A Bucks vesztét Tatum, a Nuggetsét pedig Hield okozta

 

Cleveland Cavaliers–Charlotte Hornets 121–114

Már a második negyedben eldöntötte a Cavs. Az első játékrész fej-fej melletti tapogatózását követően a második felvonásban állva hagyta ellenfelét a Cavaliers. A félidőben már 65–44 állt az eredményjelzőn, így a nagyszünetet követően még azt is megengedhette magának J.B. Bickerstaff mester, hogy próbálgassa a rotációit. Nem nagyon látszott a csapaton Kevin Love hiánya, heten is tíz pont felett zártak, közülük Collin Sexton (27 pont, 5 gólpassz) vitte a prímet, de Darius Garland (22 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz) és Andre Drummond (14 pont, 14 lepattanó) teljesítményét is dicséret illeti. Mellettük az újonc Isaac Okoro szépen beállva a sorba 11 ponttal zárt, de a Lakerstől érkező JaVale McGee is eljutott 13 pontig.

Terry Rozier NBA-rekordot döntött, de ez is kevés volt. A Hornets hátvédje, Terry Rozier briliáns egyéni teljesítménnyel rukkolt elő, tizenhat kísérletéből bedobott tíz triplájával pályafutása egyik legjobb meccsét játszva 42 pontig jutott, nem mellékesen 15/23-as, 65.2%-os mezőnymutatóval fejezte be a mérkőzést. A tíz bedobott hármasa az NBA történetében új rekordnak számít, már ami az első alapszakasz-mérkőzéseket illeti. Csapatként viszont csődöt mondott a Charlotte, egyedül Gordon Hayward (28 pont, 4 lepattanó, 7 gólpassz) tudott felnőni Rozier mellé, Cody Zeller egy szerencsétlen szituációban kéztörést szenvedett, Devonte' Graham pedig 10 ponttal és 10 gólpasszal dupla-duplát ért el ugyan, de tizenhárom dobásából csak négy ment be, így jócskán hagyott kérdőjeleket maga után. Az újonc LaMelo Ball totális betli volt, 16 perc alatt egyetlen pontot sem sikerült szereznie, kiosztott ugyan három asszisztot, de ezzel egyetemben el is adott három labdát. Érdekesnek érdekes csapat lehet a Hornets, de ilyen hullámzó és megosztó teljesítménnyel túl sok jóra nem számíthatnak.

A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 27/9, Garland 22/12, Nance Jr. 13/3, McGee 13
A Hornets legjobb dobói: Rozier 42/30, Hayward 28/12, Biyombo 11

Indiana Pacers–New York Knicks 121–107

Nate Bjorkgren karrierje első NBA-vezetőedzői győzelmét ünnepelhette. Az előzetes esélylatolgatásoknak megfelelően a mérkőzés nagy részében a hazaiak akarata érvényesült –Domantas Sabonis (32 pont, 13 lepattanó) igazi vezérként uralta a palánk alatti területet, míg Victor Oladipo egy gyengébb első félidőt követően a harmadik játékrész elején ragadta magához a kezdeményezést, éppen akkor, amikor a Knicks kezdte volna átvenni a kontrollt. Oladipo zsinórban tizenegy pontot rámolt be, mellyel percek alatt visszavették az irányítást, amit többször már nem is engedtek ki a kezükből. A talpsérülésből gyógyuló TJ Warren egyelőre messze volt a buborékban mutatott formájától, első hat dobását kihagyta, végül mindössze öt ponttal zárt. Myles Turner nyolc kiosztott blokkal remekelt a védő oldalon, miközben Malcolm Brogdon érdemben felzárkózott Oladipo és Sabonis duója mellé: 21 pont, 7 lepattanó és 8 gólpassz került fel a statisztikai lapjára.

