Leonard a Torontót, Jokics a Denvert vezette sikerre

Philadelphia 76ers–Toronto Raptors 96–101

Kawhi Leonard eldöntötte. Az előző találkozóval ellentétben ezúttal ismét működött a torontói védekezés, abból sikerült indulniuk is a vendégeknek és ha támadásban nem is jött meg az igazi áttörés, ezúttal inkább az ő szájízük szerint alakult a játék képe. Az első félidőben gyakorlatilag végig vezettek is, 11–9 után egyszer sem járt előrébb a Sixers, legközelebb a harmadik negyedben került hátrányba a Raptors, de még ekkor sem tört meg a társaság és a sérülten játszó Pascal Siakam hiányzó pontjait is hozni tudták, méghozzá a padról a korábbiakhoz képest extrát játszó Serge Ibaka segítségével. A döntő faktor viszont természetesen megint Kawhi Leonard volt, aki már az első félidőben jelezte, hogy ezúttal sem lehet megállítani, a második félidőben rendszeresen kulcsfontosságú játékokkal jelentkezett, majd a hajrában eldöntötte a küzdelmet: előbb volt két clutch büntetője, majd egy perccel az órán bevert egy óriási visszalépős triplát a védője felett, ezzel egy labdán kívülre repítette csapatát, amit már nem rontott el a Toronto. Leonard végül a győztesnek, döntőnek bizonyuló dobással együtt 39 pontot szórt 13/20-as mezőnymutatóval és 5/7 triplával, leszedett 14 lepattanót, kiosztott 5 gólpasszt, a leharcoltságát maximum a hét eladott labdája jelezte – illetve az, hogy a legvégén, már „minden mindegy” helyzetben mindkét büntetőjét elrontotta, ezzel nem érte el a 40 pontos határt. Ezzel együtt ő újfent foghatatlan volt, mellette most agresszívebben kosárlabdázott Marc Gasol és Kyle Lowry is, ez pedig borzasztóan fontos idegenbeli győzelmet ért a csapatnak, amely két vereség után visszaszerezte a pályaelőnyt, kiegyenlítette a párharcot, ezzel gyakorlatilag semmissé tette mindazt, ami eddig történt és most megvan a lehetősége arra, hogy otthon vigye dűlőre a szériát.

Felborult a Philly hierarchiája. Joel Embiid nem tudta megismételni a legutóbb látott energikus, tarthatatlan teljesítményét, ezúttal ismét lassan, komótosan, erőtlenül mozgott, mint utólag kiderült, megint betegséggel bajlódott és az sem volt biztos, hogy vállalni tudja a játékot – ez pedig nem fért bele a Sixers számára, a center jó játéka nélkül nem tudtak a Raptors fölé nőni. Jimmy Butler így is mindent megpróbált (29 pont, 11 lepattanó, 4 gólpassz, 11/18 mezőnyből, jó pár nagyon fontos dobás), JJ Redick is kitett magáért (19 pont, 4/7 tripla), de Tobias Harrisnek olyanokat is vállalni kellett, amik nem feküdtek neki (16 pont, 7/23 mezőnyből), Embiid pedig ugyan próbált jól védekezni, elöl pedig passzolni, de csak két mezőnykosarat tudott szerezni, ráadásul a legvégén, clutch helyzetben is hibázott: 90–91-nél volt egy jónak tűnő dobása a festékből, de elrontotta, az ellentámadásból pedig Leonard beverte a fent említett, döntőnek bizonyuló triplát. Az ezúttal alig 40%-kal célzó hazaiak tehát nem tudták megőrizni a pályaelőnyt, lenullázták a legutóbb megszerzett „momentumot” és a végig szoros meccsen, kiélezett végjátékban elszenvedett vereség után idegenben kell kiharcolniuk a továbbjutást.

A 76ers legjobb dobói: Butler 29/9, Redick 19/12, Harris 16/6
A Raptors legjobb dobói: Leonard 39/15, Gasol 16/6, Lowry 14/6

A párharc állása: 2–2.

Portland Trail Blazers - Denver Nuggets 112–116

Milyen fáradtság? Hétmeccses első kör ide, két nappal ezelőtti, négy hosszabbításos vereség oda, nem lehetett megtörni a fiatal Denvert, a vendégcsapatban megvolt az energia, a kulcsjátékosok pontosan és jól játszottak, ráadásul bírták az újabb kiélezett végjátékot is. Mike Malone alakulata a második negyedben került egy kisebb gödörbe, amikor Seth Curry „eldobta az agyát” a túloldalon, de így is csak hat pont volt a gárda hátránya a nagyszünetben, a harmadik játékrészt pedig uralni tudta: védekezésben feljebb kapcsolt a társaság, elvette a Blazers jó dobásait, a faultokból is jól jött ki, úgyhogy 27–14-re nyert és megfordította a küzdelmet. A záró etapban már végig előrébb járt a Nuggets és bár a hajrában óriási nyomást helyezett az együttesre a Portland, mindenre tudtak válaszolni, Nikola Jokics (21 pont, 12 lepattanó, melyből 6 támadó, 11 gólpassz, 8/15 mezőnyből) sorra szórta a gólpasszokat és bár a fantasztikusan játszó Jamal Murray-t (34 pont, 10/20 mezőnyből, 11/11 büntető) itt levédekezték a hazaiak, clutch kosarakkal jelentkezett Will Barton és Gary Harris is, volt kihez nyúlni. A végjátékban volt szűk három olyan perc, amikor kivétel nélkül minden labdabirtoklást kosárral fejezett be mindkét csapat, ez törte meg a Blazerst (hogy itt nem tudott egyenlíteni, vagy fordítani 2–3 pontos hátrányból), úgyhogy óriási csatában, de visszaszerezte a pályaelőnyt és kiegyenlítette a párharcot a Denver, így a következőkben az otthon melegét kihasználva harcolhatja ki a nyugati döntőbe kerülést.

A gyenge harmadik negyed nem fért bele. Jól kezdte a mérkőzést a Portland, a második negyedben pedig Seth Curry (16 pontjából 14 ekkor született, több óriási hármast bombázott be) extrájával sikerült kicsit meglépnie, de a harmadik játékrészben „kisiklott” a gárda és nagyon pontatlanná vált: 5/18-as mezőnymutatót hozott össze ebben a 12 percben, az itt beszedett hátrányt pedig már nem tudta eltüntetni. Ennek fő oka a védekezés volt, támadásban még ezzel a periódussal együtt is rendben volt a társaság összességében, hátul viszont képtelen volt érdemben lelassítani a Denver két fő playmakerét, ráadásul a végjátékban a kiegészítőktől is több fontos kosarat kapott, ami végképp nem férhetett bele. Hiába dobott 57 pontot és volt kintről-bentről veszélyes a Lillard–McCollum páros, hiába hozta az említett extrát Curry, hiába vállalta komolyabb sérüléssel együtt a mérkőzést Enes Kanter, hiába dobott 19 pontot Al–Farouq Aminu, most ez sem volt elég, úgyhogy a legutóbbi heroikus győzelem után mégis elvesztette a pályaelőnyt a Blazers és nehezebb helyzetből várhatja a folytatást.

A Trail Blazers legjobb dobói: McCollum 29/12, Lillard 28/6, Aminu 19/3

A Nuggets legjobb dobói: Murray 34/9, Jokics 21/3, Millsap 21/6

A párharc állása: 2–2.