A Denvert is elkapta az OKC, otthon betlizett a Jazz

Washington Wizards–Cleveland Cavaliers 108–113

Bickerstaff jól debütált. Első meccsét teljesítette a Cavs vezetőedzőjeként J.B. Bickerstaff, aki küzdést, akaratot, szenvedélyt várt csapatától, ezt pedig nagyjából meg is kapta – az első negyed még nem jött össze (41 pontot engedtek), de utána fokozatosan összeálltak és a negyedik játékrészre kiteljesedtek. A második félidőben összesen kapott 42 pont már alapvetően is biztató volt, de a hajrára támadásban is tudtak javulni, Collin Sexton egymaga 14 pontot szórt a záró etapban, a Thompson-Drummond centerpáros remekül védte a festéket és itt átvették az irányítást: három negyeden keresztül egyszer sem vezettek, a negyedikben viszont egy 20–4-es futással a maguk javára döntötték el a meccset. Bickerstaff érthetően elégedett is volt játékosaival, kiemelte, hogy vetődtek a labdákért, minden játékban nagyot küzdöttek, kommunikáltak védekezésben és elsőre abszolút megvolt az általa kért tűz – bő egy hónap után először nyertek egymás után két meccset, ezen az estén tényleg nem lehetett rájuk panasz.

Ezeket nyerni kellene. Az All-Star előtt biztató formába lendült a Washington és úgy tűnt, hogy tényleg lehet esélye a playoffért való harcra, ahhoz azonban az ilyen hazai kötelezőket abszolút be kellene húzni – most viszont simán erőszakosabb, élesebb volt az ellenfél. Bradley Beal is pocsékul játszott (26 pontjához 28 dobás kellett, 1/10 triplája esett be, 1 gólpasszára 6 eladott labda jutott), de rajta kívül csak Rui Hachimura jelentett veszélyt a gyűrűre, úgyhogy az volt a csoda, hogy három negyeden keresztül így is vezettek - az elsőben még megszórták magukat és az ott kiépített előny elvitte őket egy darabig. A végére azonban kifulladtak, a feljavuló Cavs maximálisan felőrölte őket fizikálisan, úgyhogy végül összességében gyenge teljesítménnyel szenvedtek vereséget, így továbbra is három meccs a hátrányuk az Orlandóval szemben.

A Wizards legjobb dobói: Beal 26/3, Hachimura 17/3, Brown 11/3
A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 25/6, Osman 16/9, Garland 15/6

Orlando Magic–Dallas Mavericks 106–122

Remekelt a Dallas. A megszokott színvonalú támadójátékot adta elő a Mavericks, Rick Carlisle alakulata pedig ennek köszönhetően tulajdonképpen végig kézben is tartotta a mérkőzést és abszolút megérdemelt győzelmet aratott. A vezér természetesen az ismét csillogó Luka Doncic volt, aki 33 ponttal, 10 lepattanóval, 8 gólpasszal és 4/8 triplával zárta az estét, több látványos megoldást is bemutatott és működtette a dallasi gépezetet, de mellette Kristaps Porzingis (24 pont, 10 lepattanó, 5 gólpassz, 5 blokk, 8/16 mezőnyből) is nagyon kitett magáért, a padról pedig érkezett még egy extra: Maxi Kleber 26 ponttal karriercsúcsot szállított, 10/13 dobása landolt a gyűrűben. Ez a trió pedig elég is volt a sikerhez, csapatszinten 51 százalékos mezőnymutatóval, 39 százalékos triplázással hozták a győzelmet – a kezdeti nagyobb előnyük ugyan később elfogyott, de aztán reagálni tudtak és a záró etapban megint ráléptek a gázra, úgyhogy idei 19. idegenbeli sikerüket húzták be. Érdekesség, hogy az előző két szezonban összesen nyertek 18 meccset saját pályájuktól távol...

Ekkora tűzerő nem volt a Magicben. A két csapat között egyébként is a támadópotenciál a legnagyobb különbség eddig, az Orlando ritkán tud igazán ponterősen kosárlabdázni és most is ez volt a fő probléma. Az első félidőben már 18 pontos hátrányba csúsztak bele, innen jöttek vissza Evan Fournier nagy teljesítményével, a francia ugyanis egymaga 18 egységet szórt a harmadik negyedben és rá építve 69–68-nál a meccs során először a vezetést is át tudták venni. Ez az időszak azonban csak átmenetinek bizonyult, a negyed végére már megint hét ponttal égtek, majd Kleber bő három perc alatt egymaga 12 pontot szórt a Dallas oldalán, ezzel el is dőlt a küzdelem – hiába Fournier (28 pont, 10/19 mezőnyből), Vucsevics (27 pont, 12 lepattanó, 4 labdaszerzés), vagy Ross (19 pont) jó számai, csapatként 40 százalék alatt dobtak, ezzel pedig a Mavst nem nagyon lehet megverni.

