőzés végén még egy kicsit izgulnia kellett, de végül nem rontotta el és hozta sorozatban ötödik sikerét is.

Rozier és Ball remeklése sem hozott győzelmet. Furcsa ilyenkor értékelni a statisztikákat, hiszen két, de inkább három negyeden keresztül köze sem volt ellenfeléhez a hazai csapatnak, de mivel a záró etapban nagyot rohant a gárda, így végül szép számokat tud felmutatni. Elsősorban Terry Rozier villogott, aki az előző esti tripla-duplája után most 35 ponttal, 10 lepattanóval és 9 gólpasszal zárt, de az akkor kiemelkedő LaMelo Ball is remekelt, 25 pontot szórt - egyébként pedig az új igazolás Montrezl Harrell 20 pontos, 8 lepattanós, 7/8 jó dobásos teljesítménye is említést érdemel. A Memphisnél Ja Morant (26 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz) mellett Adams és Jackson Jr. is dupla-duplázott, Bane 25 ponttal, 4/7 hármassal, 5 gólpasszal és 4 labdaszerzéssel segített, a padról pedig Clarke dobott 16 pontot. A vendégek végül a leadott utolsó negyeddel együtt is közel tíz százalékkal jobban dobtak ellenfelüknél, Taylor Jenkins vezetőedző pedig a leolvadás ellenére nagyon dicsérte játékosai hozzáállását. Érdekesség egyébként, hogy a meccsen 55 faultot láttunk és három játékos is kipontozódott.

A Hornets legjobb dobói: Rozier 35/18, Ball 25/15, Harrell 20
A Grizzlies legjobb dobói: Morant 26, Bane 25/12, Jackson Jr. 18/12

Washington Wizards–Sacramento Kings 110–123

Kettőből kettő. Második meccsét is megnyerte az új Kings, és a Timberwolves elleni győzelmükhöz hasonlóan ismét a remek labdajáratásra és a hatékony támadásvezetésekre építve arattak sikert, ezúttal 29 gólpasszt osztottak ki csapatszinten, miközben 56,6%-kal céloztak mezőnyből. Domantas Sabonis újfent úgy játszott, mintha semmi sem változott volna körülötte a cseréjével, 7/9-es mezőnymutatóval 16 pontig jutott, ami mellé 11 lepattanót és 7 gólpasszt is betett a közösbe. A Kings kezdője nagyszerűen működött, De'Aaron Fox 26 pontot szórva húzta az övéit, Harrison Barnes 21 egységig jutott, míg Moe Harkless egyetlen elrontott büntetővel jutott 17 pontig és 8 lepattanóig. Bemutatkozott a csapatban Donte DiVincenzo is, elsőre 7 ponttal és 5 gólpasszal jelentkezett, ugyanakkor csak 2/9 dobását süllyesztette el, de elsőre ennyi is elég volt tőle, a fordulás után így is bedarálták ellenfelüket.

Egy félidőn át tartotta magát a Wizards. Az első félidő kiegyenlített játékot hozott, a nagyszünetben a fővárosiak jártak előrébb, de a második félidőt 64-45-re elbukták, és az utolsó percekben már esélyük sem volt a győzelemre. Egyénileg Kyle Kuzma (22 pont, 8 lepattanó, 7 gólpassz) és Corey Kispert (20 pont, 6 gólpassz) is kitett magáért, ahogyan a csapathoz visszakerülő Ish Smith (9 pont, 5 gólpassz, 3 labdaszerzés) is jól mozgatta a második sort, de védekezésben közel sem tudtak megfelelő ellenállást kifejteni, a lepattanózást is simán elbukták, és végül a mérkőzést is. A Wizards ezzel a vereségével 2-9-re áll az elmúlt 11 meccsén, így nem tudják kihasználni, hogy előttük a play-in helyeken álló csapatok közül több szintén rossz formát mutat az utóbbi időszakban, továbbra is a vonal alatt vannak. Mindezen talán majd változtat Kristaps Porzingis bemutatkozása, de az ő játékára még várni kell, továbbra is térdproblémákkal küzd a lett magasember.

