NBA: 45 éve mutatkozott be minden idők egyik legjobb centere

Könnyen lehet, ha egy kicsit okosabb vagy élesebb szemű vezetők dolgoznak anno a Buffalo Bravesnél és a Portland Trail Blazersnél, előbbi nem merül a teljes feledés homályába, utóbbi meg nem azzal az egy szem 1977-es bajnoki címével szerénykedne az NBA-ben. E két csapat ugyanis elkövette azt a mai fejjel már elképzelhetetlen, történelmi baklövést, hogy elkótyavetyélte Moses Malone játékjogát – anélkül, hogy akár csak lehetőséget adtak volna minden idők egyik legjobb centerének.

NEM IS CENTERNEK INDULT

Persze utólag könnyű okosnak lenni, főleg négy évtized távlatából, de annyi bizonyos, hogy amíg a legtöbb kosárlabdarajongó könnybe lábadt szemmel emlékszik vissza Malone-ra, a két nevezett franchise-nál – már csak nevének hallatán is – a mai napig a fejüket verhetik a falba.

Kanyarodjunk vissza 1976-hoz, ekkor egyesült a két nagy észak-amerikai profi kosárlabdaliga, az ABA (American Basketball Association) és az NBA (National Basketball Association) – pontosabban, az ABA tulajdonképpen beolvadt az NBA-be. Ez azért lényeges, mert Malone nem mindennapi pályafutását az ABA-ben kezdte 1974-ben, miután a sportágtörténelem első játékosaként átmenet nélkül, egyből a gimnázium után profinak állt. (Ez alapján a Buffalo és a Portland azért sejthette volna, hogy igen különleges játékosról van szó...).

A 208 centiméter magas égimeszelő eleinte nem centerpozícióban játszott, mivel extra magassága mellé akkortájt „mindössze” 98 kg párosult, így a palánk alatt gyenge lett volna, ám miután magára szedett húszkilónyi izmot, mindjárt más volt a leányzó fekvése. Második ABA-idényében, a jó nevű Spirits of St. Louis együttesében már 17.2 pontot és 12.9 lepattanót átlagolt.

TÖRTÉNELMET ÍRT, MÉGSEM KELLETT

Ezután jött az egybeolvadás, így Malone felkerült az ABA-játékosokat az NBA-együtteseknek „szétosztó” draftra.

Előkelő helyen, 1/5-ösként vitte el a Portland, amely ugyanakkor az 1/2-es draftjogot is birtokolta, amiért cserébe az atlantai Maurice Lucast választotta ki – akiről úgy gondolták, Malone-hoz hasonló stílusú játékos, de eredményesebb lehet. Így fogták, s utóbbit azzal a lendülettel tovább is passzolták a Buffalóhoz. (Lucas is szép pályaívet futott be, bajnok lett a Trail Blazersszel, és négyszeres All Star, de ma már tudjuk, Malone-nal nem lehet egy lapon említeni). Már csak halkan jegyezzük meg, elképesztő belegondolni, a portlandiek nagy generációja, amely 1977-ben megnyerte a bajnokságot, mi mindenre lehetett volna képes, ha még hősünket a soraiban tudja.

Erre már sosem kapunk választ, mint ahogy arra sem, hogy a gyenge eredmények és a gyér érdeklődés miatt 1978-ban San Diegóba (onnan pedig mindössze hat évvel később, immár Clippers néven Los Angelesbe) „kényszerköltöző” Buffalo Braves sorsát befolyásolta-e volna, ha megtartják Malone-t. De ők sem tartották meg: ugyan a Braves mezében két bajnokin pályára léphetett, alig kapott játékidőt, így két első körös draftjogért cserébe Portland és Buffalo után már költözhetett is Houstonba. Ahol nagyon hamar kiderült, a Trail Blazers és a Braves mekkora balgaságot követett el.

