Rocky, bikák, pofonok, álmok a legjobb tízben – íme, a 100 legjobb sportfilm (10.)

A listáról tudni kell, hogy az óriási szórás miatt néhány kitételt előre meghatároztak:csak filmek kerülhettek fel, sorozatok nem, kitétel volt az is, hogyaz alkotás rendelkezzen legalább egy Oscar-díj-jelöléssel, vagyszerepelnie kell a Kongresszusi Könyvtár Nemzeti Filmnyilvántartásában, vagy legalább 1 millió dolláros bevételt kellett hoznia a pénztárakban, vagy egész egyszerűen akkora kulturális értéke legyen, hogy nem maradhat ki.

Valljuk be, ilyen kritériumok alapján nem szokványos listával szembesültünk –annak tudatában meg aztán végképp nem, hogyaz NSO márciusban megszavaztattaminden idők tíz legjobb sportfilmjét, aminek merőben más lett a végeredménye. Lássuk hát akkor aThe Athleticlistáját!

A 10–1. HELYEN ÁLLÓ ALKOTÁSOK

10. A nagy csapat (Major League, 1989)

Átlagpontszám a szavazatok alapján: 89.24/100

Eddig békések voltunk, kommentár nélkül hagytuk amerikai kollégáink listáját, de itt, a legjobb tíznél azért már megengedhetünk némi értékelést. Mert például annak a megfejtése, hogy a 10. helyre hogyan futhatott be A nagy csapat, az szinte a Bermuda-háromszög rejtélyének megoldásával vetekszik. Hogy ez a jó közepes film a legjobbak közé jutott, azt még a témaválasztása sem indokolná, hiszen a korábban megénekelt kilencvenben volt néhány sokkal jobb baseballos alkotás is. A kollégák döntése mindenesetre egészen eddig repítette a filmet, amelynek a történetszövése elég egysíkú. Egy baseballcsapat tulajdonosnője kiszállna az üzletből, de ez nem olyan egyszerű. Ezért olyan csapatot szerződtet, amelyik mindig veszteni fog. Csakhogy a terv dugába dől. A lúzerek egyszer csak ráébrednek az erejükre, és ettől kezdve vérszemet kapnak… Charlie Sheen és Wesley Snipes hozza fel valamelyest a filmet, amelynek a poénjai felett talán már eljárt az idő. De mivel – úgy tűnik – sokan szeretik, itt van.

8. Amikor királyok voltunk (When We Were Kings, 1996)

Átlagpontszám a szavazatok alapján: 89.28/100

Muhammad Ali és George Foreman legendás, Zairében tartott 1974-es világbajnoki címmérkőzése a központi témája ennek a valóban kiváló dokumentumfilmnek. Bunyó a dzsungelben (Rumble in the Jungle) – így harangozták be a mérkőzést, amelyen a két kiváló ökölvívó fejenként ötmillió dollárért összecsapott. A meccset Ali nyerte meg, de azért is jó ez a film, mert a puszta sporteseménynél sokkal fontosabb a szereplők jelleme, a környezet, a taktika. Zaire diktátora úgy gondolta, hogy a sport fogja a dicsőségét emelni, és ehhez semmilyen pénzt sem sajnált. A filmben remek vágásokkal mutatják be, hogyan csodálkoznak rá az afrikaiak azokra az amerikaiakra, akik szintén feketék, mégis mások, mint ők. Látjuk a nagyszájú, állandó közlésvágyban tobzódó Alit és a ritkán beszélő, de akkor elgondolkodtató kijelentéseket a közönség elé táró Foremant. A helyiek Alinak drukkoltak, mert úgy érezték, hozzájuk beszél, minden feketéhez, akinek kisebbrendűségi érzése van. A dokumentumfilm segít megérteni, miért is lett legendás ez az összecsapás, és megérezni, hogy különleges pillanatokban a sport is lehet gondolatformáló tényező. Kár, hogy ritkán.