Az elmúlt öt évben negyedszer veszítette el az alapszakasz nyitányát a Knicks. RJ Barrett és Alec Burks kettősére nem lehetett panasza Tom Thibodeau mesternek, előbbi 26, míg utóbbi a padról beszállva 22 pontig jutott, ráadásul Barrett majdnem tökéletes első félidőt hozott, nyolc dobásából nyolc landolt a gyűrűben, közte három tripla, csupán egyetlen kihagyott büntető rondított bele a statisztikájába. A mérkőzés egészét tekintve 11/15-tel zárt mezőnyből, Julius Randle majdnem összehozott egy tripla-duplát, 17 ponttal, 9 lepattanóval és 9 gólpasszal abszolválta játékperceit. Ellenben a draft nyolcadik választottja, Obi Toppin kissé túlizgulta a debütálást, kilenc pontot betett ugyan a közösbe, de a 3/12-es dobásmutatójáért nem illeti vállveregetés, mint ahogyan a center poszton kezdő Mitchell Robinsont sem, aki végig faultproblémákkal küzdve mindössze 3 pontig jutott. Ettől azért több kell a folytatásban.

A Pacers legjobb dobói: Sabonis 32/6, Oladipo 22/6, Brogdon 21/6
A Knicks legjobb dobói: Barrett 26/9, Burks 22/6, Randle 17

Orlando Magic–Miami Heat 113–107

Ez már megszokott. Négy év alatt harmadszor kezdi egy Miami elleni hazai győzelemmel a szezont az Orlando, összességében hatszor kezdtek egymás ellen és 5–1-re vezet már a Magic, úgyhogy igazából nem meglepetés a hazai siker –igaz, most azért ők is elmondták, hogy mivel a Heat tavaly nagydöntőt játszott, így azért még értékesebb ez a győzelem. Összességében ez egy szoros mérkőzés volt, egyik csapat sem tudott kilenc pontnál nagyobb előnyt kiépíteni, de a végjátékban most az Orlando volt az élesebb, a hazaiak csinálták meg a clutch játékokat: Evan Fournier bevert egy óriási triplát, majd egy floatert, aztán az utolsó percben egy 2+1-et is megcsinált és a többiek sem hibáztak –Markelle Fultznak is volt például két clutch büntetője, így 94–95 után egy 16–6-tal a maguk javára döntötték el a derbit. Az említett Fournier (25 pont, 4 gólpassz, 9/13 mezőnyből, 3/5 tripla) mellett Aaron Gordon (20 pont, 7 lepattanó, 4 labdaszerzés, 8/11 mezőnyből 26 perc alatt), a padról 19 ponttal beszálló Terrence Ross, illetve a dupla-duplázó Nik Vucsevics is kiemelendő, Gordon pedig azt mondta, hogy ha így folytatják, talán Orlandón kívül is észreveszik őket...

Nem volt elég éles a Miami. Ahogy előző este a Lakers, úgy most a Miami is kicsit tompának tűnt, valószínűleg Erik Spoelstra csapatánál sem volt azért tökéletes a felkészülés ilyen rövid pihenő után. Bam Adebayo jól játszott, de ő is sokat hibázott (25 pont, 11 lepattanó, 4 gólpassz, 7 eladott labda), Jimmy Butler igyekezett (19 pont, 7 gólpassz, 7 labdaszerzés, 6 eladott labda), a padról pedig 20 ponttal és 7 gólpasszal szállt be Goran Dragic, de csapatszinten nem működtek most jól. Tyler Herro nem igazán tudott „kiszabadulni”, Mo Harkless három ponttal debütált, Iguodala és Nunn pont nélkül zárt, Bradley nem is játszott –gyengén tripláztak (keveset is vállaltak) és 22 labdát adtak el, így azért megnehezítették a saját dolgukat. Ennek ellenére jobb végjátékkal nyerhettek volna, de Spoelstra szerint most „üres” labdabirtoklásaik voltak és nem járatták eléggé a játékszert –Dragic szerint a keménység is hiányzott, ezen kell javítaniuk a folytatásban.

