A Denver elrontotta James nagy napját, Chicagóban botlott a Philly

Charlotte Hornets–Miami Heat 84–91

Egy futás döntött. Elég alacsony színvonalat hozott ez a mérkőzés, rengeteg volt a rossz passz és a lépéshiba is, a két csapat összesen 39 eladott labdával zárt és emellett gyengén is dobott, úgyhogy nem a minőségi támadójáték került előtérbe. Eleinte inkább a Heat járt előrébb, aztán visszajött a Hornets, de a negyedik negyedben a vendégek intéztek egy 16–2-es futást, amellyel eldöntötték a küzdelmet – Kelly Olynyk két triplával, egy labdaszerzéssel és egy méretes zsákolással jelentkezett ebben a periódusban, ezzel oroszlánrészt vállalt a sikerből. Magas posztokon egyébként is jól nézett ki a Miami, mert Olynyk remeklése (22 pont, 11 lepattanó, 5/7 tripla) mellett a padról beszálló Whiteside (18 pont, 15 lepattanó, 4 blokk) is nagyszerűen játszott és a floridaiak 18 támadópattanóval igyekeztek ellensúlyozni a szörnyű támadójátékot, ami valamelyest sikerült is, az említett roham után már nem adták ki a kezükből a vezetést és a playoff szempontjából kulcsfontosságú győzelmet arattak.

Most a Charlotte megy lefelé. Nemrég még a Miami volt zuhanórepülésben, de azóta Wade-ék ötből négyet nyertek és már ismét playoffhelyen állnak, a Hornets viszont az utóbbi hat meccséből ötödször kapott ki és visszacsúszott a keleti tizedik helyre. Ezúttal a hazaiak voltak azok, akik gyakorlatilag váltás nélkül végigszenvedték az estét, Frank Kaminsky kinti dobásai jelentettek némi fényt számukra, de amikor a Heat rendezni tudta a sorait a záró etapban, akkor arra a Charlotte már nem volt képes válaszolni, támadásban az elejétől a végéig ugyanazt a pocsék színvonalat hozta. Mindenképpen fordítaniuk kell a dolgok menetén, mert egy jobb időszak után most megint elvesztették a fonalat, következőleg a Wizards ellen bizonyíthatnak.

A Hornets legjobb dobói: Walker 20/9, Kaminsky 20/12, Zeller 10
A Heat legjobb dobói: Olynyk 22/15, Whiteside 18, Richardson 13

Detroit Pistons–Minnesota Timberwolves 131–114

Nem lassít a Detroit. Az utóbbi tizenkét meccséből a tizedik, hazai pályán pedig sorozatban a hatodik győzelmét aratta a Pistons és szűk három hónap után emelte ismét 50 százalék fölé a mérlegét, úgyhogy továbbra is egálban van a Brooklynnal a keleti hatodik-hetedik helyen. Ezen az estén kicsit lassabban kezdett a gárda, az első negyedet 13 ponttal elvesztette, de egy beeső Drummond-triplával (!) megindította a felzárkózást, a nagyszünetre szinte kiegyenlített, a harmadik negyedben fordított, majd a záró etapban szétszedte az addigra teljesen elfáradó Minnesotát – itt lélekölő triplákkal nyitott a társaság és végül 41–26-ra nyerte a játékrészt. Összességében az említett Drummond-tripla utáni időszakban 101–60-ra dobta túl ellenfelét a hazai alakulat, a center teljesítményét pedig külön is érdemes kiemelni: 31 ponttal és 15 lepattanóval zárt, ezzel sorozatban 16. dupla-dupláját szállította - mellette a kinti dobók hozták a triplákat, úgyhogy Blake Griffin 9 pontos estéje is belefért most.

