A Warriors legyőzésével köszöntötte Dirk Nowitzkit a Dallas

Charlotte Hornets–Detroit Pistons 140–111

Dobófesztivált rendezett a Hornets. Elképesztő sebességgel és pontossággal játszott ezen az estén a Charlotte, a hazaiak parádésan járatták a labdát, végig rendkívül önzetlenek voltak, így pedig erőlködés nélkül, könnyedén, simán jutottak el jó dobóhelyzetekig – méghozzá szinte folyamatosan, csak az volt a kérdés, hogy mennyit tudnak ezekből értékesíteni. Végül 59%-os (!) mezőnymutatóval zártak és franchise-rekordot jelentő 24 darab triplát süllyesztettek el 57%-os mezőnymutatóval, a 39 gólpasszt is érdemes kiemelnünk és igazából a 18 ponttal megnyert első negyed után végig kontrollálták is a találkozót és kérdés nélkül vezettek – a 30 perces határt csak LaMelo Ball érte el, egyébként mindenki keveset játszott, mert nem volt szükség többre. Ez a mentalitás viszont könnyen lehet, hogy elvett egy NBA-rekordot Kelly Oubre Jr.-tól, aki döbbenetes utolsó negyedet produkált és egymaga 8/9 (!) hármast bombázott be csak ekkor, majd James Borrego vezetőedző bő négy perccel a vége előtt, 35 pontos előnyben lecserélte – az egy negyedben dobott NBA-csúcsot Klay Thompson tartja kilenccel, maradjunk annyiban, hogy elég jó esély volt ennek megdőlésére...

Most nem volt esélye a Pistonsnak. Két bravúrgyőzelem után növekvő önbizalommal lépett pályára ezen az estén a Detroit, de nagyon hamar kiderült, hogy a Hornets nem fog lapot osztani jóval alacsonyabban rangsorolt ellenfelének: már az első negyedben 7/11 triplát dobtak a hazaiak és megalapozták a folytatást. A Pistonsnak innentől nem lehetett más célja, mint a tisztes helytállás, de ez sem feltétlenül sikerült, igazából csak asszisztálni tudott az együttes a Hornets fesztiváljához – annyit tudtak hozzátenni, hogy ők voltak az „ellenfél", akiket szétdobott és szétpasszolt a publikum csapata. Most egyénileg sem érdemes senkit kiemelni tőlük, ez nem az a mérkőzés volt, amikor bennük lehetett a bravúr – ma este már Memphisbe mennek, előzetesen ott sem számíthatnak többre.

A Hornets legjobb dobói: Oubre Jr. 32/27, Hayward 19/3, Bridges 19/9
A Pistons legjobb dobói: Lyles 17/3, Cunningham 16/12, J. Jackson 15

Orlando Magic–Philadelphia 76ers 106–116

Ezt is behúzta a Philly. Sorozatban ötödik győzelmét könyvelhette el a vendégcsapat, amely ráadásul ligacsúcsot jelentő 14. alkalommal tudott nyerni idegenben a szezon során, de a papíron óriási kötelezőnek számító mérkőzésen azért sokat kellett tenni azért, hogy ez létrejöjjön. Ez leginkább a játékpercekből látszik, mert igazából csak heten kaptak hét percnél több időt a pályán, a kezdőben pedig Furkan Korkmaz (20 pont, 4/9 tripla) 40, Seth Curry (20 pont, 7 lepattanó, 12 gólpassz) 42, míg Tobias Harris (22 pont, 9 lepattanó, 4 gólpassz) 44 percet játszott, ami óriási terhelést jelent – Joel Embiid csak 33-at kapott, de neki ez is elég volt ahhoz, hogy sorozatban ötödször is elérje a 30 pontos határt. Akárhogy is, de három negyeden keresztül gyakorlatilag egálban voltak a csapatok, nem bírtak egymással, sőt, a záró etap egypontos Magic-előnnyel kezdődött, majd ott tudott kicsit feljebb kapcsolni a vendég együttes: öt labdaeladásba hajszolták bele ellenfelüket Embiidék és egy 14-5-ös futással fordítottak. El azonban még itt sem dőlt a derbi és szűk két perccel az órán 109-106-ig jött vissza az Orlando, ekkor viszont Seth Curry back-to-back kosarai között Embiid kiosztott egy blokkot és ezek győztes játéknak bizonyultak, válasz már nem érkezett. Ezzel a sikerrel már megelőzték a Clevelandet, most fogadják a Spurst és a következő 20 meccsükből 14-et is hazai pályán vívhatnak meg.

