Ismét oktatott a Bucks és a Lakers, simán nyert a Celtics

Charlotte Hornets–Golden State Warriors 106–91

Megvillant a charlotte-i Splash Brothers. Nyilván nagyon erős túlzás ezt a kifejezést használni a Hornets hátvédpárosára, de olyan dobófesztivált rendeztek, amelyet legtöbbször talán éppen a GSW sztárduójától láthattunk. Terry Rozier (25 pont, 7 lepattanó, 7 gólpassz, 5 tripla) is jól mozgott, de különösen Devonte' Graham volt (megint) elemében, aki 33 pontot, 7 lepattanót és 9 gólpasszt tett a közösbe úgy, hogy 10/16 triplát süllyesztett el - ők ketten tehát tizenötször, a Hornets összességében 21-szer zörgetett be kintről és mivel közelről jóval kevésbé voltak hatékonyak, abszolút ez volt a mérkőzést eldöntő faktor. A Charlotte a két hátvédre építve így hozta a kötelező hazai győzelmet és 9-14-re javította a mérlegét, Graham pedig idén már 15. alkalommal dobott be legalább három triplát - ő mindenképpen a szezon egyik nagy felfedezettje, 18 pont, 8 gólpassz és 40%-os triplamutató körül átlagol úgy, hogy tavaly újoncként nem egészen öt pontot dobott meccsenként

Russell visszatért, de nem tudott segíteni. Kilenc kihagyott mérkőzés után lépett újra pályára a Golden State-nél D'Angelo Russell, de neki is csak felvillanásai voltak, a második negyedben volt három olyan egymást követő labdabirtoklás, amelyekből nyolc pontot szerzett, de a nagyszünet után már eltűnt és nem is játszott túl sokat - 18 ponttal, 7/14-es mezőnymutatóval zárt 25 perc alatt, úgyhogy ő sem tudott csodát tenni. A Warriorsnak túl sok esélye ezúttal sem volt, az első negyedet nyolc ponttal elvesztette, majd bár utána kozmetikázott Russell jó második játékrészével, de a fordulás után ismét növelte a különbséget és eldöntötte a küzdelmet a Hornets - volt 19 pont is közte, igazából csak a végeredmény volt kérdéses. A GSW 4-19-cel továbbra is sereghajtó, most pedig Chicagóban játssza keleti túrájának ötödik mérkőzését.

A Hornets legjobb dobói: Graham 33/30, Rozier 25/15, Bridges 10/6
A Warriors legjobb dobói: Russell 18/9, Paschall 16/6, Burks 15/6

Detroit Pistons–Milwaukee Bucks 103–127

Tovább robog a Bucks-expressz. Zsinórban 13. győzelmét húzta be ezen a mérkőzésen a Milwaukee és bár nagyjából másfél negyeden keresztül tartani tudta magát a Detroit, de a másodikban egy 13-2-es rohammal már megléptek a vendégek - a nagyszünetben 11 ponttal vezettek, majd a fordulás után már húsz pont körüli előnyt építettek fel és egyszer sem engedték veszélyes közelségbe ellenfelüket. Giannis Antetokounmpo megint foghatatlan volt (35 pont, 12/21 mezőnyből, 4/8 tripla, 9 lepattanó, 2 blokk, 28 perc), a harmadik negyedben egymaga 12 ponttal szomorította a hazai szurkolókat, de Khris Middleton (17 pont, 8 lepattanó, 5 gólpassz) és Eric Bledsoe (13 pont, 6 lepattanó, 6 gólpassz) is igyekezett - Mike Budenholzer pedig szokás szerint megint pihenősre vette a figurát, a kezdőben volt, aki 20 percnél is kevesebbet játszott, Giannis 28 perce volt a legtöbb a csapatban. Persze kelleni is fog a plusz energia, ugyanis következőleg a Clipperst fogadják, ilyen szintű feladatuk pedig mostanában (idén egyáltalán?) nem volt.