Back-to-back nem jött össze. Előző este az OKC-t még túl tudta dobni a Minnesota, a Detroit ellen, fáradtabban, idegenben viszont ugyanezt nem tudta megcsinálni a társaság, pedig más opciója nem nagyon lehetett a pocsék védekezése miatt. Az eladott labdákból szerzett pontok aránya 24–2 lett a Pistons javára, ez sok mindent elárul, a vendégek sem a festékben, sem a periméteren nem tudtak elfogadható védekezést bemutatni, támadásban pedig folyamatosan csökkent a teljesítményük, ahogy fáradtak - különösen a meccs végére estek össze, amikor már a kiállított Taj Gibsont is nélkülözniük kellett. A mérlegről és a PO-esélyekről kár is beszélni már a Wolvesnál, most egy kisebb pihenő következik számukra, mielőtt találkoznak a Washingtonnal.

A Pistons legjobb dobói: Drummond 31/3, Kennard 21/9, Smith 19/3
A Timberwolves legjobb dobói: Towns 24/9, Wiggins 18/6, Teague 15/6

Washington Wizards–Dallas Mavericks 132–123

Még nem adja fel a Wizards. Az újabb washingtoni győzelem azt jelenti, hogy a fővárosi alakulat továbbra is látótávolságon belül van a playoffhelyekhez képest, ha az esélyei nem is túl masszívak, ezen a Keleten a hárommeccses hátrány egy jó periódussal ledolgozhatónak tűnik. Ennek érdekében a Dallas legyőzése is nagyon fontos volt a társaság számára és bár nem volt ez olyan egyszerű, végül sikerült megoldaniuk a feladatot, a kezdeti 10-11 pontos hátrányból már a nagyszünetre előnyt csináltak, majd az innentől végig szorosan alakuló találkozót a záró etap utolsó három percében döntötték el – Jeff Green dobott back-to-back triplákat 116–115 után, ez volt az, amire már nem érkezett válasz. A meccs legjobbja egyébként a 30 pontos, 7 lepattanós, 8 gólpasszos Bradley Beal volt, aki átzsákolta a Dallas óriását, Salah Mejrit is és utólag azt mondta arról, hogy mindenképpen vissza kellett néznie, mert szerinte középiskola óta nem ugrott ekkorát. Arizáék a következő találkozójukat Charlotte-ben játsszák, ami kiemelten fontos lesz a playoff szempontjából.

Doncic jó, a Dallas nem. Rick Carlisle, a vendégek vezetőedzője szerint nem nagyon lehetett leültetni ezen az estén Luka Doncicot, a szlovén újonc sorra hozta a látványos megoldásokat és bár a dobóstatja végül nem lett az igazi, így is ő volt a Mavericks vezére: 31 pontját 11/26 jó dobással szerezte, leszedett 11 lepattanót, kiosztott 7 gólpasszt és ellopott 4 labdát is. Mellette Dwight Powell (26 pont, 10 lepattanó, 11/12 mezőnyből) és Justin Jackson (18 pont, 5/7 tripla) is megérdemli a dicséretet, de összességében nagyobb tűzerő volt most a Wizardsban, úgyhogy a Dallas tovább száguld visszafelé, az utóbbi kilenc meccsből már nyolcadik alkalommal kaptak ki a texasiak.

A Wizards legjobb dobói: Beal 30/6, Ariza 22/9, Parker 20
A Mavericks legjobb dobói: Doncic 31/6, Powell 26/3, Jackson 18/15