A Magic legjobb dobói: Fournier 25/9, Gordon 20/3, Ross 19/9
A Heat legjobb dobói: Adebayo 25, Dragic 20/3, Butler 19

Philadelphia 76ers–Washington Wizards 113–107

Joel Embiid döntött. Bő egy perccel a végső dudaszó megszólalása előtt, Joel Embiid kosarával dőlt el végérvényesen a mérkőzés: a végül 29 pontos és 14 lepattanós dupla-duplával záró magasember oroszlánrészt vállalt a Sixers győzelméből, hisz csak az utolsó tizenkét percben 17 pontot szórt. Ben Simmons is hozta a kötelezőt, még akkor is, ha a fejében esetlegesen egy Houstonba való költözés motoszkált –az ausztrál 16 ponttal, 9 lepattanóval és 7 gólpasszal indult a tusoló felé, kellemes meglepetésként pedig a padról érkező Shake Milton örvendeztette meg a televízió képernyői előtt tobzódó Philly-szurkolókat 19 bedobott pontjával. Egy végig kiélezett, remek mérkőzést nyert meg a hazai gárda, még akkor is, ha Tobias Harris (10 pont, 8 lepattanó) ezen az estén tíz kihagyott dobással még csak próbálgatta a szárnyait.

Russell Westbrook tripla-duplával nyitott. Bradley Beal és Westbrook párosa kiváló teljesítményt hozott, Beal 31 ponttal, míg Westbrook tripla-duplával (21 ponttal, 11 lepattanóval és 15 gólpasszal), de csalódottan vonulhatott le a parkettről. „Nem voltam elég jó, elégedetlen vagyok. Voltak olyan szituációk, melyekből sokkal többet is kihozhattam volna” - nyilatkozta Westbrook a mérkőzés lefújását követően. A duó mellé ellenben nem nagyon tudott érdemben felnőni senki. Davis Bertans ugyan szokásához híven ezúttal is remekül szórta a triplákat (4/6) és az idei játékosbörze kilencedik választottja, Deni Avidja is jól mozgott (7 pont, 4 lepattanó), ám Thomas Bryant nem hozta azt a keménységet, amelyért az előszezonban 45.000 dollárral lakolt, de az sem segítette a helyzetüket, hogy a kispadjuk alulmaradt a Philadelphia cseréivel szemben.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 29/3, Milton 19/6, Simmons 16
A Wizards legjobb dobói: Beal 31/9, Westbrook 21, Bertans 14/12

Boston Celtics–Milwaukee Bucks 122–121

Tatum bedobta a nehezet, Jannisz a könnyűt sem. Drámai véget ért a találkozó, amelyen a második-harmadik negyedben dominált és már 17 ponttal is vezetett a Boston, de amelyen a Milwaukee nagyon megnyomta az utolsó negyedet és a hajrában már előnybe is került –az utolsó percnek Jrue Holiday clutch triplája után 120-119-es Bucks-vezetésről mentek neki a felek. Itt oda-vissza jöttek a hibák, majd néhány másodperccel az órán megkapta a labdát Jayson Tatum, aki nem vacakolt, „kihívta” egy-egyben maga ellen az Év Védőjét, Jannisz Antetokounmpót, majd 0,4 másodperccel a vége előtt az arcába dobott egy nehéz, visszalépős, palánkról beeső triplát. A Bucks az időkérése után még megpróbálta fellöbbölni a labdát a görögnek, a játékvezetők pedig faultot fújtak Tristan Thompsonra, így Giannis két büntetővel hosszabbításra menthette volna a meccset –csak éppen az ő büntetőzése finoman szólva sem elégséges, ez pedig most a meccsbe került csapatának, ugyanis a másodikkal orrba dobta a gyűrűt. A fordulatos mérkőzésen így Giannis kezében maradt a túlóra, a hős pedig Tatum lett –a Milwaukee nem kezdte jól a szezont, az utóbbi hetekben gondban lévő, Kemba Walkert nélkülöző Boston viszont igen.