A Wizards legjobb dobói: Kuzma 22/6, Kispert 20/12, Hachimura 13/6, Bryant 13/3
A Kings legjobb dobói: Fox 26, Barnes 21, Harkless 17/9

New Orleans Pelicans–San Antonio Spurs 114–124

Murray dominált, végig vezetett a Spurs. Ugyan a vendégek a back-to-back második felén léptek pályára, de egyáltalán nem látszott rajtuk a fáradtság, sőt, kifejezetten lendületesen, pontosan kosárlabdáztak. Gregg Popovich csapata egyetlen másodpercig sem volt hátrányban az este folyamán és bár az első félidőben nagy előnyt nem tudott kialakítani, de a harmadik negyedben a lovak közé csapott és stabilan kétszámjegyűvé formálta a fórját - volt közte 18 is, az utolsó játékrészt pedig 16 egységnyi különbséggel kezdhette meg. Itt egy kicsit közelített a Pelicans, de nem forgott veszélyben a San Antonio sikere, az 50% felett dobó, 38%-kal triplázó és mindössze öt eladott labdát vétő vendégcsapat az első perctől az utolsóig kontrollálta az eseményeket és irányította a játék ritmusát, a mérkőzés menetét. Ennek alapját az újabb All-Star teljesítménnyel előrukkoló Dejounte Murray adta meg, aki azt csinált, amit csak akart, úgy ment el a gyűrűig, úgy bontotta le a New Orleans védekezését, ahogy éppen a kedve tartotta: végül 31 ponttal, 7 lepattanóval, 12 gólpasszal és 13/22 jó dobással zárt, rá egyáltalán nem volt ellenszer. Társai és edzője is szuperlatívuszokban beszéltek róla és bár rajta kívül még öten érték el a tízpontos határt náluk, de jelen pillanatban ő kimagaslik a keretből – a playinért hajtó társaság következőleg Chicagóba utazik.

McCollum megérkezett, de ez még kevés. Már az előző meccsen debütált a Pelicansben a Portlandtől megszerzett CJ McCollum és akkor sem mozgott rosszul, de győzni a Heat ellen sem tudtak és most sem sikerült felülkerekedniük fáradtabbnak számító közvetlen riválisukon. Pedig McCollumra nem lehetett panasz, a hátvéd ugyanis már második New Orleans-i meccsén 36 pontot szórt 15/24-es mezőnymutatóval, 11 lepattanóval, valamint 5 gólpasszal és bát eladott 6 labdát, de nem rajta múlt a hazaiak veresége. Alapvetően az érvénytelen védekezés okozott problémákat, egy pillanatig sem tudták megállítani a Spurst, a döntőnek bizonyuló harmadik negyedben 39 pontot kaptak (és egy 19-5-ös futást), ráadásul ők tízzel több labdát adtak el, mint ellenfelük, ez sem segítette az ügyüket. A jó szériájuk és McCollum megszerzése óta elszenvedett két hazai vereség nem túl biztató, elvesztették a nyugati 10. helyüket, holnap este pedig a Torontót fogadják, ott próbálhatnak meg javítani.

A Pelicans legjobb dobói: McCollum 36/9, Ingram 2263, Valanciunas 17/3
A Spurs legjobb dobói: Murray 31/6, Walker IV 17/3, Johnson 16/6

