NBA-rekordnyi zsákolást mutatott be a Clippers San Antonióban

Charlotte Hornets–Utah Jazz 107–114

A végén nőtt ellenfele fölé a Jazz. Az első félidőben nem nagyon tudott érvényesülni a Utah, a nagyszünetben még nyolcpontos hátrányban volt a vendégcsapat, ám a pihenő alatt Quin Snyder (a szavak mellett néhány videóval) felrázta játékosait, akik a fordulás után azonnal feljebb kapcsoltak: sokkal szigorúbban védekeztek, erre építve pedig elkezdték ledolgozni a hátrányukat. A jó védekezés szokás szerint megalapozta a magabiztosabb támadójátékot is, a társaság 10/19 triplát küldött a gyűrűbe a harmadik-negyedik negyedben és összesen 15 pontot vert ellenfelére ebben az időszakban – a záró etapban átvette a vezetést és az utolsó kilenc percben már ki sem adta ezt a kezéből. Egyénileg kiemelendő a negyedik negyedben (is) fontos dobásokat elsüllyesztő Bojan Bogdanovic, aki 26 pontot szórt 7/12-es mezőnymutatóval, illetve a mély dupla-duplát gyártó Rudy Gobert (17 pont, 19 lepattanó, 3 blokk), vagy a 20 pontig és 9 gólpasszig jutó Donovan Michell is – végül 50 százalék feletti mezőnymutatóval, 50 százalékos triplázással húzták be sorozatban ötödik meccsüket, így továbbra is ott vannak a nyugati élmezőny árnyékában.

Nem ért győzelmet az egy jó félidő. A hazaiak 58%-kal tüzeltek a nagyszünetig, a Graham-Rozier páros 25 pontot szórt az első két negyedben és bár ők később sem adták alább (53-mal zártak), a csapat eléggé elfogyott körülöttük elöl-hátul. Az első félidőben még szépen járatták a labdát, bedobták a helyzeteiket, agresszívebbek voltak ellenfelüknél, a másodikban azonban visszavágott a Utah és fizikálisan felőrölte őket – a magasabb playmakereik átdobták, vagy átpasszolták a hazai védőket, akiknek erre nem igazán volt válaszuk. A negyedik negyedben egyébként Snydert reklamálásért ki is állították, a tréner nagyon rutinosan tüzelte csapatát, emiatt pedig ki is jött a Jazz tehetségbeli fölénye, a hazaiaktól itt már leginkább csak arra futotta, hogy látótávolságon belül maradjanak – baj persze nincs, egy jól pörgő Utah ellen ki lehet kapni, így is ott billegnek a keleti playoff-vonalon.

A Hornets legjobb dobói: Rozier 29/9, Graham 22/15, Zeller 13
A Jazz legjobb dobói: Bogdanovic 26/12, Mitchell 20/3, Gobert 17

Brooklyn Nets–Atlanta Hawks 122–112

Összeomlott az Atlanta. Ismét volt egy olyan része a meccsnek a Hawks részéről, ahol remekelt a csapat, Trae Young parádés teljesítményt nyújtott és 47 pontot szórt, úgy tűnt, hogy meglehet a győzelem a vendégek számára, hiszen a harmadik negyedben 18 egységgel vezettek és kézben tartották a dolgokat. Innentől azonban egészen érthetetlen leolvadást produkáltak, a záró etap elején egy 0–14-be néztek bele és sorozatban kilenc dobást hibáztak el, összességében pedig a komplett második félidejük egy hatalmas pofon volt saját maguk számára – Lloyd Pierce vezetőedző is rendkívül csalódott volt, hiszen összesen 39 pontot szereztek két negyed alatt úgy, hogy 2/24 triplát sikerült összeszenvedniük. Mindezt a végjátékban egy-két eladott labdával és egyéb fájdalmas hibával megkoronázták, úgyhogy remek bő két negyed után mégis vereséget szenvedtek, méghozzá már sorozatban hetedszer…

