A sereghajtó Sunstól is kikapott, egyre nagyobb bajban a Lakers

Cleveland Cavaliers–Detroit Pistons 93–129

Nem adott esélyt a Detroit. Esélyeshez méltó játékkal és hozzáállással hozta a kötelezőt a vendégcsapat, Reggie Jacksonék már az első negyedet 42–23-ra nyerték, amelyre a második játékrészben még egy lapáttal rá tudtak tenni, úgyhogy már a nagyszünet előtt megvolt a közte harminc - kiválóan dobott a gárda és egyáltalán nem is fogta vissza magát, a lehető legnagyobb különbségre törekedett. A fordulás után viszont így már csak formalitás volt az összecsapás, Dwane Casey pihenőt adhatott back-to-backre készülő játékosainak, így is kiütéses győzelem lett a vége: Jackson 4/4, Kennard 6/7, Ellington pedig 5/8 triplát küldött a gyűrűbe, csapatszinten pedig 20-szor zörgettek be kintről, 54 százalékos hatékonysággal. A gárda ezzel a sikerrel már utolérte a keleti hatodik Brooklynt, vasárnap este viszont a Toronto ellen bravúrra lesz szükséges ahhoz, hogy meg is őrizze ezt a pozíciót.

Nem volt Love, nem volt tartás. Annyira még azért nincs jó állapotban Kevin Love, hogy egy back-to-back mindkét felén pályára lépjen, úgyhogy ezen a találkozón kiültette őt csapata, nélküle viszont most a többiek is leeresztettek és mindenféle hit, vagy tartás nélkül kosárlabdáztak. A hazai alakulat megnehezíteni sem tudta ellenfele dolgát, az utóbbi meccseken látott tűznek nyoma sem volt, védekezésben csak nyomozták a labdát Sextonék, támadásban pedig 34 százalékkal dobtak, így minimális esélyük sem lehetett – baj persze nincs, számukra már rég nincs tétje egy mérkőzésnek sem.

A Cavaliers legjobb dobói: Sexton 16, Nance Jr. 11/6, Clarkson 11
A Pistons legjobb dobói: Kennard 26/18, Jackson 24/12, Ellington 15/15

Indiana Pacers - Orlando Magic 112-117

Újabb nagy skalp. Lassan az összes élcsapatot legyőzi az Orlando és az Indiana sem maradhatott ki a sorból, bár a vendégek most nem a parádés védekezésüknek köszönhetik ezt a sikert. A 10–0-s kezdésük után „alulra” kerültek és a Pacers diktálta az iramot, az első negyed végén már egál volt az állás, a másodikban öt ponttal a hazaiak vezettek, a harmadikban pedig már tíz egységre nőtt a felek közötti különbség, innen kapta össze magát ismét a Magic. Már a harmadik játékrész végén volt egy olyan időszakuk, hogy hét labdabirtoklásból ötször is pontot szereztek, majd a záró etapban még feljebb tudtak kapcsolni, clutch dobásokkal jelentkezett az addig csendesebb Terrence Ross és meg tudták fordítani a derbit. A végjátékban aztán szintén ők voltak élesebbek, a győztesnek bizonyuló dobást pedig Evan Fournier süllyesztette el nyolc másodperccel a vége előtt, lepörgetett támadóidővel – ezzel a triplával állította be a végeredményt a francia és törte meg végleg a Pacers ellenállását. Egyénileg ő (19 pont, 5 lepattanó, 8 gólpassz), Nik Vucsevics (27 pont, 11/19 mezőnyből, 8 lepattanó) és az említett Ross (23 pont) emelhető ki leginkább és azt is elbírták, hogy DJ Augustin 19 perc játék után kidőlt bokasérülés miatt – a győzelemmel már ők a keleti nyolcadikak, megelőzték a Charlotte-ot.