Feszült volt a Detroit. Próbált kellően felpörögni erre a mérkőzésre a hazai csapat, Blake Griffin például kétszer is összeakaszkodott Antetokounmpóval és összesen hat technikait osztottak ki a játékvezetők - tavaly 8/8, idén pedig eddig 1/1 veresége volt a gárdának a Bucksszal szemben, nagyon szerettek volna visszavágni. A játéktudásuk azonban nem volt meg ehhez és a keménykedéssel sem tudták kizökkenteni ellenfelüket, a második negyed hajrájában jelentősebb hátrányba kerültek és onnantól igazából egyetlen rohamot sem tudtak vezetni, egyszer sem tudták átvenni az irányítást és végig tisztes távolból figyelték az eseményeket - a vége egy elég nagyarányú vereség lett, úgyhogy nem tudták borítani a papírformát. Egyénileg Andre Drummond (23 pont, 14 lepattanó, 5 gólpassz, 2 labdaszerzés, 3 blokk) dicsérhető, ő most is nagy munkát végzett a palánk alatt, de senki sem tudott felnőni mellé, Griffin például 4/17-et dobott mezőnyből - gond nincs, a playoff-helyek továbbra is közel vannak, következőleg a Pacers ellen azért valamivel több esélyük lehet.

A Pistons legjobb dobói: Drummond 23, Galloway 20/12, Griffin 16/6
A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 35/12, Middleton 17/6, Bledsoe 13/3

Orlando Magic–Phoenix Suns 128–114

Most már tényleg belendült az Orlando. Sorozatban harmadszor, az utóbbi öt meccsből negyedszer győzött a Magic, ráadásul most back-to-back játszott nagyon jól támadásban - előző este Washingtonban 127, most otthon 128 pontig jutott a gárda, kijelenthető, hogy most már tényleg elkapta a fonalat. Ezúttal több remek egyéni teljesítmény is akadt a Nik Vucsevicset továbbra is nélkülöző társaságnál, leginkább Aaron Gordon volt most elemében (32 pont, 13/15 mezőnyből, 5/5 tripla), ő nagyon komoly extrát játszott, de mellette Evan Fournier (21 pont, 9/15 mezőnyből) és a padról beszálló Terrence Ross (22 pont, 7/14 mezőnyből) is megszórta magát - sőt, mellettük Fultz, Bamba és Augustin is elérte a tízpontos határt, bőven volt kire támaszkodni. Csapatszinten 57,6%-kal tüzeltek mezőnyből és 56%-kal tripláztak, ilyen dobóteljesítménnyel pedig természetesen nem kaphattak ki: a két középső negyedet 23 ponttal nyerték meg, a legnagyobb előnyük 24 egység volt és a negyedik negyedben már nem forgott veszélyben a sikerük.

Nem tud kijönni a gödörből a Suns. Amennyire jól kezdte a szezont a Phoenix, annyira mélyen van most már egy ideje a gárda, legutóbb ugyan nyert egy meccset, de most megint nem volt igazi esélye, pedig egy back-to-backet játszó Orlando volt az ellenfél, ami megoldható feladatnak tűnik. Aron Baynes nélkül azonban ismét nem működött a védekezés és bár a centerként kezdő Frank Kaminsky jól dobott (23 pont, 10/12 mezőnyből, ő lett csapata legjobb pontszerzője), de a palánk alatti munkát nem tudta igazán megoldani, a lepattanózást 45-29-re elvesztették és a festékben is kikaptak, hiányzott egy igazi ötös arról a területről. Ezúttal Ricky Rubio (4 pont, 9 gólpassz) és Devin Booker (17 pont, 7/16 mezőnyből) sem tudott igazán segíteni, Oubre vagy Saric sem villogott és bár a kispadról jöttek extra teljesítmények (hárman is tíz pont felett termeltek), de ez most kevés volt az olajozottan működő Magickel szemben.

A Magic legjobb dobói: Gordon 32/15, Ross 22/9, Fournier 21/9
A Suns legjobb dobói: Kaminsky 23/9, Booker 17/6, Diallo 16/3

Boston Celtics–Miami Heat 112–93

Otthon verhetetlen a Boston. Továbbra is hibátlan saját közönsége előtt a Celtics, a nyolcadik hazai meccsét is behúzta a társaság, méghozzá igazából nagyobb gond nélkül - az első negyedben még nem igazán találták a ritmust, de aztán összeszedték magukat, a másodikat 16 ponttal nyerték, a nagyszünetet követően pedig végig kézben tartották az eseményeket. Egyénileg Kemba Walker (28 pont, 7 gólpassz, 6/11 tripla) és Jaylen Brown (31 pont, 5/9 tripla) is kiváló teljesítményt nyújtott, ők húzták a Bostont, a csapatvédekezés pedig az első negyed után szintén remekül zárt, egyik játékrészben sem engedték 25 pont fölé a Miamit - ugyan ők maguk nem dobtak különösebben jól, de nagyon vigyáztak a labdára, fele annyiszor vesztették el, mint a Heat, az ellenfél hibáiból pedig rendre pontokat tudtak szerezni. Ezúttal Marcus Smart hiánya sem számított, rá tudták erőltetni akaratukat az ellenfélre, úgyhogy fel is ugrottak a keleti második helyre, igaz, a Milwaukee-hoz képest három mérkőzés a lemaradásuk