8. O. J.: Egy amerikai hős (O.J.: Made in America, 2016)

Átlagpontszám a szavazatok alapján: 89.28/100

Újabb dokumentumfilm, de ennek a végignézéséhez már több kiló pattogatott kukoricára volna szükség. Már ha a dokumentumfilmeket pattogatott kukoricával nézi az ember… Aki semmit nem tud O. J. Simpsonról, az is tudja, hogy milyen hosszan tartott a tárgyalása a felesége meggyilkolásának ügyében, és hogy bár a bizonyítékok ellene szóltak, ügyvédei segítségével mégis kimosakodta magát – legalábbis a legsúlyosabb vádpontban. Ötrészes, tízórás film, és mégis rendkívül izgalmas. Megmutatja O. J. egészen hihetetlen sztárságát, amelyből itt, nálunk akkoriban maximum a Csupasz pisztoly-filmek Nordberg-figurája ugrott be. Ilyen rövid terjedelemben lehetetlen kitérni mindenre, hiszen van itt sport, bűntény, faji kérdés, jogászkodás, felemelkedés és óriási bukás. És ott van benne a dráma: hogy a szegénysorból önmagát a teljesítményével felküzdő fekete srácból hogyan lesz Amerika első afroamerikai sportolója, aki helyet kap a showbusinessben, és a vagyon, a befolyás ellenére hogyan jutott a börtön poklára. Hát nem görög drámákba illő történet? Ezra Edelman filmje megérdemelten kapta meg érte az Oscart. És mivel O. J. még él, talán nincs is vége az odüsszeiájának…

7. Start két keréken (Breaking Away, 1979)

Átlagpontszám a szavazatok alapján: 89.32/100

Dave-nek (Dennis Christopher) két szenvedélye van: a kerékpár és minden, ami olasz. Apja rossz szemmel nézi a sportmániát, de jó amerikai polgárként azt sem érti, hogy miért bolondult bele a fiú az olaszokba. Dave megszállottan edz, de még rátesz egy lapáttal, amikor kiderül, hogy a városukba érkezik egy híres olasz kerékpárcsapat. Arra gondol, hogy mindenképpen szeretné megvalósítani az álmait. Az idealista, őszinte fiú mindent megpróbál, hogy még barátnőt is szerezzen a szenvedélyével. Peter Yates rendező remekül fényképezett és kiválóan megzenésített filmjét a kritikusok is minden idők egyik legjobb sportfilmjeként tartják számon, és valóban, minden felvonul itt, amiért egy sportágat szeretni lehet. Szenvedély, lemondás, küzdelem, bukás, önmagunk felülmúlása – és a remény, hogy a legnehezebb helyzetből is meg lehet fordítani a sors kerekét.

6. A nagy Lebowski (The Big Lebowski, 1998)

Átlagpontszám a szavazatok alapján: 89.45/100

Egy újabb „sportfilm” a listán, amely valójában nem is az. De még mennyire, hogy nem az! Az is érthetetlen, hogyan kerülhetett fel egyáltalán a listára… Viszont az, hogy a maga korának ikonikus alkotása volt a Coen testvérek filmje, az nem vitás. És az sem, hogy a történet fő vonala mellett ott van keretnek egy bowlingterem is, amely inkább kulissza az amúgy rendkívül kusza eseményekhez. Tökit, az életművészt (Jeff Bridges), névazonosság miatt összekeverik egy igazi nagymenővel, a Nagy Lebowskival, akit meg akarnak zsarolni. Tökit felháborítja, hogy tönkreteszik szeretett perzsaszőnyegét, és felkeresi azt, aki miatt őt verték meg. Itt kezdődnek a bonyodalmak, amelyekből van rendesen ebben a filmben. És a bűntényszál mellett csak epizód, de nehezen feledhető forma Tökiék ellenfele a sportpályán, a tenyérbemászó képű Jesús Quintana, akit John Turturro alakít, remekül. Szóval, aki sportfilmnek akarja megnézni A nagy Lebowskit, az úgy jár, mint a főszereplő, akinek a képébe szállnak a barátja hamvai.

