Érdekes játékvezetői döntésekkel, hosszabbításban kapott ki a GSW

Boston Celtics–Indiana Pacers 114–112

Kyrie Irving döntött. Lehet bármilyen jó mérlege Kyrie Irving nélkül a Bostonnak az alapszakaszban, az ilyen fontos rangadókon bizony óriási szükség van az ő képességeire és clutch-játékára, így volt ez most is. A hazaiak irányítója egyébként is csapata élére állt, dobott 30 pontot 50 százalékos mezőnymutatóval, 5 gólpasszal, vele a pályán +15-ben volt a Celtics és a legvégén ő vállalta fel a mindent eldöntő dobást - előtte Marcus Smart hibázott, a Pacers pedig több kulcsfontosságú labdabirtoklást is elrontott, így Irvingnek 112–112-nél még maradt tíz másodperce egy győztes játékra. Ezt pedig kihasználta, eljutott a gyűrűig és az utolsó pillanatban feltette a győzelmet jelentő kettest, amivel nagyon fontos sikerhez segítette a Bostont, hiszen ezzel utolérték az Indianát és mivel a csapatok még egyszer találkoznak idén, valószínűleg ott dől el, hogy ki kezdi pályaelőnyből az egymás elleni playoffpárharcot. Brad Stevens egyébként ismét variált kicsit, azt ugyan már láttuk, hogy átállt a két magasemberes kezdőre (Irving, Smart, Tatum, Horford, Baynes), de most a korábbinál sokkal gyorsabb játékra ösztönözte csapatát, úgyhogy bár ez sokszor gyengeségnek számított náluk, most 26–8-ra nyertek a leindításból szerzett pontokat tekintve, erőltették a lerohanásokat.

A Pacers esélye is megvolt. A vendégek is nagyon nyerni akartak ezen az összecsapáson, igyekeztek minél jobban védekezni, leszedtek 14 támadópattanót, több büntetőt harcoltak ki ellenfelüknél és jól is dobtak, a 44.4%-os triplázás szépen mutat náluk – egyénileg Bojan Bogdanovic (27 pont, 8/13 mezőnyből), Myles Turner (15 pont, 11 lepattanó) és Thad Young (18 pont, 9 lepattanó, 4 gólpassz) is jól mozgott, úgyhogy összességében megvolt, aminek meg kellett. A gyengébb kezdés (20–9-re vezetett a rohanó Boston) után össze is szedték magukat és abszolút ki-ki meccset játszottak, hiszen hatszor változott a vezető kiléte és tízszer volt egál az állás, a negyedik negyed pedig szintén pontosan így alakult, fej fej mellett haladtak a felek. A végén aztán éppen egy Irving-szerű vezér (Oladipo...) hiányzott nekik, hiszen az utolsó percben, 112–112-nél két labdabirtoklásuk is volt ahhoz, hogy előnybe kerüljenek és akár nyerjenek, de egyiket sem tudták megoldani, úgyhogy a Boston a maga javára döntötte el a derbit – most jön a Magic elleni hazai meccs, az Indy nincs könnyű helyzetben a folytatást illetően sem.

A Celtics legjobb dobói: Irving 30/9, Horford 19/3, Brown 16/3

A Pacers legjobb dobói: Bogdanovic 27/12, Young 18/3, Turner 15/9

Atlanta Hawks–Portland Trail Blazers 98–118

Hihetetlen Portland. Tényleg semmi sem lassítja le a Blazers száguldó vonatát, CJ McCollum elvesztését meg sem érezték és Jusuf Nurkic kidőlése sem okozott még döccenőt sem egyelőre, ezen a találkozón is ellentmondást nem tűrő módon nyertek. Ennek fő oka most a védekezés volt, hátul borzasztó fegyelmezetten és agresszíven játszottak, az első negyed után abszolút megfogták Trae Youngot, nagyon figyeltek a lepattanózásra, elöl pedig elég volt egy jó nap (36 pont, 7 gólpassz, 4/10 tripla) Damian Lillardól, illetve hasznos játék Aminutól (17 pont, 11 lepattanó), vagy Kantertől (14 pont, 8 lepattanó) ahhoz, hogy felül tudjanak kerekedni. A még pontzáporos nyitó játékrészben már meg tudtak lépni néhány egységgel, amit egy jó ideig menedzseltek és tartottak, de aztán a harmadik negyedben még találtak egy sebességi fokozatot, produkáltak egy 16–0-s futást és itt eldöntötték a találkozót, ebből az ütésből nem tudott már felállni a Hawks. Ezúttal a 30 százalék alatti triplamutató is belefért, a sorozatban hatodik győzelemmel megint megelőzték a Houstont, bár most back-to-back mennek Detroitba, az nehezebb feladatnak ígérkezik.