Dinwiddie vezette a rohamot. A nagyon elrontott második negyed után idei legnagyobb fordításos győzelmét mutatta be a Brooklyn, ebben pedig természetesen ismét Spencer Dinwiddie járt az élen, aki ezúttal 39 pontig jutott hat lepattanóval és hat gólpasszal – ő is hibázgatott, de amikor kellett, akkor könyörtelennek bizonyult és folyamatosan szétszedte az atlantai védekezést. Mellette kiemelendő Garrett Temple (25 pont, 4/9 tripla) és Joe Harris (18 pont, 3/8 tripla) is, de a csapat motorját és lényegét megint Dinwiddie jelentette, vezetésével 37–14-re (!) nyerték meg a negyedik negyedet és a félig már elveszett helyzetből végül mégis behúzták a fontos hazai mérkőzést. Dinwiddie teljesítménye egyébként egy legenda figyelmét is felkeltette, Kobe Bryant ugyanis a helyszínen tekintette meg a meccset és előtte beszélt is Dinwiddie-vel, biztatta és elmondta neki, hogy simán All-Star szezont hoz le eddig…

A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 39/6, Temple 25/12, Harris 18/9
A Hawks legjobb dobói: Young 47/9, Len 23/9, Hunter 14/6

Detroit Pistons–Chicago Bulls 107–119

A Detroit ellen már nagyon megy. Csalódást keltő szezont fut eddig a Bulls, de ha van egy csapat, amely ellen szívesen játszana minden este, az valószínűleg a Pistons lenne, hiszen ebben a szezonban eddig 3-0-ra áll Drummondékkal szemben a gárda. Most viszont egyébként is kezdi elkapni a fonalat, az utóbbi hat meccsből ugyanis ez volt a negyedik győzelme és kifejezetten biztató támadójátékot rakott össze a vendégcsapat: Zach LaVine (33 pont, 9/15 mezőnyből, 5-5 lepattanó és gólpassz) hozta az extrát, Carter Jr. dupla-duplázott, Satoransky hozta a szokásos all-around játékát, Markkanen is dobott 15 pontot és még a kezdőbe kerülő Dunn is nagyon hasznosan játszott – sőt, a padról 19 pontot tett hozzá az újonc Coby White is, úgyhogy működött a gépezet. Az 52%-os mezőnymutató és az 51 százalékkal bevert 18 tripla végül meg is hozta az újabb győzelmet, a második félidőben már egyértelműen a Detroit fölé nőttek és 18 pontot vertek ellenfelükre a nagyszünetet követően - biztató formában vannak, következőleg Orlandóban bizonyíthatnak.

Egy félidőt bírt a Pistons. A nagyszünetig jól tartotta magát a Blake Griffint és Derrick Rose-t is nélkülöző hazai csapat, Markieff Morris (23 pont, 7/12 tripla, 6 gólpassz) és Andre Drummond (19 pont, 14 lepattanó, 5 labdaszerzés, 2 blokk) vezérletével akkor még olyannyira kontrollálták a helyzetet, hogy két negyedet követően hat ponttal ők vezettek. A harmadik játékrészben azonban előbb a védekezésük csúszott szét (40 pontot kaptak), majd a negyedikben elöl is összeestek, a kiegyensúlyozottan, gördülékenyen kosárlabdázó Bulls pedig ezeket kihasználva fordított, majd el is lépett a Detroittól. Voltak azért biztató dolgaik, 45% felett céloztak kintről, kiosztottak 30 gólpasszt, de fáradtabban mozogtak, mint ellenfelük, a lepattanózást is simán elvesztették (46–29) és két meghatározó játékosuk nélkül nem volt meg a kellő mélységük ahhoz, hogy válaszolni tudjanak, amikor az addig működő játékuk már nem volt elég. Zsinórban negyedik vereségükkel éppen a Chicago mögé csúsztak vissza a tabellán, következőleg pedig a Sixerst fogadják.