Atlanta Hawks–San Antonio Spurs 104–111

Most idegenben is működött a Spurs. Megszokhattuk idén, hogy vendégként egészen más szintet hoz a San Antonio, mint otthon, de ezúttal idegenben is össze tudta rakni a védekezését a gárda és ha voltak is hullámvölgyei, összességében limitálni tudta az Atlanta játékát, ami elég is volt a győzelemhez. Méghozzá azért, mert a túloldalon akadt két kiváló egyéni teljesítmény, LaMarcus Aldridge ugyanis uralkodott a festékben (32 pont, 11/16 mezőnyből, 9 lepattanó, 2 blokk) és tarthatatlannak bizonyult, mellette pedig most Derrick White volt az igazi X-faktor: az irányító kulcspillanatban vezérré lépett elő, a negyedik negyedben az ő hét pontjával fordított a Spurs, majd kiosztott két nagyon fontos gólpasszt és azonnal egy blokkot is. White végül 18 ponttal, 6 lepattanóval, 9 gólpasszal és 6 blokkal (!) zárt, parádésan játszott, a Popovich-legénység pedig sorozatban negyedik győzelmével tovább erősítette playoffpozícióját, úgyhogy remek formában fogadhatja a ligaelső Milwaukee-t.

Prince kiállítása sem hiányzott. Dewayne Dedmon nem tudta vállalni a játékot a hazaiaknál, John Collins pedig ugyan visszatért, de egyelőre csak 25 percet játszott, még nem kapott teljes terhelést, úgyhogy egyáltalán nem jött jól a Hawksnak, hogy Taurean Prince a harmadik negyedben egymást követő két technikaival a kiállítás sorsára jutott. Kent Bazemore szerint ez döntő faktor volt, mert a második félidőben így kissé elfáradtak, a meccs végére pedig nem nagyon volt jó ötösük - 91-91 után jött a már említett White-roham, amire nem tudtak már reagálni. Ebben az időszakban Trae Young is felemás teljesítményt nyújtott, kapott három (!) blokkot, hibázott büntetőt, adott el labdát, értékes pontokat „adott” a Spursnek, úgyhogy bár a meccs túlnyomó részében partiban volt az Atlanta, a végjátékban ezúttal alulmaradt.

A Hawks legjobb dobói: Young 22/3, Collins 18, Bazemore 12/6
A Spurs legjobb dobói: Aldridge 32/3, White 18/3, DeRozan 14

Brooklyn Nets–Cleveland Cavaliers 113–107

Keretbe foglalta a Brooklyn. Kiválóan kezdett és tíz pont feletti előnyt épített fel a hazai alakulat, aztán a második-harmadik negyedet összességében tizenhat egységgel vesztette el és hátrányba került, úgyhogy újítania kellett ahhoz, hogy hozni tudja az elvárt győzelmet. Ezt pedig sikerült megtennie, a záró etap első perceiben Caris LeVert szórt be egymaga kilenc pontot, majd jött Spencer Dinwiddie (28 pont, 5 gólpassz), aki lábon szinte minden támadásban képes volt megverni a védőjét, folyamatosan megbontotta a védekezést és 12 pontot szórt ebben az időszakban - Kenny Atkinson nem győzte dicsérni a hosszú sérülésből nemrég visszatért játékosát, szerinte ő döntötte el a küzdelmet a javukra. Mellette a 25 pontos D'Angelo Russell is kiemelendő és kipontozódásáig Jarrett Allen is jó számokat hozott, de a döntő faktor valóban a Dinwiddie-re épülő 14–0-s futás volt, ezzel sikerült kipipálniuk a kötelezőt a hazaiaknak – a kilencedik helyezettet 3.5 meccsel előzik meg, a playoffba jutás szempontjából továbbra is jól állnak.

Pedig volt fantázia a Cavsben. Akadtak jó egyéni teljesítmények a vendégeknél, Kevin Love (24 pont, 16 lepattanó, 4 gólpassz, 4/8 tripla) és Larry Nance Jr. (17 pont, 10 lepattanó, 3 gólpassz, 4 labdaszerzés) mellett David Nwaba 22 ponttal karriercsúcsot hozott a kispadról, összességében 16 triplát süllyesztettek el 42 százalékkal és a második-harmadik negyedben még a védekezésük is megfelelő volt, úgyhogy megteremtették maguknak az esélyt a győzelemre. 96–94-ig nem is volt még gondjuk, az előnyük ugyan elillant, de továbbra is partiban voltak, itt jön azonban Dinwiddie több villanása, a Nets rohama, az összeszedett hátrányt pedig már nem tudták ledolgozni, úgyhogy maradt a vereség – nem voltak rosszak most sem, hatból négy győzelem után nekik most belefért egy ilyen...