Pedig Butler mindent megtett. A back-to-backet játszó, ráadásul hosszabbításos torontói győzelemből érkező, emiatt meglehetősen fáradt Miamiban egy negyed volt ezen az estén, azt még megnyerte nyolc ponttal a társaság, onnantól viszont felőrölte őket a Boston és a floridaiaknak nem nagyon volt esélyük a sikerre. Egy játékost mégis érdemes kiemelni a (gyermeke születése miatt Erik Spoelstra vezetőedző nélkül küzdő) együttesből, Jimmy Butler ugyanis nem akart belenyugodni a sima vereségbe és végül 37 pontot szórt 12/18-as mezőnymutatóval, közte 6/10 triplával, volt még 6 lepattanója és 4 gólpassza is, de vele a pályán is -13-ban volt a Heat, egymaga nem tudta ellensúlyozni a csapat gyengeségét. Az előző este után erősen benne volt a pakliban, hogy egymás után két bravúr nem lesz a Miamiban, a rendkívül szoros keleti élmezőnyben pedig ez most azt jelenti, hogy a másodikról hirtelen az ötödik helyig csúszott vissza - következőleg a Washington elleni hazai meccsen lehet javítani.

A Celtics legjobb dobói: Brown 31/15, Walker 28/18, Tatum 19/6
A Heat legjobb dobói: Butler 37/18, Olynyk 12/3, Robinson 10/6, Winslow 10/

Atlanta Hawks–Brooklyn Nets 118–130

Ennyivel jobb a Nets. Egyik fél sem nagyon akart védekezni ezen a meccsen, de a Brooklyn annyival azért stabilabb és jobb csapat, mint amennyivel megnyerte a találkozót - egy kicsit mégis határozottabban védekezett, volt egy negyede (a második), amely során limitálta ellenfelét és tíz pont feletti előnyt szerzett, elöl pedig szépen kihasználta a tálcán kínált könnyű lehetőségeket. Spencer Dinwiddie felemásan játszott (24 pont 22 dobásból, 5 gólpasszra 7 eladott labda), de nem rajta múlt a győzelem, Garrett Temple 27 pontot termelt 6/9 triplával, Taurean Prince 23-at szórt korábbi csapatának (5/7 tripla), Jarrett Allen is nagyon élt (20 pont, 13 lepattanó, 8/11 mezőnyből, 3 blokk) és még Joe Harris is hozzátett 13 pontot, valamint 4 gólpasszt - könnyedén játszottak, sok lábon álltak és megbüntették a Hawks hibáit. A meccs nem volt túl magas színvonalú, de ez a Brooklynt nem kell, hogy érdekelje, ezzel a győzelemmel ismét 50% felett van a társaság és őrzi a keleti hetedik helyét.

Nincs változás. Ismét egy jó támadóstatisztikákat gyártó, de pocsékul védekező és emiatt vereséget szenvedő Atlantát láthattunk, úgyhogy hiába a GSW legyőzése, ezek alapján továbbra sem változott semmi a csapat háza táján. Trae Young megint szórakoztatta a közönséget (39 pont, 10 gólpassz, 13/23 mezőnyből), mellette villogott Cam Reddish (25 pont, 4/7 tripla) és Damian Jones (20 pont, 8 lepattanó, 8/8 mezőnyből), a padról pedig Alex Len szórta meg magát (18 pont, 7 lepattanó, 3 gólpassz), de ezeket ellensúlyozni tudta a Brooklyn: az Atlanta 53-35-re elvesztette a lepattanózást és a második negyedtől végig hátrányban volt, a különbség néha 15 pont felett is járt. Változás tehát nincs, vereség viszont van, 5-17-es mérleggel, továbbra is elég reménytelen játékkal folytathatják.