Jól mozgott a Magic. A hazaiak jóval bővebb, kiegyensúlyozottabb rotációt alkalmaztak, hiszen tíz játékos is 16–35 perc között kapott, szinte két sorral játszották le a találkozót, ez a pluszenergia pedig érződött a fáradtabbnak tűnő Phillyvel szemben. Cole Anthony visszatért és 26 perc alatt rögtön 26 ponttal, 5 lepattanóval, valamint 7 gólpasszal tolta meg a szekeret, de hatan is két számjegyű ponttermést hoztak és a gyengébb dobóforma ellenére végig partiban voltak. A negyedik negyed elején egymás után eladott labdák nem estek jól nekik, ott végérvényesen hátrányba kerültek és annyi tűzerejük mégsem volt, hogy onnan újra fordítani tudjanak – közel jártak a végén, de a Sixers már megcsinálta, amit kellett. Összességében nem lehet panasz a hazai alakulatra, amely ligautolsóként végig szoros meccset tudott játszani, következőleg Detroitban pedig „hatpontos" meccs vár Bambáékra.

A Magic legjobb dobói: Anthony 26/9, Bamba 19/6, Ross 18/6
A 76ers legjobb dobói: Embiid 31, Harris 22/9, Curry 20/9, Korkmaz 20/12

Washington Wizards–Houston Rockets 111–114

Így kell visszatérni egy eltiltásból. Kevin Porter Jr. és Christian Wood is először lépett pályára a Rocketsben azóta, hogy a hétvégén balhéztak a Nuggets elleni meccs félidejében. Porter Jr. (9 pont, 7 lepattanó, 8 gólpassz, 4 labdaszerzés) nem dobott jól ezen a meccsen, mindössze 3/13 kísérletét süllyesztette el, de a legfontosabb pillanatban betalált, 0.4 másodperccel a vége előtt az ő triplája állította be a végeredményt, győztes dobással tért vissza. Ezt megelőzően inkább Woodról szólt ez a találkozó a vendégek részéről, 22 ponttal és 11 lepattanóval állt csapata élére, és a két visszatérő játékos mellett Jalen Green és Eric Gordon is hatékonyan szerzett 22, illetve 19 pontot. A Rockets nyolc vereség után tudott ismét nyerni, stabilan őrzik a nyugati utolsó helyüket, 2,5 meccs a hátrányuk a 14. Pelicanstól.

Beal nélkül fejezte be a Wizards. A hazaiak sztárja bő 9 perccel a mérkőzés vége előtt kipontozódott, ami 2017 novembere óta most először fordult vele elő, és soha korábban nem vált még ki ilyen korán faultok miatt, de csapata nélküle is helytállt a hajrában. Bradley Beal ugyan eljutott 27 pontig, valamint 5-5 lepattanóig és gólpasszig, de csak 9/25-tel dobott, és amikor kidőlt, 94–87-es hátrányban voltak, amit nélküle is el tudtak tüntetni, csak aztán jött Porter Jr. meccsnyerője. Beal mellett Kentavious Caldwell-Pope (26 pont, 6 lepattanó) és Kyle Kuzma (24 pont, 9 lepattanó) is eredményesen játszott – utóbbi ugyan 0/8 triplával fejezte be a meccset, de ezt 9/12 kétpontossal tudta ellensúlyozni. A Wizards hiába adott el hattal kevesebb labdát, csak 44%-kal dobtak mezőnyből, míg a Rockets 47.1%-kal, annak viszont örülhetnek a hazaiak, hogy Raul Neto 14 ponttal, 4 gólpasszal és jó játékkal tért vissza, bár vele kiegészülve is nehéz dolguk lehet legközelebb, mivel a Bullshoz látogatnak.