Philadelphia 76ers–Cleveland Cavaliers 103–93

Embiid jelentette a különbséget. Újabb elképesztő teljesítményt rakott le az asztalra a Sixers MVP-esélyes centere, aki a back-to-back második felén gyakorlatilag egymaga győzte le a közvetlen rivális Clevelandet. Mindkét csapat fáradtan érkezett és mindkettő elsősorban a védekezésére támaszkodott, de akadt egy játékos, aki messze kiemelkedett a mezőnyből: Joel Embiid 40 ponttal, 14 lepattanóval és 10 gólpasszal tripla-duplát gyártott alig 33 játékperc alatt. A hazaiak vezére 11/22-t dobott mezőnyből, 4/5 triplát süllyesztett el, bevert 14/15 büntetőt, ellopott három labdát és akkora zsákolást mutatott be Jarrett Allen felett, hogy felrobbant az aréna – vele a pályán +24-ben volt a gárda, vagyis a nélküle eltöltött 15 percben 14 ponttal kapott ki. Mellette maximum Tyrese Maxey-ben volt fantázia támadásban, illetve Matisse Thybulle hat labdaszerzését érdemes kiemelni, mindenesetre a Sixers gyakorlatilag végig vezetett: az első negyedet 13 ponttal nyerte, majd csak egyszer, a harmadik játékrész közepén került hátrányba, de akkor is mindössze két egységgel. Ott azonban megrázta magát Doc Rivers alakulata és egy 14–2-vel visszavette az irányítást, ettől kezdve pedig nem ingott meg többször, hét egységnél közelebb nem engedte már a Cavst, sőt, nem sokkal a vége előtt már 18-cal is vezetett. A fontos győzelem után jöhet két nap pihenő, majd a Boston elleni rangadó, ahol már van esély James Harden bemutatkozására is.

Garland sem tudott segíteni. Előző este nem játszott, most viszont ismét rendelkezésre állt a Cavs vezére, Darius Garland, aki 27 ponttal próbálta meg felrázni az erőtlen támadójátékot – ez azonban nem annyira sikerült, ő ugyan sokat vállalt, de irányítani nem tudott, egy gólpasszára hat eladott labda jutott, a csapatot nem tudta igazán „berúgni". A kemény védekezésükkel így is harcban voltak sokáig, de Embiidre nem volt válaszuk, Jarrett Allen teljességgel elveszett mellette a palánkok közelében és –27-es (!) +/- mutatót hozott össze, de Kevin Love is értékelhetetlen meccset játszott, az előző este kulcsfigurának számító Rajon Rondo pedig egy másodpercet sem játszott. Ezúttal nem volt bennük elég tűzerő és nem tudtak mit kezdeni az ellenfél legjobbjával, így elvesztették a rangadót és holtversenyben harmadik-negyedikek Keleten – az All-Starig már csak Atlantába mennek, majd jöhet a pihenő.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 40/12, Maxey 16/3, Harris 11/3
A Cavaliers legjobb dobói: Garland 27/9, Allen 13, Osman 12/6

Toronto Raptors–Denver Nuggets 109–110

Jokics blokkja volt a győztes játék. A back-to-back második felén lépett pályára a Denver a liga egyik legforróbb csapatának otthonában, de mégis ki tudta harcolni az így rendkívül értékes, már-már bravúrnak ható győzelmet. A vendégek fő problémája ezúttal is kiütközött, hiszen tizeneggyel több labdát adtak el, mint ellenfelük, de 50–35-re megnyerték a lepattanózást, jobban büntetőztek és egy árnyalattal, de jobban is tripláztak, mint a Raptors. Az első negyedben Nikola Jokics egymaga beszórt 18 pontot, majd ezt követően már levédekezte őt a Toronto, és a hatpontos denveri előnyből egypontos torontói fór lett a nagyszünetig, de nagy különbség egyik oldalra sem alakult ki, szinte fej-fej mellett haladtak a felek végig. Az egylabdás végjátékból pedig ezúttal a Nuggets jött ki jobban, 103–103 után Bones Hyland vert be egy clutch triplát, majd Jokics visszatett egy támadópattanót, Barton is betalált, a túloldalon pedig VanVleet elrontott egy kulcsfontosságú büntetőt. Ennek ellenére 109–110-nél esélye nyílt a győzelemre a Torontónak, mert Jokics mindkét büntetőjét kihagyta, azonban VanVleet nem tudta jól elkapni a kiosztást és elrontotta a triplát, majd a támadópattanó OG Anunobyhoz került, aki megpróbálta azt visszatenni - Jokics viszont bemutatta a győztes játékot és óriási blokkot osztott ki. Ez volt a döntő szó, hiszen már az utolsó másodpercben jártunk, így bár az első negyed után magához képest gyengébben játszott a center, de az ő védekezése szállította a Denver bravúrgyőzelmét, a Toronto pedig zsinórban nyolc győzelem után kapott ki újra.

