Nem akárhogy búcsúzott Wade és Nowitzki; Curry megsérült

Cleveland Cavaliers–Charlotte Hornets 97–124

Még életben van a Hornets. Kötelező volt nyernie ezt a meccset a Charlotte-nak és a gárda végül el is végezte a feladatát, ugyan az első félidőben még nem tudott igazán dominálni, de a fordulás után megsorozta ellenfelét a vendégcsapat és végül tetemes különbséget alakított ki. Ennek fő oka a kiváló kinti dobóteljesítmény volt, Kemba Walker (23 pont, 7 gólpassz) és Jeremy Lamb (23 pont, 5 gólpassz) maga is be-betalált kintről, de a többiek számára is kialakította a helyzeteket, ezt pedig főleg Bridges (4/5 hármas) és Bacon (4/7 hármas) használta ki – összességében 22-szer csengettek távolról 50 százalékos hatékonysággal, mezőnyből pedig szűk 58 százalékkal céloztak. A harmadik-negyedik negyedben már nem férhetett kétség a sima győzelmükhöz, majd a végső dudaszó után végignézték az öltözőben, ahogy a Detroit megmenti saját meccsét – ez azért lényeges, mert így az utolsó játéknapon a Charlotte csak úgy juthat be a playoffba, ha nyer, a Pistons pedig vereséget szenved.

A Cavs végzett. Utolsó mérkőzését is lejátszotta ebben a szezonban a Cleveland, Larry Drew alakulata sorozatban tíz vereséggel és 19–63-as mérleggel szállt ki az idényből – ezúttal sem volt esélyük a győzelemre, de ezt a tankolás szempontjából valószínűleg nem is nagyon bánják. Egy érdekesség: Collin Sexton 16 pont felett átlagolt 40 százalék feletti triplázással és 80 százalék feletti büntetőzéssel, erre pedig újoncként eddig csak Steph Curry és Larry Bird volt képes – nagyjából ennyi náluk a pozitívum.

A Cavaliers legjobb dobói:Sexton 18/3, Osman 17/6, Clarkson 16/6
A Hornets legjobb dobói:Walker 23/12, Lamb 23/9, Bridges 18/12, Bacon 18/12

Detroit Pistons–Memphis Grizzlies 100–93

Megmenekült a Detroit. Közel állt az óriási égéshez a Pistons, hiszen a hazaiak ugyan a playoffért és az életükért küzdenek, de a B csapattal kiálló, a szezont már egy ideje elengedő Grizzlies így is valósággal földbe döngölte őket. Az első negyed végén 12, a nagyszünetben 19 pont volt a vendégcsapat előnye, de 22 egység is volt a távolság, ráadásul a második félidőben Blake Griffin már nem nagyon tudott pályára lépni sérülése miatt, végül 5 pontot és 18 percet tudott hozzátenni csapata estéjéhez. Ennek ellenére feltámadt a Detroit, a padról Ish Smith (22 pont, 9/15 mezőnyből) és Luke Kennard (15 pont, 5/9 tripla) megtolta a szekeret és felnőtt a végig stabil Andre Drummond (20 pont, 17 lepattanó, 5 labdaszerzés, 3 blokk) mellé, majd egy óriási rohammal megfordították az összecsapást. A harmadik negyedben még csak közelítettek néhány ponttal, a záró etapban azonban Smith már megállíthatatlan volt, Reggie Jackson nem is tért vissza a pályára, a csereirányító dobásai, védelembontásai viszont folyamatosan ültek – egy 16–3-mal kezdték és végül 36–14-re nyerték a játékrészt, a hajrában a clutch játékaik is bejöttek, úgyhogy parádés győzelmet arattak és továbbra is saját kezükben van a sorsuk: ha nyernek New Yorkban, ott lesznek a playoffban.