MEGDÖNTHETETLENNEK TŰNŐ REKORD

A Rocketsnél óriási kettőst alkottak egy másik ikonnal, Rudy Tomjanovichcsal. Tökéletesen kiegészítették egymást, főleg, hogy rögtön az első houstoni idényében fény derült rá, mi Malone legnagyobb erőssége: a lepattanózás.

E műfajt mindkét palánk alatt egyedülálló módon űzte, de különösen a támadólepattanók lekapkodásában jeleskedett. Bemutatkozó Rockets-szezonjában akkor abszolút NBA-csúcsnak számító 437 támadót szedett, a következőben pedig 380-nal úgy is a legjobbnak bizonyult, hogy az idény első 23 (!) meccsét ki kellett hagynia egy fáradásos törés miatt... Az 1978–1979-es évadban azonban végképp földönkívüli üzemmódba kapcsolt: 587 támadólepattanóját se előtte, se azóta nem tudta megközelíteni senki, aligha csoda, hogy a bajnokság végén megkapta karrierje első MVP-címét.

Ezt később még kétszer megismételte: előbb 1981–1982-ben, majd miután a Rockets új tulajdonosai sokallották évi kétmilliós gázsiját, és elpasszolták a Philadelphia 76ershez, ott is. Ezzel ő lett az első NBA-játékos, aki két egymást követő évadban, két különböző csapat tagjaként elnyerte az alapszakasz legjobbjának járó MVP-díjat (de az NBA-n kívül is csak egy embernek sikerült, mégpedig a Pittsburgh Pirates és a San Francisco Giants baseball-legendájának, Barry Bondsnak). S ami még ennél is fontosabb, Phillyben már nemcsak az egyéni elismerések találták meg – a 76ersszel végre felért a csúcsra.

Szenzációs garnitúra volt az: Malone mellett olyan nevek alkották az együttest, mint Julius Erving, Maurice Cheeks, Andrew Toney vagy Bobby Jones. Ez a gárda pedig nem kisebb tettet vitt véghez, mint hogy úgy nyerte meg a franchise harmadik, máig utolsó bajnoki címét, hogy a nagydöntőben 4–0-s söpréssel lépte át a Kareem Abdul-Jabbar, Magic Johnson, Jamaal Wilkes fémjelezte Los Angeles Lakerst – minden idők egyik legjobb csapata még csak mérkőzést sem tudott nyerni Malone-ék Phillyje ellen!

1993-ban egy szezon erejéig még visszatért a 76ershez, közötte a Washington Bulletsben, az Atlanta Hawksban és a Milwaukee Bucksban is pattogtatott, utána pedig 1995-ben a San Antonio Spurstől vonult vissza. Noha több bajnoki címet már nem nyert, azon kevesek közé tartozott, akik két évtizednyi profi karrierjük alatt végig egyenletesen magas színvonalon voltak képesek teljesíteni. Ligarekordjai közül több a mai napig, negyedszázada fennáll. 6731 (az ABA-val együtt 7382...) támadólepattanója megdönthetetlennek tűnik (a második Robert Parishnek is több mint kétezerrel van kevesebb!), miként azon sorozata is, hogy karrierje utolsó 1212 mérkőzésén nem pontozódott ki.

Az egyetlen az NBA-történelemben, aki négy különböző klubban is húsz pont és tíz lepattanó fölött átlagolt legalább egy szezonban. Az ABA-val együtt összesen 21 idényt húzott le, ami holtversenyben a legtöbb – ezt fogja most megdönteni az elpusztíthatatlan Vince Carter, aki 22., saját bevallása szerint utolsó idényét kezdi meg.

Sajnos Moses Malone-t korán ragadta el a halál: még javában köztünk lehetne, ám négy évvel ezelőtt, 2015. szeptember 13-án 60 évesen álmában elhunyt (egy norfolki hotelben találtak rá, miután nevezése ellenére nem jelent meg a hírességek számára kiírt golfversenyen) – rá is emlékezünk az NBA idényrajtja előtt.