A Hawks legjobb dobói: Young 39/15, Reddish 25/12, Jones 20
A Nets legjobb dobói: Temple 27/18, Dinwiddie 24, Prince 23/15

Oklahoma City Thunder–Indiana Pacers 100–107

Újabb elvesztett szoros végjáték. A Pelicans oda-vissza legyőzése kiélezett helyzetben inkább a New Orleans kritikája volt és nem a Thunder dicsérete, legalábbis a mostani meccs után ezt kell írni, ugyanis Chris Paulék idén már nyolcadszor kaptak ki maximum hét ponttal, szoros mérkőzésen - ez rengeteg, tekintve, hogy összesen 12 vereségük van. Most is ez volt a helyzet, a nagyszünetben még egy ponttal ők vezettek, aztán a harmadik negyedben hátrányba kerültek, de egészen a legvégéig kapaszkodtak, majd 17 másodperccel a vége előtt Ferguson kezében maradt az egyenlítő hármasuk - ez előtt nem kértek időt, ami véleményes döntés volt, de Paul szerint ennél jobb helyzetet amúgy sem tudtak volna felrajzolni, be kellett volna dobni. Mindenesetre az újabb vereség megint a rossz döntéseknek és a rossz kivitelezéseknek köszönhető, egyénileg pedig bizony CP3-t is elő kell venni, aki három negyeden keresztül nem dobott pontot (!), mielőtt az utolsóban beesett két dobása. Danilo Gallinari nem kritizált ugyan nyíltan senkit, de azt mondta, hogy valahogy az ellenfelek mindig jobb változtatásokat eszközölnek a nagyszünetben, mint ők, ami érdekes...

A fordulás után javult a Pacers. A harmadik negyedben jobban ráérzett a Thunder védekezésének réseire az Indy, jobban járatták a labdát és jobb helyzeteket vállaltak el a vendégek, úgyhogy itt kicsit fölénybe is kerültek és a második félidőt összességében megnyerték nyolc ponttal. A végjátékban a győzelmükhöz az OKC hibái is kellettek, de ez az ő érdemüket nem csökkenti, száz ponton tartották ellenfelüket, náluk pedig a kilenc pályára lépő játékosból heten is tíz pont fölé jutottak, szokás szerint ismét a rendszer nyerte meg a meccset és nem az egyéni extrák. Ezzel együtt TJ Warren (24 pont, 9/15 mezőnyből) és Domantas Sabonis (17 pont, 13 lepattanó) kiemelhető, de megint az egységben volt náluk az erő, fontos győzelmet arattak idegenben, úgyhogy bizony ott vannak a keleti élbolyban, egy meccsre a Heat-Sixers párostól és csak másfélre a második helyezett Bostontól.

A Thunder legjobb dobói: Adams 20, Gallinari 18/12, Schröder 18/3
A Pacers legjobb dobói: Warren 24/3, Sabonis 17, McDermott 14/6

Chicago Bulls–Memphis Grizzlies 106–99

Győzelmi sorozat. Zsinórban második sikerét könyvelhette el a Chicago, ami azért nagy szó a csapatnál ebben a szezonban, ráadásul most átvészelte a szorosabb végjátékot is - ugyan lezárni nem tudta a korábban simának tűnő meccset a gárda, de el sem rontotta a helyzetet, úgyhogy végül elégedett lehet. Az első félidőben nagyon jól játszottak a hazaiak, főleg a védekezésük működött kiválóan, úgyhogy 15 pontos fórt építettek fel, amit a fordulás után már inkább csak próbáltak őrizni, a védekezést viszont nem tudták ugyanazon a szinten művelni - a nagyszünetig kapott 35 ponthoz 64-et kaptak a harmadik-negyedik negyedben, így pedig azért nem volt könnyű dolguk. A korábban 22 pontos különbség egyetlen egységre olvadt a hajrához közeledve, 88-87 után azonban sikerült még egyszer váltaniuk, Zach LaVine gyors öt pontjával stabilizálták magukat, majd Kris Dunn is beemelt egy hármast, ez a három támadás pedig döntőnek bizonyult: megtörték a Grizzlies rohamát, visszavették az irányítást és a kilencpontos előny már elég lett a végéig. Az alapok megvannak, ezen az úton kell tovább haladniuk, ha playoffba akarnak kerülni, következőleg a Warriors ellen kötelező lesz nyerniük.

Ez volt a maximum a Memphistől. Ja Morant, Kyle Anderson és Brandon Clarke nélkül nem volt több a Grizzliesben, a második félidőben azért feljavultak és a visszatérő Jonas Valanciunas (32 pont, 13 lepattanó, 12/17 mezőnyből) vezetésével ráijesztettek a Chicagóra, de annyi tűzerő azért nem volt bennük, hogy igazán megsorozzák ellenfelüket - Brooks és Jackson Jr. is pocsékul dobott, csapatszinten 40% alatt maradtak mezőnyből, így pedig azért nem nagyon lehetett nyerni. A szörnyű első félidő után legalább szorossá tették a mérkőzést, az is valami, de egyelőre ennél többet nehéz belelátni a gárdába ebben a formában, ráadásul következőleg a Jazzhez látogatnak, ahol szintén nem tűnnek esélyesnek.