Siakam nagy meccse sem lett elég. Hetek óta All-Star-formát fut Pascal Siakam, a Toronto erőcsatára pedig ezúttal is szenzációsan játszott, 35 pontos szezoncsúccsal, 16/22 jó dobással, 10 lepattanóval és 7 gólpasszal állt a kanadaiak élére. Mellette Fred VanVleet (25 pont, 5 lepattanó, 5 gólpassz, 6/11 tripla) is remekelt és a 17 ponttal, valamint 3 labdaszerzéssel besegítő Scottie Barnest is érdemes kiemelni, de a gyenge lepattanózás és a büntetőzés végül nem fért bele - a túloldalon Jokics (28 pont, 15 lepattanó, 6 gólpassz) mellett csak Jeff Green (19 pont, 5 lepattanó, 5 gólpassz) említhető, de több láton álltak, hosszabb volt a denveri kispad. A vége persze akármerre is elbillenhetett volna, egy dobásra volt a győzelemtől a Raptors, Nick Nurse pedig nem is volt túl elégedetlen emiatt - most mennek New Orleansba, aztán Minnesotába még az All-Star előtt.

A Raptors legjobb dobói: Siakam 35/9, VanVleet 25/18, Barnes 17
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 28, Jeff Green 19/9, Gordon 13/6

Miami Heat–Brooklyn Nets 115–111

Majdnem elrontotta a Heat. Kötelező volt nyernie ezen a meccsen a keleti éllovas Miaminak és három negyeden keresztül úgy tűnt, hogy nem is lesz ezzel gondja Erik Spoelstra csapatának: az első félidőben nem szakadt meg a gárda, de a nagyszünetben vezetett hat ponttal, majd a harmadik játékrészben szépen állva hagyta a Brooklynt és 21 pontos előnyt épített fel. A papírforma szerint itt véget kellett volna érnie a meccsnek, de a Nets nem így gondolta, a vendégek kicsit kozmetikáztak már az utolsó felvonás előtt, majd ott Kyrie Irving vezetésével robbantottak: az irányító egymaga 20 pontot dobott 6/9-es mezőnymutatóval a záró periódusban és vezetésével a 21 egységnyi hátrányból 110–109-ig zárkóztak. Itt Jimmy Butler süllyesztett el egy fontos kettest, majd Irving két büntetőt, aztán Butler hibázott a vonalról, így 113–111-nél labdája volt a Netsnek ahhoz, hogy egyenlítsen, vagy akár átvegye a vezetést - a kulcstámadásba azonban hiba csúszott, Kyle Lowry egy nagy védekezéssel megszerezte a labdát, PJ Tucker pedig két másodperccel az órán beállította a végeredményt. Spoelstra szerint túl sok „életet" adtak a Brooklynnak a 20 pont körüli előnyük birtokában, túlságosan hátradőltek és üres labdabirtoklásokat vezettek, így a Nets megérezte a vérszagot és kis híján borította a papírformát. Ezt most megúszták az 50%-kal dobó Adebayóék, akiknél egyébként a kilenc pályára lépő játékosból hét is elérte a tízpontos határt, így behúzták sorozatban ötödik győzelmüket, míg az új igazolásait egyelőre nem bevető Brooklyn zsinórban tizenegyedszer is kikapott.