A Wizards legjobb dobói: Beal 27/9, Caldwell-Pope 26/15, Kuzma 24
A Rockets legjobb dobói: Green 22/6, Wood 22, Gordon 19/9

Boston Celtics–San Antonio Spurs 97–99

Popovich győzelemmel ünnepelhetett. Ez volt a 2000. mérkőzés, amin Gregg Popovich irányítása alatt játszott a Spurs, és ő az első edző az NBA történetében, aki egy csapattal elérte ezt a mérföldkövet. Könnyedén alakulhatott volna ez másképp is, mivel az utolsó három percben több lehetőséget is elpuskázott a Celtics, hogy kiegyenlítsen, 24 másodperccel a vége előtt Marcus Smart, két másodperccel a befejezés előtt Jaylen Brown rontott dobást. A Spurs győzelmében kulcsszerepet játszott a visszatérő Dejounte Murray, aki ugyanott folytatta, ahol abbahagyta a kidőlése előtt, 22 pontjával, 9 lepattanójával és 12 gólpasszával a tőle megszokott módon kacérkodott egy tripla-duplával, mellette pedig Derrick White és Devin Vassell is betett a közösbe 17-17 pontot. A Spurs ezzel a győzelemmel megszakította a négymeccses vereségsorozatát, legközelebb Philadelphiában próbálhatnak meg építeni erre a sikerükre.

Tatum pályára lépésének lehet örülni. Megbetegedése óta először lépett pályára Jayson Tatum, a teljesítményén érződött is a kihagyás, 6/20 dobásból ért el 19 pontot, és vele a pályán –9-ben volt a Celtics. Így sem voltak messze a győzelemtől, Jaylen Brown 30 ponttal állt a csapata élére, Dennis Schröder 15 egységgel szállt be a kispadról, Marcus Smart (14 pont, 5 lepattanó, 6 gólpassz, 3 labdaszerzés) és Al Horford pedig igyekezett a pontfelelősök keze alá játszani, de a legvégén megremegtek náluk a kezek, és nem tudták kihasználni, hogy a Spurs nyitva hagyta számukra a kaput. Nem tudtak élni ellenfelük hibáival, gyorsindításokból annak ellenére sem tudtak komolyabb előnyt kovácsolni, hogy a Spurs 18 labdát adott el, míg a Celtics játékosai megálltak 10-nél. A Celtics legközelebb a Knicks otthonában próbálhat javítani.

A Celtics legjobb dobói: Brown 30/12, Tatum 19/3, Schröder 15/3
A Spurs legjobb dobói: Murray 22, White 17/9, Vassell 17/6

Indiana Pacers–Brooklyn Nets 121–129

Visszatérők itt és ott. Mindkét oldalon volt egy nagy sztorija a mérkőzésnek, bár a hazaiaknál erre ennyire talán nem számítottunk. Lance Stephenson, a csapatnál korábban kétszer is megforduló, főleg az első „etapjában" fontos láncszemnek számító hátvéd a tíznapos szerződése első hazai meccsét játszhatta és nagyon feltüzelte a közönség, majd ezt vissza is adta a publikumnak: 20 pontos első negyedet (!) rakott össze a kispadról beszállva, bő hat perc alatt 8/9-es mezőnymutatót és 4/5 triplát süllyesztett el, ez a 20 pont pedig csapata utolsó 20 pontja volt a játékrész során. A parádés időszak után azért elcsendesedett, de végül így is 30 ponttal zárta a találkozót 5 gólpassz társaságában, ő volt a Pacers és a hazai aréna sztárja, de a vendégek sztárjának visszatérése legalább ekkorát szólt. Kyrie Irving ugyanis oltatlansága miatt eddig egyszer sem játszhatott még a szezonban, majd nemrég úgy döntött a Brooklyn, hogy mégis beveti őt az idegenbeli meccseken, ha otthon ezt nem is teheti meg a helyi szabályok miatt, az irányító pedig ezen az estén kezdte meg a szezont. Irving végül 32 percet játszott kezdőként és 9/17 jó dobással 22 pontot szórt, kiosztott 4 gólpasszt, ellopott 3 labdát, az energia és a lendület nem hiányzott belőle, nem tűnt úgy, mintha fizikálisan gondjai lennének – vele a parketten +16-ban volt a Nets, úgyhogy a hatását is kifejtette és a társak is elismerően szóltak róla.