A Bulls legjobb dobói: LaVine 25/6, Carter Jr. 16, Markkanen 15/12
A Grizzlies legjobb dobói: Valanciunas 32, Crowder 15/12, Jackson 12/6

Dallas Mavericks–Minnesota Timberwolves 121–114

Most nem Doncicon múlt. Magához képest abszolút nem játszott jól a Dallas vezére, 22 pontjához 22 dobás kellett, csak 1/8 triplája akadt be, ráadásul hat gólpasszára is jutott öt eladott labda, kapott technikait is reklamálásért, kellően megfogta őt a Minnesota. A többiek azonban annál inkább felpörögtek, Dwight Powell rontott mezőnydobás nélkül szórt be 24 pontot, Kristaps Porzingis is eljutott 19-ig, az utolsó negyedben pedig Jalen Brunsontól érkezett a váratlan extra: 16 pontjából 14-et szerzett ekkor, nagy szerepe volt abban, hogy az addig szoros meccsből győztes pontháborút csináljon a végén a Mavs. Az utolsó játékrészt ugyanis 41-30-ra húzták be a hazaiak, méghozzá úgy, hogy hosszabb időszakot töltött fent a komplett cseresor és a gárda az ő vezérletükkel 7/9 triplát bombázott be azok után, hogy addig 4/27-tel állt kintről. Ennek köszönhetően ha nem is egyszerűen, de hozta az újabb győzelmet Rick Carlisle alakulata és 15-6-tal, nyugati negyedikként készülhet a New Orleans elleni hazai megmérettetésre.

Pedig nem volt rossz a Wolves. Karl-Anthony Towns (26 pont, 9 lepattanó, 7 gólpassz, 10/19 mezőnyből) és Robert Covington (22 pont, 6/10 tripla) is remekül tette a dolgát a Minnesotánál, Andrew Wiggins is beszórt még 26 pontot 24 dobásból, Jarrett Culver is nagyon sokoldalúan játszott (11 pont, 8 lepattanó, 6 gólpassz, 2 blokk) és azzal, hogy emellett még Luka Doncicot is limitálták, kifejezetten jó helyzetbe hozták magukat a vendégek. A harmadik negyedben voltak 11 pontos előnyben is, ám a lendületük nem tartott ki a végéig, kaptak egy 10-0-s futást, a negyedik játékrészben pedig a védekezésük teljesen szétesett, eláztak a dallasi triplaesőben és amint hátrányba kerültek, nem volt bennük elég erő a megújuláshoz, a fordításhoz. Nem voltak rosszak, de igazán jók sem, a munka felét elvégezték, befejezni viszont nem tudták, a Mavs pedig annál sokkal jobb csapat, hogy félmunkával meg lehessen verni - a vendégek tudnak mibe kapaszkodni, de a győzelem nem jött össze, úgyhogy egymás után másodszor kaptak ki és visszasüllyedtek 50%-os mérlegre.

A Mavericks legjobb dobói: Powell 24/6, Doncic 22/3, Porzingis 19/6
A Timberwolves legjobb dobói: Wiggins 26/9, Towns 26/9, Covington 22/18

Utah Jazz–Los Angeles Lakers 96–121

Időnként már Showtime volt. A Lakers egy kőkemény denveri rangadó megnyerése után 24 órával már Utahban lépett fel, de körülbelül öt percig tűntek fáradtnak, a kezdeti Jazz-rohamok után átvették a játék irányítását, és a nagyszünetben már 18 ponttal vezettek – a labdaszerzésekből, blokkolások után rendre tudtak rohanni és kosarat szerezni, hátul jól zártak, innentől kezdve pedig a rutinos banda simán lemenedzselte a meccset. Anthony Davis parádés dobásokkal (9/11 mezőnyből) és 3 blokkal jelentkezett, LeBron James 20 pontot és 12 gólpasszt jegyzett, amikor pedig pihentek (egyikőjük sem játszott 30 percet), jött Rajon Rondo, aki majdnem tripla-duplázott (14 pont, 12 gólpassz, 9 lepattanó), illetve az első és második negyed végén is „kedvlohasztó” triplát verő Kyle Kuzma, aki egyébként hátul is borzasztó aktívan dolgozott (4 szerzett labda, 3 blokk). Ejtsünk szót még Dwight Howardról, aki szintén 3 blokkot osztott ki, óriási munkát végzett a palánkok alatt, ráadásul idei első tripláját is beszórta. Összességében mindenki szerzett kosarat, a játék minden elemében jobbak voltak az ellenfélnél, ha létezik tökéletes meccs, akkor a Lakers közel volt hozzá – legközelebb Portlandben javíthatják tovább egészen félelmetes, 10-1-es idegenbeli (!) mutatójukat.