A Magic legjobb dobói: Fournier 28/15, Vucsevics 27/3, Ross 19/9
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 33/12, Kleber 26/9, Porzingis 24/12

Toronto Raptors–Phoenix Suns 118–101

Vissza a győztes útra. Az All-Star előtt egy 15 meccses sikerszéria szakadt meg a Raptorsnál, most viszont újabb győzelmet pipálhatott ki a gárda, amely ezzel továbbra is őrzi keleti második helyét a Boston előtt. Pedig Marc Gasol és Norman Powell most sem volt bevethető, de egyrészt volt egy kiemelkedő extrát játszó vezérük Pascal Siakam személyében (37 pont, 12 lepattanó, 3 blokk, 12/19 mezőnyből), másrészt többen is hozzátették a magukét: Kyle Lowry dupla duplázott, a tízpontos határt pedig rajta kívül még VanVleet, Ibaka, Anunoby, Davis és Hollis-Jefferson is elérte, vagyis mindenki, aki legalább negyedórát játszott. Ennek a stabilitásnak köszönhetően egyébként a meccset is végig kézben tartották, az első negyedet nyolc ponttal nyerték, majd a másodikban tovább emelték a tempót és a nagyszünetben már 24 ponttal vezettek, itt gyakorlatilag el is dőlt a küzdelem – a Suns még próbálkozott a folytatásban, egyszer visszajött hat pontra, de ez csak arra volt jó, hogy Nick Nurse fent hagyja a kezdőit. A címvédő holnap az Indianát fogadja, ott azért nehezebb dolga lehet.

Ilyen dobóformával nem lehet. A Phoenix alapvetően a támadópotenciáljának köszönheti azokat a sikereket, amelyeket elért, több komoly fegyvere is van elöl, de ezen az estén ebből nagyjából semmi sem látszott, így csak az volt meglepő, hogy a második félidőben ennyit el tudtak tüntetni a korábbi hátrányukból. Csapatszinten alig 40 százalék felett céloztak és összesen hat triplát küldtek a gyűrűbe 20% alatti hatékonysággal, a kispad teljességgel értékelhetetlennek bizonyult és bár Devin Booker (21 pont, 8 gólpassz, 8/18 mezőnyből, 0 eladott labda), vagy Deandre Ayton (17 pont, 10 lepattanó, 8/14 mezőnyből) nem hozott rossz statisztikákat, de ez (főleg a „szokásos” védekezéssel...) most nagyon kevés volt a Torontóval szemben. Annyit értek el, hogy Nick Nurse elégedetlen legyen a második félidővel, de igazán komoly esélyük azért nem volt a győzelemre, a gyűrű alatti befejezéseik is sokszor reménytelenek voltak (13 blokkba szaladtak bele), egyszerűen nem találták önmagukat támadásban - ezzel a vereséggel 6.5 meccsre nőtt a hátrányuk a nyugati nyolcadik helyhez képest.

A Raptors legjobb dobói: Siakam 37/15, Ibaka 16/6, VanVleet 14/6, Davis 14/6
A Suns legjobb dobói: Booker 21/3, Ayton 17, Rubio 13/3

New York Knicks–Indiana Pacers 98–106

A védekezés volt a kulcs. Támadásban ezúttal sem remekelt a Pacers, alig 40 százalékkal dobtak és 30 százalék alatt tripláztak a vendégek, de az utolsó negyedet leszámítva végig kontrollálták a Knicks játékát, ez pedig végül meghozta számukra a fontos idegenbeli sikert. New Yorkban annyira nem könnyű nyerni idén, mint ahogy azt a tabella mutatja, az első negyedben hátrányban is volt az Indy, de aztán TJ Warren (27 pont, 8 lepattanó) és Domantas Sabonis (24 pont, 13 lepattanó) is beindult és a két középső játékrészben támadásban is magára talált a gárda: a 15 pontjukhoz 36-ot tettek hozzá a második negyedben, majd a harmadikat egy 23–8-cal kezdték, itt kényelmes, húsz pont feletti előnybe kerültek. Jelentősen ezen aztán csak a záró etapban tudott faragni a Knicks, amikor Oladipo hátfájdalmak miatt kidőlt, az indianai védekezés pedig kicsit enyhített a szorításon, de Warren a legjobbkor tett hozzá egy 2+1-es játékot, amellyel elállította a vérzést és a hajrát már lemenedzselte Nate McMillan csapata. Ha elöl még hullámzó is a játék, de ez a védekezés mindenképpen jól nézett ki és bár Oladipo sérülése nem jött jól, de nem tűnt súlyosnak a dolog és sorozatban második sikerükkel azért stabilizálták magukat a hatos vereségszériát követően.