A végén fordított a Brooklyn. Alapvetően gyenge formában, sorozatban három vereség után érkezett meg erre a meccsre a Nets és az eddigi problémákat szemmel láthatóan mostanra sem sikerült megoldani, védekezésben ezúttal sem nagyon akart megszakadni a gárda. Emiatt komoly hátrányba is került Steve Nash csapata, a nagyszünetben 13 ponttal égtek a vendégek és voltak 19 pontos lemaradásban is, innen küzdötték vissza magukat, de még az utolsó negyedet is hétpontos hátrányból kezdték meg, pedig ott már kezdtek éledezni hátul. Végül a záró etapjuk már úgy sikerült, ahogy kellett, ott 20 ponton tartották az addig parádézó Indyt, 105-98 után egy 16-3-as rohammal megfordították a találkozót négy perc alatt és innentől már nem is néztek vissza: Kevin Durant 8, Irving pedig 10 pontot szerzett ebben a játékrészben, csapatként 35-ig jutottak és végül megnyerték az összecsapást. Durant egyébként is villogott (39 pont, 8 lepattanó, 7 gólpassz) és Irving hatása is egyértelmű volt, főleg a második félidőben (a harmadik negyedet például az ő dudaszós kosara zárta le), így pedig végül a hajrában túldobták ellenfelüket, amelynél Stephenson mellett Domantas Sabonis (32 pont, 12 lepattanó, 10 gólpassz) is parádés meccset játszott – hiába, a rengeteg hiányzójukat végül nem bírták el és sorozatban hatodszor is kikaptak.

A Pacers legjobb dobói: Sabonis 32/3, Stephenson 30/12, Sykes 18/6
A Nets legjobb dobói: Durant 39/6, Irving 22, Harden 18

Dallas Mavericks–Golden State Warriors 99–82

Összeomlott a Warriors. Borzasztó meccset játszott a ligaelső, a vendégcsapat nem is emlékeztetett önmagára – még védekezésben hagyján, de támadásban annyira erőtlennek és pontatlannak bizonyult Steve Kerr együttese, hogy nem lehetett reális esélye a győzelemre. A 40%-os mezőnymutatónál is sokkal szörnyűbb az, hogy csapatszinten 5/28 triplát tudtak bedobni és hogy Steph Curry sorozatban másodszor célzott botrányosan: a legutóbbi 9 pontos meccse után most 14-et szenvedett össze 5/24-es mezőnymutatóval és 1/9 triplával. Curryről közben kiderült, hogy izomsérüléssel bajlódik és a hírek szerint a folytatásban lehet, hogy inkább pihenteti őt a Warriors, mindenesetre ezen az estén az egész csapat iszonyatosan gyenge volt és bár három negyed után még így sem álltak messze attól, hogy nyerjenek, de az utolsó játékrészben még alább adták a színvonalat, így végül egyértelmű vereséget szenvedtek. A 82 dobott pont negatív szezoncsúcs a GSW számára, ezzel a vereséggel pedig ismét egálban vannak a tabella élén a Sunsszal.

