A Milwaukee-n is átlépett a Jazz, Bostonban nyert a Detroit

Charlotte Hornets–Minnesota Timberwolves 120–114

Végig a kezében tartotta az irányítást a Charlotte. A Hornets viszonylag jó formát mutatott az elmúlt időszakban, így egyértelműen ők voltak a mérkőzés esélyesei. Mindezek ellenére jobban kezdtek a vendégek, ám a fölényük tiszavirág életűnek bizonyult, a második játékrésztől kezdve már a hazaiak akarata érvényesült, s bár a Wolves többször is visszakapaszkodott, a győzelemre reálisan nem volt esélyük. Terry Rozier végig nagyszerűen játszva 41 pontig jutott – 13/20 mezőnyből, közte 6/10 tripla –, de LaMelo Ball (20 pont, 11 lepattanó, 4 gólpassz) és Cody Zeller (17 pont, 8 lepattanó) is hozta a kötelezőt, s bár Gordon Hayward ezúttal csak 14 pontot szórt (pocsék 5/21-es dobóformával) 4 perc 27 másodperccel a lefújás előtt bedobott triplájával mégis ő volt az, aki pontot tett az összecsapás végére.

Három játékossal nem lehet meccset nyerni. Karl-Anthony Towns a Wolves legutóbbi mérkőzésén már visszatérhetett, ellenben D'Angelo Russell megsérült, így ezúttal sem erősíthette a nyugati főcsoport sereghajtóját. Habár a feldobást követően villámrajtot vett a Minnesota, ahogyan sor került az első cserékre, a lelkesedés is alábbhagyott, s hiába játszott kiválóan Malik Beasley (31 pont, 5 lepattanó), Towns (25 pont, 8 lepattanó) és a 2020-as NBA-draft első választottja, Anthony Edwards (21 pont, 6 lepattanó) triója, hármójuk mögé nem nagyon sikerült senkinek sem felzárkóznia. Ricky Rubio kiosztott ugyan kilenc gólpasszt és a padról érkező Jordan McLaughlin hét asszisztja is megsüvegelendő, ám ezúttal ez nem lehetett gyógyír a sebekre.

A Hornets legjobb dobói: Rozier 41/18, Ball 20/6, Zeller 17/3
A Timberwolves legjobb dobói: Beasley 31/21, Towns 25/15, Edwards 21/6

Washington Wizards–New York Knicks 91–109

Beal nélkül esélytelen volt a Wizards. A liga legjobb pontszerzőjét, Bradley Bealt pihentette a Washington, így előzetesen egy Russell Westbrook-show volt kinézőben. A hazaiak hátvédje ennek megfelelően ezúttal is közel került a tripla-duplához – 23 ponttal, 9 lepattanóval és 10 gólpasszal zárt – ám a 0/4-es triplamutatója és az 5 eladott labdája nem fest túlságosan fényesen a statisztikai lapján. Ennél azonban sokkal nagyobb problémát jelentett az, hogy mögötte teljesen üres volt a pálya, nem volt olyan, aki a dobott pontok tekintetében felzárkózott volna mögé. Az idei szezon során csak a Rockets ellen szereztek kevesebb pontot a fővárosiak, ez a 91 pedig még akkor is édeskevésnek bizonyult, ha a harmadik negyed közepén egy ízben sikerült közel kerülniük ellenfelükhöz. Mezőnyből mindössze 38,2%-kal, míg a triplavonalon kívülről (9/34!) 26,5%-kal céloztak. Kiábrándító.

A festékben dominált a Knicks. A papírforma a New York-iak győzelmét vetítette elő, még akkor is, ha legutóbbi két parolájukat elbukták a Miami Heat ellenében. Julius Randle 24 pontos és 18 lepattanós dupla-duplával zárt, miközben Mitchell Robinson 10 ponttal és 14 pattanóval szintúgy átlépte mindkét statisztikai kategóriában a kétszámjegyes határt. Immanuel Quickley 16 pontot, míg Derrick Rose 14-et szórt a padról, s bár a triplákat ugyanolyan rosszul dobták, mint ellenfelük (6/24), a palánkok alatt tarthatatlannak bizonyultak, 65–46 arányban megnyerve a lepattanócsatát. Amikor kellett, összébb tudták húzni a védekezésüket is, eladott labdákra és rossz dobásokra kényszerítve a Washingtont, s bár egy ponton közel került hozzájuk a Wizards, a hazaiak feltámadását egy 14–0-s futással homályosították el.