60 pont felett a Boston duója. Az előszezonban Brad Stevens is elmondta, hogy sok dolguk van még, mert nem néznek ki jól, ezúttal viszont sokkal jobban játszottak, elsősorban azért, mert két fiatal sztárjuk klasszisteljesítményt nyújtott. Jayson Tatum kereken 30 pontot szórt 6/13 triplával és a meccsnyerő dobással, Jaylen Brown pedig 33 pontig jutott 13/24-es mezőnymutatóval, 5 lepattanóval és 4 gólpasszal –így ketten 60 pontnál is többet hoztak a konyhára, ez az, ami tőlük kelleni is fog Kemba Walker nélkül. Ezúttal felnőtt melléjük a Bostonnál most bemutatkozó Jeff Teague, aki 19 ponttal és 4/4 triplával szállt be a padról, illetve nem nézett ki rosszul a Theis-Thompson centerpáros sem, akik most egymás mellett kezdtek egy kissé talán szokatlan szerkezetben –a Celtics nagyon felszívta magát, alig hat labdát adott el, 18 triplát bombázott be 45%-kal, remek játékkal tudott nyerni. A Milwaukee-nál Giannis hozta a számait (35 pont 50%-kal, 13 lepattanó, 7 eladott labda), Khris Middleton kiválóan játszott (27 pont, 14 lepattanó, 8 gólpassz), Jrue Holiday 25 ponttal debütált, Donte DiVincenzo pedig 15-öt szórt kezdőként –csak éppen a kispad teljes csődöt mondott és amikor ők voltak fent, akkor meg tudott lógni a Celtics. Elsőre azért nem volt a legjobb ez a Bucks, de persze egyetlen dobáson múlt a siker, úgyhogy nem történt tragédia.

A Celtics legjobb dobói: Brown 33/9, Tatum 30/18, Teague 19/12
A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 35/9, Middleton 27/9, Holiday 25/3

Toronto Raptors–New Orleans Pelicans 99–113

A második félidő a Pelicansé volt. Az első két negyedben kicsit még „tanulta” a dolgokat a New Orleans, aztán a harmadikban belecsapott a lecsóba és a tíz pont feletti hátrányából közel tízpontos előnyt csinált –38 egységet rakott fel a táblára a gárda ebben a játékrészben és a kezébe vette az irányítást. Ezt egy 9–0-s roham alapozta meg, elkezdtek beesni a tripláik, majd egy 10–2-vel tették fel a pontot az i-re, onnantól pedig már ők diktáltak a fáradó Torontóval szemben –a záró etapban végig ők vezettek, méghozzá magabiztosan, JJ Redick 3+1-es akciója után már 16 egység is volt az előnyük. Összességében Redick nagyszerű meccset játszott (23 pont, 6/11 tripla a padról), Brandon Ingram szupersztárnak tűnt (24 pont, 9 lepattanó, 11 gólpassz, 3 labdaszerzés), Eric Bledsoe kiválóan debütált (18 pont, 6 gólpassz, 4/8 tripla), de Lonzo Ball (16 pont, 4/8 tripla) és Zion Williamson (15 pont, 10 lepattanó) is hozzátette a magáét - nem is beszélve a palánk alatt nagyot védekező Steven Adamsről, aki abszolút jól illett ebbe a csapatba. Stan Van Gundy vezetőedző így győzelemmel tért vissza az NBA-kispadokra, de mint mondta, elég frusztráló volt számára ez a meccs, mert rengeteget hibáztak, csak szerencsére a harmadik negyedben elég jó százalékkal dobtak ahhoz, hogy meglépjenek, az itt kiharcolt előnyt pedig már meg tudtak őrizni.

A Torontónak sem ment. Ezen a játéknapon több olyan csapat is elvérzett, amelytől talán többet vártunk, közéjük tartozik a Raptors is, amely kicsit harmatos támadójátékot mutatott be és most a védekezést sem sikerült úgy összerakni, hogy ez elég legyen. Nick Nurse szerint a harmadik negyedben egyszerűen elfáradtak, elfogyott az erő és ezen már nem is tudtak változtatni a meccs végéig, ez okozta a vesztüket –elöl-hátul visszaestek, így nem tudtak győzelemmel rajtolni. Ebben erősen benne volt a rövid kispad, a cserék közül csak Chris Boucher és Matt Thomas volt használható, ők jól szálltak be, a többiek viszont leginkább sehogy –így nem fért bele az, hogy a kezdőben Fren VanVleet 3/12-t dobjon mezőnyből, vagy hogy OG Anunoby 0/5 triplával zárjon. Kyle Lowry (18 pont, 10 gólpassz, 6 eladott labda) és Pascal Siakam (20 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz) igyekezett, de ebben a New Orleansban most bőven több volt a tűzerő –nem sikerült a "hazai" bemutatkozás Tampában.