Kellett ez a vereség. Az első félidőben saját bevallásuk szerint minden könnyű volt a vendégek számára, simán a Detroit fölé nőttek, aztán a fordulás után változott a helyzet és érződött az, hogy a hazaiak miért is küzdenek – azt már csak mi tesszük hozzá, hogy az is érződött, hogy a vendégek miért nem. A negyedik negyedben alig-alig volt jó megmozdulásuk, a védekezésük átjáróházzá változott, Zeller kipontozódott, így az utolsó percekben már ők voltak alul, ami egészen jól jött nekik: a Dallas nyert ezen a játéknapon, úgyhogy Delon Wrighték ezzel a 22 pontos előnyből elszenvedett vereséggel hátrébb tankolták magukat a tabellán.

A Pistons legjobb dobói:Smith 22/3, Drummond 20, Kennard 15/15
A Grizzlies legjobb dobói:Wright 15, Caboclo 15/6, Zeller 13

Washington Wizards–Boston Celtics 110–116

Bealnek maradt még személyes célja. A szezonzárón volt még egy feladata Bradley Bealnek, a Wizards hátvédjének, ehhez pedig éppen elég időt töltött parketten – ő lett az első a franchise történetében, aki legalább 25 pontot, 5 lepattanót és 5 gólpasszt átlagol egy idény során, ráadásul mind a 82 mérkőzésen játszott sorozatban második évében is. Saját bevallása szerint ez egy személyes mérföldkő volt számára és megkönnyebbült, hogy elérte, igaz, mindez tulajdonképpen semmire sem volt elég a fővárosiak számára – ez volt az 50. vereségük idén, 32–50-nel zárták a szezont, bár a szenvedésük legalább véget ért, most pedig sok mindent át kell gondolniuk, mielőtt döntéseket hoznak.

Győzelemmel zárt a Boston B. Irving, Tatum, Smart, Hayward, Morris, Horford és Baynes sem lépett pályára a vendégeknél, gyakorlatilag a rotáció első hét játékosa kiülte a mérkőzést vagy kisebb/nagyobb sérülés, vagy egyszerű pihentetés céljából, hiszen abszolút nem számított nekik már ez a találkozó. Ennek ellenére nyerni tudtak, a lehetőséget kapó tartalékok ugyanis nagyon pörögtek, bár az első negyedben még nem nagyon találták a ritmust, de utána összeállt náluk a gépezet, a nagyszünetben már egálban voltak, majd a negyedik negyedben villogtak igazán – azt 27–15-re nyerték, itt fordítottak és végül nyertek. Az utolsó nyolc percben már végig ők jártak előrébb és onnantól csak a különbség volt kérdéses, de a fókusz természetesen már a Pacers elleni playoff-párharcon van náluk – remélik, hogy addigra mindenki bevethető lesz a hiányzók közül.

A Wizards legjobb dobói:Satoransky 19/9, Beal 16/6, Bryant 14/3, Robinson 14
A Celtics legjobb dobói:Rozier 21/12, Ojeleye 17/6, Wanamaker 17, Hunter 17/12

Miami Heat–Philadelphia 76ers 122–99

Ennyit akart a Philly. Joel Embiid és JJ Redick egyáltalán nem lépett pályára, Ben Simmons, Jimmy Butler és Tobias Harris pedig 16-21 percet lötyögött a parketten, mielőtt végleg leültette őket Brett Brown, a fő céljuk most a sérülés elkerülése volt. Ennek megfelelően esélyük sem volt az életéért hajtó Miami ellen, már az első negyedet 14 ponttal vesztették el, a nagyszünetben 19, a harmadik negyed végén pedig 31 pont volt közte, csak a végén tudtak mindezen kozmetikázni. Annyi hasznuk volt a meccsből, hogy Greg Monroe-t sikerült kicsit beépíteniük, a nemrég leigazolt center 18 pontot szórt 19 perc alatt, illetve Jonathon Simmons (14 pont, 8 gólpassz) is biztatóan mozgott a kispadról beszállva – hasonló teljesítményekre a playoffban is szükségük lehet a cseresorból.