Nem tudott kibontakozni a New York. Az első negyedben sem támadásban tűnt ki a Knicks, ott a 15 kapott pont miatt tudtak vezetni a hazaiak, de ahogy a Pacers feljebb kapcsolt, úgy fordult át a meccs és került komoly hátrányba a társaság. Egyszerűen képtelenek voltak stabilan támadni, fő fegyverük, Julius Randle teljesen eltűnt (7 pont 9 dobásból), RJ Barrett is gyengén dobott, nem járt jól a labda és igazából csak Bobby Portis, illetve Mitchell Robinson harcossága hozott némi fényt a játékukba. A végén azért jelentősen kozmetikáztak az eredményen, de nem volt kérdés, hogy melyik a jobb csapat, a Pacers védekezése abszolút megfogta őket, úgyhogy hazai vereséget szenvedtek – ugyan a 44 százalékos triplázás nem mutat rosszul, de ez még önmagában nem ért győzelmet.

A Knicks legjobb dobói: Portis 19/9, Barrett 17, Ntilikina 14/6
A Pacers legjobb dobói: Warren 27/6, Sabonis 24, McDermott 14/6

Oklahoma City Thunder–Denver Nuggets 113–101

Jó csapat az OKC. Ezen a meccsen is bizonyította a szezont gyengén kezdő, azóta viszont élcsapat-szintet hozó Thunder, hogy mindenkinek vigyázni kell vele, hiszen kiváló teljesítményt nyújtva verte meg a gyakorlatilag teljes kerettel érkező nyugati második helyezettet. Az első negyedben rögtön megadták az alaphangot azzal, hogy tulajdonképpen levédekezték a pályáról a vendégeket, majd utána jött náluk egy komolyabb hullámvölgy és leadták a tízpontos előnyüket, de Chris Paul dobásával így is egálra álltak a nagyszünetben. Aztán a harmadik negyed megint szorosan alakult, majd jött az utolsó játékrész, ahol „szokás szerint” feljebb tudtak kapcsolni: nyolc (!) játékosuk dobott pontot ebben az időszakban, Steven Adams egymaga tíz egységet tett fel a táblára és a szoros meccsből pillanatok alatt tízpontos fórt csináltak megint. Ezúttal viszont már meg is tudták tartani, nem hibáztak, úgyhogy nagy győzelmet arattak, méghozzá több jó egyéni teljesítménnyel: maga Paul fontos dobásokkal és 29 ponttal húzta övéit, Adams végül egy 19 pontos, 17 lepattanós dupla duplát rakott össze Nikola Jokiccsal szemben, Gilgeous-Alexander 9-9 lepattanót és gólpasszt tett a közösbe, de még Gallinari, Schröder, Dort és Noel is elérte náluk a tízpontos határt, abszolút sok lábon álltak. Ezzel a sikerrel tartják a lépést a Dallasszal a nyugati hatodik helyen és hogy miért is írtuk az élcsapat-szintet? December 18-a óta 21–8-at mentek, ami ebben az időszakban a legjobb mérlegnek számít Nyugaton.

Nem vigyázott a labdára a Denver. 19 alkalommal veszítette el a játékszert a vendégcsapat, amelyekből 25 pontot dobott az OKC, ami abszolút kulcsfaktornak bizonyult a mérkőzésen, ez is jelentősen hozzájárult a Nuggets vereségéhez. A vendégeknél ugyan Nikola Jokics (32 pont, 12/15 mezőnyből, 7 lepattanó, 5 gólpassz), Will Barton (16 pont, 9 lepattanó, 5 gólpassz), vagy Jamal Murray (21 pont, 8/16 mezőnyből) is hozta az elvárt szintet, de többen is besültek, a Millsap, Harris, Grant trió összesen 3/17-et szenvedett össze mezőnyből, a kispadról abszolút nem jött segítség, csak 22 százalékkal tripláztak, így azért elég nehéz dolguk volt az egyébként jól játszó Thunderrel szemben. Ennek ellenére voltak időszakok, amikor az ő akaratuk érvényesült, akadt 10–0-s futásuk, ilyesmi, de stabilan nem tudták átvenni az irányítást és a negyedik negyedben már lenyomta őket az OKC – a vereség ellenére őrzik a második helyüket Nyugaton, de már öt meccs a hátrányuk a Lakersszel szemben.