A Pistons legjobb dobói: Morris 23/21, Drummond 19, Kennard 16/12
A Bulls legjobb dobói: LaVine 33/15, White 19/15, Satoransky 16/6

Philadelphia 76ers–Washington Wizards 125–108

Ezt most nem hibázta el a Philly. Sorozatban három és ebből két hazai vereség után egyszerűen szóba sem jöhetett a Sixersnél, hogy nem hozza ezt a maximálisan kötelező győzelmet, back-to-back ide vagy oda és a csapat ezúttal át is érezte a helyzetet: az első félidőben 65 pontot dobott és kétszámjegyű előnyt épített ki, majd a negyedik negyedben bebiztosította a sikerét. A kulcsot a második játékrészben bemutatott 19–0-s roham jelentette, ezt követően bőven húsz egység felett is járt a különbség és bár később inkább „előnymenedzselést” folytatott a Philly, de amikor kellett, akkor mindig hozzá tudott szólni. Joel Embiid (21 pont, 13 lepattanó, 2 blokk), Josh Richardson (21 pont, 9/17 mezőnyből), Tobias Harris (16 pont, 6 lepattanó, 4 gólpassz) és Ben Simmons (14 pont, 8 lepattanó, 11 gólpassz) is jó meccset játszott, a kispad pedig ezúttal a triplázásért felelt, 9/17 hármas érkezett a cseresorból, úgyhogy 50 százalék feletti mezőnymutatóval, simán nyert lepattanózással és (ez szintén fontos) a zóna elleni jó játékkal tudták megnyerni a találkozót. A kötelező tehát megvan és bár csak hatodikak Keleten, de egy meccsen belül vannak a második helyhez képest is, úgyhogy van lehetőségük javítani.

Nem sok esélye volt a Washingtonnak. A vendégek is back-to-backet játszottak, de ők közel sem tűntek olyan energikusnak, mint a feltüzelt Sixers, Bradley Beal ugyan jó számokkal zárt (36 pont, 13/24 mezőnyből, 8 lepattanó, 6 gólpassz) és Isaiah Thomas (20 pont 25 perc alatt), valamint Troy Brown Jr. (19 pont, 8/15 mezőnyből) is megszórta magát, de ezzel megszorítani sem nagyon tudták ellenfelüket. Csapatszinten csak 40 százalékkal céloztak, mindössze 22.6 százalékkal tripláztak és nekik a zónavédekezésük sem állt össze úgy, mint a Philly utóbbi ellenfeleinek, rengeteg volt az üres terület, a hazaiak pedig most már ráadásul gyorsabb labdajáratással jobban meg is tudták ezt bontani. A második félidőben azért rohamoztak egyet a lepattanózást is 53–38-ra elveszítő Bealék és visszajöttek nyolc pontra, de most ez volt tőlük a maximum, összességében egyértelmű vereséget szenvedtek.

A 76ers legjobb dobói: Embiid 21, Richardson 21/3, Harris 16/9
A Wizards legjobb dobói: Beal 36/9, Thomas 20/6, Brown Jr. 19/3

New York Knicks–Milwaukee Bucks 102–123

Ujjgyakorlat. Úgy hozta a kötelező meccset a ligaelső (Bledsoe és Matthews révén két kezdőjét nélkülöző) Bucks, ahogy azt ilyen helyzetben kell, az első negyedben 37–23-ra legázolta ellenfelét Mike Budenholzer csapata, majd onnantól úgy tartotta kézben a dolgokat, hogy közben a lehető legtöbbet pihenték a kulcsjátékosok. Giannis Antetokounmpo így is egy tripla-duplával jelentkezett (22 pont, 11 lepattanó, 10 gólpassz, 8/10 mezőnyből, 2/4 tripla, 26 perc), Khris Middleton alig 24 perc alatt dobott 23 pontot, Brook Lopeznek most a dobásai is ültek a parádés légelhárítás mellett (4/8 tripla, 7 blokk), ismét bizonyított Ilyasova és DiVincenzo, de a veterán csereduó, Hill és Korver is hozzátett 27 pontot 16 dobásból – minden a helyén volt, takarékosan, de nagyon simán nyerték meg a találkozót. Ezzel pedig immár öt mérkőzéssel vezetik Keletet, másféllel az egész ligát, most viszont következik nekik két rangadó: előbb fogadják a Pacerst, majd karácsonykor utaznak Philadelphiába.