Wade volt a középpontban. Utolsó hazai mérkőzését játszotta a szezon végén visszavonuló Heat-ikon, Dwyane Wade, az ünneplésnek pedig megadták a módját Floridában – folyamatosan zúgott az „MVP” rigmus, még Barack Obama is küldött egy videoüzenetet és sorra követték egymást a visszatekintések, megemlékezések. Ezt pedig a Miami legendája meg is tetézte egy klasszisteljesítménnyel, búcsúzóul kereken 30 ponttal és 4/10 triplával jelentkezett kezdőként, a Sixers pedig kellően gáláns volt ahhoz, hogy ne nehezítse meg a dolgát – a meccs hamar eldőlt, úgyhogy Wade kedvére dobálhatott annak ellenére, hogy a playoffba jutás a tét. A végén aztán régi jó barátjával, Udonis Haslemmel is pályán tölthetett még néhány percet, az ünneplésbe felesége és fia is bekapcsolódott, teljes lett a fieszta, amit ezúttal igazán az sem tudott elrontani, hogy hivatalossá vált: nem jutottak be a rájátszásba, hiszen a Detroit és a Charlotte is győzött.

A Heat legjobb dobói:Wade 30/12, Adebayo 19, Winslow 16/12
A 76ers legjobb dobói:Monroe 18, B. Simmons 16, J. Simmons 14/6

Chicago Bulls–New York Knicks 86–96

Ez fontos volt a Knicksnek. Már az előző mérkőzésen is érződött, hogy a negatív franchise-rekordot el akarja kerülni a New York a mérleget tekintve, akkor is győzött és ezzel a mentalitással lépett pályára most is, úgyhogy egy alacsony színvonalú, gyenge meccsen, de ismét kiharcolta a győzelmet. Dennis Smith Jr. (25 pont, 5 gólpassz) próbálta működtetni a támadójátékot, de ez nem igazán sikerült, 40% százalék alatt dobtak mezőnyből, viszont a lepattanózást kontrollálták (61–50-re nyerték, Robinson, Knox és Kornet is elérte a 10-et ezen a téren) és csak kilenc labdát adtak el, abszolút fegyelmezettek és koncentráltak voltak – a 15 ponttal nyert első negyed után ugyan csökkent az előnyük és hajtaniuk kellett a végéig, de megoldották, így maximum beállíthatják a negatív rekordot, megdönteni biztosan nem fogják. Dave Fizdale szerint ezt a motivációt találta ki a játékosainak, hogy az utolsó hét meccset egy hétmeccses playoff-párharcnak fogják fel és jelenleg 3–3-ra állnak, a hetedik meccs jön otthon – igaz, ott egy valóban az életéért hajtó csapattal, a Detroittal találkoznak.

A Bullsnak nem jött össze. Története legrosszabb hazai mérlegével zárta a szezont a Bulls, 9–32-t hoztak saját közönségük előtt, Jim Boylen vezetőedző pedig emiatt elnézést kért a szurkolóiktól és megígérte, hogy jövőre egészen más lesz a helyzet, a céljuk a pozitív hazai mérleg lesz. Az utóbbi időszakban már senki nem vehette elő őket a vereségek miatt, hiszen az egy periódusban biztató csapat szinte összes alapembere kidőlt és ezúttal sem léptek pályára, így egy olyan kerettel álltak ki ismét, amellyel nem nagyon lehetett mit kezdeni. Ezúttal az volt tőlük a maximum, hogy a pocsék kezdés után kissé megkergették és megdolgoztatták a New Yorkot, most pedig Philadelphiába utaznak el az idény utolsó találkozójára.