A Nets legjobb dobói: Dinwiddie 28/9, Russell 25/12, Allen 15
A Cavaliers legjobb dobói: Love 24/12, Nwaba 22/9, Nance 17/3

Chicago Bulls–Philadelphia 76ers 108–107

Bosszantó vereség. Lyukas centerposzttal, rövid rotációval, egy back-to-back második felén lépett pályára a Philly, de így is minden esélye megvolt a szintén back-to-backet játszó Bulls otthonában a győzelemre, hiszen az egál első félidő után a másodikban kicsit fölénybe kerültek Harrisék annak ellenére, hogy egyénileg ezúttal egyáltalán nem jöttek náluk a kiemelkedő teljesítmények. A záró etapban voltak tízpontos előnyben is, de ezt alig két perc alatt teljes egészében leadták, úgyhogy a végjáték megint abszolút ki-ki meccs lett, oda-vissza jöttek a jó dobások és a hibák is. Már öt másodperc sem volt az órán, amikor Jimmy Butler elsüllyesztett két clutch büntetőt, ezzel 106–107-re alakította az eredményt, az utolsó dobás azonban a Chicagóé lett, Zach LaVine-t pedig nem tudták megállítani Simmonsék – LaVine bedobta a duplát, sőt, Mike Scott még oda is ütött neki. Ezzel a jelenettel elvesztette a derbit a Philly, pedig nagyon kellett volna neki a győzelem, hogy utolérje a Pacerst és hogy ne csökkenjen tovább az előnye a Bostonnal szemben – az All Star és Joel Embiid sérülése óta 4–3-at hoztak, most pedig utaznak tovább Houstonba, ahol nem ők lesznek az esélyesek, már csak ezért is bosszantó lehet számukra, hogy az „alsóházi” Bulls ellen nem tudtak élni az eséllyel.

LaVine extra volt. Annak ellenére működött jól a Chicago ezen az estén, hogy 6/23 triplát dobtak a hazaiak csapatszinten és hogy Lauri Markkanen a találkozó második percében beütötte a második személyi hibáját – a jó teljesítményre pedig Zach LaVine jelentette a garanciát. Robin Lopez (19 pont, 9 lepattanó) és Otto Porter Jr. (15 pont, 9 lepattanó, 3-3 gólpassz és labdaszerzés) is jól mozgott, de a vezér most abszolút LaVine volt, aki 39 pontot rámolt be és mindegy volt neki, hogy Redick, Simmons, vagy éppen Butler fogja, mindenkit meg tudott verni. Ezt főleg a negyedik negyedben kamatoztatta, amikor egymaga 13 pontot szórt, majd a legvégén egy oldalbedobás után kapta vissza a labdát, a Philly-védekezés pedig óriásit hibázott, senki sem figyelt LaVine-re, aki köszönte szépen és „könnyedén” feltette a meccsnyerő ziccert. A találkozó egyébként nem ezzel zárult, a Philly bedobásánál a dudaszó megszólalt ugyan, a csapatok elindultak lefelé, a játékosok már-már interjúztak, majd a játékvezetők rájöttek, hogy senki sem ért hozzá a labdához, úgyhogy visszarendelték a csapatokat 0.5 másodpercre – Otto Porter Jr. viszont már nem tért vissza, ugyanis éppen doppingtesztet végeztettek vele...

