Minden sportágban vannak a teljesítménynek különböző nem hivatalos „fokmérői” – a jégkorongban az egyik ilyen, ha valaki bármilyen kategóriában meg tudja előzni Wayne Gretzkyt.
A „Great One” egy halom mutatóban utolérhetetlen, de épp ettől nagy szó, ha időről időre felbukkan egy olyan statisztika, amelyben megelőzik. Most éppen akadt, még ha az összehasonlítás nem is igazságos: esetünkben ugyanis öten nyomtak le két, de leginkább egy embert, mint azt mindjárt kifejtjük...
POZSONYI FENEGYEREKEK CSEHSZLOVÁKIÁBÓL
A világpolitikai viszonyok a sportra is mindig jelentős hatással voltak, így a hetvenes-nyolcvanas években is, amikor a hidegháborús időszak enyhülése megnyitotta az utat a tengerentúlra a kelet-európai hokisok előtt. A leghíresebb szlovák jégkorongcsalád is így kerülhetett az NHL-be.
Könnyen lehet, hamarosan egy másik nagy múltú családról írunk ugyanezen hasábokon. Ha Stastnyékra azt mondtuk, igazi hokisfamília, mit mondjunk Sutterékra, ahol nem kevesebb mint hat fivér is egymásra licitálva gyűjtögette a pontokat az NHL-ben a nyolcvanas-kilencvenes években?! Legnagyobbrészt nekik, illetve a háromszoros bajnok Brent Sutter fiának, a ma is aktív Brandonnak köszönhetően a Sutter-klán a második helyen áll az NHL családi örökranglistáján, és egy hajszál választja el őket a csúcstartóktól, a legendás Hull famíliától. Sutterék együttes erővel 3206 pontot gyűjtöttek eddig, ami már csak kilenc pontra van Dennis, Bobby és Brett Hull 3215-ös rekordjától, s bár Brandon Sutter jelenleg ágyéksérüléssel küzd, unokaöccsét, a mindössze 19 éves Rileyt tavaly draftolta a címvédő Washington Capitals – szóval, nagyon úgy néz ki, csak idő kérdése, hogy Sutterék megdöntsék Hullék családi uralmát. |
A Stastny família tagjai valamennyien az akkor még javában a Csehszlovákiához tartozó Pozsonyban látták meg a napvilágot az ötvenes években. Családi hagyomány volt a hoki: „növekvő” sorrendben Vladimir, Marián, Anton és Peter is sokra vitte, bár előbbi némileg kakukktojás, ő legnagyobb sikereit edzőként érte el, a 2002-ben világbajnok szlovák aranycsapatot másodedzőként segítette. A három öcsike viszont már játékosnak is kiváló volt.
ELVÁLASZTHATATLAN TESTVÉRTRIÓ
A kivétel nélkül Slovan-nevelésű trió tagjai nemcsak otthon, a nagy vízen túl is elválaszthatatlanok voltak.
Peter és Anton az 1980–81-es szezonban robbant be az NHL-be és a ligához egy évvel korábban csatlakozó Québec Nordiques-be. Mint a mesékben, a legkisebb fiú volt a legtehetségesebb, eleve kétszeres világbajnokként érkezett Kanadába (tagja volt az 1975-ös, majd '76-ban címét megvédő csehszlovák válogatottnak is), ott pedig döbbenetes idénnyel tette le a névjegyét: 77 meccsen 109 pontig jutott, megnyerve a legjobb újoncnak járó Calder-trófeát! Vb-ezüstérmes bátyjának, Antonnak sem kellett szégyenkeznie a „szerény” 85 egységével. Québecben egyből látták, megfogták az isten lábát, egyúttal gyorsan rájöttek, mi lehet jobb két Stastnynál: három!
Úgyhogy a következő idényben már csatlakozott hozzájuk a szintén kétszeres világbajnok Marián is, aki megint nem akart lemaradni öccseitől, úgyhogy az 1981–82-es szezonban ő is odapakolt egy 89 pont/74 meccses bemutatkozó évadot...
A LEGKISEBB A LEGÜGYESEBB
Peterrel ugyanakkor senki sem versenyezhetett: a legifjabb zseni űrfokozatba kapcsolt, az 1981–82-es évadban úgy vezette főcsoportdöntőig a Québecet, hogy az alapszakaszban 80 meccsen 139 pontot tett be a közösbe (ez majdnem 1.75-ös átlag!), a playoffban pedig még 18-at... Következő négy évadában is kivétel nélkül elérte a 100 pontos álomhatárt, ám 1985-ben ismét a főcsoportdöntő jelentette a végállomást, pedig testvérei is ipari mennyiségben termelték a pontokat, pont per meccs átlag fölött, vagy annak közelében.
Eztán ért véget a nagy testvértrió uralma Québecben: az akkor már krisztusi korban lévő Marián a Toronto Maple Leafshez igazolt még egy évre, majd elhagyta az NHL-t, a svájci elitligában zárta le nagyszerű pályafutását.
Peter viszont megkapta a csapatkapitányi karszalagot, amire nagyon rászolgált, maradék öt Nordiques-idényében pont per meccs átlag felett teljesített, mielőtt New Jersey-be került volna – fájdalom, a Stanley-kupa-győzelem egyik helyen sem jött össze neki, ahogy Anton bátyjának sem, aki ugyancsak 1989-ben távozott. Peter örökre beírta magát a hokitörténelembe, 1048 pontjával a Nordiques történetének legeredményesebb játékosa – 26-os mezét 1995-ben vonultatták vissza –, s ezt már valószínűleg senki sem veheti el tőle, hiszen a franchise 1995-ben átköltözött Denverbe, ahol Colorado Avalanche néven üzemel ma.
NEM ESETT MESSZE AZ ALMA
Ám ezzel még nem volt vége, a Stastny família családi sikertörténete tovább íródott és íródik.
Az alma ugyanis nem esett messze a fájától: a hagyományt tovább ápolva a három testvér fiai is jégkorongozók lettek, viszont csak Peter két fia jutott el az NHL-ig. Yan és Paul egyaránt Québecben született: előbbi 91 meccsen lépett pályára a világ legerősebb bajnokságában, öccse, Paul viszont tényleg a papa nyomdokaiba lépett, már 867 mérkőzést húzott le az NHL-ben, s bár eredményességben nem veheti fel a versenyt apjával, azért a legtöbben az eddig összekuporgatott 681 pontját is elfogadnák... A Québec jogutódja, a Colorado, valamint a St. Louis Blues korábbi csapat kapitány-helyettese jelenleg a tavalyi nagydöntős Vegas Golden Knightsot erősíti, s a múlt héten történelmi mérföldkőhöz segítette családját.
Paul 678. pontja ugyanis azt jelentette, hogy a Stastny-klán megelőzte a családok örökranglistáján a Gretzkyket, azaz Wayne-t és Brentet: a szlovák ötös jelenleg 2866 egységnél jár összesen, míg a két Gretzky együttesen 2861-et gyűjtött NHL-pályafutása során – habár az együttesen ez esetben nagyon jóindulatú túlzás, tudniillik a 2861-ből 2857-et Wayne egymaga csipegetett össze...