A Wizards legjobb dobói: Westbrook 23, Mathews 14/12, Hachimura 10, Brown Jr. 10/6
A Knicks legjobb dobói: Randle 24/6, Quickley 16, Rose 14

Atlanta Hawks–San Antonio Spurs 114–125

77 pontot kapott az első félidőben a Hawks. A Dallas Mavericks elleni paprikás végjátékot követően egy másik texasi csapat ellenében próbált revansot venni az Atlanta. Bár a kosárlabda leglátványosabb elemei a szebbnél szebb betörések, zsákolások és hárompontosok, még mindig igaz az a mondás, miszerint a győzelmet a védekezésben kell keresni. A hazaiak ezúttal elfelejtették ezt a tézist, ugyanis az első negyedben 36, míg a második tizenkét percben 41 pontot engedélyeztek ellenfelüknek, így lényegében már a nagyszünetre eldőlt az összecsapás végkimenetele. „A kezdő ötösünk szörnyen játszott. Amennyiben a végeredményre nézünk, akkor nem is látszik olyan nagynak a különbség, de ezt csak a cseréinknek köszönhetjük” – ecsetelte a történteket Lloyd Pierce mester. Trae Young ugyan huszonhárom perc alatt 25 pontig jutott, de csak 3 gólpasszt osztott ki és Clint Capela is dupla-duplával zárt – 14 pont, 11 lepattanó –, ám dicséretet elsősorban Skylar Mays (20 pont) érdemel, aki írdd és mondd 0,3 pontos átlaggal bírt a mérkőzést megelőzően.

Nagyon akarta ezt a sikert a Spurs. LaMarcus Aldridge nélkül kérdéses volt, hogy mire mehetnek a „sarkantyúsok” a John Collins-Clint Capela duó ellenében. Igazából érdekes lett volna feltenni ugyanezt a kérdést a harmadik negyed közepén, amikor 100–61 állt az eredményjelzőn, a hazaiak mestere pedig lefutottnak vélve a meccset leültette a kezdőjét. A San Antonio úgy lépett pályára, mintha az élete múlna ezen a mérkőzésen, nekiesett ellenfelének, minek hatására a Hawks viszonylag hamar megadta magát. A vendégeknél heten is eljutottak minimum 11 pontig, közülük DeMar DeRozan (23 pont, 6 lepattanó, 8 gólpassz) és Keldon Johnson (20 pont) emelkedett ki. A texasiak számára fontos volt, hogy győzelemmel kezdjék hétmeccses idegenbeli túrájukat.

A Hawks legjobb dobói: Young 25/6, Mays 20/12, Capela 14
A Spurs legjobb dobói: DeRozan 23, Johnson 20/6, Murray 16/6

Dallas Mavericks–New Orleans Pelicans 143–130

Pontháború, karriercsúcsokkal. Igazi dobófesztivált hozott a mérkőzés, nagyjából úgy, ahogy arra számítani lehetett ettől a két csapattól, de a klasszisok talán még azt is felülmúlták, amire gondolhattunk. A hazaiaknál Luka Doncic 46 ponttal új egyéni rekordot tett le az asztalra, 17/30-at dobott mezőnyből, 5/8-at távolról, de ezen felül volt még 8 lepattanója és 12 gólpassza is, míg mellette Kristaps Porzingis 36 pontig jutott 8/13 jó triplával – rájuk építve a Dallas 58%-kal célzott mezőnyből és 55,6%-kal süllyesztett el 25 darab hármast. A meccsből könnyen kiütés lehetett volna, ha a New Orleansnál nincs két játékos, akik szintén remekelnek, Brandon Ingram 30 pontos estéje mellett pedig Zion Williamson pusztított igazán: a fiatal erőcsatár 36 ponttal karriercsúcsot szórt úgy, hogy 14/15 (!) mezőnykísérlete a gyűrűben landolt. Összességében a Pelicans is 53%-kal célzott és a 46%-os triplázás is remek adatnak számít, egyébként pedig a két csapat összesen 16 labdát adott el, ami szintén jelzi, hogy nem a védekezések domináltak – Williamson amúgy franchise-rekordot döntött azzal, hogy az első félidőben 10/10 dobást küldött a gyűrűbe...