A Raptors legjobb dobói: Siakam 20/9, Lowry 18/12, Boucher 12, Powell 12/3
A Pelicans legjobb dobói: Ingram 24/9, Redick 23/18, Bledsoe 18/12

Chicago Bulls–Atlanta Hawks 104–124

Trae Young mögött felsorakozott az Atlanta. Capela, Rondo és Dunn sem állt rendelkezésre a Hawksnál, de az első meccsen a gárda így is beváltotta a hozzá fűzött reményeket és remek teljesítménnyel aratott magabiztos győzelmet Chicagóban. Ennek alapját természetesen Trae Young adta, aki talán a játéknap legjobb egyéni teljesítményét rakta le az asztalra és félelmetes produkcióval vezette győzelemre csapatát: 37 pontot szerzett 10/12-es mezőnymutatóval, 5/6 triplával és 12/14 büntetővel, ráadásul volt 6 lepattanója és 7 gólpassza is, mindezt pedig alig 26 (!) játékperc alatt hozta össze. Vezérletével valósággal „pusztított” az atlantai támadójáték, a vendégek 83 pontot dobtak a nagyszünetig és 24-gyel vezettek két negyed után, de később még rátettek egy lapáttal és voltak kereken 40 pontos előnyben is –Young mellett még hatan dobtak kétszámjegyűt, köztük a most érkező Danilo Gallinari és Bogdan Bogdanovics is. Elsőre minden úgy nézett ki, ahogy azt elképzelték Atlantában, meglátjuk, hogy hétvégén Memphisben is ilyen eredményesek tudnak-e lenni.

Patrick Williamsnek lehet örülni. Talán az idei újonc volt a legfénylőbb pont a chicagói szezonrajtban, a most elsőző kiscsatár rögtön a kezdőbe került és 16 ponttal debütált, nem játszott rosszul –összességében viszont a nagyon fiatal csapat még nem volt a Hawks szintjén. Zach LaVine és Lauri Markkanen legalább támadásban igyekezett, Coby White viszont elmaradt a várakozásoktól, Wendell Carter Jr. sem játszott jól és a kispad sem tudott igazi változást hozni - a legfőbb gond viszont a kollektív védekezéssel volt, egyénileg is mindegyiküket úgy verték meg Youngék, ahogy akarták és csapatként sem látszott különösebb koncepció abban, hogy ezt hogyan akarják ellensúlyozni. Ebből így egy méretes vereség lett, amellyel kapcsolatban a 20 pont nem is elég „találó” a meccs képéhez viszonyítva –mélyről indulnak, de náluk inkább az a kérdés, hogy meddig jutnak, mennyit fejlődnek a szezon során.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 22/3, Markkanen 21/12, Williams 16/3
A Hawks legjobb dobói: Young 37/15, Reddish 15/3, Bogdanovics 15/9

Houston Rockets–Oklahoma City Thunder – ELMARADT

A mérkőzést a koronavírus miatt elhalasztották, mert a hazaiaknál nem állt rendelkezésre nyolc játékos.

Memphis Grizzlies–San Antonio Spurs 119–131

Ellenállhatatlan volt a Spurs. Elképesztő támadójátékot mutatott be Gregg Popovich csapata, amely teljesen másképp nézett ki most, mint az előszezonban, pedig Derrick White-ra nem is számíthatott az együttes. Aki viszont játszott, az mind remekelt, DeMar DeRozan (28 pont, 9 lepattanó, 9 gólpassz) és a 20 pontos LaMarcus Aldridge körül a fiatalok is felvették a ritmust, Dejounte Murray (21 pont, 6 lepattanó, 9 gólpassz) is kiválóan teljesített, de Lonnie Walker IV (16 pont, 3/4 tripla) és Keldon Johnson (16 pont, 3 labdaszerzés) is helytállt a kezdőben –a padról Gay és Mills révén jött a veterán segítség, ez pedig elég is volt ahhoz, hogy remek hatékonysággal 131 pontot termeljenek. A döntő ütést egyébként a 36–20-ra megnyert második negyedben vitték be, onnantól végig vezettek és bár Popovich szerint a hajrára elfogytak védekezésben, de így is volt bennük elég kosár a túloldalon ahhoz, hogy stabilan őrizzék az előnyt –a korábban 18 pontos fórjukból 12-t megtartottak, így egy nagyszerű győzelemmel kezdték a szezont.