Nem volt nyugodt a Pacers. Nate McMillan, a hazaiak vezetőedzője azt mondta a meccs után, hogy a szoros negyedik negyedekben nyugodtabban kell kosárlabdázniuk, mert most ez volt a legfőbb problémájuk, emiatt szenvedtek vereséget – a kulcsidőszakban sokkal pontosabb volt a Magic, ez volt a döntő faktor. A Pacersnél Bojan Bogdanovic (25 pont, 8/17 mezőnyből) és Darren Collison (23 pont, 10 gólpassz, 8/12 mezőnyből) próbálta húzni a szekeret, a sérültek közül Tyreke Evans pályára léphetett és csak Domantas Sabonis hiányzott, de a csapatvédekezés egyáltalán nem állt össze és a hajrában túl sokat hibáztak ahhoz, hogy a mentálisan jelenleg iszonyatosan erős Orlando ne használja azokat ki. Ugyan ez volt az Indiana harmadik veresége az elmúlt négy mérkőzésen, de egyelőre belefért, mert a GSW is győzött Philadelphiában, úgyhogy Turnerék őrzik keleti harmadik helyüket.

A Pacers legjobb dobói: Bogdanovic 25/6, Collison 23/6, Joseph 14
A Magic legjobb dobói: Vucsevics 27, Ross 23/9, Fournier 19/9

Miami Heat–Brooklyn Nets 117–88

Domináns győzelem. „Nem sok ilyen meccsünk volt idén” – utalt arra Erik Spoelstra, a hazaiak vezetőedzője, hogy a Miami ezen az estén végig uralta az eseményeket, kézben tartotta a dolgokat, folyamatosan növelte a különbséget, nem volt hullámvölgye és tökéletesen lehozta a 48 percet úgy, hogy gyakorlatilag mindent jól csinált. A Dragicot, Johnsont és Whiteside-ot nélkülöző együttes egyetlen pillanatig sem volt hátrányban, az első negyed után öt, a nagyszünetben tíz, a harmadik negyed végén pedig húsz ponttal járt előrébb, de a negyedik játékrészben is hozzá tudott még ehhez tenni, úgyhogy ezúttal nem adta le a tíz pont feletti előnyét, ahogy az előző négy mérkőzés mindegyikén megtette. Egyénileg Kelly Olynyk (25 pont, 9/13 mezőnyből, 6 lepattanó, 4 gólpassz) emelhető ki leginkább, de a palánk alatt parádézott Bam Adebayo, a kezdőcsapatban mindenki kiválóan szervezte a játékot, a padról pedig a McGruder, Jones duó tett hozzá 35 pontot és 6/10 triplát - közel két hónap után nyert back-to-back hazai meccset a gárda, méghozzá idei legnagyobb különbségével, úgyhogy talán összeszedte magát.

Egyre mélyebben a Brooklyn. A vendégek korábbi kiváló formája már régóta a múlté és erre ez a találkozó is tökéletesen rávilágított: back-to-back sima vereséget gyűjtött be a Nets, ezen az estén pedig konkrétan semmi esélye nem volt. Kenny Atkinson vezetőedző is azt mondta, hogy minden téren csak keresték önmagukat, miközben a Miami hihetetlenül jó volt, úgyhogy végig a hazaiak domináltak, míg a vendégek a játék minden elemében pocsékul teljesítettek – sorozatban harmadszor, az elmúlt kilenc meccsből hatodszor kaptak ki Russellék, játékban nagyon messze vannak korábbi önmaguktól, ráadásul már a tabellán is utolérte őket a Detroit.

A Heat legjobb dobói: Olynyk 25/9, Jones 18/6, McGruder 17/12
A Nets legjobb dobói: Harris 15/6, Kurucs 11/3, Russell 10/6, Dinwiddie 10