Csak mert ellenfél is kellett. Nagyjából ennyi volt most a szerepe a New Yorknak, a két csapat játékerejét egyébként sem lehet összehasonlítani, ráadásul a hazaiak a Heat elleni sima vereség másnapján, back-to-back léptek pályára – plusz már nagyjából öt perc alatt el is mehetett a kedvük az élettől, hiszen ők 1/10-zel kezdtek mezőnyből, míg a Bucks 6/6-tal a triplavonalon túlról. Minimális esélyük sem volt a győzelemre és bár Knox, vagy Barrett statisztikája alapvetően nem lenne rossz, de egy ennyire sima vereségnél nem nagyon illik a vesztes csapatból egyéni számokat kiemelni...

A Knicks legjobb dobói: Randle 20/3, Knox 19/12, Barrett 17/6
A Bucks legjobb dobói: Middleton 23/6, Antetokounmpo 22/6, Korver 17/9

Memphis Grizzlies–Sacramento Kings 119–115

Most megtartotta előnyét a Memphis. Mindkét csapat egy vereséggel induló back-to-back második felén lépett pályára, de ezúttal a hazai pályán játszó Grizzlies bizonyult pontosabbnak. A kulcs az volt, hogy az előző két meccsel ellentétben most nem adták le teljesen a nagy előnyüket a végén, hiszen az OKC és a Cavs ellen is nyert helyzetből kaptak ki és ezúttal is magabiztosak voltak három negyeden keresztül – kiválóan tripláztak, 30 gólpassz fölé jutottak, tudtak rohanni, jól büntetőztek, úgyhogy vezettek 17 ponttal is és kézben tartották a meccset. A záró etapban aztán ismét jött az a bizonyos hullámvölgy, elkezdett apadni az előny, de szerencséjükre most kitartott a végéig, hiszen csak az utolsó percekben „horpadtak be:” 112–100-ról lett 118–115, de közben elfogyott az idő is és mivel egy-egy kosarat azért a végjátékban is dobtak, így lemenedzselték a helyzetet. Jelenleg ugyanannyi győzelmük van, mint a Spursnek és a Sunsnak, a Kingshez képest is csak eggyel vannak lemaradva, következőleg pedig éppen a közvetlen riválisnak számító San Antonióval találkoznak.

„Ezt meg kellett volna nyernünk.” Így fogalmazott Luke Walton, a Kings vezetőedzője, aki szerint csapata eleget tett azért, hogy behúzza ezt a győzelmet: 60–40-re verte a festékben azt a Memphist, amelynek éppen ez az egyik legnagyobb erénye, Holmesék leszedtek 18 támadópattanót és a második esélyből szerzett pontok tekintetében is nyertek 31–5-re – ezek olyan számok, amelyek alapján valóban könnyen el tudnánk képzelni a győzelmüket. Mégsem sikerült mindezt eredményre váltaniuk, Bogdan Bogdanovics hiányzott, Buddy Hield szörnyű volt (8 pont, 3/18 mezőnyből), így csak szenvedtek a kinti dobásaikkal, az ebből fakadó frusztráció miatt pedig a védekezésük sem akart működni, pedig az viszont az ő nagy erősségük szokott lenni. A leindításból kapott 20 pont sem jött jól, úgyhogy bár a második félidőben próbálkoztak (Harrison Barnes 13-at dobott a harmadik negyedben, a meccs hajrájában visszajöttek három egységre), de nem voltak elég pontosak, az igazi feltámadás pedig túl későn jött, úgyhogy a back-to-back mindkét felén vereséget szenvedtek.