Végül a hazaiak voltak forróbbak. Stan Van Gundy, a vendégek vezetőedzője úgy fogalmazott, hogy a védekezésük nevetséges és undorító, emiatt kaptak sorozatban második mérkőzésükön 25 triplát két különböző ellenféltől és ezért szenvedtek ismét vereséget. A Pels az első negyedet egyébként még megnyerte hét ponttal, de aztán átvette az irányítást a Dallas, a nagyszünetben már a hazaiak vezettek és onnantól végig előrébb jártak, sőt, a záró etap közepétől már nem is nagyon lehetett kérdés – 108–104 után futottak egy 8–0-t és ezt követően már végig stabil volt a különbség. A texasiak ezzel zsinórban negyedszer tudtak nyerni és utolérték a tabellán a Kings-Grizzlies párost, míg a New Orleanst már meg is előzték.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 46/15, Porzingis 36/24, Finney-Smith 14/12
A Pelicans legjobb dobói: Williamson 36, Ingram 30/12, Bledsoe 16/12

Chicago Bulls–Los Angeles Clippers 106–125

A második félidőben magabiztos volt a Clippers. Az első félidő még szorosabban alakult, ott sem volt rossz a Clippers, vezettek a vendégek, a védekezésre odafigyeltek a Bulls húzóemberei ellen, de igazán a fordulás után tudtak különbséget kiépíteni. Ezt Kawhi Leonard alapozta meg, aki a harmadik negyedben egymaga 16 pontot szerzett, elkezdte dobálni a rá jellemző nehéz tempókat és egyszerűen nem lehetett megállítani – a legutóbbi 36 pontos szezoncsúcsa után most 33-mal zárt úgy, hogy 14/21 dobása a gyűrűben landolt. Az itt megszerzett előnyre aztán a záró etapban még egy lapáttal rátett a Los Angeles, akkor az ebben a periódusban 11 pontot szerző Lou Williams és a csak ekkor öt triplát bebombázó Marcus Morris volt a főkolompos, így összességében magabiztos győzelmet aratott Tyronn Lue alakulata – 58%-kal céloztak mezőnyből Zubacék, nem nagyon volt rájuk ellenszer.

Ez nem a New Orleans. Legutóbb a Pelicans ellen 25 triplát dobott a Chicago és parádés támadójátékkal rukkolt elő, a Clippers védekezése viszont nem ugyanez a szint – sokkal nehezebben alakítottak ki jó helyzeteket és sokkal nehezebben tudták játszani az alap játékaikat. Zach LaVine (26 pont, 9 lepattanó, 6 gólpassz, 4/7 tripla) így is igyekezett, de Billy Donovan vezetőedző szerint egyszerűen elkapkodták ezt a meccset – túl sok olyan labdabirtoklásuk volt, amikor egyet, vagy egyet sem passzoltak, hamar elszórták a labdát, ezt pedig egy ilyen rutinos ellenfél megbüntette. Továbbra sem tudják átlépni saját árnyékukat és a keleti tizenegyedik helyről várhatják a folytatást, legközelebb Indianában kellene javítani.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 26/12, White 17/9, Satoransky 17
A Clippers legjobb dobói: Leonard 33/3, Morris 20/18, Williams 17/3

Boston Celtics–Detroit Pistons 102–108

Saddiq Bey nagy napja. Eddig nem volt különösebben jó szezonja a tavalyi draft 19. helyén választott Pistons-újoncnak, átlagosan 19 percet játszott és 8 pontot dobott, ezen az estén viszont belenyúlt valamibe és konkrétan döntő faktorrá vált csapata bostoni bravúrgyőzelmében. Bey kereken 30 ponttal, 12 lepattanóval zárt 27 perc alatt a padról beszállva, ráadásul 7/7 (!) triplát küldött a gyűrűbe – a pontok, a lepattanók és a bedobott triplák száma is karriercsúcs számára, a hibátlan kinti dobóteljesítmény amúgy is egészen extra, ráadásul ebből a hetediket a meccs utolsó percében, szoros állásnál süllyesztette el. A vendégek egyébként a meccs nagyobb részében vezetni tudtak, az első negyedben futott 11–0-s rohamuk után már inkább ők jártak előrébb, majd a végén a tíz pont feletti előnyükből 98–95-re zárkózott a Celtics – ekkor jött Bey, aki 38 másodperccel az órán beverte azt a bizonyos hetedik triplát, amely után már nem maradt különösebb kérdés. Dwane Casey vezetőedző mondjuk azt mondta, hogy Bey csak kapargatja saját tudásának felszínét, rengeteget kell dolgoznia, úgyhogy gratulál a nagy meccséhez, most pedig irány az edzőterem...

