Julius Randle a Dallast, Russell Westbrook a Pelicanst szedte szét

Utah Jazz–Indiana Pacers 119–111

Mitchell sérülésével együtt nyert a Jazz. A hazaiak sztárja, Donovan Mitchell a harmadik negyedben dőlt ki, amikor aláfordult a bokája és egyelőre nem tudni, hogy mekkora a baj - a röntgen negatív lett, de nem nézett ki jól az eset. Csapata mindenesetre így is nyerni tudott és éppen abban az időszakban fordította meg a meccset, amikor Mitchell megsérült, az első félidőben ugyanis még nagyon nem működött a védekezés: 69 pontot kaptak a nagyszünetig és 17-tel is égtek már. A fordulás után azonban sebességet váltottak hátul, onnantól megfékezték a Pacerst, ennek köszönhetően pedig átvették az irányítást és a második félidőt összességében 63–42-re húzták be – a záró etapban volt egy 10–0-s futásuk, onnantól a kezükben tartották az eseményeket. Mitchell így is beszórt 22 pontot, Bogdanovic 24-gyel zárt, Gobert 23 lepattanót szedett le, Conley dupla duplázott és a kispadról is jött segítség, úgyhogy összességében a második félidő miatt elégedettek lehetnek, de a megnyugváshoz még Mitchellről is kellene egy jó hír...

A második félidőre elfogyott a Pacers. Az utóbbi mérkőzéseken remek támadójátékot mutatott be az Indy, szórta a pontokat és az első félidőben most is úgy tűnt, hogy ez marad a helyzet, nagyon éltek a vendégek. A remek dobóforma és a rohanás is eltűnt azonban a folytatásban, a Jazz felkeményedő védekezése ellen hirtelen mintha falba ütközött volna a gárda és teljesen szétesett a játéka: az 50 százalék feletti mezőnymutató 40 százalék alá csökkent a mérkőzés végére és az utolsó 15 perc során összesen tíz labdabirtoklásból tudtak pontot dobni. Ez a leolvadás nem fért bele, egy ideig ugyan tartották magukat, de a negyedik negyedes 10–0-s Jazz-futás után már igazából nem volt esélyük – a három vezér játéka is jelentősen visszaesett, ebben az időszakban ők sem nagyon tudtak már megmozdulni. Salt Lake Cityben persze ki lehet kapni, de ebből a második félidőből tanulni kell, hogy legközelebb legyen válaszuk erre a védekezésre is.

A Jazz legjobb dobói: Bogdanovic 24/6, Mitchell 22/9, Clarkson 18/6
A Pacers legjobb dobói: LeVert 24/9, Sabonis 22/3, Brogdon 16/6

Detroit Pistons–Oklahoma City Thunder 110–104

Több lábon állt a Pistons. Jerami Grant, Mason Plumlee, Hamidou Diallo, Wayne Ellington, Cory Joseph, Rodney McGruder és Dennis Smith Jr. nélkül volt kénytelen kiállni ezen a mérkőzésen a Pistons, és a korai gyengélkedést leszámítva így is működött a játékuk, több fiatal is előlépett náluk. A csapat élére a maga 24 évével az ezen az estén veteránnak számító Josh Jackson állt, aki 9/16 jó dobással, illetve 9/10 büntetővel ért el 29 pontot, de mellette a tripláját nem találó, és csak 2/12 kinti dobását elsüllyesztő Saddiq Bey (18 pont, 7 lepattanó), valamint a kispadról beszálló Frank Jackson (18 pont, 5 lepattanó) is jól termelt. Az este sztárja mégis talán Isaiah Stewart volt, aki 15 pontja mellett 21 lepattanót gyűjtött be, utóbbi a legtöbb 1977 óta, amit a Pistonsban egy újonc elért, akkor Leon Douglas jutott 22 lepattanóig. Killian Hayes (9 pont, 4 lepattanó, 7 gólpassz, 5 labdaszerzés) jól játszott a többiek keze alá, és értékes mezőnymunkával vette ki a részét a győzelemből, ami 3 vereség után jött ismét össze a Pistonsnak.