Elfogyott az Atlanta. Sorozatban három győzelem után magabiztosan léphettek pályára a hazaiak és az első negyedben még meg is volt a lendület, Trae Young egymaga 18 pontot szórt ekkor és bár a védekezésük nagyon lyukasnak bizonyult, egy ilyen adok-kapokban nyolcpontos hátrányba kerülni nem tűnt végzetes problémának. Az igazi baj sokkal inkább az volt, hogy ezt követően Young alig-alig tudott már érvényesülni (összesen 8 pont) és rajta kívül csak Collins, illetve Huerter érte el náluk a tízpontos határt, csapatszinten alig 40%-kal dobtak, gyengén tripláztak és a lepattanózást is simán elvesztették - ahogy támadásban feljebb tudott kapcsolni a Blazers, úgy szétnyílt az olló és a Hawks igazából csak futott az eredmény után. Young egyébként bedobta idei 150. tripláját, amelyre eddig csak 11 újonc volt képes az NBA történetében, ráadásul eljutott 1444 pontig az idényben, amivel ő a második legeredményesebb újonc az Atlanta történelmében, immár Dominique Wilkinst is előzi.

A Hawks legjobb dobói: Young 26/3, J. Collins 20/3, Huerter 11/3

A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 36/12, Aminu 17/3, Kanter 14

Minnesota Timberwolves–Golden State Warriors 131–130 - hosszabbítás után

Jogosan „bíróznak” a Golden State-nél. Az első félidőben még a papírforma szerint simán vezetett a Warriors, a Minnynél Towns rosszul kezdett és faultgondokba is került, a vendégek pedig 19 ponttal vezettek, amelyből 14 a nagyszünetben is megvolt – 26 mezőnykosarukra 20 gólpassz jutott, hozták, amit kellett. A fordulás után azonban érthetetlenül szétesett a játékuk és 0 (!) gólpasszt osztottak ki a harmadik negyedben, ennek (is) köszönhetően pedig a teljes előnyüket leadták, a záró etap már egálról indult, sőt, ott kilencpontos hátrányba kerültek Draymond Greenék. Innen egy rohammal még hosszabbításra mentettek, de ott ismét bealudtak és szintén kilencpontos lemaradást szedtek össze, amelyet egy óriási Curry-futással (egymás után három bevert tripla) dolgoztak le, ám a végén két játékvezetői ítélettel sem értettek egyet Steve Kerrék.

Négy másodpercnél Kevin Durant ellen ütött faultot Bates-Diop, ami egyértelműen 3+1-es játéknak tűnt, de nem adták meg a kosarat és nem ítéltek büntetőt (csak mezőnyfaultot), majd a túloldalon 0.5 másodpercnél a Wolves fellöbbölte a labdát Towns irányába és a helyezkedésnél éppen Durant ellen ítéltek személyit – ez eldöntötte a küzdelmet, mert Towns bedobott egy büntetőt, idő pedig már nem volt arra, hogy válaszoljon a GSW. Kerr és Curry is arról beszélt a meccs után, hogy utólag, az eseteket megnézve sem értik azt a két fújást, Durant pedig annyit mondott, hogy ők szórakozták el az előnyüket, amit nem szabadott volna megtenniük, de úgy érzi, hogy a pályán történtek alapján megérdemeltek volna még öt percet...

Nagy győzelem. A Minnesotánál természetesen nem foglalkoznak a játékvezetéssel, ők nagyon örülnek annak, hogy Teague, Rose, Gibson, Deng és Covington nélkül, faultgondokkal és a dobásával is küzdő Townsszal, illetve a hosszabbítás végét már Wiggins nélkül lejátszva meg tudták verni a bajnokot. Mindegyikük arról beszélt, hogy karakterformáló győzelem volt ez, amely megmutatja, hogy van tartásuk, hogy nem adják fel és ezért most egyébként az említettek miatt rövidebb kispadot is meg kell dicsérnünk – Tolliver, Bayless és Dieng is tíz pont felett dobott, nagyon sokat tettek hozzá a cserék. A gyengébb első félidő után összeszedték magukat és könyörtelenül kihasználták a GSW hibáit, az sem törte meg őket, amikor Curry (37 pont, 11/19 tripla) „megőrült" és az sem, amikor az utolsó pillanatban kiegyenlített a hosszabbítás végén – tétje már nem volt számukra ennek a meccsnek sem, mégis úgy örültek a sikernek, mintha a rájátszásba jutottak volna vele.