Győzelemmel ünnepelte Nowitzkit a Dallas. Ezen a mérkőzésen vonultatta vissza a klub és a liga legendás magasemberének, Dirk Nowitzkinek 41-es mezszámát a Mavericks, ez a hangulat meghatározta az estét, a texasi együttes pedig győzelemmel tette fel a pontot az i-re. Jason Kidd vezetőedző (aki Nowitzki társaként nyert bajnokságot a csapattal és most a német klasszis mezét viselte) szerint végig nagyon koncentráltak és elkötelezettek voltak, védekezésben nagyon figyeltek arra, hogy milyen dobásokba kergessék bele ellenfelüket, elöl pedig a legfőbb feladatuk az volt, hogy ne adják el a labdát – a feladatot teljesítették és bár Kristaps Porzingis nélkül simán kikaptak a festékben, de több büntetővel és sokkal több triplával végül győzelmet arattak. A félidei 11 pontos előnyük a harmadik negyedben elillant, de a záró etapban feljebb tudtak kapcsolni, azt 29-15-re nyerték meg, ott jól támadtak, közben pedig megsemmisítették a Warriors játékát – a remek védekezés mellett Luka Doncic (26 pont, 7 lepattanó, 8 gólpassz) teljesítményét is ki kell emelnünk, ezzel pedig már zsinórban negyedszer tudtak nyerni. Kisebb aggodalomra adhat okot, hogy a végén Doncic bokasérülést szenvedett, de a játékos szerint semmi komoly...

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 26/6, Finney-Smith 17/12, Brunson 15
A Warriors legjobb dobói: Wiggins 17/6, Curry 14/3, Payton II 11/3

Milwaukee Bucks–Toronto Raptors 111–117

Megállíthatatlan a Toronto. Sorozatban negyedik győzelmét aratta a nagy formába lendült Raptors és a vendégek annak ellenére nyertek ismét, hogy a back-to-back második felén léptek pályára. Pedig a meccs nem így kezdődött, az első negyedben 42 pontot kaptak a kanadaiak és a nagyszünetben kilenc egységnyi hátrányban voltak, de aztán a harmadik negyedben minden megfordult, szétvédekezték a Milwaukee-t, 24–11-re (!) húzták be a játékrészt, az itt megszerzett előnnyel pedig bemasíroztak a célba. Nick Nurse szerint úgy mentek be az öltözőbe, hogy örülhetnek, hogy csak kilenc pont a hátrányuk és épp itt az ideje védekezni, a fordulás után pedig a komplett edzői stáb folyamatos beszéddel irányította a társaságot hátul, ami meghozta a gyümölcsét – a záró etapban vezettek már 15 ponttal is, a nagyszünetet követően egyértelműen ők diktáltak. Egyénileg Pascal Siakam (33 pont, 6 gólpassz, 3 labdaszerzés) emelhető ki leginkább, de a 41 pontos, 9/17 triplás Anunoby, VanVleet duó is sokat tett hozzá, nem beszélve Trent Jr. 22 pontjáról, vagy éppen Barnes sokoldalú játékáról – most nagyon egyben vannak, hirtelen már hetedikek Keleten és csak másfél meccs a hátrányuk a Cavsszel szemben.

Most nem volt több a Bucksban. Mike Budenholzer vezetőedző mellett Jannisz Adetokokunbo, Pat Connaughton, George Hill és Grayson Allen is hiányzott a hazaiaknál, akik parádésan kezdtek és 61%-kal dobtak az első félidőben, csak annyira nem védekeztek jól, hogy így sem tudtak döntő előnybe kerülni. A harmadik negyedben aztán jött a szétesés, szinte mindent elrontottak, amit el lehetett és bár a végén megint feljavultak, egyúttal közelebb is zárkóztak, de ez már nem volt elég az üdvösséghez – a 61%-ból 45% lett a meccs végére, ez jelzi, hogy mennyit hibáztak a második félidőben. A vezetőedzői posztra beugró Darwin Ham nem volt csalódott, mint mondta, szerinte játékosai mindent megtettek, egyszerűen volt egy olyan negyedük, amikor semmi sem sikerült – zsinórban másodszor kaptak ki otthon, bíznak abban, hogy Giannis betegsége (ő egyedül nincs a protokoll alatt az említettek közül) nem tartós és holnap este Brooklynban rangadón mutatják meg, hogy szó sincs itt hullámvölgyről.