A Bulls legjobb dobói: LaVine 39/6, Lopez 19, Porter 15/6
A 76ers legjobb dobói: Butler 22, Simmons 18, Redick 15/6

New Orleans Pelicans–Utah Jazz 104–114

Visszavágott a Jazz. Két nappal ezelőtt Salt Lake Cityben meglepetésre nyerni tudott a Pelicans és akkor nagyon szétszórt volt a Utah minden téren, most viszont (nagyrészt) kijavította a hibákat Quin Snyder alakulata és vissza tudott vágni, méghozzá idegenben. Ezúttal kordában tartották Julius Randle-t és Jrue Holidayt is és bár ezúttal is eladtak húsz labdát, a dobásaik legalább pontosak voltak, 50 százalék felett céloztak mezőnyből – Donovan Mitchell hozta magát (22 pont, 10/18 mezőnyből), a palánk alatt Rudy Gobert (22 pont, 13 lepattanó, 10/12 mezőnyből, 4 blokk) és Derrick Favors (25 pont, 9/11 mezőnyből, 2 blokk, 25 perc) is ihletett formában dolgozott, a Rubio-Ingles páros pedig kereken húsz (!) gólpasszt osztott szét. Igazán a második negyedben tudott ellenfele fölé nőni a Jazz, ott tíz pont feletti előnyt épített fel, majd a harmadikban 18 egységre növelte a különbséget és ezúttal nem rontotta úgy el, mint két napja, úgyhogy hozta a kötelezőt – ezzel sikerült a Spurs előtt, a nyugati hatodik helyen maradnia, de jelenleg a harmadik Houston is csak két meccsel van előrébb.

Megszakadt a széria. Egészen váratlanul produkált egy hármas győzelmi sorozatot a New Orleans, amelynek most vége lett, de szégyenkeznie azért most sem kell Alvin Gentry alakulatának – annyi történt, hogy egyénileg többen is villogtak a Jazznél, náluk viszont a legutóbb parádézó Randle-Holiday páros visszafogottabban teljesített. Az azért érdekes, hogy akkor indítottak rohamot, amikor Anthony Davis kiszállt a meccsből a harmadik negyedben, 16 pontos hátrányban itt produkáltak egy 16–4-et, amellyel kicsit rá is ijesztettek a Utah-ra, de ez ennél többre nem volt elég, Mitchellék reagálni tudtak - ezzel együtt a 21 percet játszó Davis sok pozitívumot mostanában nem tud hozzátenni, hiába hoz a csökkentett idejéhez képest egyébként remek számokat. A tét nélkül küzdő New Orleans következőleg a Torontót próbálja megállítani.

A Pelicans legjobb dobói: Randle 23/3, Holiday 16, Davis 16
A Jazz legjobb dobói: Favors 25/3, Gobert 22, Mitchell 22/6

Phoenix Suns–New York Knicks 107–96

Győzelmi szériában van a Suns. Lassabban kezdte ezt az összecsapást a Phoenix, a hazai alakulat 6/20-at dobott az első negyedben mezőnyből, közte 0/7 triplával, úgyhogy hátrányba is került, de aztán Richaun Holmes back-to-back zsákolásai berúgták a motort és onnantól átvették az irányítást. A második negyedben már fordított a társaság, majd a harmadikban még nagyobb fölénybe került, azt a játékrészt 32–17-re nyerte meg, köszönhetően Devin Booker nagy estéjének: a hazaiak fiatal dobógépe 41 pontos szezoncsúcsot szállított, 14/23 dobása beakadt, közte 6/10 tripla, vele nem tudott mit kezdeni a New York - már a nagyszünetben 23 egységnél tartott, ebből 16-ot a fordulatot hozó második negyedben termelt. Az említett Holmes egyébként most több teret kapott Deandre Ayton faultgondjai miatt és élni is tudott vele, négy zsákolással, hasznos pick-and-roll játékkal vétette észre magát, úgyhogy a gárda zsinórban harmadik győzelmét is behúzta, a tankolás ellenére most abszolút lendületben van.