Nem tartott ki a Thunder korai előnye. A vendégek kezdték jobban a mérkőzést, akik az 1. negyed végére 7, a 2. negyed közepére pedig 15 pontos előnyt alakítottak ki, de a félidő végére ki tudott egyenlíteni a Pistons, és onnantól kezdve inkább ők irányítottak. A vendégek nem adták fel, a 4. negyedben is egyszer visszajöttek mínusz egyig a 11 pontos hátrányukból, de végül alulmaradtak, mivel szükségük lett volna egy olyan megbízható opcióra, mint amilyen Shai Gilgeous-Alexander szokott lenni. A fiatal hátvéd azonban továbbra is maródi, és az ő hiányában ismét Luguentz Dort igyekezett előlépni, aki a legutóbbi 42 pontos teljesítménye után most 26 ponttal és 6 lepattanóval jelentkezett. Mellette Darius Bazley (19 pont, 7 lepattanó) próbálkozott leginkább, aki 1/10 hárompontossal járult hozzá a Thunder 7/39-es triplázásához, míg Theo Maledon (8 pont, 8 lepattanó) további 1/9-et tett ehhez hozzá. Moses Brown (12 pont, 8 lepattanó, 2 blokk) hozta a mostanában tőle elvárható minimumot, de ezúttal ő sem tudott nagyobbat villantani, ahogyan Dorton kívül igazán senki sem, így a végére kijött, hogy több lábon állt a Pistons támadásban.

A Pistons legjobb dobói: J. Jackson 29/6, F. Jackson 18/9, Bey 18/6
A Thunder legjobb dobói: Dort 26/9, Bazley 19/3, Brown 12

Philadelphia 76ers–Los Angeles Clippers 106–103

Ezt a rangadót is behúzta a Sixers. Legutóbb a Nets ellen tudott nyerni a Philly, most pedig egy másik bajnokesélyest vert meg, igaz, mindkét esetben legjobbja nélkül érkezett az ellenfél – most mondjuk a Sixersnél is hiányzott a kezdőből Tobias Harris és Seth Curry, úgyhogy a hazaiak sem voltak 100 százalékosak. Joel Embiid viszont nagyjából azt csinált, amit akart, a center 36 ponttal, 14 lepattanóval és 18 kiharcolt büntetővel zárta az estét, vele nem tudott mit kezdeni a Clippers, mellé pedig a kezdőben 18 pontot és 5 triplát beszóró Furkan Korkmaz, valamint a sokoldalú Simmons-Green páros próbált felnőni. A jó kezdés (31–20-ra nyert első negyed) után igazából végig vezetett is a gárda, a negyedik negyedben került csak bajba, amikor a Clippers fordított – ott azonban felkeményítették a védekezésüket Simmonsék, eladott labdákba kergették ellenfelüket és egy 7–0-val visszavették a gyeplőt. Innentől őrizték a párpontos előnyüket, az utolsó tíz másodpercben pedig Danny Green büntetői állították be a végeredményt, majd Marcus Morris triplája maradt ki – újabb fontos győzelmet húztak be Embiidék, úgyhogy továbbra is vezetik Keletet, ligaszinten pedig harmadikak.

Hiányzott Leonard. Sorozatban negyedik mérkőzését is kihagyta a Clippers vezére, Kawhi Leonard, akire igazából a hajrában lett volna szüksége a csapatának, amikor a Philly ritmusváltása után már nem tudtak válaszolni. Alapvetően Embiiddel teljességgel tele volt a kezük és emiatt az első félidőben végig tíz pont körüli/feletti hátrányban voltak, aztán a harmadik negyed derekától tudtak ezen csökkenteni és a negyedik játékrészben meg is fordították a derbit. Amikor azonban már úgy tűnt, hogy reális győzelmi esélyeik lehetnek, jött a fent említett 0–7, amely során öt támadásból négy eladott labdát produkáltak és innentől megint megálltak elöl, a clutch időszakban nagyon kellett volna még egy stabil játékos. Az utolsó dobást Morrisra bízták, aki elrontotta a triplát, így zsinórban hét győzelem után kikaptak annak ellenére, hogy Paul George kiemelkedő formája most is megmaradt: 37 pontot, 9 lepattanót és 6 gólpasszt tett a közösbe.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 36, Korkmaz 18/15, Simmons 12
A Clippers legjobb dobói: George 37/12, Patterson 18/15, Morris 15/6