A Heat legjobb dobói: Adebayo 19, Robinson 17/15, Herro 15
A Nets legjobb dobói: Irving 29/9, Thomas 22/6, Edwards 13/3

Chicago Bulls–Oklahoma City Thunder 106–101

DeRozan és Vucsevics hozta a Bulls győzelmét. Toronymagas favoritként léphetett pályára ezen a találkozón a Chicago, de az OKC nem adta könnyen magát, sőt, az első negyedet megnyerte hét ponttal és még a nagyszünetben is vezetett – az utolsó játékrész már kétpontos hazai előnnyel indult, de a Zach LaVine-t nélkülöző Bulls egyszer sem volt hét egységnél nagyobb fórban az este folyamán, ellenben korábban égett már 14-gyel is. A váratlanul nehéz feladatot aztán végül megoldotta Billy Donovan alakulata, amelyben DeMar DeRozan (38 pont 50%-kal, 5 gólpassz) és Nik Vucsevics (31 pont, 15 lepattanó) is tarthatatlannak bizonyult, őket pedig 28 ponttal, 17 lepattanóval, 14 gólpasszal és 6/10 triplával támogatta meg a White-Dosunmu páros. Ennek ellenére az előző esti (és úgy általában a mostanában látott) gördülékeny, ponterős támadójáték eltűnt, csak 45%-kal dobtak mezőnyből és bőven 30% alatt tripláztak, de így is találtak megoldást – Vucsevics a harmadik negyedben dobott 15 pontot, DeRozan pedig a meccs utolsó bő öt percében kilencet, amikor nagyon kellett, akkor ők szállították a „tutit". Ez az utolsó öt és fél perc döntött egyébként a hazaiak javára, annak még 89–90-nel mentek neki, de aztán itt egy 8–0-val megléptek, majd DeRozan dobásaival tartották a fórjukat és amikor Dort extrájával visszajött 104–101-ig az OKC, akkor egy kulcsfontosságú támadópattanó után szintén DeRozané lett az utolsó szó két büntetővel. A dobógép sorozatban hatodszor érte el a 30 pontos határt, elképesztő formában van, csapata pedig zsinórban harmadszor nyert és tartja a keleti második helyét.

Dort remekelt, de most sem volt elég pont az OKC-ben. Szokás szerint támadásban nem volt elég átütőerő a Thunderben, amin nem változtatott az sem, hogy Luguentz Dort mekkorát játszott: ő 31 ponttal és 5/12 triplával húzta övéit, megpróbálta a hátára venni csapatát. Mégsem ezzel, hanem az ismét nagyon szigorú védekezésükkel tudtak közel kerülni a győzelemhez, a periméteren elvették a Bulls dobásait, nagyon fizikálisak és agresszívek voltak, szinte nem is engedtek könnyű kosarat ellenfelüknek félpályán. A végjátékban azonban hiányzott egy igazi vezér, aki folyamatosan tudja hozni a jó játékokat és a jó döntéseket, a meccs legfontosabb időszakában sorozatban öt mezőnydobást és két büntetőt hagytak ki, itt Dort is besült, majd ugyan ő javított és a záró két és fél percben egymaga kilenc pontot szerzett, de ez már nem bizonyult elégnek, addigra meglépett a Chicago. Darius Bazley mondta azt a meccs után, hogy nem szereti azokat a kifogásokat, hogy ők még fiatalok és tapasztalatlanok, mert egyszerűen volt esélyük a bravúrgyőzelemre, de elrontották, úgyhogy frusztráltak, mindegy, hogy senki nem várta tőlük a sikert.

A Bulls legjobb dobói: DeRozan 38, Vucsevics 31, White 16/12
A Thunder legjobb dobói: Dort 31/15, Bazley 17/3, Williams 12

