NBA: 30 éve egy klasszis kiesésével zárult egy korszak – ezúttal is?

„Még sosem láttam Magicet ilyennek” – közölte a nézőkkel Dick Stockton, a híres tévékommentátor.

És valóban: minden idők egyik legjobb kosárlabdázója, Magic Johnson egyszerre volt dühös, kétségbeesett, csalódott és elkeseredett. Hol a levegőbe csapkodott a karjával, miközben körbe-körbe sántikált a pálya közepén, hol veszekedett egy kicsit az orvossal, aki megpróbálta rábeszélni, hogy sétáljon be az öltözőbe, hol elkáromkodta magát, hol sírásra görbült a szája. Csaknem egy perc telt el, mire sikerült kikísérni az oldalvonalon túlra, egy törülközővel a vállán, megtört emberként.

Pontosan tudta, rövid távon mit jelent, ami történt – azt azonban aligha sejtette, hogy sérülése az egyik történelmi NBA-aranycsapat sikerkorszakának lezárultát jelképezi majd.

Merthogy éppen a harmadik negyed vége felé jártunk a tengerentúli profi kosárlabda-bajnokság, az NBA 1989-es nagydöntőjének második mérkőzésén, és az alapszakasz legértékesebb játékosának megválasztott Magic csapata, a Los Angeles Lakers két ponttal vezetett a Detroit Pistons ellen. A Lakers a megelőző négy évből háromszor bajnok lett, és most sorozatban a harmadik elsőségére hajtott, ennek megfelelően a playoffban vereség nélkül száguldott el a fináléig.

Ott az első detroiti meccset ugyan elveszítette, de egy idegenbeli győzelemmel nagyot léphetett volna az újabb diadal felé, még akkor is, ha épp vérzett néhány sebből.

Az előző évben házi gólkirály és örökös kulcsember, a kiváló hátvéd Byron Scott ugyanis az első mérkőzés előtti edzésen ártatlan lepattanózás közben elszakította a combizmát, a búcsúzó centerlegenda, Kareem Abdul-Jabbar pedig 42 évesen jobbára csak árnyéka volt önmagának – az idény során számtalanszor kérdezték meg tőle, nem kellett volna-e egy évvel korábban visszavonulnia...

Mindezek ellenére a második meccsen a Lakers 75–73-ra vezetett, amikor egy szintén ártatlan visszafutásnál Johnson a combjához kapott, és miközben mellette a Pistons egyik játékosa megszerezte az egyenlítő kosarat, ő már érezte, hogy ennél is nagyobb a baj, hiszen állni is alig tudott, nemhogy kosarazni – véget ért számára a mérkőzés.

A SZÍVE JOBBAN FÁJT, MINT A COMBJA

Magic kiválása után ugyan három perc alatt 14 pontot szerzett a csapástól felvillanyozódott Lakers – mégis elveszítette a második mérkőzést 108–105-re.

Ezzel együtt a harmadik találkozón is mindent megpróbált: a vénséges Abdul-Jabbar 24 ponttal és 13 lepattanóval legjobb meccsét játszotta az egész playoffban, a csapat utolsó megmaradt csúcsformában lévő klasszisa, James Worthy is összeszedett másik 26-ot, és a korábbi epizódszereplők is mind kitettek magukért.

Csak hát hiába kezelték elektromos sokkterápiával a sebesült Scottot és Magicet, előbbinek esélye sem volt pályára lépni, utóbbiról pedig szűk ötpercnyi tragikus sántikálás után Pat Riley vezetőedző látta be, hogy „lehetetlenség pályán tartani”.

És mindez már éppen elég volt az újabb vereséghez: a Pistons apró kulcsemberei, Isiah Thomas és Joe Dumars könnyedén körbeszaladgálták a Lakers lépegetőit, akik a túloldalon nem voltak elég eredményesek, és bár az utolsó másodpercekben így is ismét az egyenlítésért támadhatott a Los Angeles, a harmadik meccset is elveszítette.

„A szívem jobban fáj most, mint a combom – jegyezte meg búsan Magic, aki nem is titkolta, hogy nem hisz csapata feltámadásában. – Eleget bőgtem az elmúlt napokban, mostanra elfogadtam a helyzetet.”