A Grizzlies legjobb dobói: Jackson Jr. 18/6, Crowder 17/6, Brooks 16/6
A Kings legjobb dobói: Barnes 25/12, Fox 22/6, Holmes 18

San Antonio Spurs–Los Angeles Clippers 109–134

Zsákolásparádéval nyert a Clippers. A mérkőzés teljesen simán alakult, a Clippers már az első félidőben magabiztos előnybe került, a harmadik negyedben pedig akkorára növelte a fölényét, hogy mindkét csapatnál előkerültek a cserék – sem a hazaiak, sem a vendégek nem akartak megszakadni, úgyhogy erősen limitálták a játékperceket. A találkozó történetének középpontjában egyrészt a 20 (!) Los Angeles-i zsákolás áll, hiszen mióta ezeket jegyzik, a statisztikák alapján soha senki nem zsákolt ennyit egy mérkőzésen (a csúcs 17 volt az 1998-as Lakerstől), másrészt pedig természetesen Kawhi Leonard: a korábbi Spurs-klasszist folyamatosan pfújolta a közönség, de ez kevés volt a megállításához (26 pont, 7 lepattanó, 9 gólpassz alig 27 perc alatt) és a regnáló döntő-MVP első győzelmét aratta vendégként ebben a csarnokban. A vendégek végül 74 pontot szereztek a festékből és 36-ot a Spurs eladott labdái után, a látványos zsákolófesztivál pedig még dominánsabbá tette az egyébként is tükörsima győzelmüket – amúgy Leonard öt töméssel vette ki a részét ebből, ő sem volt rest beleugrani a gyűrűbe…

Popovich is hamar feladta. Amellett, hogy a Clippersnél 27 játékperc volt a maximum egy játékosnak, a hazaiak is hasonlóan gondolkodtak, ugyanis Gregg Popovich a harmadik negyedben úgy döntött, hogy neki sincs értelme erőltetni az estét, olyan simán verik meg őket, hogy legalább akkor némi pihenőt kapjanak a kezdők - nála végül 25 perc lett a plafon, tizenegy játékos is kapott viszont legalább tízet. A mérkőzéshez egyébként nem nagyon tudtak hozzászólni, DeMar DeRozan csak annyit mondott, hogy ez az egész nagyon kínos és nagyon frusztráló számukra, hiszen próbáltak keményen játszani, küzdeni, de nem ment nekik, Leonard és a Clippers pedig szétszedte őket – egyébként éppen DeRozan volt az, aki 6/7 jó dobással kezdett és végül 24 pontig jutott a 25 perce alatt, de ennél többnek most ő sem örülhetett.

A Spurs legjobb dobói: DeRozan 24, Belinelli 17/12, Aldridge 12
A Clippers legjobb dobói: Leonard 26/3, Harrell 21, Williams 20/9

Phoenix Suns–Houston Rockets 125–139

Valami ilyet képzelt el Mike D'Antoni. Kezd úgy működni a Harden-Westbrook páros a Rocketsnél, ahogy azt remélhették a csapatnál, amikor megszerezték a korábbi MVP-t Chris Paulért, ezen az estén pedig végre ketten egyszerre játszottak parádésan. Harden ugyanis teljességgel megállíthatatlan volt, 47 pontjába 9/19 tripla fért bele, összességében 15/27-et dobott mezőnyből és volt még 6 lepattanója, valamint 7 gólpassza is, míg Westbrook csak két hármast dobott rá és ő is inkább azt csinálta, amihez ért: szerzett 30 pontot 10/19 duplával, kiharcolt kilenc büntetőt és kiosztott tíz gólpasszt is. Most az eladott labdáikkal sem volt különösebb probléma, úgyhogy az MVP-páros szálíltotta a győzelmet a vendégcsapatnak, mellettük elég volt egy dupla-dupla Clint Capelától és néhány pontos kinti dobás a többiektől – ha nem is ütötték ki ellenfelüket, de olyan iramot diktáltak, amelyet a Suns nem bírhatott végig, úgyhogy sorozatban harmadik győzelmükkel továbbra is egálban vannak a nyugati harmadik Denverrel.