A Bucks legjobb dobói: Middleton 25/3, Nwora 17/9, Holiday 15/9, Cousins 15/6
A Raptors legjobb dobói: Siakam 33/6, Anunoby 22/12, Trent Jr., 22/9

Minnesota Timberwolves–Oklahoma City Thunder 98–90

Kiegészült és nyert a Minnesota. Tíz mérkőzés után először állhatott össze újra a Wolves kezdője, hiszen Karl-Anthony Towns és D'Angelo Russell is ott lehetett a pályán, ennek örömére pedig robbantottak is az első negyedben: 30-10-re (!) nyerték meg a nyitó tizenkét percet, ezzel megadták az alaphangot a folytatáshoz. Onnantól kezdve egyáltalán nem játszottak jól, a következő két negyedben simán jobb volt náluk az OKC és a 20 pontos fórból alig hat maradt a záró etap kezdetére, de még időben tudták rendezni a soraikat a hazaiak – egészen két egységig visszajött a Thunder, de 85–83 után egy 9–0-t futott a Minny és többször már nem került bajba. Chris Finch vezetőedző szerint ez tipikusan az a meccs volt, amit túl jól kezdtek ahhoz, hogy utána végig koncentrálni tudjanak, de Anthony Edwards szerint itt látszik a fejlődésük: tavaly minden ilyen mérkőzést elvesztettek a végén, most viszont már tudják, hogy hogyan kell lezárni egy találkozót és a hajrában a legjobbkor tudták összeszedni magukat. Egyénileg senki nem játszott extrát, Towns és Russell sem volt különösebben kiemelkedő, de a győzelem megvan, őrzik a Spursszel szembeni előnyüket és űzik maguk előtt a Nuggets, Clippers párost.

Nem lehetett kitörölni az első negyedet. Idei legrosszabb játékrészét produkálta a Thunder a meccs nyitányaként, ugyanis 3/16-ot dobtak mezőnyből a vendégek ebben a 12 percben és kereken tíz (!) labdát adtak el csak ekkor – a 10 pont természetesen negatív szezoncsúcs, ezt a hátrányt pedig nem sikerült teljességgel eltüntetni. A folytatásban összeszedték magukat elöl, remekül védekeztek, a hátralévő három negyedben nem adtak el annyi labdát, mint az elsőben, de sosem tudták átvenni a vezetést, elbotlottak a küszöbben és végül megint kikaptak – bármennyire is felszívták magukat, de az első negyed hibáit nem lehetett teljességgel kitörölni, két nap múlva viszont hazai pályán visszavághatnak a Minnesotának.

A Timberwolves legjobb dobói: Edwards 22/12, Beverley 20/15, Towns 17/3
A Thunder legjobb dobói: Gilgeous-Alexander 19/6, Giddey 14/6, Wiggins 11

Denver Nuggets–Utah Jazz 109–115

Alacsony szerkezet és Bogdanovic. Nemcsak a karanténba került Joe Ingles, hanem végül a vállsérüléssel bajlódó Rudy Gobert is kihagyta a mérkőzést a Jazznél, ami azért jelentett különös problémát (Gobert képességei mellett), mert cseréje, Hassan Whiteside sem állt rendelkezésre. A vendégek így betették a kezdőbe Udoka Azubuikét, de mivel nem nagyon volt hatása a játékra, így 16 percig erőltették csak, egyébként pedig alacsony szerkezetet használtak, úgyhogy O'Neale, Gay, vagy éppen a visszatérő Paschall játszott „bent". Ugyan Nikola Jokics így abszolút úr volt a palánk alatt, de azért támadásban sikerült emberi számokon tartaniuk a regnáló MVP-t úgy is, hogy nem volt érdemi magasemberük, közben pedig a gyors, lendületes játékuk meghozta a sikert: a szinte egál első félidő után a harmadik negyedben meglógtak és tíz pont feletti előnyt építettek fel, majd ugyan a záró etapban többször is rohamozott a Nuggets, de mindig tudtak válaszolni. Ez leginkább azért sikerült, mert Bojan Bogdanovic az idei legjobb napját fogta ki, 36 ponttal szezoncsúcsot dobott, 12/20-as mezőnymutatója mellé 11/13 büntetőt rakott össze és leszedett 13 lepattanót is – mellette nagyot játszott a padról 18 ponttal, 4/7 triplával beszálló Rudy Gay is, így ellensúlyozták a Conley, Mitchell páros gyenge (12/33 mezőnyből) dobóformáját. Quin Snyder alakulata így a hazai botlások ellenére most már két hónapja (!) nem kapott ki idegenben, úgyhogy csak másfél meccsre van a listavezető GSW, Phoenix párostól.