A megkavart Utah ma ennyire volt képes. Mike Conley combhajlítósérülése miatt nem léphetett pályára, az irányító ugyan egyelőre szenved a dobásaival, de ma látszott, hogy védekezésben, szervezésben nagyon sokat ér a Jazznek – a helyén Joe Ingles kezdett, és Jeff Green is bekerült a nyitóötösbe, de ez csak pár percig okozott fejfájást a Los Angelesnek. Az első négy támadásból betalált a Jazz, utána viszont teljesen szétesett a játékuk, 12 kísérletüket blokkolták a vendégek, a buta eladott labdákból kapták a kosarakat, ha visszaértek, abban sem volt sok köszönet, akármennyire jó csapat is a Lakers, ez jóval szorosabb is lehetett volna, ha megtalálják a megfelelő ötösöket a pályán. Quin Snyder vezetőedzőt ismerve ez hamarosan megtörténik majd, ez a mai összességében egy előszezon-meccsnek is tekinthető, ahol keresgélték, hogyan is működhetne a csapat.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 29/9, Bogdanovic 23/18, Gobert 13.
A Lakers legjobb dobói: Davis 26, James 20/3, Caldwell-Pope, Rondo 14/6-14/6.

Portland Trail Blazers–Sacramento Kings 127–116

Bedarálta ellenfelét a Portland. A Trail Blazers egy Clippers elleni idegenbeli vereség másnapján igyekezett visszaülni a lóra (előtte zsinórban háromszor nyertek), és hamar kiderült, hogy ezt ma pontzáporral tudják csak megoldani, hiszen a nagyszünetben 66-64 állt az eredményjelzőn. A hazaiak nem is tétlenkedtek, CJ McCollum bevert 33 pontot (emellett a hátvéd 4 blokkot osztott ki az első félidőben!), Damian Lillard (24 pont, 10 gólpassz) és némi meglepetésre a center Hassan Whiteside (22 pont, 8/10 mezőnyből, 16 lepattanó, 3 blokk, 7 gólpassz – utóbbi karriercsúcs) szervezte a játékot, Carmelo Anthony pedig 20 ponttal, 8/16 jó dobással tolta meg a szekeret. A kispadról azért nagyon kellett Kent Bazemore, aki 15 pontjából többet is a kritikus negyedik negyedre tartogatott – itt került végleg fölénybe a Portland, végül magabiztosnak mondható sikert aratva közvetlen riválisa felett. Már ott toporognak a playoff-helyeknél, most szusszanhatnak egy rövidet, aztán szombat hajnalban jön a Lakers.

Ennyit már nem bír el a Kings. Két alapjátékosa, De'Aaron Fox és Marvin Bagley hosszútávú kiesését úgy-ahogy menedzselni tudta a Sacramento, az erőcsatár Richaun Holmes ma is tündökölt (11/14 mezőnyből, 10 lepattanó), Nemanja Bjelica elöl-hátul jól teljesített, Corey Joseph és Buddy Hield közösen kiosztott 14 gólpasszt, a padról pedig Ariza és Ferrell is 10 pont fölé jutott. Az idei szupercsere, Bogdan Bogdanovics azonban több kisebb sérülése miatt ma nem állhatott rendelkezésre, így az nagyon nem fért bele, hogy Harrison Barnes betlizzen: a rutinos kiscsatárral egyszerűen nem működött a védekezés, ám nem volt alternatívája, 35 percig fent kellett hagyni, a szűk rotáció pedig végül nem bírta a tempót, az utolsó percekre kifulladtak a vendégek. A vereség ellenére továbbra is ott vannak a playoffért harcoló bolyban, most az ugyanoda igyekvő Spurshöz látogatnak, majd rögtön benéznek a másik két texasi csapathoz is – kemény sorsolás, de talán már Bagley visszatérhet ujjtöréséből.

A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 33/15, Lillard 24/12, Whiteside 22.
A Kings legjobb dobói: Holmes 28, Hield 23/9, Bjelica 17/9.

A tabella IDE KATTINTVA tekinthető meg.