5. Csoda a jégen (Miracle, 2004)

Átlagpontszám a szavazatok alapján: 89.48/100

Megannyi, sportot csak nyomokban tartalmazó film után végre itt egy valóban a sportot központba állító alkotás. Néha a legnagyobb győzelmek akkor jönnek, amikor senki sem bízik benne. Amikor a nagyok is menekülőre fogják, és marad egy maroknyi kicsi, aki vállalja a küzdelmet, akinek nincs vesztenivalója, és mégis megcsinálja. Valami ilyesmi játszódott le 1980-ban Lake Placidben, amikor az Egyesült Államok outsider, amatőr csapata megverte a kor legnagyobb jégkorongozóit, és csodát hajtott végre – olimpiai bajnok lett. Gavin O'Connor rendező filmjében valóban a jégkorong áll a középpontban, főszereplője Herb Brooks edző (Kurt Russell), aki eléri, hogy az ország mindenféle szegletéből érkező fiúk a legjobbaknak is méltó ellenfelei lehessenek. A valós események alapján készült filmben végigkövethetjük az edzések, a személyes összeütközések, a kerethirdetés drámáit, a csapatépítés emberpróbáló feladatát, és szőrmentén ugyan, de megismerkedhetünk azzal a korabeli politikai körítéssel, amelyben ezek az összecsapások zajlottak.

Csak a magyar szinkron rettenetes, a hokitól teljesen idegen nyelvhasználatát és az elrontott szovjet neveket tudnánk feledni… (Itt most jöjjön egy perc néma gyászszünet a rengeteg sportfilmért, amelynek a szinkronjánál nem vették a fáradságot vagy nem volt rá pénz, hogy a sportághoz alapszinten értő embertől segítséget kérjenek.)

4. Baseball bikák (Bull Durham, 1988)

Átlagpontszám a szavazatok alapján: 89.53/100

Nem rossz ez a film, de hogy a 4. helyre hogyan kapaszkodhatott fel, miközben például a Millió dolláros bébi vagy a Tűzszekerek a fasorban sincs hozzá képest… Valószínűleg az amerikai lélek jobb ismeretére lenne szükség ennek a megválaszolására. A Durhami bikák baseballcsapata két újoncot is szerződtet, a tehetséges, de rendkívül faragatlan, Bomba becenevű fiatal srácot (Tim Robbins) és a tapasztalt, rutinos nyugodt elkapót, Crash Davist (Kevin Costner). A két játékos gyorsan összeugrik, ott gyepálják egymást verbálisan vagy szó szerint, ahol tudják. Csakhogy ott sertepertél a csapat körül Annie (Susan Sarandon), akinek mindkettő tetszik, de végül Bombát viszi be az ágyába. A két fickó végül a csapat érdekében összefog, és a csapat is megtáltosodik. A végén még Annie is lehorgonyoz a két jelölt egyike mellett, és a világ kerek lesz. Mint látható, a sztori elég egyszerű, de a színészek játéka remek, a jól kidolgozott poénok is ülnek. Amerikai sportlapok minden idők egyik legjobb sportfilmjének tartják – mindenben azért nem kell egyetértenünk velük.