A Bulls legjobb dobói:Arcidiacono 14/3, Harrison 13, Lopez 12/3
A Knicks legjobb dobói:Smith 25/6, Knox 17/12, Kornet 12/6, Dotson 12/6

Minnesota Timberwolves–Toronto Raptors 100–120

Úgy zárta az alapszakaszt a Raptors, ahogy kell. Voltak gondjai ebben a szezonban a Torontónak, a deadline után nem igazán találta a ritmust az együttes, de az utóbbi időszakban összeállt a gépezet és az utolsó nyolc meccsből hét győzelemmel, illetve egy utolsó másodperces vereséggel zárta az alapszakaszt. Ezen az estén Kyle Lowry és Serge Ibaka már pihenőt kapott, mert az ő egészségükre óriási szükségük lesz a rájátszásban, de a Lowry helyén kezdő Fred VanVleet maximálisan elvégezte a feladatát és a csapat nagyjából öt perc alatt lerendezte az ügyet – a második negyed utolsó öt percét 20–5-re nyerte, itt 20 pont feletti előnyt épített ki. Ez elég volt ahhoz, hogy a folytatásban már lehessen figyelni a játékpercekre, úgy sem engedték 15 pontnál közelebb ellenfelüket, hogy Leonard 24, Siakam 18, Gasol 23, Green 24 percet töltött pályán – előkerült viszont például a 15 ponttal karriercsúcsot szóró Chris Boucher, úgyhogy magabiztosan, egészségesen, pihenten várhatják a PO-t. Ezzel az alapszakaszuk véget ért, 58 győzelemmel Kelet második helyén zártak.

A Minnesota sem feszült meg. Toronymagasan legjobb játékosa, Karl-Anthony Towns nélkül állt ki erre a találkozóra a Wolves, úgyhogy bár a tét nélküliség ellenére általában odatették magukat mostanában, ezen az estén nem az volt a fő céljuk, hogy mindenáron győzelemmel örvendeztessék meg a csarnokot. Erre nem is volt sokáig esélyük, a második negyed közepéig voltak pariban, onnantól már csak a meccs végét várták és a második félidőben voltak 30 pont feletti hátrányban is – ez van, most még el kell menniük Denverbe úgy, hogy ott a hazaiak a második kiemelésért küzdenek majd, ez túl sok jót nem vetít elő számukra.

A Timberwolves legjobb dobói:Wiggins 16/6, Dieng 16/3, Saric 15/6
A Raptors legjobb dobói:Leonard 20/12, VanVleet 16/6, Boucher 15/3

New Orleans Pelicans–Golden State Warriors 103–112

Steph Curry megsérült. Nem sokkal a kezdés előtt Steve Kerr úgy döntött, hogy kiülteti Kevin Durantet és Klay Thompsont is az Iguodala-Bogut páros mellett, mintha megérezte volna, hogy baj történhet, de kivédeni ezzel sem tudta – Stephen Curry ugyanis alig kilenc játékperc után kidőlt sérülés miatt. A találkozó után azért úgy tűnt, hogy az ijedtség volt a nagyobb, Kerr szerint Curry rendben lesz a playoff első meccsére, kicsit meghúzta a lábát, de nem sántított és nincs komoly probléma, bár azt azért biztosra vehetjük, hogy ma este, az utolsó alapszakasz-meccsen nem fog pályára lépni. A győzelmet viszont így is behúzta a címvédő, az ex-Pelicans-játékos DeMarcus Cousins szezoncsúcsot jelentő 35 percet töltött parketten és ő is volt a gárda legjobb dobója a többi playmaker hiányában, 21 pontot szórt 12 lepattanóval és 6 gólpasszal, mellé pedig a padról beszálló Lee (20 pont, 4/7 tripla) és Cook (19 pont, 7/12 mezőnyből) nőtt fel igazán - Draymond Greent sem erőltette Kerr, végül csak 18 percet játszott, úgyhogy az alaprotáció jelentős része pihenőt kapott. Egy meccsük még hátra van, mennek Memphisbe, ahol már minimális tét sincs számukra, a Torontót is csak utolérni tudják a ligamásodik helyen, de a 0–2-es egymás elleni miatt így is ők lesznek pályahátrányban egy esetleges egymás elleni döntőben.