Nem volt elég a Jokics-TD. A hazaiak centere 26 ponttal, 21 lepattanóval és 11 gólpasszal tripla-duplázott, a palánk alatt büntette a Jazz szerkezetét, de összességében mégsem tudott olyan domináns lenni, amennyire tőle várhattuk volna ilyen helyzetben – jól védekeztek rajta a kisebb vendégek, így az egyébként parádés TD nem lett elég a Denver sikeréhez. Pedig Jokics mellett Will Barton (20 pont, 5 gólpassz), Monte Morris (20 pont, 5/9 tripla) és Aaron Gordon (8/11 mezőnyből) sem mozgott rosszul, de védekezésben nem nagyon tudtak mit tenni a Jazz ellen, a második félidőben pedig ez egyszerűen sok volt nekik. A tíz pont feletti hátrányukból a negyedik negyedben egyszer visszajöttek 94–91-re, de ott egy 13–4-es futással válaszolt a Utah, majd a záró percben ugyan megint visszakapaszkodtak négy egységnyire, de az utolsó három dobásukat elrontották, így nem volt esélyük hosszabbításra menteni. Ezzel sorozatban másodszor kaptak ki és ismét csak 50%-on állnak, következőleg a Kings ellen javíthatnak.

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 26/3, Barton 20/6, Morris 20/15
A Jazz legjobb dobói: Bogdanovic 36/3, Gay 18/12, Mitchell 17/3

Portland Trail Blazers–Miami Heat 109–115

Fontos győzelem a Heattől. Most már hetek óta erősen tartalékos a Miami, az utóbbi két meccset el is vesztette Erik Spoelstra csapata, Jimmy Butler megint megsérült és bár a kezdőből most rendelkezésre állt Lowry, Tucker és az utolsó pillanatban elérhető lett, így a kispadról beszállhatott Robinson is, de egyrészt Lowryt az első félidőben kiállították, másrészt így is „tíznaposakkal" voltak meg elegen. Ezek tükrében nagyon fontos volt a vendégek sikere, főleg úgy, hogy egyébként kiválóan játszottak sokáig, vezettek 19 ponttal is, a nagyszünetben 11-gyel jártak előrébb, majd a Portland elkezdett visszajönni, a fáradó floridaiak pedig elfogyni – nem egészen tíz perccel a vége előtt 90-90-nél ki is egyenlített a Blazers, úgy tűnt, hogy fordul a kocka. A Miami azonban megfeszítette magát és egy 15-2-es futással válaszolt, a visszatérő Max Strus sorozatban három triplát vágott a gyűrűbe, Ömer Yürtseven is dobott hat pontot, úgyhogy itt eldőlt a küzdelem – az utolsó percben ugyan még visszacsalta magát látótávolságon belülre a Portland, de sem ez, sem a Nurkic–Herro balhé és a páros kiállításuk nem számított. A Miami így minden gondja ellenére őrzi a keleti negyedik helyét, most a nehéz nyugati túra következő állomására utazik Phoenixbe, ahol nem sok jóra számíthat, majd ezt követően elmegy még Atlantába és utána kilencből nyolc hazai meccs következik számára – reményei szerint már egyre inkább kiegészülő kerettel.