3. Kosaras álmok (Hoop Dreams, 1994)

Átlagpontszám a szavazatok alapján: 89.83/100

A minden idők egyik legjobb sport témájú amerikai dokumentumfilmjének tartott alkotásban két 14 éves kosaras fiú áll a középpontban. Tehetségkutatók fedezik fel őket Chicagóban, és felcsillan előttük a lehetőség, hogy kitörjenek abból a szegénységből és kilátástalanságból, amelyet a környékükön tapasztalnak, és eljussanak az NBA-be. A film öt éven át követi William és Arthur sorsát. Onnan indulunk, hogy mindkettőjüket felveszik egy jó gimnáziumba, de a kosártehetség nem elég, tanulni is kell. Arthur nem tudja hozni a szintet, ösztöndíj híján viszont a családja nem tudja fizetni a tanulmányait. De még innen is van visszaút… William nagy küzdelem árán teljesíti a tanulmányi követelményeket, de egy csúnya sérülés megakasztja a fejlődését. A filmből megismerhetjük a nehéz sorsú gyerekek emberpróbáló küzdelmét, hogy kikerüljenek a nyomorból, hogy teljesítsék a követelményeket az iskolában és a kosárpályán egyaránt, de azt a kíméletlen harcot is, ami azért zajlik középiskolás, majd főiskolás szinten is, hogy a legjobb legyél, hogy te kapd meg az ösztöndíjat. Kiderül, hogy a tehetség nem elég, támogatóra, mentális erőre, tanulásra, elszántságra is szükség van, hogy teljesüljön a nagy vágy, az NBA. De ha jön egy sérülés, akkor minden elúszhat… Vajon hogyan birkóznak meg ezekkel a terhekkel? Érdemes megnézni!

2. Dühöngő bika (Raging Bull, 1980)

Átlagpontszám a szavazatok alapján: 90.52/100

Martin Scorsese a filmjében megidézi Jake LaMotta egykori ökölvívó világbajnokot, akinek Bronxi Bika volt a beceneve. A rendkívül hosszú életű sportoló életének első harmadát látjuk, amelyben a konok, hirtelen haragú Jake eljut a világbajnoki címig, de a csúcsról gyors csúszda vezet a börtönig, hogy aztán nagy nehezen újra összeszedje magát. A valós történeten alapuló, jórészt fekete-fehér filmben megelevenedik előttünk a negyvenes-ötvenes évek amerikai világa, benne központban a profi ökölvívással. LaMotta figurája cseppet sem vonzó. Mindenkibe beleköt, veri a feleségét, állandó féltékenység gyötri, amit mások is megszenvednek. Robert De Niro nagyszerűen játssza a figurát, Oscart is kapott érte. Ahogy nézzük Jake dicsőségét, egyáltalán nem érezzük, hogy a mi emberünk lenne, a néző nem tud vele azonosulni. Távolságtartóan figyeljük, és senki sem bánja a bukást. A sport ebben a filmben munkának látszik, amely elvezet a nagy pénzhez… De ki is akarna ennek a hatására ökölvívó lenni?

1. Rocky (1976)

Átlagpontszám a szavazatok alapján: 91.04/100

Ízlések és pofonok különböznek, és ebben a filmben aztán zuhognak a pofonok, az ízlések meg, ugye, már a régi rómaiak szerint sem képezhetik viták alapját. Az biztos, hogy a Rocky és vele Sylvester Stallone legendássá vált. Nem csak világszerte, nálunk, Magyarországon is gyerekek ezrei akartak Rockyk lenni, másról sem lehetett akkoriban hallani, mint a híres jelenetről, amikor földre küldi az ellenfelét. Az iskolákban a fiúk újra és újra eljátszották, a lányok legnagyobb bánatára. És ez az imádat tényleg őszinte volt. Nem azért, mert hollywoodi mázzal volt leöntve, hanem azért, mert elkapott egy örök emberi vágyat, azt, hogy hogyan lehet úrrá lenni a gyengeségünkön, hogyan győzhetünk valami felett, ami látszólag legyőzhetetlen. És Rocky megcsinálja, még akkor is, ha a pontozás mást mutat. Megcsinálja, mert kitartó, mert szorgalmas, és nem győzelemben vagy vereségben gondolkodik, hanem a saját maga mércéjében. Gyakran halljuk, hogy a sportban az eredményjelző tábla nem hazudik. De tényleg csak ez számít? Nem önmagunk legyőzése lenne a sport valódi célja? Ez süt át a filmből, ezért nézzük el a gyengeségeit, és talán ezért került a lista élére.