Vége. Ennyi volt a New Orleans szezonja, 33–49-cel zárt a társaság és minden bizonnyal ennyi volt Anthony Davis karrierje is a csapatnál – a szezon közben cserét kérő és ezzel a gárdát még jobban megborító szupersztár egy "That's All Folks” feliratú pólóban érkezett meg a találkozóra és természetesen ezúttal sem lépett pályára, a hírek szerint pedig nyáron mindenképpen elcseréli őt most már az új GM. Csalódás csalódás hátán New Orleansban, abban a városban, amelynek januárban a Saints botrányos playoff-kiesését is meg kellett (és ez nagyon nehezen ment/megy) emésztenie az NFL-ben – kíváncsian várhatjuk, hogy a Pels hogyan építi magát újra Davis nélkül, mert az elmúlt évek eredménytelen egy helyben topogása után egyértelmű, hogy most véget ért egy korszak.

A Pelicans legjobb dobói:Okafor 30, Wood 26/6, Clark 20/9
A Warriors legjobb dobói:Cousins 21/3, Lee 20/12, Cook 19/6

Dallas Mavericks–Phoenix Suns 120–109

Nowitzki estéje. Nagyon készültek már Dallasban erre a találkozóra, hiszen mindenki úgy számolt, hogy ez lesz a klublegenda Dirk Nowitzki utolsó hazai összecsapása az NBA-ben. A német erőcsatár ennek megfelelően kezdett, ő vállalta el a Mavs első nyolc dobását és alaposan meg is szórta magát, három perc után már tíz pontnál tartott, a harmadik negyed elején megdöntötte 21 pontos szezoncsúcsát és végül egy kerek harmincast hintett – igaz, kellett ehhez 31 mezőnkísérlet, közte 14 triplakísérlet, de ez most természetesen a világon senkit nem érdekelt. Nowo megdobta a 30-at, alaposan megünnepelték, többen is beszédet mondtak, majd a végén aztán a német be is jelentette, amit mindenki várt: tényleg ez volt az utolsó hazai meccse, mert a szezon végén visszavonul. Ezt eddig nem mondta ki, most közölte a nyilvánossággal, bár azzal kezdte mondandóját, hogy "ahogy arra valószínűleg számítottatok” – ő is tudta, hogy ez az elvárás... Ja, a mérkőzést egyébként meg is nyerte a Mavs, bár ez most se játékost, se edzőt, se szurkolót nem érdekelt, hiszen minden Nowitzkiről szólt, igaz, ezzel a győzelemmel a tankcsatában megelőzték a Memphist és a Pelicanst is.

Crawford is bekapcsolódott a múltidézésbe. Ha már Dirk Nowitzkinek „szabad” volt elvállalni 31 dobást, akkor a túloldalon a hasonló korban lévő Jamal Crawford úgy gondolta, hogy neki is szabad rádobni 30-at. Neki viszont ültek is a kísérletei, a 30-ból 18 beesett és végül az alapszakasz-záróknál megszokott módon „őrült” számokkal zárt, hiszen 51 pontig jutott, amellyel kis híján megdöntötte karriercsúcsát. Erre már csak azért is volt lehetősége, mert a nagyszünetben 30 (!) ponttal égett a Suns ez ellen a Dallas ellen, amit azért nehéz értelmezni, akárhogy szépítjük. A végét szorosabbá tették, de érdemben semmi esélyük nem volt megint, úgyhogy 19–63-mal, nyugati utolsóként, az egész ligát tekintve pedig a Knicks mögött, a Cavsszel holtversenyben második-harmadik legrosszabbként zárták.