A Thunder legjobb dobói: Paul 29/12, Adams 19, Gallinari 15/6
A Nuggets legjobb dobói: Jokics 32/3, Murray 21/3, Barton 16/6

Minnesota Timberwolves–Boston Celtics 117–127

Bill Russellék nyomdokain. Kemba Walker hiánya ide vagy oda, parádés egyéni teljesítmények akadtak a Celtics részéről, méghozzá több játékosnál is: az még hagyján, hogy a Walker helyén kezdő Marcus Smart 10 ponttal és 10 gólpasszal dupla duplázott, igazából a kezdőötös többi tagja tett ki magáért. Jayson Tatum 28 pontos, 11 lepattanós estéje mellett 29 pontot, 5 lepattanót és 6 gólpasszt jegyzett Gordon Hayward, 25 pontig és 8 lepattanóig jutott Jaylen Brown, az igazi meglepetést pedig a 25 pontos, 16 lepattanós Daniel Theis szolgáltatta, aki remekül kihasználta a Wolves vékonyságát centerposzton. Ezzel pedig a vendégek egy 60 éve nem látott tettet hajtottak végre: a klub történetében másodszor fordult elő, hogy egy meccsen a csapat négy játékosa is legalább 25 pontot érjen el, az első alkalommal Bill Russell, Bob Cousy, Tom Heinsohn és Bill Sharman volt erre képes még 1960 januárjában. Ez pedig végül győzelmet is ért, ugyan a védekezésre most ők sem pazaroltak túl sok energiát, de végül sikerült túldobniuk a Minnesotát, úgyhogy masszívan harmadikak Keleten és tovább növelték előnyüket a Miamival szemben.

Legalább látványos meccs volt. Karl-Anthony Towns nélkül nem volt reális, hogy most okozzon meglepetést a Minnesota, de azért a hazaiak nem feltartott kezekkel mentek fel a pályára, sőt, végig űzték-hajtották ellenfelüket és abszolút ki-ki meccset tudtak játszani a jóval esélyesebb Bostonnal szemben. Malik Beasley különösen élt (27 pont, 4/8 tripla), D'Angelo Russell dupla duplázott (18 pont, 13 gólpassz), Naz Reid 19 ponttal, Juan Hernangomez 4/5 triplával segített be, a padról Jordan McLaughlin tett hozzá 3/3 hármast, úgyhogy azért igyekeztek, de egy ennyire tehetséges Bostonnal szemben azért nem indultak jó eséllyel egy ilyen pisztolypárbajba – nem is sikerült megnyerniük, de legalább a közönségük láthatott egy pontzáporos meccset sok jó egyéni teljesítménnyel...

A Timberwolves legjobb dobói: Beasley 27/12, Reid 19/6, Russell 18/3
A Celtics legjobb dobói: Hayward 29/6, Tatum 28/12, Theis 25/3, Brown 25/6

Utah Jazz–San Antonio Spurs 104–113

Murray magára talált. A tavalyi szezont teljes egészében kiülő Spurs-irányító idén gyakorlatilag végig csak szenvedett eddig, nem találta a ritmust, az utóbbi meccseken viszont Gregg Popovich egy kicsit nagyobb szabadságot adott neki, Murray pedig összekapta magát. Így volt ez ezen a mérkőzésen is, ahol megint ő volt a San Antonio legjobbja, 23 ponttal, 7 lepattanóval, 4 gólpasszal, 4 labdaszerzéssel, kevés hibával vezette övéit egy parádés győzelemre – az elmúlt négy találkozón 20 pontot átlagol 60 százalékos mezőnymutatóval, most abszolút jó formában van. Mellette többen is hozzátették a magukét, összesen hatan érték el náluk legalább a 13 pontot, 50 százalékkal tripláztak, nagyon vigyáztak a labdára és bár a második negyedben volt egy hullámvölgyük, de ezt leszámítva uralták a meccset: az első játékrészben volt egy 14–5-jük, a másodikat 6/6 jó dobással kezdték, majd amikor szorossá vált a helyzet, rohantak egy 17–0-t, amellyel eldöntötték a küzdelmet. A némileg váratlan bravúrral utolérték a nyugati kilencedik Portlandet és közeledtek a playoff-helyen álló Memphishez, ráadásul már csak egy meccs van hátra a maratoni idegenbeli túrájukból.