Washington Wizards–New Orleans Pelicans 117–115 – hosszabbítás után

Russell Westbrook a legjobbkor lépett elő. A Wizards irányítója az egész mérkőzésen jól játszott, és a szokásához híven ismét megtöltötte a statisztikai lapot: 36 ponttal, 15 lepattanóval és 9 gólpasszal, illetve 13/24 jó dobással fejezte be a találkozót. Már a 4. negyedben is ő állt csapata élére a 8 pontjával, majd a hosszabbításban a Wizards 12 pontjából 10 tőle érkezett, illetve Bradley Bealnek adott egy gólpasszt. A mérkőzést is ő döntötte el, 1 másodperccel a vége előtt kiharcolt egy faultot Zion Williamson ellen, majd higgadtan értékesítette a 2 büntetőjét. Beal ezúttal kevésbé találta a dobását, 10/29 kísérlete ért célba, közte 0/9 triplája, de így is eljutott 30 egységig. A két hátvéd mellett csak a kispadról beszálló Daniel Gafford (18 pont, 7 lepattanó, 4 blokk) tudott komolyabb teljesítménnyel előlépni, Rui Hachimura például megállt 3/13 jó dobásnál, míg a 3/6 tripláját elsüllyesztő Westbrook mellett senki sem tudott veszélyt jelenteni a triplavonalon túlról, a Wizards többi játékosa 1/21-et hozott össze kintről. Végül ez is elegendőnek bizonyult, az egyre jobb formába lendülő fővárosiak az elmúlt 6 meccsükön már az 5. győzelmüknek örülhettek, és harcban vannak a 10., már play-int érő helyért.

Ezt elszúrta a Pelicans. Ellenfelükhöz hasonlóan a vendégeknek is rendkívül fontos lett volna ez a győzelem, ők is azért harcolnak, hogy elérjék a play-int, ráadásul 2:15-tel a rendes játékidő vége előtt 7 ponttal vezettek, 98–105 állt az eredményjelzőn. Ezt követően jött a teljes leolvadás, 68 másodperc alatt egyenlített a Wizards, és az utolsó bő egy percnek 105–105-ről vágott neki a két csapat. Innentől mindkét csapat két-két alkalommal próbálkozhatott még, a vendégeknél a sérülése után visszatérő Lonzo Ball kezében maradt a potenciálisan győztes kosár, míg a hazaiaknál Beal hibázott a dudaszó pillanatában. A hosszabbításban a vendégeknél egyedül Brandon Ingram (34 pont, 7 lepattanó, 5 gólpassz, 4 labdaszerzés) tudott betalálni a mezőnyből, míg a magához képest visszafogottan játszó Zion Williamson (21 pont, 6 lepattanó, 0 gólpassz, 7 eladott labda) ekkor csak 0/1 kísérlettel, 2 eladott labdával és a végén egy faulttal vétette észre magát, ami meg is pecsételte a Pelicans sorsát. A mérkőzés után Stan Van Gundy magát is kritizálta egy döntése miatt, 4.5 perccel a rendes játékidő vége előtt a kispadról remekül beszálló Naji Marshall (16 pont, 11 lepattanó, 6 gólpassz) helyére visszaküldte Lonzo Ballt (4 pont, 2 lepattanó, 3 gólpassz), aki mindössze 2/10 jó dobással jelentkezett, és érezhetően rozsdás volt, így végül egymást követő második vereségüket szenvedték el.

A Wizards legjobb dobói: Westbrook 36/9, Beal 30, Gafford 18
A Pelicans legjobb dobói: Ingram 34/12, Williamson 21, Marshall 16/6

Brooklyn Nets–Charlotte Hornets 130–115

A negyedik negyedben döntött a Nets. Védekezni nem nagyon akart a James Hardent továbbra is nélkülöző Brooklyn, így a meccs elején eléggé be is ragadt a gárda, mert hamar 27–13-as hátrányba került. Ezt követően persze azért feljavult a társaság és elsősorban a remek kinti dobóformájának köszönhetően megfordította az összecsapást, majd a negyedik negyedben el is döntötte a maga javára: még ott is szoros volt az állás (mert mindkét fél jól dobott és nem védekezett...), de aztán egy 19–5-ös rohammal dűlőre vitte a dolgokat Steve Nash csapata. A hazaiak végül 51 százalékkal süllyesztettek el 21 triplát, ebből pedig 12/20-at vállalt magára a Harris, Shamet páros, ők ketten dobták szét a Charlotte-ot – a műsort Kevin Durant (25 pont, 11 gólpassz) komponálta, Kyrie Irving pedig ezúttal a háttérbe húzódott és kevesebbet vállalt. A 130 dobott pontot nyilván nem kell megmagyarázni, a győzelmet szintén, a védekezés olyan volt, amilyen – Harden visszatérése közeledik, az utolsó heteket a három sztár összecsiszolására és a playoffra való felkészülésre szánhatják.