Kiegyensúlyozatlan a Boston. Brad Stevens, a hazaiak vezetőedzője szerint az a legnagyobb problémájuk, hogy egyáltalán nem játszanak stabilan sem az egész bajnokságot tekintve, sem pedig az egyes meccseken belül – nagy a hullámzás és mint mondta, nagy a különbség a stabilan haladó csapatok, illetve a jelenlegi Boston között. Ezúttal jól kezdtek, aztán jött egy-két hullámvölgyük, majd a végén feljöttek 13 pontos hátrányból, de már késeinek bizonyult a futás, nem tudtak fordítani, úgyhogy belenéztek egy bosszantó hazai vereségbe a liga alapvetően egyik leggyengébb csapatával szemben. Azt viszont Stevens sem felejtheti el, hogy Kemba Walker és Marcus Smart révén a komplett kezdő hátvédpár hiányzott, illetve hogy back-to-backet játszottak – hiába a Tatum-Brown páros 60 pontja, összességében 30% alatt tripláztak és mezőnyből is gyengén dobtak, így nehéz nyerni.

A Celtics legjobb dobói: Tatum 33/9, Brown 27/3, Theis 11
A Pistons legjobb dobói: Bey 33/21, Wright 22/3, Grant 15/6

Denver Nuggets–Oklahoma City Thunder 97–95

Szerencsétlen OKC. A Lakers ellen két meccset is nyerhetett volna a Thunder, de végül mindkettőt elbukta hosszabbításban, most Gilgeous-Alexander, Hill és Maledon nélkül kellett pályára lépni, de ezek után még Denverben is minden esélye megvolt a sikerre – azonban ezúttal is szoros vereség lett a vége. A vendégek 12 ponttal nyerték az első negyedet, vezettek már 19-cel is, végig parádésan védekeztek és egészen a 47. percig előnyben voltak – tényleg az egész találkozó során ők jártak előrébb, amíg a meccs legvégén nem kaptak egy 12–0-s futást. 90–89-nél vezetett először a Nuggets, itt egy elrontott Horford-tripla és egy támadóhiba pedig nagyon sokba került az OKC számára – az utolsó tíz másodpercben is volt még esélyük, de a Denver nem tette meg azt a szívességet, hogy büntetőt hibázzon. Három ilyen vereség egymás után képes megtörni egy csapatot, hiszen jóval esélyesebb ellenfelek ellen tudtak nagyon sokáig vezetni és közel álltak a győzelemhez, de minden esetben kikaptak – meglátjuk, hogy hogyan mozogja ezt ki a Thunder...

Megúszta a Nuggets. Borzasztó közel volt a hazai blama a Denver számára, a kispad összesen 16 pontot tett hozzá és most a kosarakat tekintve Nikola Jokicsot is emberi számokon tartotta az ellenfél – nála a 22 pont, 13 lepattanó, 9 gólpassz ebben a szezonban már ilyennek számít. Összességében alig jutottak el a büntetővonalra, pocsékul tripláztak, nagyon akadozott a támadójáték és az egész mérkőzés során csak futottak az eredmény, illetve az OKC után, majd a legvégén valahogy megfordították és megnyerték az összecsapást. 81–89 után Will Barton vert be két triplát, de Murray, Jokics és Porter Jr. is betalált, az utolsó tíz másodpercben pedig 4/4 büntetővel zárták el a meccset – közben egy-két OKC-hiba már elég is volt ahhoz, hogy megmeneküljenek. A képhez hozzátartozik, hogy korábban ajándékba kaptak három pontot, amikor Murray félpályás dobásához Diallo hozzáért, ezért megadták a három pontot...

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 22/6, Murray 22/9, Porter Jr. 15/3
A Thunder legjobb dobói: Jackson 20/9, Horford 16/9, Diallo 16/3