Bakizott a Jazz. Sorozatban négy győzelem után még Mike Conley nélkül is abszolút favorit volt ezen a meccsen a hazai alakulat, de a második negyedben bemutatott nagyobb futást leszámítva igazából egyértelműen jobb volt náluk a Spurs. Valahogy nem volt meg a kellő tűz és elszántság, Donovan Mitchell és Bojan Bogdanovic egyszerre fogott ki rossz napot (ketten együtt 27 pont, 8/27 mezőnyből), így pedig éppen a csapat alapja borult meg, hiába próbált ezen korrigálni Gobert, Clarkson, vagy éppen Mudiay, most sem elöl, sem hátul nem tudott felnőni a feladathoz a csapat – Joe Ingles is elég visszafogottan játszott, mindent nem tudtak ellensúlyozni a többiek. Gobert annyit mondott a vereségről, hogy túlságosan könnyűvé tették a Spurs dolgát, a vendégjátékosok mindent megcsinálhattak, amit akartak, mert ők nem voltak fizikálisak, ezen múlt az este – így nem tudták kihasználni a Denver vereségét, sőt, maradtak negyedikek Nyugaton, ráadásul most back-to-back rangadóznak a Houstonnal.

A Jazz legjobb dobói: Gobert 18, Mudiay 18/3, Bogdanovic 15/6, Clarkson 15/6
A Spurs legjobb dobói: Murray 23/3, DeRozan 18, Aldridge 15/3, Mills 15/6

Portland Trail Blazers–New Orleans Pelicans 115–128

Elfogyott a Portland. Damian Lillard még legalább egy hétig nem lesz hadra fogható ágyéksérülése miatt, addig nélküle kell boldogulnia a csapatnak - az ma kiderült, hogy a győzelmekhez mindenkinek hoznia kell magát, nem férhetnek bele üresjáratok és egyesek rossz napjai, mert akkor nem fognak meccseket hozni komolyabb csapatok ellen. Ma mindkettőből kijutott, hiszen Carmelo Anthony 6/17-es mezőnymutatója mellett a kispad vezérének szánt Anfernee Simons 2/12-je már nem fért bele, ráadásul az első félidőben összeszedett tízpontos hátrányt hiába felezték meg a harmadik negyedben, pillanatok alatt kaptak egy 12–0-s futást, 19 pontos hátránnyal fordultak a negyedik játékrészre, onnan pedig már nem volt visszaút. Támadásban egyébként még a fentiek ellenére sem volt akkora probléma, hiszen CJ McCollum (27 pont, 10 gólpassz), Hassan Whiteside (19 pont, 9/16 mezőnyből), illetve a két másik kezdőjátékos, Trevor Ariza és Gary Trent Jr. Is szállította a pontokat, a gondok a védekezéssel kezdődtek: Whiteside mindent megtett (12 lepattanó, 6 blokk), de amikor ő ült, nem nagyon tudtak mit kezdeni a Pelicans támadójátékával. A vége így vereség, ráadásul egy közvetlen riválistól – legközelebb a tank-üzemmódba váltó Pistons érkezik, ellenük kötelező a győzelem.

Zion Williamson ma sem sokat kérdezett, de nem ő nyerte meg a meccset. A Pelicans draftelsője 25 pontot szórt 10/17-es mezőnnyel, Michael Jordannel jegyzik egy lapon az első 10 meccse után (nyolcszor dobott legalább 20 pontot, erre utoljára MJ volt képes), ugyanakkor a pontszerzésen kívül ma nem nagyon csinált mást. A friss All-Star Brandon Ingram visszatérése is jól sikerült, de a meccset inkább a Lonzo Ball, Jrue Holiday hátvédpár sebessége döntötte el, ketten együtt bevertek 7/11 triplát, 35 pontjuk mellett 16 gólpasszt és 5 szerzett labdát raktak a közösbe, abszolút ki tudták használni Lillard hiányát. A győzelemben vastagon benne volt a kispad is, Nicolo Melli 13 pontot termelt, a hátvéd Josh Hart 13 pontja mellett 13 lepattanót (!) jegyzett, ezekkel az extrákkal végig fölényben játszott a Pels. A vendégek nem titkoltan megcélozták a playoffot, a mai sikerükkel pedig fél meccsnyire meg is közelítették a 9-10. helyen álló Portlandet és San Antoniót, legközelebb a Warriors otthonában még feljebb jöhetnek a táblázaton.