Philadelphia 76ers–Golden State Warriors 117–120

Thompson nélkül nyert a Warriors. Klay Thompson és Kevon Looney sem tudott pályára lépni a vendégeknél, Alfonzo McKinnie pedig a mérkőzés közben dőlt ki csípősérüléssel, ráadásul Steph Curry faultgondokba került, úgyhogy eléggé lerövidült Steve Kerr rotációja – Curry a harmadik negyedben alig került pályára, igaz, csapata éppen akkor rohamozott igazán. A záró etapban aztán visszatért a kétszeres MVP és több clutch dobást is elsüllyesztett, végül 28 ponttal zárt, mellette a vezérként játszó Kevin Durant (34 pont, 5-5 lepattanó és gólpassz), a 25 pontos, 8 lepattanós DeMarcus Cousins, a 9 lepattanós, 10 gólpasszos Draymond Green, valamint a kispadról 4/5 triplával beszálló Damion Lee is megemlítendő, sőt, a statlapot alaposan feltöltő (6 pont, 4 lepattanó, 4 gólpassz, 2 labdaszerzés, 3 blokk) Andre Iguodala érdemei is elvitathatatlanok. Az első félidei, tíz pont feletti hátrányukat a másodikban ledolgozták és szűk előnnyel mehettek bele a végjátékba, ahol Curry egymaga zsinórban kilenc egységet szerzett, ez pedig döntőnek bizonyult - az utolsó percből mindkét fél kihozhatott volna többet is, de végül megúszta a GSW és két vereség után fontos idegenbeli győzelmet aratott.

Volt esélye a Phillynek. A Joel Embiidet és Boban Marjanovicsot nélkülöző Sixers még a Golden State-nél is rövidebb rotációt használt, Tobias Harris 44, Ben Simmons 41, Jimmy Butler pedig 37 percet játszott, míg a kispadról összesen hárman szálltak be, de kis híján ez is elég lett a bajnok legyőzéséhez. Az első félidőt 12 ponttal nyerték, pedig a húzóemberek közül senki sem játszott csúcsformában, a tripla duplázó Simmons (25 pont, 15 lepattanó, 11 gólpassz, 10/15 mezőnyből) volt a legjobb, de ő is eladott kilenc labdát, Harris 7/20-at, Butler 5/16-ot, JJ Redick 2/9-et dobott csak mezőnyből, a kiegészítők viszont kozmetikázták mindezt: a kezdő center Jonah Bolden (12 pont, 3/4 tripla, 2 blokk 22 perc alatt) és a lendületet hozó TJ McConnell mellett 22 ponttal és 6/9 triplával abszolút extrát szállított Mike Scott és nagy szükségük is volt az ő teljesítményére magas poszton. A 21 eladott labda azonban végül soknak bizonyult, a végjátékban pedig nem tudtak élni a kapott esélyekkel: Durant kétszer is hibázott, de előbb Simmons hagyott ki egy büntetőt, majd az utolsó másodpercekben Harris adta el a labdát egyenlítő tripla helyett, úgyhogy el kellett fogadniuk a vereséget.

A 76ers legjobb dobói: Simmons 25, Scott 22/18, Butler 21/6
A Warriors legjobb dobói: Durant 34/6, Curry 28/15, Cousins 25/3

Dallas Mavericks–Memphis Grizzlies 81–111

A legnagyobb különbségű győzelem. Idei legnagyobb arányú sikerét könyvelhette el a Grizzlies akkor, amikor már teljesen tét nélküli számára a szezon, ráadásul úgy, hogy nem is erőltette ezt az estét, Mike Conley például alig-alig tett hozzá. A két kiemelkedő produkció centerposztról érkezett, Jonas Valanciunas (20 pont, 10 lepattanó, 4 gólpassz, 8/9 mezőnyből) és Joakim Noah (12 pont, 8 lepattanó, 5 gólpassz, 2 blokk 17 perc alatt) is foghatatlan volt a Dallas számára, mellettük pedig most többen is kifejezetten jól dobtak kintről, csapatszinten 14 hármast vertek be 40 százalék feletti hatékonysággal – a siker nem is forgott veszélyben, a 12 ponttal nyert első negyed után végig kézben tartották az eseményeket Bradleyék. Egyetlen negatívum történt velük, Justin Holiday három perc után elcsúszott és térdsérülést szenvedett, nem is tért már vissza, bár a csapat azt kommunikálta, hogy ha fontos lett volna a meccs, vagy szükség lett volna rá, akkor később pályára küldhették volna.