Morant karriercsúcsa sem volt elég. Pályafutása eddigi talán legjobb egyéni teljesítményét szállította Ja Morant, de az előszezonban remeklő Grizzlies ezt sem tudta most győzelemre váltani, elsősorban a botrányos védekezés miatt. Morant egymaga berámolt 44 pontot, ami karriercsúcsnak számít nála, ebből 34-et a második félidőben dobott, amikor az ő vezérletével futottak az eredmény után, 18/27 dobása jó volt, 9 gólpasszára egyetlen eladott labda jutott, elképesztő estét produkált, de most ez sem volt elég –támadásban igen, ott az ő extrájával együtt már rendben voltak, de védekezésben csak nyomozták a labdát, a Spurs fiataljai pedig megbüntették őket. Jaren Jackson Jr. és Justise Winslow hiányát persze lehet említeni a vereség után, de a gondot igazából az jelentette, hogy képtelenek voltak megállítani ellenfelüket, a második negyedben pedig olyan nyomást helyezett rájuk a San Antonio, hogy az ott beszedett hátrány végzetesnek bizonyult számukra.

A Grizzlies legjobb dobói: Morant 44/3, Brooks 16/3, Valanciunas 15/3
A Spurs legjobb dobói: DeRozan 28, Murray 21/3, Aldridge 20/3

Minnesota Timberwolves–Detroit Pistons 111–101

A végén felülkerekedett a Minnesota. Nem volt egyszerű meccs ez a Wolves számára, a feldobás előtt tribute videót vetítettek Karl-Anthony Towns koronavírus miatt elhunyt édesanyjának tiszteletére és a center érthetően azóta is borzasztóan maga alatt van –a csapat sem nézett ki túl jól egyelőre, de a végén azért csak találtak megoldást. 0–7-tel kezdtek, majd Towns dobta az első kosarukat, aztán több alkalommal is kétszámjegyű hátrányban voltak és még a harmadik negyed derekán is 12-vel vezetett a Detroit. Itt azonban valami átfordult, elkezdtek védekezni, stabilizálták magukat, majd a záró etapban már ellenfelük fölé tudtak nőni: három és fél perccel a vége előtt, 98–97-nél vezettek először és onnantól valahogy a helyükre kerültek a dolgaik, bár a tízpontos győzelem azért nem mutatja meg jól, hogy milyen meccset játszottak. Towns végül 22 ponttal, 11 lepattanóval, 7 gólpasszal és 2 blokkal zárt, Malik Beasley 23 pontot szórt, a csak a cserepadról érkező D'Angelo Russell 18-at, az 1/1-es Anthony Edwards pedig szintén a második sorból beszállva 15 egységgel debütált 4 lepattanó, illetve 4 gólpassz mellett. Nem voltak különösebben jók, de az előremutató, hogy az utolsó negyedben küzdve, harcolva, védekezve tudtak fordítani és nyerni, ez eddig nem sokszor volt rájuk jellemző –31–16-ra húzták be a játékrészt, úgyhogy megvan az idei első győzelmük.

Mit írjunk a Detroitról? Egyelőre azt sem nagyon látni, hogy mit miért csinált az offszezonban és így milyen célokért küzd most ez a Pistons, így pedig elég nehéz értékelni ezt a meccsüket –az biztos, hogy az összecsapás túlnyomó részében ők vezettek, aztán a záró etapban összeomlottak és végül mégis kikaptak. Blake Griffin még nem az igazi, de dobott 15 pontot, Jerami Grant a „támadásbali kiteljesedés” jegyében 9 pontot és 3 gólpasszt jegyzett 4/11-es mezőnymutatóval, az újonc Killian Hayes 7 pontot és 3 gólpasszt tett hozzá, de az utolsó negyedben háromszor is eladta a labdát, Sekou Doumbouya 14 percet játszott, Svi Mykhailiuk 1/8 triplával zárt, Saddiq Bey és Isaiah Stewart pedig pályára sem került. Josh Jackson viszont dobott 19 pontot, míg a sokak által lesajnált Mason Plumlee 7/8 jó dobással, 8 lepattanóval és 6 gólpasszal zárta az estét –most akkor valaki mondja meg, hogy a vereség ellenére vannak-e biztató jelek, vagy sem...

