NHL: nincs kibékülve a bíráskodással a liga történetének egyik „büntetéskirálya”

Amikor Craig Berube panaszkodik a játékvezetésre, hogyan is fogalmazzunk finoman… Annak azért megvan a maga diszkrét bája – mint amikor a bankrabló feljelent valakit betörésért.

ELTILTÁS, KIÁLLÍTÁS

A St. Louis Blues mestere az NHL rájátszásában a Boston Bruins elleni nagydöntőig visszafogta magát (önmagához képest végképp), ám a fináléban látványos hisztibe kezdett. Előbb a második összecsapást követően adott hangot mély felháborodásának, amiért a liga fegyelmi bizottsága utólag egymeccses eltiltással „honorálta” negyedik soros centere, Oskar Sundqvist megmozdulását (hátulról fejjel a palánkba állította az ellenfél hátvédjét, Matt Grzelcyket, aki az ütközés nyomán a harmadik és negyedik meccset is kihagyni kényszerült, a Bostonnak így hat védővel kellett kiállnia, és lehet, hogy az ötödikre sem gyógyul fel). Majd a harmadik mérkőzés után találta meg a bírókat, élesen kritizálta őket, amiért hét kiállítást osztottak ki csapatának, a Bruins meg köszönte szépen, négy emberelőnyt kihasznált, és 7–2-re kiütötte a Bluest – persze hogy nyűgös lett a mester...

„Mi voltunk a legkevesebbet büntetett csapat a playoff első három fordulójában, és most hirtelen tizennégy kiállítást kapunk egyetlen párharc első három meccsén” – fakadt ki Berube, akinek a számokat és a tényeket illetően történetesen igaza van, de arról aligha a Boston és a bírók tehetnek, hogy a St. Louis sokkal több szabálytalanságot követ el a finálé alatt, mint eddig...

HÁROMEZER BÜNTETÉSPERC

S hogy miért különösen ironikus Berube duzzogása?

Mert történetesen olyan emberről beszélünk, aki teljes, majdnem húsz évet felölelő pályafutása alatt az ellenfelek terrorizálásából élt. A most 53 esztendős kanadai szakember öt különböző csapatnál fordult meg az NHL-ben, de a legkevésbé góljai vagy asszisztjai miatt maradt emlékezetes. Berube a nyolcvanas-kilencvenes évek egyik legtipikusabb hokis figurája volt: a klasszikus „verőember”, akire a tengerentúlon még külön „szakszót” is alkottak.

A műfaj kétes művelőit nevezték „enforcer”-nek – magyarul nagyjából „kikényszerítőknek”, utalva arra, hogy ezen nem éppen ügyes és technikás, ám annál nagyobb és erősebb játékosoknak tulajdonképpen egyetlen feladatuk volt, hogy a verekedéseket kiprovokálják, vagy megvédjék a sztárokat és gyengébb társaikat. (Tették ezt természetesen a közönség legnagyobb örömére – más kérdés, ma már tudjuk, e szánnivalóan egyszerű szórakozás súlyos következményekkel járt, számos enforcer távozott idő előtt a fejét ért számtalan ütés nyomán kialakuló károsodás, vagy depresszió és öngyilkosság miatt).

De Craig Berube még a verőlegények között is az egyik legkeményebb volt: az 1986 és 2003 között lejátszott 1054 alapszakaszmeccse alatt, írd és mondd, több mint háromezer (!) perc (pontosan 3149) büntetést szedett össze, amivel máig a hetedik helyen áll a rosszfiúk örökranglistáján...

SZÖRNYŰ TERMÉSZET, REMEK SZAKEMBER

Ráadásul a természete is olyan, ami tökéletesen illik a kialakult képhez – és ezt nem mi mondjuk.
Bizonyára emlékeznek még (lehet ezt feledni?), amikor a 2004–2005-ös NHL-lockout alatt a két kanadai sztár, Rob Niedermayer és Jason Strudwick néhány mérkőzés erejéig Magyarországon ütögetett, a Ferencvárosban. Előbbi, a Stanley-kupa-győztes, világbajnok Niedermayer számolt be róla akkoriban Budapesten, egy afféle hokifanatikusoknak tartott rajongói közönségtalálkozón, hogy 17 éves játékos-pályafutása alatt a valaha volt leghisztisebb csapattársa Berube volt, aki szakmányban gyártotta a kifogásokat, ha valami nem sikerült. Biztos, hogy mindig más volt a hibás, ő sosem – de leginkább a bírók… Hiába, no, kutyából nem lesz szalonna!

De hogy ne csak bántsuk, feltétlenül meg kell említenünk, hogy nehéz természete, illetve azon tény ellenére, hogy anno nem tartozott a legzseniálisabb játékosok közé, egyelőre fantasztikus, amit edzőként művel a St. Louisszal.

Berube novemberben vette át a reménytelenül az utolsó hely felé száguldó Bluest, és noha januárra oda is ért a tabella aljára, ezt betudhatjuk az ismerkedési-csapatépítési fázisnak. Ezt követően ugyanis a farmcsapatból előrántott Jordan Binnington kapus vezetésével (ez is Berube érdeme!) a St. Louis űrfokozatba kapcsolt, végül meg sem állt a nagydöntőig!

S az esélye jelenleg épp ugyanannyi a végső sikerre, mint a Bostonnak. Mert a „kékek” felálltak abból a bizonyos hazai pályán elszenvedett 7–2-es mélyütésből, a negyedik meccsen másodszor is egyenlítettek az egyik fél negyedik sikeréig tartó fináléban, így a felek 2–2-es döntetlennel utazhatnak vissza magyar idő szerint péntek hajnalban Bostonba, utána pedig újfent St. Louisba.

S hogy tudják-e fegyelmezni magukat a Blues játékosai, illetve hogy az utolsó meccs után is bosszús lesz-e Berube mester vagy ő nevet a végén, nemsokára kiderül…