Bridges vezetésével helytállt a Hornets. A vendégek legjobb hat pontszerzője közül öt is hiányzott, úgyhogy erősen tartalékosan álltak ki, de Miles Bridges 33 pontos karriercsúcsa (13/18 mezőnyből, 6/10 tripla), Terry Rozier 27 pontos, 10 gólpasszos estéje és a semmiből előkerülő Vernon Carey Jr. 21 pontos egyéni rekordja miatt így is remekül helytálltak. Az említett három játékos nagyszerű teljesítménye miatt az első félidő kiegyenlített játékot hozott és a fordulás után is közel tudott maradni a Charlotte, aztán amikor a záró etapban tovább emelt a tempón a Brooklyn, akkor az már soknak bizonyult számukra. Ezzel együtt nem lehetnek elégedetlenek, tényleg váratlanul léptek elő játékosaik, aminek örülhetnek, támadásban egyben voltak, az, hogy ezt a Brooklynt nem tudták levédekezni ennyi hiányzóval, talán a „belefér” kategória...

A Nets legjobb dobói: Harris 26/18, Durant 25/9, Shamet 20/18
A Hornets legjobb dobói: Bridges 33/18, Rozier 27/6, Carey Jr. 21/3

Toronto Raptors–Orlando Magic 113–102

Váratlan helyről érkeztek a Raptors pontjai. Kyle Lowry, Pascal Siakam, Gary Trent Jr. és OG Anunoby nélkül, de a visszatérő Fred VanVleettel a soraiban vághatott neki ennek az összecsapásnak a Raptors. A 7 meccs után ismét pályára lépő VanVleet (6 pont, 6 gólpassz) elsőre még kereste a helyét a pályán, és csak 3/11 dobását értékesítette, míg mellette a mostanában többször is villogó Malachi Flynn (6 pont, 8 gólpassz) sem találta a dobását, neki 3/12 kísérlete esett be, így nem is annyira meglepő módon 4 pontos hátrányban mehettek el nagyszünetre a hazaiak. A fordulás után robbantottak, a harmadik negyedet 38–19-re húzták be, és különösen Paul Watson játszott nagyot, aki egymaga berámolt 20 pontot ebben a játékrészben, és végül 10/13 jó dobással, közte 8/11 triplával ért el 30 pontos karriercsúcsot. Ugyancsak az egyéni legjobbját érte el Vatanabe Juta (21 pont, 6 lepattanó), aki a kispadról hozott nagy lendületet, és akinek a pontjaira építve 53–36-ra nyerte a második sorok csatáját a Raptors. 2 vereség után most 2 meccset nyertek, és továbbra is harcolnak a keleti 10. helyért.

Egy félidőn át tartotta magát a Magic. Michael Carter-Williams hiányában ezúttal Cole Anthony kezdett irányítóként a vendégeknél, és láthatóan jó hatással volt rá, hogy az első sorban kapott helyet, hatékonyan szerzett 19 pontja mellé ugyanis 7 lepattanót és 5 gólpasszt is hozzá tudott tenni, ezúttal nem lehetett rá panasz. Wendell Carter Jr. is egyre jobban kezdi megtalálni a helyét az új csapatában, ezúttal 20 pontig és 9 lepattanóig jutott, míg Chuma Okeke (14 pont) néhány kicsit szürkébb meccse után ismét ponterősebben játszott. Az első félidőben minden rendben is volt náluk, viszont a kritikus 3. negyedben egyikük sem tudott előlépni, ahogyan senki más sem, és ekkor jött ki a leginkább az is, hogy nem építettek a tripláikra, mindössze 23 alkalommal próbálkoztak, amiből 8 esett be. Jól jött volna a Magicnek, ha a 0/7 dobással záró, ugyanakkor 7/8 büntetőt értékesítő Gary Harris nagyobb veszélyt tud jelenteni a triplavonalon túlról, vagy az, ha Terrence Ross (6 pont) nem hozza ismét azt a passzív játékot, ami meccsek óta jellemző rá, de egyik sem valósult meg, így elbukták a találkozót.