A Timberwolves legjobb dobói: Beasley 23/9, Towns 22/6, Russell 18/12
A Pistons legjobb dobói: Jackson 19/9, Griffin 15, Rose 15/3

Denver Nuggets–Sacramento Kings 122–124 –hosszabbítás után

Ellopta a győzelmet a Kings. Az első félidőben egyszer sem vezetett a Sacramento, sőt, csak egyszer, 7-7-nél volt egál az állás, egyébként végig hátrányban volt Luke Walton csapata, mielőtt a harmadik negyedben átvette volna az irányítást - némileg váratlanul 36–24-re nyerték azt a játékrészt Barnesék és előnybe kerültek. Innentől aztán a záró etapban folyamatosan ők jártak előrébb, majd a hajrában egyszer-egyszer egy ponttal előnybe került a Denver, de így is megvolt az esélye a Kingsnek arra, hogy nyerjen –igaz, az utolsó támadást a Nuggets rontotta el, mielőtt következett a hosszabbítás. Ott az utolsó percnek négypontos hátrányból ment neki a Sacto, de előbb Barnes egy közelivel szépített, majd tíz másodperccel a vége előtt De'Aaron Fox blokkolta Will Bartont, az indításból Barnes egyenlített, végül 2.5 másodperccel az órán megint Barnes villant: ellopta a labdát Jokicstól és bár kihagyta a zsákolást, de érkezett Buddy Hield, aki a dudaszó előtt visszatette azt a gyűrűbe. Ezzel a Kings gyakorlatilag ellopta a győzelmet Denverből, a meccs előtt nem sok esélye volt az együttesnek és bár végül jobban játszott a vártnál, de a rendes játékidő és a hosszabbítás végén is a Nuggets chokerkedte el a dolgot annyira, hogy Waltonék köszönték szépen és behúzták a meccset –ez volt a játéknap egyik meglepetése.

Ezt elrontotta a Denver. Nikola Jokics összességében vezérhez illő számokkal zárt (29 pont, 15 lepattanó, 14 gólpassz, 3 blokk), de a rendes játékidő és a hosszabbítás utolsó másodperceiben is döntő jelentőségű hibát vétett –előbb egy támadóhibával elvette csapata esélyét arra, hogy nyerhessen, majd a ráadásban ő vesztette el a labdát, amelyből a Kings a győztes kosarat dobta. A Denvernél Michael Porter Jr. (24 pont, 9/15 mezőnyből, 2 labdaszerzés, 3 blokk) nőtt még fel a feladathoz, illetve Millsap és Barton is kitett magáért, Jamal Murray viszont 1/9-es mezőnymutatót és egyetlen gólpasszt tett hozzá hat fault mellett –az ő feladata a szupersztár-szint 72 meccsen keresztül való fenntartása lenne, de elsőre finoman szólva sem hozta a tavalyi PO-ban látott önmagát. A Denver masszív esélyesként érkezett, de pocsékul, 30% alatt triplázott, simán elvesztette a lepattanózást, Murray betlije sem fest jól, mindezt pedig megtetézték jó pár clutch hibával –lesz min javítaniuk a folytatásban...