A Mavericks legjobb dobói:Nowitzki 30/15, Doncic 21/6, Finney-Smith 15/3
A Suns legjobb dobói:Crawford 51/21, Jackson 17/6, Bender 12/3

Utah Jazz–Denver Nuggets 118–108

Mitchell parádéjával a Jazz biztosan ötödik. A hazaiak másodéves hátvédje semmit nem bízott a véletlenre, bődületes estével tisztelte meg a Denvert: 46 pontját 14/26-os mezőnymutatóval szerezte, kiharcolt 16 büntetőt, foghatatlannak bizonyult. Mellette Gobert hozta a szokásos 20–10-es meccsét, Ingles 10 pontja mellett 13 gólpasszal pótolta Rubiót, a pár meccses kihagyásából visszatérő Favors pedig 22 perc alatt is komoly károkat okozott az ellenfél festékében. Hátradőlni azonban nem tudott a Jazz, mert egyrészt a kispad fényévekre volt a denveri második sortól, másrészt a vendégcsapat mindenre tudott válaszolni a negyedik negyedig – végül itt futott egy 19-6-ot a Utah, amivel végleg leszakította ellenfelét. Az eredmények úgy alakultak, hogy a holnapi, Clippers elleni meccstől függetlenül biztosan ötödikek, így ott valószínűleg a húzóemberek pihenőt fognak kapni.

Jokics faultgondjai nem fértek bele. A Nuggets sem dőlhetett hátra a találkozó előtt, így most teljes fegyverzetben álltak fel, azonban Jokics nagyon korán faultgondokba keveredett, és mindössze 16 percet tölthetett a parketten, kipontozódott, szinte semmi hatása nem volt a mérkőzés alakulására. Innentől kezdve az üldöző szerepkörét osztották ma a gárdára, ebben pedig jobb híján a hátvédek álltak a csapat élére: a kezdőben a Murray-Harris duó 37 pontját a cseresorból előlépő Morris-Beasley páros 47 pontja überelte. 95–92-nél még úgy tűnt, hogy lehet keresnivalójuk, de a Jazz még talált egy fokozatot, ami a mai Denverben nem volt meg – így a találkozó után sem dőlhetnek hátra, mert mindenképp hozniuk kell a Minnesota elleni hazai zárómeccset a második hely megőrzéséhez. Volt már ennél nehezebb feladatuk is idén, de persze az ördög nem alszik...

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 46/15, Gobert 20, Favors 16.
A Nuggets legjobb dobói: Beasley 25/15, Murray 22/9, Morris 22/6.

Oklahoma City Thunder–Houston Rockets 112–111

Ez most Hardenen ment el. A Houston MVP-jelöltje ment előre becsülettel, eljutott 39 pontig, de mindössze 11/28-cal dobott mezőnyből, és bár lekapott 10 lepattanót, a játékszervezést kicsavarta a kezéből az OKC, mindössze 3 gólpasszára négy eladott labda jutott. Sokáig úgy tűnt, hogy ez nem okoz majd gondot a vendégeknek, mert ugyan a labdát Chris Paul sem nagyon tudta járatni, de bevert 5 hármast, amihez a kispadról jövő Gerald Green is hozzátett másik ötöt, míg Capela a palánkok alatt volt ellenállhatatlan (8/10 mezőnyből, 10 pattanó, 3 blokk). A negyedik negyedet 13 pontos előnyből kezdték, itt azonban mindenki egyszerre sült be, a Thunder lépésről lépésre jött fel, négy perccel a vége előtt már 102–100 állt az eredményjelzőn. Itt még egyszer lendületet vett a Houston, 25 másodperccel a lefújás előtt még 104–108-ra vezettek, megtartani viszont nem tudták az előnyt – 109–111-nél Harden kihagyott egy büntetőt, amit triplával büntetett az Oklahoma, majd a maradék két másodperc is elégnek bizonyult, hogy Harden az ő szintjén tiszta hármast dobhasson a győzelemért. Ez azonban picit rövidre sikerült, így az alapszakaszt befejező Rockets most imádkozhat, hogy ne nyerjen a Denver és a Portland – ha a két északi gárda győz, akkor Paulék lecsúsznak a nyugati negyedik helyre...