Pedig nem volt messze a Suns. A Harden-Westbrook páros szenzációs teljesítménye ellenére nem volt reménytelen helyzetben a Phoenix, hiszen a hazaiak behúzták a lepattanózást, 64-50-re nyertek a festékből is, úgyhogy végig próbáltak közel maradni ellenfelükhöz. A back-to-back nem igazán érződött rajtuk, Kelly Oubre Jr. (26 pont, 10/16 mezőnyből) és Devin Booker (19 pont, 6 lepattanó, 9 gólpassz) mellett olyanok léptek elő, mint Okobo, vagy Jerome, úgyhogy a támadójátékuk abszolút elbírta Ricky Rubio hiányát - a Rockets által diktált tempót viszont nem tarthatták végig, a második félidőben már el-elmaradtak a válaszaik, úgyhogy itt eléggé elúszott számukra a meccs. A 20 pontos hátrányból egyszer még megpróbáltak visszajönni, de csak átmeneti feltámadásra futotta, úgyhogy nem tudták elkerülni a sorozatban hatodik vereséget.

A Suns legjobb dobói: Oubre Jr. 26, Booker 19, Okobo 17/3
A Rockets legjobb dobói: Harden 47/27, Westbrook 30/3, Capela 14

Portland Trail Blazers–Minnesota Timberwolves 113–106

Jobb volt a Blazers. Ismét sok lábon állt a hazai csapat és elbírta azt is, hogy Carmelo Anthony ezúttal térdfájdalmak miatt nem tudott pályára lépni, a többiek ugyanis intézték a munkát. Damian Lillard adta meg az alaphangot, aki már az első félidőben beszórt 19 pontot és folyamatosan szétszedte a minnesotai védekezést, de becsatlakozott hozzá a végül 26 egységig jutó CJ McCollum, a 19 ponttal szezoncsúcsot szóró Kent Bazemore, illetve a palánk alatt "pusztító" Hassan Whiteside is - a center a 6/9 jó dobása mellett 22 lepattanót húzott le és 7 blokkot osztott ki, dominálni tudott Karl-Anthony Towns hiányában. Rájuk építve a Portland többé-kevésbé kézben is tartotta a találkozót, a nagyszünetben kilenc ponttal vezetett és bár később volt egy hullámvölgye, de azt sikerült kimozogni és tulajdonképpen végig vezetve hozni a győzelmet. A Stotts-legénység sorozatban negyedik sikere azt jelenti, hogy már másfél meccsel van "bent" a rájátszást jelentő nyolcadik helyen, ennyivel előzi meg a Sacramentót, következőleg pedig a New Orleans ellen kötelező lesz nyernie.

Nincs megállás a lejtőn. Zsinórban tizedik vereségét könyvelhette el a Wolves és bár ismét beszélhetünk arról, hogy Towns nélkül ez a csapat nem ugyanaz a csapat, de megint kolletkíven kaptak ki amellett, hogy nyilván a legjobb játékosuk is nagyon hiányzott. A védekezésük egyáltalán nem állt össze, a portlandi vezérek azt csináltak velük, amit csak akartak, akár a festékben, akár a periméteren, ők pedig Andrew Wiggins (33 pont, 4/6 tripla) vezérletével csak futottak az eredmény után - a harmadik negyedük sikerült jól, ott szinte egálra tudták hozni a meccset, de itt el is lőtték minden puskaporukat és a folytatásban ismét "elengedték" a Blazerst. 83-83-nál sikerült kiegyenlíteniük a hazaiak eladott labdáit kihasználva, de hiába szórt sorozatban 12 pontot Jeff Teague, most ez volt számukra a maximum, a negyedik negyedben ismét szinte végig volt néhány pont hátrányuk és bár nem voltak messze a sikertől, de két-három kosárral megint rövidnek bizonyultak – legközelebb a GSW ellen muszáj lenne már javítaniuk.

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 29/9, McCollum 26/15, Bazemore 19/6
A Timberwolves legjobb dobói: Wiggins 33/12, Napier 18/12, Teague 18/6