Fordított a Lakers és a Nuggets, 3–0-ra vezet a Bucks

Miami Heat–Milwaukee Bucks 84–113

Eltaposta ellenfelét a Bucks. Az előző mérkőzés kiütése után most sem dőlt hátra és legalább ilyen élesen lépett pályára a Milwaukee, ennek pedig újabb óriási győzelem lett az eredménye, amely minden bizonnyal a továbbjutást is meghozta a Budenholzer-legénység számára. A vendégek azonnal a gázra léptek az első negyedben, 19–8-nál átlépte a különbség a tíz pontot, a másodikban pedig volt már közte 19 is, végig két számjegyű fórral gazdálkodhattak – végül a harmadik játékrészben vitték dűlőre a dolgot, ott már 30 pont is volt az előnyük. A Bucks oldalán Jannisz Adetokunbo megint hasznos volt a palánk alatt, de nem vállalta túl magát (17 pont, 17 lepattanó, 5 gólpassz, 6/12 mezőnyből), Jrue Holiday ismét bizonyította, hogy miért kellett ő ennek a csapatnak (19 pont, 12 gólpassz, 7/10 mezőnyből) és Khris Middleton (22 pont, 8 lepattanó, 5 gólpassz) is remekelt – domináltak lepattanózásban, szétvédekezték a Miamit, elöl pedig könnyedén eljutottak a kedvenc játékaikig. A kiütéses sikerük egyetlen árnyoldala Donte DiVincenzo sérülése, a bal lábát fájlalta és kilenc perc után inkább kiültették a meccs hátralévő részére, de jelen állás szerint következőleg megoldhatják nélküle is, a második körig pedig lehet egy kicsit pihenni, úgyhogy lesz idő kezelni, ha szükséges.

Ez nem a tavalyi Heat. Ugyan Jimmy Butler az első értékelhető (de nem jó) meccsét játszotta a szériában és az eddigiekhez képest Bam Adebayo sem volt rossz, de ez a Miami meg sem közelíti tavalyi önmagát, illetve azt sem, amire a mostani Bucks megszorításához szükség lenne. Támadásban kész katasztrófa volt a gárda, ugyan Erik Spoelstra berakta a kezdőbe Goran Dragicot, de a szlovén 8 pontot és 2 gólpasszt tudott hozzátenni, Duncan Robinson 2 pontot szerzett, a padról Herro és Nunn is becsődölt, 37.6%-kal dobtak, 28%-kal tripláztak, ráadásul emellett védekezésben is reménytelenek voltak – sem Jannisz benti játékát, sem a Holiday, Middleton páros kedvenc helyeit nem tudták elvenni, így sorozatban második kiütéses vereségüket szenvedték el. A tavalyi nagydöntős szereplés után ez a szezon az elejétől a végéig óriási csalódás Miamiban – 0–3-ról már maximum csak abban reménykedhetnek, hogy a következőn valamilyen csoda folytán elkerülik a söprést, másban nem igazán.

A Heat legjobb dobói: Butler 19/6, Adebayo 17, Bjelica 14/9
A Bucks legjobb dobói: Middleton 22/9, Holiday 19/6, Adetokunbo 17

A párharc állása: 3–0 a Bucks javára.

Los Angeles Lakers–Phoenix Suns 109–95

Fokozatosan őrölte fel ellenfelét a Lakers. Az első negyed kicsit még tapogatózósra sikerült, hol egyik, hol másik csapatnak voltak jobb percei, aztán a második játékrészben már a védekezések domináltak, amelyből a Los Angeles jött ki jobban – 16–12-re nyerte a negyedet a gárda és három ponttal vezetett a nagyszünetben. A fordulás után pedig támadásban is feljebb tudtak kapcsolni a hazaiak, LeBron James vezetésével rögtön egy 6–0-val nyitottak és a címvédő vezére végül 10 pontot és 3 gólpasszt jegyzett csak ebben a negyedben, míg Anthony Davis egymaga 16 pontot rámolt be ekkor – sorozatban megtalálták őt a festék körül és rendre be is tudta fejezni a játékait. A két klasszis extrájával itt állva is hagyta ellenfelét a Lakers, volt már közte 17 is, a záró etapban pedig ezt rutinosan sikerült menedzselni, sőt, 21-gyel is vezetett már a Vogel-legénység – a végén ugyan közelített a Suns, de komoly veszélyt nem tudott jelenteni, így 0-1 után fordított és már vezeti a párharcot a Lakers. Egyénileg az említett Davis (34 pont, 11 lepattanó, 40 perc) és James (21 pont, 6 lepattanó, 9 gólpassz) jó játéka mellett Dennis Schröder is beszórt egy 20-ast és a kiegészítők közül is többen voltak most hasznosak, 51–35-re nyerték a lepattanózást, 58–38-ra győztek a festékben, úgyhogy a 20 eladott labda és a 25%-os triplázás is belefért – ha a következő hazait is hozzák, akkor nagyon közel kerülnek a továbbjutáshoz.