Utah Jazz–MIlwaukee Bucks 129–115

Jobb volt a Utah. A játéknap kiemelt rangadóján egy fokkal egyértelműen jobban játszott ellenfelénél a listavezető Jazz, a Mike Conley nélkül kiálló hazaiak Joe Ingles négy triplájával és Rudy Gobert zsákolásával nyitottak, amellyel rögtön megadták az alaphangot, majd a francia center vezérletével leradírozták a pályáról Jannisz Adetokunbót – a regnáló kétszeres MVP két pontnál járt a nagyszünetben, a Utah pedig 17 egységgel vezetett már ekkor. A fordulás után Giannis ugyan beindult, de a mérkőzés képe alapvetően nem változott, a Jazz szenzációsan játszott elöl, járt a labda, egy lépéssel mindig ellenfele előtt járt Quin Snyder csapata – végül 52,4%-os mezőnymutatóval zártak O'Neale-ék, a nagy dolog pedig az, hogy Ingles, Gobert, Mitchell és Clarkson is eljutott legalább 25 pontig. Összességében konkrétan szétszedték a Milwaukee-t és ehhez nem kellett extra kinti dobóforma, simán a festékben és a lepattanók terén is lenyomták ellenfelüket - magabiztosan nyertek, úgyhogy az utóbbi 18 meccsükből a 17. győzelmüket aratták és továbbra is ők állnak az élen.

Ez most sok volt a Bucksnak. A Jrue Holidayt nélkülöző vendégek egyszerűen nem találtak ellenszert, ugyan a második félidőben Adetokunbo egymaga beszórt 27 pontot, de ez igazából csak arra volt jó, hogy a kiütést elkerüljék, illetve hogy az ő számai rendben legyenek. Khris Middleton nem tudott igazán érvényesülni, támadásban nem járatták a labdát, nagyon hiányzott egy irányító, védekezésben pedig tehetetlennek bizonyultak a Jazz gyors, pontos, agresszív játékával szemben. Giannis azt mondta az összecsapás után, hogy érezhetően élvezik a játékot Mitchellék, míg az ő csapatában le kell tisztázni egy-két dolgot – az igazság az, hogy idén másodszor kaptak ki tulajdonképpen simán a Jazztől és mindkét meccs nagyon hasonlóan nézett ki, akkor 131–118 volt a vége. A győzelmi sorozatuk után most becsúszott két vereség, ami kicsit visszahúzta őket a földre, következőleg az OKC-hez látogatnak, onnantól viszont jön sorozatban nyolc hazai mérkőzésük.

A Jazz legjobb dobói: Ingles 27/21, Gobert 27, Mitchell 26/3
A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 29/3, Lopez 23/9, Middleton 18/6

Los Angeles Lakers–Memphis Grizzlies 115–105

Davis visszatért, mínusz húszról nyert a Lakers. Két kihagyott mérkőzés után lépett pályára újra az Achilessével bajlódó Anthony Davis, aki viszont a meccsen nem úgy mozgott, mint akinek bármije is fáj: 35 perc alatt 35 pontot szórt, leszedett 9 lepattanót és 16/27 mezőnykísérletét a gyűrűbe küldte. Mellette LeBron James (28 pont, 9 lepattanó, 8 gólpassz) is jól játszott, a padról Monrezl Harrell és Kyle Kuzma is hasznosan szállt be, gondolhatnánk, hogy akkor simán nyert is a bajnok, pedig ez nagyon nem így történt - borzalmasan kezdett a gárda és 20 pontos hátrányba került 22–2-nél (!), innen kellett felállni. Ez a harmadik negyedben sikerült, azt a játékrészt 41–23-ra nyerték meg, amellyel átvették a vezetést és onnantól ezt már nem is adták vissza, végig ők jártak előrébb és végül ezt a győzelmet is behúzták – sorozatban három hosszabbításos siker után most „könnyedén” kerekedtek felül, ezzel zsinórban hetedszer nyertek már és 20–6-tal üldözik a Jazzt a tabella élén.

Taylor Jenkins így is büszke. A vendégek vezetőedzője azt nyilatkozta a meccs után, hogy büszke a játékosaira, mert mindent megtettek, nagyot küzdöttek és megpróbálták megcsinálni a bravúrt – a harmadik negyedben ritmust váltott a Lakers, de ezt leszámítva nem panaszkodhat semmire. Ja Morant (22 pont, 10 gólpassz), Jonas Valanciunas (22 pont, 8 lepattanó, 5 gólpassz) és Grayson Allen (23 pont, 6/10 tripla) is hozta, amit tud, volt 33 gólpasszuk, jól is dobtak, egyszerűen a Lakers jobb csapat, amikor 100%-on pörög, a harmadik negyedben pedig ez bekövetkezett – nagy panaszra nincs okuk, a bravúr elmaradt és bár a húszpontos előny leadását nyilván bánhatják, de következőleg Sacramentóban hasonló játékkal megint lehet esélyük a győzelemre.