A Timberwolves legjobb dobói: Wiggins 24/9, Okogie 21/9, Bayless 17/6

A Warriors legjobb dobói: Curry 37/33, Durant 23/6, Thompson 20/9

Oklahoma City Thunder–Denver Nuggets 105–115

Óriási fordulat. Előző este még borzalmas játékkal szenvedett közel 30 pontos vereséget Houstonban a Nuggets, most azonban a back-to-back második felén olyan koncentrált és energikus játékot mutatott be az együttes, amellyel egyértelműen a pihentebb OKC fölé tudott nőni. A vendégek már az első félidőben is előrébb jártak, a nagyszünetben vezettek négy ponttal, de igazán a fordulás után kapcsoltak rá és ahelyett, hogy elfáradtak volna, 62.5%-kal dobtak mezőnyből a harmadik-negyedik negyedben – volt egy 14–2-es futásuk, amellyel masszív különbséget alakítottak ki és innentől már nem rontották el a találkozót.

Ebben az ismét jól játszó Nikola Jokics (23 pont, 10/16 mezőnyből, 16 lepattanó) mellett most főleg Jamal Murraynek volt óriási szerepe, a Denver irányítója folyamatosan kontrollálta az eseményeket, nem zökkentette ki az OKC agresszív védekezése, irányította a társait és 27 ponttal, 11/20 jó dobással, 9 gólpasszal, valamint 0 eladott labdával zárt. Mike Malone alakulata ezzel a sikerrel ismét utolérte a GSW-t Nyugat élén, így jövő héten döntő jelentőségű rangadóra utazik az Oracle-be.

Nem tud megkapaszkodni a Thunder. Hetek óta nem találja magát Billy Donovan csapata és bár egy-egy mérkőzésre összeáll a gépezet, de aztán a következőn megint szétcsúszik minden – most is nekik állt a zászló előzetesen, hiszen a jóval fáradtabb, idegenben kevésbé meggyőző Denvert fogadták úgy, hogy nagyon kellett volna nekik is a győzelem, azonban nem tudták végrehajtani a feladatot. Russell Westbrook (27 pont, 11/22 mezőnyből, 9-9 lepattanó és gólpassz), valamint Paul George (25 pont, 9 lepattanó, 4 gólpassz) sem mozgott rosszul, ám egyrészt 30% alatt tripláztak, másrészt a védekezésük nem ütötte meg az elvárható szinten és amikor ez nincs a helyén, akkor mindig nagyon meg tudnak szenvedni. A negyedik negyedben már csak próbálták menteni a menthetőt, de nem tudtak nagyobb veszélyt jelenteni ellenfelükre, úgyhogy újabb fájó hazai vereséget szenvedtek, viszont azonnal javíthatnak is ma este a Dallasszal szemben.

A Thunder legjobb dobói: Westbrook 27/3, George 25/6, Adams 16

A Nuggets legjobb dobói: Murray 27/9, Jokics 23/3, Millsap 14/6

Utah Jazz–Washington Wizards 128–124

A vártnál nehezebben ment. Annyira azért nem feszült meg ezen a meccsen a Jazz, hogy a legjobb védekezését kapja elő, hátul lazábban álltak hozzá az estéhez Crowderék, bár tegyük hozzá, hogy a Washington játékát elég nehéz volt most limitálni – ezzel együtt a ritmust sem tudták igazán kontrollálni a hazaiak és egy rohanós, sokpontos mérkőzésbe csúsztak bele. Kijönni belőle azonban sikerült nekik jól, az első negyed nagy részét egy szemsérülés miatt az öltözőben töltő Donovan Mitchell felpörgött és a csapat élére állt, a második negyedben 6/6 dobást süllyesztett el és végül 35 ponttal zárt 5-5 lepattanó, illetve gólpassz mellett, rajta kívül pedig Gobert (13 pont, 17 lepattanó, 3 blokk), Ingles (18 pont, 5 lepattanó, 10 gólpassz) és Crowder (18 pont, 4/5 tripla) is kiemelhető – csapatszinten 55 százalékkal dobtak, hibátlanul büntetőztek és 25 pontot szereztek leindításból, abszolút felvették a kesztyűt ebben a harcmodorban.