Ezt Westbrook nyerte meg. A Thunder vezére 23 pontos, 12 lepattanós, 10 gólpasszos tripla-duplát szállított, tette mindezt 11/23-as mezőnymutatóval, mindössze három eladott labdával, ráadásul a végjátékban is villogott – szükség is volt rá, mert Paul George nagyon nem találta a dobásait (9/25 mezőnyből), a két kezdő magasember, Adams és Grant pláne nem (közösen 6/21). A mérkőzés java részében hátrányban játszó hazaiak csak azért nem szakadtak le végzetesen, mert Ferguson, illetve a négyfős cserepad rendre jól szólt hozzá a meccshez, illetve a negyedik negyedben szépen összeállt a védekezésük. A végjátékban aztán 104–108-nál Westbrook lépett elő, bevert egy nagyon fontos hármast, 107–110-nél zsákolt egyet, majd a végén megpasszolta Paul George-ot, aki 1.8 másodperccel a vége előtt beverte a győztes kosarat. A siker azt jelenti, hogy ha a Thunder holnap hajnalban győz a minden bizonnyal összes fontos játékosát kiültető, alapszakaszgyőztes Milwaukee ellen, akkor megszerzi a nyugati hatodik helyet.

A Thunder legjobb dobói: Westbrook 29/12, George 27/12, Ferguson 16/9.
A Rockets legjobb dobói: Harden 39/15, Paul 24/15, Capela 18.

Los Angeles Lakers–Portland Trail Blazers 101–104

Moe Harkless, a „szomorú” hős. A vendégek a második félidőben a Houston vereségének tudatában úgy játszhattak, hogy ha nyernek, akkor megőrzik esélyüket a harmadik kiemelésre, de nem volt könnyű szülés ezt véghez is vinni. Damian Lillard ugyan hajtott, küzdött (8 gólpassz, 3 szerzett labda), azonban ő és CJ McCollum egy 11/29-es mezőnymutatót, azon belül egy 4/16-os triplázást tett le az asztalra, pedig a túloldalon azért messze nem All-Star hátvédekkel kellett megküzdeniük. Szerencsére Enes Kanter dominálta JaVale McGee-t (22 pont, 16 pattanó), Moe Harkless pedig a jó dobások mellett hátul is tepert (26 pont, 8 pattanó, 4 blokk), míg a padról Seth Curry vágott be öt hárompontost. A negyedik negyed körömrágósan alakult, hátrányból kellett fordítania a Portlandnek, itt azonban Harkless mindent elintézett: 97–97-nél az ő 2 plusz 1-ével egyenlítettek, az ő két büntetőjével vezettek 99˜–97-re, az ő ziccerével egyenlítettek ki 101–101-nél, majd a legutolsó pillanatban az ő buzzer triplájával meg is nyerték a meccset. Ironikus, hogy Harkless győztes hármast dobott, de éppen a hármasok miatt nem kap idén 500 ezer dolláros bónuszt, mivel már biztosan nem érheti el a 35 százalékos kritériumot...

A maximumot hozta ki a Lakers. 90 perccel a feldobás előtt sokkolta a csapatot Magic Johnson lemondása, ehhez képest az erősen tartalékos, hét fontos játékosát nélkülöző csapat a legvégéig a győzelemért játszhatott. A kezdőötösben mindenki elérte a 10 pontos határt, Alex Caruso megint kiosztott 13 gólpasszt, Caldwell-Pope 32 pontot és 8 gólpasszt jegyzett (bár a 32 ponthoz 31 mezőnykísérletre volt szüksége...), Jemerrio Jones 15 pattanót tépett le, a kispadról jövő Johnathan Williams pedig dupla-duplázott. Azt azonban nagyon megérezték, hogy JaVale McGee korán kipontozódott, igazi magasember nélkül Kanter és Harkless rengeteg kárt okozott, a végén pedig szerencséjük sem volt. A Los Angeles így 37–45-tel zárta a szezont, ami ugyan a legtöbb 2013 óta, de zsinórban hatodik évben nem lesznek ott a rájátszásban...

A Lakers legjobb dobói: Caldwell-Pope 32/15, Muscala 16/12, Caruso, Williams 12-12.
A Trail Blazers legjobb dobói: Harkless 26/3, Kanter 22/3, Lillard 20/9.