A Lakers legjobb dobói: Davis 35, James 28/3, Kuzma 20/6
A Grizzlies legjobb dobói: Allen 23/18, Morant 22/3, Valanciuns 22/3

Portland Trail Blazers–Cleveland Cavaliers 129–110

Hozta a kötelezőt a Portland. A Blazers számára egyértelműen nyerni kellett ezt a mérkőzést, a hazai csapat pedig ennek megfelelő elszántsággal lépett pályára, úgyhogy gyakorlatilag a nagyszünetig le is rendezte a dolgot – 21 ponttal vezetett Terry Stotts alakulata két negyedet követően, onnantól már csak arra kellett figyelni, hogy ne aludjanak bele a helyzetbe. Ezt megoldották, ráadásul Damian Lillard végül csak 30 percet játszott, jutott neki némi extra pihenő, mert Gary Trent Jr. (26 pont, 4/6 tripla), Carmelo Anthony (23 pont, 7/13 mezőnyből 20 perc alatt) és Enes Kanter (21 pont, 13 lepattanó, 9/11 mezőnyből) is remekelt – zsinórban harmadszor nyertek, méghozzá nagyon meggyőzően, ezzel tartják nyugati ötödik helyüket és eddig kiválóan megoldják a McCollum-Nurkic páros hiányát is.

Csak a szokásos. Sorozatban hatodszor kapott ki a Cleveland, méghozzá úgy, hogy igazából esélye sem volt a győzelemre. Andre Drummond teljesen eltűnt Kanter mellett (8 pont, 5 lepattanó 17 perc alatt, mert faultgondokba került), a kezdőben még Okoro 0, Prince pedig négy pontot szerzett, védekezni abszolút nem tudtak, úgyhogy bár a statisztikákon javítgattak a meccs végéig (Jarrett Allen 22 pontos meccs például jól mutat, de a Garland-Sexton páros is beírhatott magának elegendő kosarat), de ettől érdemi esélyük még nem volt a sikerre. Jelenleg borzasztó mélyen vannak, a mérleget tekintve már csak három csapatot előznek meg az egész ligában annak ellenére, hogy milyen biztatóan kezdték az alapszakaszt.

A Trail Blazers legjobb dobói: Trent Jr. 26/12, Anthony 23/9, Kanter 21
A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 25/3, Allen 22, Garland 17/9

Sacramento Kings–Orlando Magic 112–123

Carter-Williams Vucsevicset is felturbózta. Váratlan bravúrt mutatott be az Orlando, amelyből a fél kezdőcsapat hiányzott, tartalékosan, back-to-back, ráadásul pocsék formában és főleg pocsék támadójátékkal állt ki. Michael Carter-Williams visszatérése azonban nagyot dobott a csapaton, most éppen arra volt szükségük, hogy egy igazi irányító futtassa le a játékokat és szórja szét a labdákat, ezt pedig MCW tökéletesen meg is oldotta: dobott 21 pontott, kiosztott 7 gólpasszt, ettől pedig váratlanul működni kezdett a gépezet. Persze ez nem lett volna elég a győzelemhez, ha Nik Vucsevics nem „őrül meg”, de a center szenzációs teljesítményt nyújtott: 42 ponttal zárt úgy, hogy mezőnyből 17/22-t (!), a triplavonalon túlról 6/8-at dobott, volt még 9 lepattanója és 4 gólpassza is, az ő hatalmas extrája pedig meghozta a Magic sikerét. A vendégek messze felülmúlták a várakozásokat és ezzel a támadójátékkal tulajdonképpen bravúrgyőzelmet arattak – kérdés, hogy a folytatásban meg tudnak-e ebből valamit tartani.

Orrbavágás. A bravúrok sorát bemutató Kings számára kötelező lett volna megnyerni ezt a meccset, de kicsit könnyedén vették a találkozót a hazaiak és ismét a korábbi védekezésük nyomait lehetett felfedezni, ami most nem fért bele. Támadásban egyébként ők is rendben voltak, 50% felett dobtak mezőnyből, 36%-kal tripláztak, volt 33 gólpasszuk, ezen a térfélen az sem volt gond, hogy legjobbjuk, De'Aaron Fox térdsérüléssel kihagyta az összecsapást, de hátul megint szétestek – győzelemmel ott kopogtattak volna a playoff-részleg ajtaján, így viszont kicsit megint visszacsúsztak, pedig az ilyen meccseket nagyon meg kellene nyerniük, ha be akarnak jutni...

A Kings legjobb dobói: Hield 19/15, Whiteside 16, Bjelica 15/3
A Magic legjobb dobói: Vucsevics 42/18, Carter-Williams 21/3, Ross 18/12