A Raptors legjobb dobói: Watson 30/24, Vatanabe 21/6, Johnson 13/9
A Magic legjobb dobói: Carter Jr. 20/3, Anthony 19/9, Okeke 14/6

Chicago Bulls–Memphis Grizzlies 115–126

A második félidő a Memphisé lett. A nagyszünetig egyenrangú csapatok küzdelmét láthattuk, mindkét negyed döntetlennel zárult, nem voltak óriási kilengések sem, a fordulás után azonban egy jóval agresszívebb és harcosabb Grizzlies jött ki a parkettre, amely hamar el is döntötte a küzdelmet. A vendégek már az első perc után időkérésre késztették Billy Donovant, de az sem törte meg a lendületet, Dillon Brooks egymaga 15 pontot szórt csak a harmadik negyedben és a Valanciunas, Morant páros jó játékával kiegészítve nem nagyon lehetett már őt megállítani – végül 32 pontos szezoncsúccsal zárta az estét, de mellette még öten érték el a tízpontos határt. A Memphis 52 százalékkal dobott mezőnyből, 42.5 százalékkal triplázott, a 33 gólpasszára alig 6 eladott labda jutott, a gyorsindítások tekintetében pedig óriási fölénnyel, 26–3-ra nyert – a második félidőben fokozatosan meglépett ellenfele elől a gárda, majd stabilizálta az előnyét és remek támadójátékkal meg is nyerte a mérkőzést.

Egyre csak süllyed a Chicago. Ezen az estén sem tudta megfordítani a szezonja alakulását a Bulls, a playinért küzdő hazaiak sorozatban ötödször kaptak ki, a pocsék védekezésük pedig nem azt mutatta, hogy fejben minden rendben van – rengeteget hibáztak hátul, főleg a Memphis leindításai ellen, ezek pedig nem férhettek bele. Támadásban még úgy is rendben voltak, hogy Zach LaVine nem játszhatott, Nik Vucsevics (24 pont, 14 lepattanó, 6 gólpassz) mellé felnőtt a két hónap után újra (...) jól játszó Coby White (27 pont, 5 lepattanó, 7 gólpassz, 4/8 tripla) és így volt egy jó félidejük, de utána a Grizzlies szépen lejátszotta őket és voltak már 20 pontos hátrányban is, mielőtt ezen kicsit szépítettek. Ezzel a vereséggel már el is vesztették a keleti 10. helyüket, LaVine-re még egy ideig nem számíthatnak, most úszik el a szezonjuk „maradéka”?

A Bulls legjobb dobói: White 27/12, Vucsevics 24/9, Young 17/3
A Grizzlies legjobb dobói: Brooks 32/12, Valanciunas 16/3, Morant 15/3

Houston Rockets–Denver Nuggets 99–128

Nem lehetett, nem is volt kérdés. Masszív favoritként érkezett meg erre a mérkőzésre a Denver és mindenképpen hoznia kellett a kötelező győzelmet, ezt pedig Michael Malone alakulata összességében könnyedén meg is tette. A vendégeknél Nikola Jokics (29 pont, 16 lepattanó, 7 gólpassz, 10/12 mezőnyből alig 27 perc alatt) ismét MVP-jelölthöz méltó teljesítményt nyújtott, Michael Porter Jr. is beszórt 21 pontot 4/7 triplával és rajtuk kívül még négyen érték el a tízpontos határt - úgy nyertek közel 30-cal, hogy 29 százalékkal tripláztak, de ezúttal annyira nem voltak egy súlycsoportban ellenfelükkel, hogy a kinti dobások nem is hiányoztak. A kereken húsz ponttal megnyert első félidő után már csak az lehetett a kérdés, hogy mennyi lesz a pontos végeredmény, de mivel a Rocketsnél John Wall például több labdát adott el, mint amennyi kosarat és gólpasszt összesen hozzátett, a hazaiak nem tudtak szépíteni a helyzeten. Náluk a 23 pontos Olynyk és a 21–5–5-öt hozó Tate emelhető ki, Wall mellett Kevin Porter Jr. (1/9 mezőnyből) is betlizett, úgyhogy ezzel a vereséggel visszacsúsztak a Wolves mögé és immár ők a sereghajtók az egész ligában – a Denver közben nyugati negyedik, két meccsre van a Clipperstől és kettővel vezet a Lakers előtt.