A Nuggets legjobb dobói: Jackson 29/3, Porter Jr. 24/9, Millsap 16/6, Barton 16/3
A Kings legjobb dobói: Hield 22/15, Fox 21/3, Barnes 21

Portland Trail Blazers–Utah Jazz 100–120

Rudy Gobert gyorsan elkezdett törleszteni. A Jazz francia centere néhány napja írta alá 205 milliós új szerződését, amit sokan túlzásnak éreztek –Jusuf Nurkic és a Blazers biztosan nem, a kiváló bosnyák center nem tudott vele mit kezdeni védekezésben (20 pont, 8/10 mezőnyből, 4/6 büntető), Gobert emellett 17 lepattanót jegyzett, vezetésével a Utah dominálta a lepattanózást és esélyt sem adott ellenfelének. Az első félidő után 65–44-re vezettek, a meccs folyamán volt közte 31 is, köszönhetően annak, hogy maradéktalanul teljesítették a szezon előtt kitűzött célt, elit triplázást mutattak be. Az előző évek Houstonjától szoktuk meg a 19/50-es hármasmutatót, de a Jazznek is megvannak az eszközei: a kezdőben Mitchell, Conley és Bogdanovic 4-4, a padról Clarkson és Ingles 3-3 triplát pörkölt be, tökéletesen működött a rendszer.

Damian Lillard lenullázva. A Blazers papíron szinte tökéletesen erősített a „nyáron”, de a kezdőben fellépő két új érkező, Robert Covington és Derrick Jones Jr. még láthatóan csak ismerkedik a rendszerrel, és hiába a kispad szép számai (Anthony 15, Kanter 14, Trent Jr. 11 pontot jegyzett), a második sor sem igazán tudott hozzátenni a nehéz pillanatokban. Ilyenkor lép elő CJ McCollum és Damian Lillard, de ezúttal a 23 pontig jutó McCollum egyedül maradt, Lillard ugyanis pont nélkül zárta az első félidőt (hat éve nem fordult elő vele ilyen csúfság), és a végére is csak 9 pontot kapart össze. A Portlandben látszik a potenciál, de talán több munka vár rájuk, mint eddig gondolták.

A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 23/9, Anthony 15, Kanter 14.
A Jazz legjobb dobói: Mitchell 20/12, Gobert 20, Conley 18/12.

Phoenix Suns–Dallas Mavericks 106–102

Chris Paul a végén fontos kosarat szerzett. Az offszezonban megszerzett kiváló irányító nem igazán játszott jól első Suns-meccse nagy részében, végül mindössze 8 pontig és 5 gólpasszig jutott, de a végjátékban egy nagyon fontos tempót vert be, azzal lépett el csapata. Az összecsapáson inkább a fiatalok villogtak, Devin Booker ugyan elszórt 8 labdát, de 22 pontját jó százalékokkal szerezte és a végjátékban ő is vágott egy fontos tempót, Mikal Bridges pedig egyenesen parádézott, a védőspecialista kiscsatár 4/7 triplát vert be, a végén pedig kulcsfontosságú támadópattanót szedett vissza. A kezdőbe kerülő Jae Crowder elsőre nem érezte a gyűrűt, de megtette ezt helyette a padról érkező Johnson-Payne-Galloway trió, mindegyikük 10 pont felett zárt. Elsőre messze volt a tökéletestől a Phoenix játéka, de így is nyerni tudtak a Dallas ellen –ha Dario Saric és Frank Kaminsky is csatlakozik, még mélyebbé válhatnak.

Félkész állapotban a Dallas. Kristaps Porzingis még rehabon van, Dwight Powell 11 hónappal Achilles-szakadása után tért vissza, a fontos szereplőnek szánt Josh Richardson első dallasi meccsét játszotta, nem csoda, hogy az első félidőben 45 pontot dobtak, igencsak csikorgott a gépezet. A végül 32 pontig, 8 pattanóig és 5 gólpasszig jutó Luka Doncic sem érezte a játékot ebben az időszakban, sok rossz döntést hozott, de igazolta klasszisát, a fordulás után a sereg élére állt és a végére egy egylabdás meccset csinált úgy is, hogy 0/6-tal zárt a triplavonal mögül. A végén már kellett volna a többiek segítsége is, de hiába zárt öt csapattársa is 10-12 pont körül, az igazi átütőerő hiányzott –karácsonykor a Lakers ellen javíthatnak.

A Suns legjobb dobói: Booker 22/6, Bridges 18/12, Johnson 15/3.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 32, Hardaway Jr. 12/9, Richardson 12/6, Brunson 12.