Dallas Mavericks–Los Angeles Clippers 97–99

Visszavágott a Clippers. Két napja ugyanitt találkoztak a felek és akkor sem volt már rossz a Los Angeles, csapatszinten jól védekezett a gárda, csak Luka Doncic akkor éppen egy olyan napot fogott ki, amikor nem lehetett vele mit kezdeni és dobott 51 pontot. Tyronn Lue akkor is elmondta, hogy alapvetően jól tették a dolgukat és nem is változtatott csapata játékán erre az estére, így három negyeden keresztül teljességgel levédekezték a Dallast, beleértve Doncicot is – de a céljuk az volt, hogy a többieket tartsák „hidegen", ami tökéletesen sikerült is. Így pedig egy kiélezett, izgalmas küzdelemmel jutottunk el a negyedik negyedig, ahol ugyan Doncic újra „megőrült", de a Clippers állta a sarat: Kennard és Covington dobásaival tízpontos előnyt alakított ki a játékrész elején, majd minden dallasi kosárra érkezett valami válasz. A Mavs csak a meccs legvégén, az utolsó percben érte utol ellenfelét, az utolsó nyolc másodpercnek 97–98-cal mentek neki a felek, majd Reggie Jackson egy büntetőt el is rontott, de hiába volt dobása a győzelemhez a Dallasnak, Doncic visszalépős hármasa kimaradt az utolsó másodpercben, így a nagyot küzdő, óriásit védekező, fegyelmezetten játszó Clippers elvitte a rendkívül értékes győzelmet.

Pedig Doncic a végén tényleg megőrült. Legutóbb az első negyedben dobott 28 pontot a Dallas szlovén sztárja, most viszont a záró etapban pörgött fel, amikor 23 egységet termelt a 30–29-re megnyert játékrészben, gyakorlatilag minden róla szólt ekkor. Azonban összességében mégis jól védekezett a Clippers, Doncic ugyan a legutóbbi 51 pontos estéje után ezzel a megvadulással ismét eljutott 45-ig, de csak 15/33-at dobott mezőnyből, nyolc gólpasszára pedig jutott hét eladott labda – csapatszinten csak 41%-os mezőnymutatóval és 16 gólpasszal zártak, a rendszerük nem működött igazán. A Clippersnél jobban érvényesült a csapatjáték, a kezdőben négyen is tíz pont fölé jutottak, a sokoldalú Zubac dupla-duplázott, Morris dobott egy 20-ast, Jackson 8 gólpasszt jegyzett a 24 pontja mellett, Mann pedig 21 egységgel és 9 lepattanóval segített be. Lue nagyon dicsérte játékosai akaratát, ez az a játék, amellyel eddig is sikeresek tudtak lenni és három vereség után most úgy nyertek, hogy Norman Powell nem is lépett pályára – ismét stabilizálták a nyolcadik helyüket Nyugaton, míg a Dallas továbbra is ötödik a konferenciában.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 45/18, Brunson 22/12, Bullock 17/15
A Clippers legjobb dobói: Jackson 24/6, Mann 21/3, Morris 20/3

Golden State Warriors–Los Angeles Lakers 117–115

James kezében maradt a hosszabbítás. A papírformának megfelelően inkább a Warriors volt fölényben ezen a mérkőzésen, de a Lakers nem adta könnyen magát és végig ott kellemetlenkedett ellenfele sarkában – néha vezetett is, 15 pontnál jobban pedig egyszer sem maradt le és inkább csak néhány egységnyi hátrányból követte az eseményeket. A záró etapban aztán minden erejüket összeszedték a vendégek és átvették az irányítást, a játékrész nagyobb részében ők vezettek, sőt, nem egészen négy perccel az órán 109–103-as előnybe kerültek, közel voltak a bravúrhoz. Itt azért feljebb kapcsolt a GSW, de 111–109-nél, majd utoljára 113–112-nél is az arany-lilák vezettek, ám egyrészt védekezésben folyamatosan kapituláltak a legfontosabb időszakban, másrészt a büntetőzés megpecsételte a sorsukat. Előbb Anthony Davis hibázott egyet a vonalról, amelynek következtében nem egyenlítettek ki, hanem 115–114-es hátrányban maradtak, majd háromszor is elrontották egy támadópattanó visszatételét és kaptak belőle egy kettest, végül 2.4 másodpercnél Steph Curry tripladobás közben faultolta LeBron Jamest, aki hárompontos hátrányban három büntetőt dobhatott. James azonban már az elsőt elrontotta, ezzel az ő kezében maradt a hosszabbítás: a másodikat bedobta, a harmadikat szándékosan hagyta ki, de nem tudták összeszedni a lepattanót, így kétpontos vereséget szenvedtek. Frank Vogel szerint ez most fájdalmas, mert jól játszottak, közel álltak a sikerhez, vezettek nem sokkal a vége előtt, de clutch hibákat elkövetve megint kikaptak – kilencből hetedszer...