Elengedte a Mavs. Pocsék dobófomával nyitottak a hazaiak, 33 százalékkal céloztak az első negyedben és 1/8 triplánál tartottak ekkor, majd mivel a második játékrészben sem javultak fel, nem nagyon szakadtak meg a folytatásban: Rick Carlisle végül 13 játékost küldött pályára, mindegyiküket minimum 11 percig. A 30 százalékos mezőnymutató és a 17.5 százalékos triplázás el is mond mindent a teljesítményükről, egyénileg egyedül Luka Doncicnak voltak villanásai (26 perc, 22 pont, 7/14 mezőnyből, 2-2 labdaszerzés és blokk), más érdemlegeset nem lehet megemlíteni velük kapcsolatban – mármint azon kívül, hogy ez volt az idei legnagyobb különbségű vereségük.

A Mavericks legjobb dobói: Doncic 22/3, Powell 13/3, Hardaway Jr. 10/6
A Grizzlies legjobb dobói: Valanciunas 20, Bradley 15/9, Carter 15/12

San Antonio Spurs–Oklahoma City Thunder 116–102

Végig vezetett a Spurs. Harminc másodpercet (7–6-nál) leszámítva folyamatosan a Spurs járt előrébb, az első félidőben még a LaMarcus Aldridge-re épített támadójátékkal, a másodikban pedig a kiválóan záró védekezéssel tartották kordában az OKC-t – a 38–23-ra nyert első negyed megalapozta az estéjüket, onnantól szépen beosztották a hamar megszerzett előnyüket. Aldridge már az első negyedben egymaga 17 pontot termelt, úgy szedte szét a Thundert, ahogy akarta, úgyhogy a nagyszünetig szezoncsúcsot jelentő 72 egységet szórt be Gregg Popovich csapata, hogy aztán a fordulás után még negyvenet se engedjen a vendégeknek – tökéletesen lebontották Westbrookék játékát, elöl pedig már csak annyit adtak ki magukból, amennyit kellett. A jól felépített tervet jól is kivitelezte a társaság és több remek egyéni teljesítményt (Aldridge, White, DeRozan, Forbes, Gay) felmutatva újabb fontos sikert húzott be, a rosszul sikerült idegenbeli túra után otthon stabilizálta magát, a következő szűk három hétben pedig a rangadóit mind ebben a csarnokban vívja meg.

Tovább süllyed a Thunder. Paul George nélkül most variált Billy Donovan és a kezdőbe tette Dennis Schrödert is Russell Westbrook mellé, de így sem működött igazán a vendégcsapat támadójátéka – csak a második negyedben villogtak, azt 38–34-re megnyerték, a többi játékrészben még a 25 dobott pontot sem lépték túl. A 24 százalékos triplázás és a kilenc elrontott büntető sem segített, de igazából sem Westbrook (19 pont, 7/17 mezőnyből, 8 gólpassz, 7 eladott labda), sem Schröder (6/15 mezőnyből, 3 gólpassz) nem játszott jól, egyedül Steven Adams hozta magát, illetve a kispadról érkeztek hasznos teljesítmények – ezért nem lett nagyobb a különbség, de mivel éppen a vezérek voltak visszafogottak, így ez nem sok mindenre volt elég. A Thunder ezzel zsinórban negyedik vereségét szenvedte el és már nemcsak hogy utolérte a Portland, de a Houston is csak egy meccsel van lemaradva, míg a Jazz kettővel, úgyhogy ha nem figyelnek oda Adamsék, akkor könnyen visszazuhanhatnak a tabellán.

A Spurs legjobb dobói: Aldridge 27, Gay 22/6, DeRozan 18
A Thunder legjobb dobói: Westbrook 19/3, Schröder 18/3, Adams 17

Denver Nuggets–New Orleans Pelicans 112–120

Ez hatalmas blama. Otthon, a back-to-backet játszó, motiválatlan New Orleans ellen, frissebben abszolút kötelező lett volna a győzelem a Denver számára, de túlságosan hátradőlt a gárda, amikor az első félidőben 19 ponttal vezetett – úgy tűnt, hogy gond nélkül érvényesíti is a papírformát Mike Malone alakulata, de csúnya koppanás lett a vége. Már a második negyedben jött a pofon, 49–30 után tíz perc alatt tizenöt pontot tüntetett el a különbségből a Pelicans (Nikola Jokics faultgondok miatt itt alig tudott játszani), aztán a fordulás után kapott még egy 13–2-es ütést a Nuggets és a negyedik negyedben már végig hátrányban volt, csak futott az eredmény után – fél perccel a vége előtt aztán Gary Harris eladott labdája volt az utolsó csepp a pohárban, ez döntötte el végleg a küzdelmet. Kötelező helyett tehát elszórakozott győzelem lett a dologból Millsapék számára, sorozatban a második hazai buktájukat könyvelhették el, amire november eleje óta nem volt példa, úgyhogy a Warriors megelőzése helyett újra másfél meccs a hátrányuk a nyugati éllovassal szemben – most ráadásul elmennek egy idegenbeli túrára, úgyhogy annyira nincsenek jó helyzetben.