INKÁBB A BÚCSÚZÓT ÜNNEPELTÉK

A Lakers ezzel együtt a negyedik meccsen megpróbálta a lehetetlent. Worthy szórt ugyan negyven pontot, de a többiek nem tudtak felnőni mellé, ahogyan az egész nagydöntőben sem: a meccsenkénti 25.5-ös pontátlaga több mint kétszerese volt a második legjobb, Abdul-Jabbar mutatójának...

Másfél perccel a találkozó vége előtt a hazai pályán szereplő Los Angeles még így is csak négypontos hátrányban volt, de érezni lehetett, hogy ez sem ígér sokat, így a közönség is inkább azzal volt elfoglalva, hogy a hajrában folyton le- és becserélt Abdul-Jabbart nyilvánvalóan utolsó meccsén minden alkalommal méltóképp búcsúztassa – hátha többet már nem kerül pályára. Aztán mikor a szemüveges horogkirály a hajrában utoljára átlépte az oldalvonalat, hogy a pálya szélén őt váró Magic Johnson karjaiba omoljon, a Pistons játékosai is állva tapsolták – egy percre rá viszont már a bajnoki címet ünnepelték.

TISZTÁRA MINT A GOLDEN STATE

Még nem tudni, hogy a Golden State Warriors végül minden előzmény ellenére megnyeri-e az NBA 2019-es nagydöntőjét (jelenleg ugye 3–2-es hátrányban van a magyar idő szerint péntek hajnali hatodik összecsapás előtt), az azonban biztos, hogy a közelmúlt eseményei sok szempontból idézik fel a harminc évvel ezelőtt történteket.

Akárcsak az akkori Lakers, a mostani Warriors is három bajnoki címet nyert az elmúlt négy évben, és most a következőre hajt a Toronto Raptors ellen. Ez a társaság is szupersztárok gyülekezete, csak Magic helyett most Steph Curry, Byron Scott helyett Klay Thompson, James Worthy helyett Kevin Durant oktatja az ellenfeleket. És persze a Warriorst is sérülések tizedelik: Thompson és DeMarcus Cousins sem teljesen egészséges, a szintén sebesült Kevin Durant pedig hiába próbált meg visszatérni a finálé szerda hajnali ötödik, a Golden State életben maradásáról döntő mérkőzésen, csak még súlyosabb Achilles-ín-sérülést szenvedett. Mindezek miatt a vártnál eddig gyengébben teljesít a Warriors, és könnyen megeshet, hogy legjobb játékosának, a legutóbbi két finálé MVP-jének kiesése után úgy fog járni, mint a Lakers 1989-ben Magic kiválását követően...

És nemcsak abban a tekintetben, hogy a csapatot a hátára vevő Steph Curry és Klay Thompson minden hősiessége ellenére végül épp úgy elbukja a nagydöntőt, ahogyan James Worthy és Kareem Abdul-Jabbar igyekezete sem segített a Lakersen.

A Los Angeles-i aranycsapat ugyanis ezek után már nem is talált magára: Abdul-Jabbart nem sikerült pótolni, és túl a harmincon a többiek felett is kezdett eljárni az idő, miközben a riválisok egyre erősödtek – a Lakers nagy generációja már csak egyszer, 1991-ben jutott a döntőbe, de akkor is simán kikapott a Michael Jordan-féle Chicago Bullstól.

A futó idény végén a Warriors is elveszíti majd a szabadügynökként borítékolhatóan (bár ki tudja, milyen egészségi állapotban) távozó Durantet, miközben a védelem kulcsemberei, Andre Iguodala és Shaun Livingston is benne járnak már a dicstelen kiöregedés korszakában; ráadásul a trónkövetelők Milwaukee-tól Torontóig egyre masszívabbak, a nyári holt szezonban pedig a fél NBA nagybevásárlásra készül, és hasonló szupercsapatot tervez építeni, mint a ligát az utóbbi években letaroló Golden State.

Vagyis egyáltalán nincs kizárva, hogy akárcsak harminc éve Magic sérülése, most Durant kiesése is egy korszakos csapat uralkodásának végét jelöli ki.