A Rockets legjobb dobói: Olynyk 23/9, Tate 21/3, Wood 15/6
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 29/3, Porter Jr. 21/12, Green 13

Minnesota Timberwolves–Miami Heat 119–111

Újabb Miami-vereség. Továbbra is képtelen stabilan felszívni magát a Heat, eddig egy jobb időszaka volt a szezon során a gárdának és bár belekezdett egy másodikba, de azt most éppen a sorozatban harmadik vereségével radírozta ki teljesen. Oladipo és Iguodala ugyan nem játszott, de így is mindenük adott lehetett volna a sikerhez, Jimmy Butler remekelt (30 pont, 10 lepattanó, 8 gólpassz), Trevor Ariza végre „beletalált” (21 pontos szezoncsúcs, 5/7 tripla), de hiába, ismét, zsinórban harmadszor is csak egy jó első negyedre futotta: azt 37–26-ra megnyerte Erik Spoelstra csapata, aztán jöttek a gondok és főleg a rájuk jellemző kemény védekezés hiányzott. Butler ki is mondta a meccs után, hogy nem is érdemelnek győzelmet, mert túl könnyen veszik az ilyen mérkőzéseket és olyankor szörnyű védekezést csinálnak, amitől az egész játékuk felborul – „ez nem jó kosárlabda”, ahogy fogalmazott. Spoelstra egy dolgot tett ehhez hozzá: amíg 23–5-re kapnak ki a második esélyből szerzett pontok tekintetében, addig nincs miről beszélni.

Towns visszatért, jött is a Wolves győzelme. Az utóbbi két meccsen vállalhatatlanul játszott a Minnesota, de azokon nem állt rendelkezésre Karl-Anthony Towns, most viszont ott volt a pályán a center és nagyon sokat tett a győzelemért: 24 pontjába 4/4 tripla fért bele és bár faultgondjai miatt csak 26 percet játszott, de így is kulcsfaktor volt a hazaiak számára. Az elrontott első negyed után a másodikban remekeltek, ott kiegyenlítettek, majd a harmadik végén ismét kisebb hátrányba kerültek – hogy aztán a záró etapban összeszedjék magukat és megnyerjék a meccset. A negyed közepén Towns bevert sorozatban nyolc pontot, csapata pedig egy 22–6-os rohanást produkált, amellyel a maga javára fordította az estét, az itt kiharcolt előnyt már meg tudta őrizni – 50 százalék felett dobtak mezőnyből, 40 százalék felett tripláztak és 30 gólpasszt osztottak szét, a támadójátékukat Towns kis túlzással egy személyben összerántotta. Ezzel a sikerrel pedig hosszú idő után először nem ők az utolsók a ligában, sikerült megelőzniük a Houstont.

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 24/12, Rubio 17/6, Reid 16
A Heat legjobb dobói: Butler 30, Ariza 21/15, Adebayo 17

San Antonio Spurs–Portland Trail Blazers 106–107

Lillard nélkül nagy győzelmet aratott a Portland. Az utóbbi meccseken nagyon visszaesett a Blazers, nem játszott jól a gárda, ezen az estén pedig Damian Lillard nem is állt rendelkezésre, nélküle kellett megoldani a feladatot. Ez sokáig nem ment, voltak már 16 pontos hátrányban is a vendégek, ám még időben fel tudták javítani az egyébként egész szezonban pocsék védekezésüket, meg tudták fogni a Spurst, majd CJ McCollum (29 pont, 6 gólpassz), Norman Powell (22 pont, 4 gólpassz) és a remeklő kispad révén ledolgozták a különbséget. A záró etap közepétől egylabdás mérkőzést láthattunk, ott már néha vezetett is a Portland, majd a végén az említett McCollum és Powell sorozatos clutch dobásaival kiharcolták a győzelmet: a végeredményt utóbbi állította be 22 másodperccel az órán és bár a Spursnek volt még egy támadása, de abból három dobást is elrontott (két támadópattanót húzott le Pöltl), így nagy sikert könyvelhetett el a Blazers.