Kellemetlenkedik a Pelicans. Anthony Davis és E'Twaun Moore sem lépett pályára a back-to-back érkező, idegenben egyébként is gyengécske vendégeknél, semmi sem szólt mellettük, de bő egy negyed után megérezték, hogy ezt a Denver is így gondolja és kőkemény játékkal megbüntették ellenfelük hozzáállását. Egyénileg Jrue Holiday (29 pont, 4/9 tripla) és Julius Randle (28 pont, 10 lepattanó, 4 gólpassz) volt a vezér, de többen is kiválóan szálltak be, remekül dobtak kintről, Jokics faultgondjait is nagyszerűen használták ki, a végén pedig úgy voltak vele, hogy ha már van esélyük nyerni, akkor csinálják is meg - tartották az előnyüket, majd az utolsó játéknál Holiday szerzett labdát és 2+1-es kosarat, innentől lehetett ünnepelni. Alvin Gentry legénysége tovább kellemetlenkedik annak ellenére, hogy Davis cserekérelme óta azért nyilvánvalóan nem a playoff a cél, de a deadline óta 6–5-öt hoztak és belerondítottak már a Lakers, a Thunder, a Wolves és a Nuggets terveibe is, következőleg a Jazz-zel találkoznak oda-vissza.

A Nuggets legjobb dobói: Jokics 20/3, Murray 20/3, Millsap 16/6
A Pelicans legjobb dobói: Holiday 29/12, Randle 28/9, Jackson 16/6

Phoenix Suns–Los Angeles Lakers 118–109

Ez már a gödör alja. A Lakers nem foghatja a vereséget a back-to-backre, vagy Ball hiányára, esetleg Stephenson lábujjsérülés miatti távollétére, hiszen ennél foghíjasabban is verték már idén ellenfelüket, a Suns ugyanúgy pályán volt 24 órával korábban, ráadásul a Phoenix mérlege a back-to-back találkozók második felén eddig 0–9 volt… Már a meccs elején kevés energiát mutatott a Lakers, a kezdőben Jamesen (27 pont, 16 gólpassz, 9 lepattanó) és Ingramen (25 pont, 10/19 mezőnyből) kívül csak Kuzma volt elfogadható, a gólpassz-örökranglista 20. helyére fellépő Rajon Rondo például 1/10-es mezőnymutatónál és 4 gólpassznál állt meg, hátvédtársa, Bullock sem villogott – a padról pedig az egyszem JaVale McGee-n (21 pont, 10/10 mezőnyből, 7 lepattanó) kívül senki sem tudott komolyabban előlépni. A harmadik negyed után már 17 ponttal égett a gárda, és bár a negyedik játékrészben James sorozatos jó játékaival visszajöttek 112–109-re, fordításra már nem maradt idejük. A Los Angeles immár négy vereségnyire van a Clippers, Spurs duótól, ezt a hátrányt 19 meccs alatt kellene ledolgoznia – nem lehetetlen, de úgy tűnik, ehhez Lonzo Ballnak azonnal fel kell épülnie.