A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 27/9, Anthony 20/6, Whiteside 19
A Pelicans legjobb dobói: Williamson 25, Holiday 20/12, Ingram 16/9

Los Angeles Lakers–Memphis Grizzlies 117–105

Anthony Davis a frászt hozta a szurkolókra, aztán hozta a meccset. A második percben egy elzárásnál ütközött keményen a Lakers klasszisa, és a sípcsontját fájlalva bicegett le a pályáról, szerencsére azonban nem történt komolyabb baja, így a második negyedben már vissza is térhetett. Nélküle sem okozott gondot a Grizzlies az első félidőben, a hazaiak előkapták fojtogató védekezésüket, a vendégek összesen 41 pontot szenvedtek össze ebben az időszakban. A harmadik negyedben aztán fordult a kocka, nagyon összekapták magukat a memphisiek, azonban Davis a félidei négy egységéhez további 24-et tett hozzá, mellette összesen 13 pattanót és 7 blokkot jegyzett, elöl-hátul dominálni tudott. Bár a negyedik negyed elején már csak négy pont volt a Lakers előnye, itt megrázta magát a gárda, picit megnyomták, összeszedtek egy tíz pont feletti fórt, azt pedig már szépen be tudták osztani. LeBron James egyébként picit haloványabb volt a megszokottnál (32 pont, 10/17 mezőnyből, 3 lepattanó, 7 gólpassz), de Avery Bradley, illetve a padról beszálló, fontos játékokkal jelentkező Alex Caruso kisebb extrái elegendőnek bizonyultak annak ellenére, hogy Kyle Kuzma a berendezést is alig találta el, Dwight Howard pedig ma inkább emberhátrányt jelentett, amikor pályán volt. A hírek szerint hamarosan érkezik Markieff Morris, vele több opciós lehetősége lesz a gárdának, persze így sem kell sajnálni őket - zsinórban negyedik sikerükkel „utcahosszal” vezetik Nyugatot, nyugodtan készülhetnek a vasárnap esti, Boston elleni örökrangadóra.

Sok volt a back-to-back. A Grizzlies nem tudott élni a váratlanul ölébe hullt lehetőséggel, az első félidőben kissé felforgatott Lakerst nem tudták megfogni, enerváltan, koncentráció nélkül játszottak: Jaren Jackson Jr. például faultgondokba került és gyakorlatilag semmilyen hatással nem volt a mérkőzésre, Jonas Valanciunas és Dillon Brooks alig tudott betalálni, Ja Morant 5/14-gyel dobott, 3 gólpasszára jutott 5 eladott labda, így valódi vezér nélkül szenvedtek. Fordulás után aztán kissé minden mindegy alapon jöttek ki, és a kispad segítségével majdnem meg is viccelték ellenfelüket: Brandon Clarke (14 pont, 10 lepattanó) és Gorgui Dieng (szintén 14 pont, 10 lepattanó, hibátlan dobások) sziporkázott, a pad mélyéről pedig előkerült a már sokszor leírt Josh Jackson, aki 20 pontig jutott 9/12-es mezőnymutatóval. Erre a trióra építve zárkózott vissza a Memphis, de a fordításhoz a húzóemberektől is kellett volna a jó teljesítmény, így a vége ismét vereség, amivel visszaestek 50 százalékra. A Grizzliesnek nagyon kemény a hátralévő sorsolása, így hiába van még négymeccses előnyük a nyugati 8. helyen, a mögöttük álló Blazers, Spurs, Pelicans, Kings kvartett tagjai előtt felcsillant a remény.

A Lakers legjobb dobói: James 32/3, Davis 28/6, Bradley 14/6
A Grizzlies legjobb dobói: Josh Jackson 20/6, Morant 17, Dieng 14/3, Clarke 14

NBA, ALAPSZAKASZ
Orlando Magic–Dallas Mavericks 106–122
Washington Wizards–Cleveland Cavaliers 108–113
New York Knicks–Indiana Pacers 98–106
Toronto Raptors–Phoenix Suns 118–101
Minnesota Timberwolves–Boston Celtics 117–127
Oklahoma City Thunder–Denver Nuggets 113–101
Utah Jazz–San Antonio Spurs 104–113
Los Angeles Lakers–Memphis Grizzlies 117–105
Portland Trail Blazers–New Orleans Pelicans 115–128