Hiába hajrázott a Blazers. A hazaiaknál továbbra sem volt bevethető Damian Lillard és CJ McCollum, de Anfernee Simons (28 pont, 7 gólpassz, 5/10 tripla) újabb remeklése mellett Norman Powell (26 pont) is kitett magáért, sőt, a 14 pontos, 13 lepattanós Jusuf Nurkic is tette a dolgát. A nagyon elrontott első félidő azonban végül nem fért bele, az ott összeszedett hátrány ledolgozása túl sok energiába került és amikor a Heat visszavágott, egyszerűen nem volt már válaszuk a negyedik negyed közepén – a Simons, Powell páros 39-40 percig adott bele mindent, a végére egyszerűen elfogytak. Nagyon figyeltek az eladott labdákra (összesen hatszor vesztették el a játékszert), de 50-36-ra elbukták a lepattanózást, ami jelentős lemaradás volt egy ilyen mérkőzésen, így hiába arattak legutóbb szép győzelmet, most ismét kikaptak – egy meccsel a playinvonal alatt vannak.

A Trail Blazers legjobb dobói: Simons 28/15, Powell 26/9, Nurkic 14
A Heat legjobb dobói: Strus 25/21, Herro 16/6, Yürtseven 14/3, Tucker 14/3

Sacramento Kings–Atlanta Hawks 102–108

Young nélkül nyert a Hawks. Két nappal az 56 pontos karriercsúcsa után derékfájdalmak miatt nem tudott pályára lépni Trae Young, de az Atlanta a vezére nélkül is ki tudta harcolni az idegenbeli győzelmet. Pedig mindössze nyolc bevethető játékosa volt a gárdának, de ebből a nyolcból hatan is két számjegyűt dobtak, Clint Capela és Kevin Huerter dupla-duplázott, minden pályára lépőnek volt legalább hat mezőnykísérlete – eloszlottak a terhek és mindenki hozzátette, amit tudott, vagy amit kellett. A kilenc ponttal nyert első negyed után egyébként nagyrészt ők vezettek, a második játékrészben volt egy átmeneti hullámvölgyük, amikor a Kings került hárompontos fórba, de a nagyszünetben már újra a vendégek jártak előrébb ismét kilenc egységgel, majd a rendkívül kiélezett (sokszor volt egál az állás, bár a vezetést sosem adták át Capeláék) második félidő végén ők csinálták meg a clutch játékokat is. Az utolsó perc előtt ugyanis 98-98 állt az eredményjelzőn, amikor Cam Reddish bevert egy óriási triplát, majd amikor De'Aaron Fox egyenlített egy 2+1-gyel, akkor jött Huerter: egy betörés után bedobott egy kulcsfontosságú duplát, majd egy jó védekezés után leszedte a lepattanót, faultolták és hidegvérrel elsüllyesztett két büntetőt is – itt megint egy labdán kívülre kerültek a vendégek, a Kings kísérletei pedig kimaradtak. Az Atlanta így nagy sikert könyvelhetett el (a keretét elnézve), ráadásul Collins, Bogdanovics és Jalen Johnson közben szabadulhatott a karanténból, bíznak benne, hogy következőleg már velük (és persze Younggal) is megerősödhetnek.

Gentry többet vár. A hazaiak vezetőedzője, Alvin Gentry úgy értékelte a látottakat, hogy az rendben van, hogy harcoltak, örül is neki, de sokkal-sokkal jobbnak kell lenniük saját csarnokukban, ilyen végjátékokban egyszerűen elő kell húzni egy jó védekezést, megállítani az ellenfelet, hogy legyen esélyük megnyerni a meccset, de ők a kulcsszituációkban egyszer sem tudták ezt megtenni. Nyilván benne lehetett ebben az is, hogy back-to-back léptek pályára, mindenesetre De'Aaron Fox (30 pont, 6 gólpassz) és Tyrese Haliburton (24 pont, 5/7 tripla) mellett senki nem tudott érdemben hozzászólni a találkozóhoz – továbbra sem tudnak stabilan hozni ilyen, egyébként bőven hozható meccseket, úgyhogy még mindig nem tudnak kilépni a nyugati alsóházból.

A Kings legjobb dobói: Fox 30/3, Haliburton 24/15, Hield 11/6
A Hawks legjobb dobói: Huerter 25/3, Reddish 18/6, Gallinari 16/3