Igor Kokoskov nagy húzása. A korábban a szlovénekkel Eb-t nyerő vezetőedző hozott anyagból nem tud csodát tenni, de időnként azért megmutatja, hogy a Suns felemelkedése nem rajta múlik. Ma azt találta ki, hogy az újonc centerrel, Deandre Aytonnal fogatja LeBron Jamest, aki kifejezetten jól zárta le a pontszerzési lehetőségeket, teljesen kimozdította a komfortzónából és folyamatosan passzolásra kényszerítette a Lakers alapemberét. Ezzel egyrészt kioltotta Rajon Rondo játékát és McGee üres dobásaival is együtt tudtak élni, másrészt ahogy Ayton is fogalmazott, a Phoenix kifejezetten élvezte, hogy borsot törhet a nehéz helyzetben lévő ellenfél orra alá, ez a lelki plusz is kellett, hogy a harmadik negyedben akkora előnyt építsenek, ami végül kitartott a végéig. Egyénileg Ayton (26 pont, 10 pattanó) mellett ki kell emelnünk az elöl-hátul jól teljesítő Devin Bookert és Kelly Oubre Jr.-t, illetve a Jackson és Bridges vezette kispadot, akik 42 pontot és több kisebb extrát tettek a közösbe – de ne feledkezzünk meg a 40 kiharcolt büntetőről sem, ami szezoncsúcs, és egyben a Lakers „védekezésének” kritikája.

A Suns legjobb dobói: Ayton 26, Booker 25, Jackson 16/6.
A Lakers legjobb dobói: James 27/12, Ingram 25/6, McGee 21.

Utah Jazz–Milwaukee Bucks 115–111

Donovan Mitchell megkezdte a szezont. Az All-Star szünetig sűrűn érződött a másodéves-betegség a Jazz hátvédjén, azóta viszont fejben nagyon összekapta magát, nem csoda, hogy a Utah az alapszakasz hajrájára fordulva sorozatban nyeri a riválisok és az élcsapatok elleni meccseket és jó helyzetbe hozza magát a tabellán. Mitchelltől kellett is a karriercsúcsot jelentő 46 pont, mert hiába vezetett a nagyszünetben a hazai gárda hét ponttal, a listavezető Bucks igazolta jó hírét, fordított és a negyedik negyedben már 17 ponttal állt jobban. Itt állt a sereg élére Mitchell, aki az utolsó bő nyolc percben bevert 17 egységet, a jó példa pedig ragadósnak bizonyult, védekezésben elkezdték felőrölni a tartalékos Milwaukee-t, és a végjátékban már az is belefért, hogy Mitchell két büntetőt kihagyott. Rudy Gobert szerint az ő hátsóját szétrúgta Antetokounmpo, szinte semmilyen hatással nem volt a meccsre, ám a palánk alatt előlépett a 21 pontig, 18 pattanóig és 3 blokkig jutó Favors, támadójátékban pedig a sérülését még mindig érző Rubio helyett Joe Ingles villogott (14 pont, 8 gólpassz). A győzelemhez persze a négyszemélyes kispad is kellett, akiktől ugyan ma nem jött ponteső, de lekaptak 17 pattanót, szereztek 5 labdát és 2 blokkot is kiosztottak – ez a fajta alázatos csapatjáték az, amivel sikeresek lehetnek a továbbiakban is.

A hosszabb távú célok fontosabbak. Antetokounmpo óvatosságból ma is csak 32 percet kapott, igaz ennyi idő alatt is borzalmas károkat okozott a Jazz és Gobert lelkivilágában (43 pont, 14 lepattanó, 8 gólpassz), ugyanakkor nyolc büntetőt is kihagyott (ebből hármat az utolsó 10 másodpercben), ami nem fér bele akkor, ha a komplett kezdő hátvédsor, Eric Bledsoe és Malcolm Brogdon is kiüli a back-to-backet. Ha playoff lenne, a páros valószínűleg játszott volna, de nem kockázattak a vendégek, így Antetokounmpo és Middleton (29 pont, 9 pattanó, 6 gólpassz, 5 eladott labda) igyekezett irányítani, illetve a harmadik negyedben megvadulni, de mellettük mindössze Lopez volt használható - Mirotic, Iljasova és a komplett kispad borzasztó dobóformát mutatott, így pedig a negyedik negyedben összeomlott a kártyavár. Komolyabb gond azért nincs, itt kalkulálható volt a vereség és még így is két meccsel előzik a Torontót, ráadásul Pau Gasol érkezésével teljes fegyverzetben még erősebbek lehetnek.

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 46/15, Favors 23, Ingles 14/6.
A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 43/6, Middleton 29/12, Lopez 16/12.