Nem volt elég erő a Sunsban. Chris Paul továbbra is szenved a Phoenixnél, egy-két villanást, jól lejátszott pick-and-rollt, pontos dobást leszámítva ezúttal sem tudta önmagát adni, a 27 perc alatt hozott 7 pont, 6 gólpassz és –20-as +/– nem az, ami tőle kellene a csapatának ebben a helyzetben – a vállsérülését viszont ezúttal is kezelni kellett meccs közben, egyszerűen nem képes többre jelenleg. Deandre Ayton becsülettel küzdött, 22 ponttal, 11 lepattanóval, 2 blokkal és 41 játékperccel zárt, ő volt a vendégek legjobbja, a padról megint nagyon-nagyon igyekezett Cameron Payne (15 pont, 6 gólpassz, 4 labdaszerzés), de sem Booker, sem Bridges, sem más nem tudott igazán felnőni a feladathoz – a gyűrű alatt teljességgel elnyomta őket a magas szerkezetben játszó Lakers és csak 43%-kal dobtak mezőnyből, kintről sem tudták ellensúlyozni a gondjaikat. A következő meccsen már rajtuk lesz a nyomás, 1–0-s előnyük után elvesztették a pályaelőnyt, aztán hátrányba kerültek, ha 1–3-mal mennek vissza Phoenixbe és Paul válla nem javul, akkor a kiesés szélére sodródnak – a negyedik mérkőzés döntő jelentőségű lesz majd.

A Lakers legjobb dobói: Davis 34, James 21/3, Schröder 20/3,
A Suns legjobb dobói: Ayton 22, Booker 19/3, Payne 15/9

A párharc állása: 2–1 a Lakers javára.

Portland Trail Blazers–Denver Nuggets 115–120

Előny a Denvernél. Az első hazai meccs elvesztése után legutóbb már sokkal jobb játékkal egyenlített a Nuggets, ezen az estén pedig azonnal vissza is vette a pályaelőnyt Michael Malone csapata egy fordulatos, látványos mérkőzésen. Pedig a Portland kezdett jobban, öt perc alatt 20–12-re léptek meg a hazaiak, de aztán bő négy perc kellett a Nuggetsnek egy 14–0-s (!) futáshoz, amellyel a kezébe vette a mérkőzést – innentől végig vezetett a társaság, ugyan a nagyszünet előtti időszakban közelített a Blazers, de a Stotts-legénység összességében csak futott az eredmény után. A záró etap elején aztán Carmelo Anthony tüzelte fel övéit, sorozatban dobott nyolc pontjával 91–91-nél kiegyenlítette a meccset, de a hajrában egyrészt jött Austin Rivers, másrészt Jusuf Nurkic kipontozódott, Stotts pedig úgy döntött, hogy Rob Covington lesz a centere – nem jött be, Rivers négy (!) clutch triplával jelentkezett, az utolsót másfél perccel a vége előtt, 108–103-nál dobta, míg Jokics egy könnyed kosárral és egy gólpasszal büntette, hogy nem volt center az ellenfélnél. Az utolsó Rivers-hármas tulajdonképpen lezárta a küzdelmet, onnan nem lehetett visszaút, a szezon közben megszerzett hátvéd abszolút nyerőembernek bizonyult, bár a Denver legjobbja természetesen most is Jokics volt, aki 36 ponttal, 11 lepattanóval, 5 gólpasszal és 4/7 triplával húzta övéit. Az összesen 20 hármast beverő vendégek ezzel megfordították a szériát, de itt még nem dőlt el semmi, bármi elképzelhető a folytatásban.

Nem volt igazi válasza a Portlandnek. Ugyan Damian Lillardnek most is voltak nagy játékai (37 pont, 15/31 mezőnyből), CJ McCollum is igyekezett (22 pont, 9 lepattanó), és Nurkic, Powell, vagy Anthony is bőven hozzá tudott szólni, de mégsem tudott mit kezdeni ellenfelével a hazai alakulat – védekezésben egyszerűen nem volt megoldásuk a Jokics által vezetett Denverre, főleg úgy, hogy a kiosztásokat rendre beverték a kiegészítők. Így is volt esélyük nyerni, mert a szűk rotáció (hét ember, plusz pár percre még kettő) támadásban azért rendben volt, de egyrészt 14-gyel kevesebb büntetőt harcoltak ki, másrészt jóval gyengébben tripláztak ellenfelüknél és a végén eszköztelennek bizonyultak – Rivers és Jokics azt csinált velük, amit akart, hiába Lillard villanásai, ott már nem volt erejük ismét egyenlíteni, vagy fordítani. A remekül sikerült első meccs óta azért védekezésben bőven vannak gondjaik, a következő találkozó pedig itt is nagyon fontos lesz, ha sorozatban harmadszor is kikapnak és 3–1-es hátránnyal mennek vissza Denverbe, akkor a szakadék szélére kerülnek.

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 37/15, McCollum 22/9, Powell 18/6
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 36/12, Rivers 21/15, Porter Jr. 15/9

A párharc állása: 2–1 a Nuggets javára.