Az oda-vissza futásokban (voltak 15 pontos előnyben, majd kétpontos hátrányban is) aztán ők bizonyultak pontosabbnak, a végén Gobert-nek, Rubiónak és Michellnek is volt clutch-játéka, úgyhogy ha a vártnál nehezebben is, de végül hozták a hazai kötelezőt, az utóbbi tíz meccsükből ez volt a kilencedik sikerük és jó úton járnak az ötödik kiemelés felé.

Vé-de-kezz! Nagyjából október óta érvényes ez a Wizardsnál, a fővárosiak a szezon legeleje óta képtelenek megállítani aktuális ellenfelüket és a legtöbb győzelmük olyan pisztolypárbajban született, mint például a mostani, de jelen állapotukban még így sem tudták megverni a Jazzt, nem tudták túldobni a hazaiakat. Bradley Beal (34 pont, 6 gólpassz) is elmondta, hogy ismét a szokásos dolog történt meg velük, az elit támadójátékukhoz borzalmas védekezés párosult, ami a mérkőzés közben még nem is akkora probléma, de a végjátékban nem férhet bele, hogy az ellenfél szinte minden labdabirtoklásából pontot szerez – ez most is így zajlott, úgyhogy csak megszorítani tudták a Utah-t, megverni nem.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 35/9, Ingles 18/9, Crowder 18/12

A Wizards legjobb dobói: Beal 34/6, Portis 28/18, Brown Jr. 15/9, Parker 15/3

Los Angeles Lakers–Charlotte Hornets 129–115

Ez nem hiányzott. Zsinórban négy győzelmével visszatért a playoffharcba a Charlotte, de nagyon kellett volna neki ez a siker is ahhoz, hogy érdemi esélye legyen a rájátszásba jutásra, most viszont meglehetősen gyengén játszott a vendégcsapat. James Borrego vezetőedző szerint a Lakers játékosai azt csináltak velük, amit akartak, az ő játékosai mindent megengedtek, nem voltak kemények, agresszívek, éhesek, hanem puhán és lassan védekeztek – ezt tetézték azzal, hogy támadásban nem jött náluk az extra, Kemba Walkert limitálni tudta a LAL, így pedig a 12 ponttal elvesztett második negyed után nem volt sok esélyük a győzelemre. A harmadik játékrészben meglett a közte húsz is, onnantól nem volt visszaút, így két meccsre nőtt a hátrányuk a Miamival szemben, most pedig egy GSW, Jazz back-to-back jön számukra idegenben, ami elég combos feladatnak tűnik...

Otthon azért még akar valamit a Lakers. Sorozatban harmadik hazai meccsét nyerte meg Luke Walton csapata és most kifejezetten szépen, pontosan is játszott a társaság annak ellenére, hogy magához képest nem erőltette a leindításokat, a rohanást - viszont könnyedén eljutott a festékbe és a kétpontosait 60% feletti hatékonysággal értékesítette. Több kiváló egyéni teljesítményt is találhattunk az arany-liláknál, LeBron James (27 pont, 11/19 mezőnyből, 9 gólpassz), Rajon Rondo (17 gólpassz, 1 eladott, 5 szerzett labda) és Kentavious Caldwell-Pope (25 pont, 6/10 tripla) is jól tette a dolgát, Kyle Kuzma is hozzátett húsz pontot, de tízig McGee, Stephenson és Williams is eljutott – a 34 gólpassz és az 56%-os mezőnymutató is jelzi, hogy rendben volt a játék. A második félidőben már magabiztosan menedzselték az előnyt Jamesék, hátrébb tankolni nem nagyon tudják már magukat, lehet, hogy a hátralévő hat meccsen (három hazai) még megpróbálnak valami szépet összerakni.

A Lakers legjobb dobói: James 27/12, Caldwell-Pope 25/18, Kuzma 20/6

A Hornets legjobb dobói: Walker 24/3, Bacon 21/9, Bridges 17/9

NBA
ALAPSZAKASZ
Boston Celtics–Indiana Pacers 114–112
Atlanta Hawks–Portland Trail Blazers 98–118
Oklahoma City Thunder–Denver Nuggets 105–115
Minnesota Timberwolves–Golden State Warriors 131–130 – hosszabbítás után
Utah Jazz–Washington Wizards 128–124
Los Angeles Lakers–Charlotte Hornets 129–115