Ezt is elrontotta a San Antonio. A meccs nagyobb részében a hazaiak vezettek, DeMar DeRozan és Jakob Pöltl vezérletével stabilan tudtak játszani és bár a záró etapban leadták a előnyüket, de ott is minden esélyük megvolt a sikerre. Az utolsó két percben aztán vétettek két kulcsfontosságú eladott labdát, mindkettőből azonnal kosarat kaptak, majd az utolsó tíz másodpercben jött a már említett három elrontott dobás – akármelyikkel megnyerhették volna a meccset, de bedeszkázták számukra a gyűrűt. Ez nem az első ugyanilyen vereségük volt mostanában, nemrég a Denvertől is pontosan ugyanígy kaptak ki, úgyhogy Gregg Popovich természetesen nem volt elégedett – így is playint érő helyen vannak Nyugaton, de sokkal biztosabb is lehetne a helyzetük, ha az ilyen mérkőzéseket be tudnák húzni...

A Spurs legjobb dobói: DeRozan 26, Pöltl 17, Eubanks 15
A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 29/6, Powell 22/6, Simons 16/12

Dallas Mavericks–New York Knicks 109–117

Julius Randle elképesztő volt. Nagyon motiváltan lépett pályára szülővárosában a Knicks erőcsatára, aki rögtön bedobta csapata első tíz pontját, sőt, az első 23-ból 15-öt is ő jegyzett – majd jött Derrick Rose zsinórban hét egységgel, hogy kicsit javuljon az egyensúly. Randle azonban a folytatásban sem vett vissza, ezúttal tarthatatlannak bizonyult és azt csinált Kristaps Porzingisszel (New York-i elődjével), amit csak akart: végül 44 ponttal beállította a szezoncsúcsát, 16/29-et dobott mezőnyből, 6/11-et a triplavonalon túlról, leszedett 10 lepattanót és kiosztott 7 gólpasszt is. A magasember végig dominálni tudott, mellette pedig a záró etapra a 24 pontos, 8 lepattanós RJ Barrett is előkerült, aki ekkor pillanatok alatt bevert 10 pontot, amellyel stabilizálta a New York előnyét. A vendégek összességében szinte végig vezettek és nagyrészt az ő akaratuk érvényesült, ezzel pedig sorozatban ötödik győzelmüket aratták - ilyen szériára utoljára hét éve voltak képesek, míg Randle Bernard King és 1985 óta az első Knicks-játékos lett, aki legalább 40–10–5-öt tudott hozni egy alapszakasz-mérkőzésen.

Nem megy a Mavsnek. Az utóbbi hat meccsből már negyedszer kapott ki a Dallas, a két győzelemből az egyik a legutóbbi szerencsés Doncic-tripla, a másik pedig az Adetokunbo nélküli Bucks legyőzése volt, úgyhogy nincs jó formában a gárda. Porzingis ugyan dobott 23 pontot 12 lepattanóval, Doncic pedig a 22 pontja mellett 19 (!) gólpasszt osztott szét, de védekezésben nem tudták felvenni a kesztyűt, Rick Carlisle vezetőedző szerint nem voltak elég kemények már a meccs elején és hagyták belendülni Randle-t, aki utána ízekre szedte őket. Újabb hazai vereségükkel továbbra is csak hetedikek Nyugaton és jelenleg közelebb van hozzájuk a nyolcadik Memphis, mint ők a hatodik Portlandhez – következőleg mondjuk a Sacramentót, majd a Detroitot fogadják, ezek abszolút nyerhető meccsek lesznek.

A Mavericks legjobb dobói: Porzingis 23/6, Doncic 22/6, Hardaway Jr. 16/6
A Knicks legjobb dobói: Randle 44/18, Barrett 24/9, Rose 15/3

NBA, ALAPSZAKASZ
Utah Jazz–Indiana Pacers 119–111
Detroit Pistons–Oklahoma City Thunder 110–104
Philadelphia 76ers–Los Angeles Clippers 106–103
Washington Wizards–New Orleans Pelicans 117–115 – hosszabbítás után
Brooklyn Nets–Charlotte Hornets 130–115
Toronto Raptors–Orlando Magic 113–102
Chicago Bulls–Memphis Grizzlies 115–126
Houston Rockets–Denver Nuggets 99–128
Minnesota Timberwolves–Miami Heat 119–111
San Antonio Spurs–Portland Trail Blazers 106–107
Dallas Mavericks–New York Knicks 109–117