Ez a régi Klay Thompson volt. Először idézte igazán korábbi All-Star önmagát a 2019-es nagydöntő óta a Warriors nehéztüzére, aki három egészen jó negyed után az utolsó etapban tudott igazán kiteljesedni. Thompson csak a záró etapban 16 pontot szerzett, az utolsó három és fél percben három nagyon fontos triplát bombázott be és végül 33 pontos szezoncsúcsot szórt 12/22-es mezőnymutatóval, valamint 5/9 hármassal. Az ő remeklése mellett Steph Curry (24 pont, 8 gólpassz és a győztesnek bizonyuló dupla a végén), Andrew Wiggins (19 pont, 3/7 tripla) és Jonathan Kuminga (18 pont, 9 lepattanó, 8/11 mezőnyből 25 perc alatt) is dicsérhető a Warriorsnál, míg a túloldalon James (26 pont, 15 lepattanó, 8 gólpassz) emelhető ki - Anthony Davis most csendesebbnek bizonyult, Russell Westbrook kevesebbet vállalt, de azt jól csinálta és a kispadról is érkezett 42 pont, ami váratlan extrának számít. Ez sem lett elég, egy dobással rövidnek bizonyult a Los Angeles, így Thompson múltidézése győzelmet ért a hazaiaknak, ráadásul a játékos tette mindezt édesapja előtt, aki a Lakers rádiós kommentátoraként dolgozott a meccsen...

James mérföldköve. Egy fontos statisztikáról meg kell emlékeznünk: LeBron James a mai meccsen elkerülte Kareem Abdul-Jabbart az alapszakaszban és rájátszásban összesen szerzett pontokat tekintve, így ezen a téren immár ő az NBA történetének legtöbb pontot szerző játékosa. A csak alapszakaszra vonatkozó örökranglistán még KAJ vezet, James "csak" harmadik, de akár még az idei szezon során megelőzheti Karl Malone-t, jövőre pedig üldözőbe veheti Abdul-Jabbart is.

A Warriors legjobb dobói: Thompson 33/15, Curry 24/3, Wiggins 19/9
A Lakers legjobb dobói: James 26/9, Westbrook 19/3, Horton-Tucker 17/9

Phoenix Suns–Orlando Magic 132–105

Könnyed labdázgatás. Nem történt meglepetés ezen a mérkőzésen, a Magic nem tudta megszorítani a lassan hónapok óta parádézó ligaelsőt. A Sunsnál mind a 12 nevezett játékos pályára került, közülük kilencen is (!) kétszámjegyű ponttermést hoztak, csak Mikal Bridges érte el a 30 perces határt és egy pillanatig sem forgott veszélyben a hazaiak sikere. Monty Williams alakulata 14 ponttal vezetett a nagyszünetben, majd a harmadik játékrészben 20 egység fölé növelte az előnyét, valahol ott dőlt el végleg a találkozó, az Orlando nem tudott érdemben hozzászólni az eseményekhez. Az 50% felett dobó és kereken 40 (!) gólpasszt szétosztó (illetve alig hét labdát eladó) Phoenix számára ez a derbi így egy könnyed „átmozgató" labdázgatással ért fel, osztálykülönbség volt a felek között – az All-Starig még a Clipperst és a Houstont fogadják Paulék, akik már 4,5 meccsel vezetik a tabellát. A Magicnél az újonc Jalen Suggs 20 pontos, 6 lepattanós, 10 gólpasszos teljesítményét érdemes kiemelni, de ezzel a vereséggel ismét egálba kerültek a Detroittal a táblázat utolsó két helyén.

A Suns legjobb dobói: Booker 26/9, Ayton 17, Bridges 14/6, Craig 14/6
A Magic legjobb dobói: Suggs 20/3, Anthony 17/9, Okeke 15/12