Kikapott, de nyert a New York. A liga két legrosszabb mérleggel bíró csapata feszült egymásnak ezen az estén, mindkettejük célja az 1/1-es draftcetli, úgyhogy a Knicks nem igazán bánja azt, hogy végül vereséget szenvedett - így másfél meccs „előnybe” került az említett tankcsatában a Sunsszal szemben. Pedig DeAndre Jordan most visszatért, 25 perce alatt hozott is egy 17 pontos, 14 lepattanós dupla-duplát 7/8 jó dobással, két blokkal kiegészítve, de nekik nem volt egy olyan extrát játszó vezérük, mint a túloldalon Booker – a jó kezdés után elfogyott a tudomány és csak a végén tudtak kozmetikázni az eredményen. A következő ellenfelük a Sacramento lesz hazai pályán.

A Suns legjobb dobói: Booker 41/18, Oubre Jr. 18/6, T. Johnson 14/6
A Knicks legjobb dobói: Jordan 17, Vonleh 15/3, Smith 15/3, Dotson 15/6

Sacramento Kings–Boston Celtics 109–111

Hayward javított. Kyrie Irving kiülte ezt a mérkőzést a back-to-back második felén, úgyhogy másnak kellett előlépni a vendégeknél támadásban, ezt pedig elsősorban a 24 pontos Jayson Tatum, valamint a sokoldalúan játszó Al Horford (21 pont, 8/10 mezőnyből, 11 lepattanó, 7 gólpassz) tudta megtenni - viszont most a csapatjáték is rendben volt, rajtuk kívül még négyen jutottak el legalább tíz pontig és összességében 50 százalékkal dobtak mezőnyből. A gyengébb kezdés után a második-harmadik negyedben rá is erőltették akaratukat a Sacramentóra, a harmadik negyed derekától kezdve pedig végig vezettek is, hol csak egy-két ponttal, hol hét-nyolccal. A hajrában Horfordnak és Morrisnak is voltak clutch játékai, az utolsó másfél percben Jayson Tatum szórt be hat pontot, majd a mérkőzés kimenetelét Gordon Hayward döntötte el: először egy rossz faultja (tripladobás közben ütött oda) miatt kiegyenlített a Kings hét másodperccel az órán, majd időkérés nélkül végigment a Celtics és éppen Hayward volt az, aki bevágta a győztes duplát két másodperccel az órán. Ezzel újabb nagyon fontos sikert könyvelhetett el a Boston, méghozzá Irving nélkül, úgyhogy 2–0-val kezdte a nyugati túrát azok után, hogy előtte hatból öt vereséget gyűjtött be, így mehet tovább a padlón lévő Lakershez.

Lassan elmegy a Kings szezonja is. Ha a Lakersről úgy beszélünk most már, mint aki elvesztette esélyét a rájátszásra, lassan idevehetjük a Sacramentót is, mert a gárda az utóbbi nyolc mérkőzéséből hatodszor kapott ki és jelenleg négy meccs a hátránya a nyugati nyolcadik Spurshöz képest – már ez is elég sok, pláne, ha figyelembe vesszük az aktuális formákat is. Ezen az estén nem játszott jól a hazai alakulat, a fáradtabb Bostont sem tudta megállítani és bár támadásban rendben volt a gépezet (50 százalék mezőnyből, 45 százalék tripla), a lyukas védekezés nem fért bele – a végjátékban is ezen úszott el a sikerük, minden bostoni labdabirtoklás pontokat eredményezett, így nem tudták utolérni ellenfelüket. Egyénileg Buddy Hield (23 pont, 4/9 tripla), Harrison Barnes (24 pont, 4/7 tripla) és Willie Cauley-Stein (19 pont, 8/9 mezőnyből) sem volt rossz, de úgy fest, hogy annak, aki Nyugaton most playoffba akar kerülni, ez nem elég – következőleg a Knicks otthonában bizonyíthatnak Foxék.

A Kings legjobb dobói: Barnes 24/12, Hield 23/12, Cauley-Stein 19
A Celtics legjobb dobói: Tatum 24/6, Horford 21/3, Morris 19/9

Los Angeles Lakers–Denver Nuggets 99–115

A Denver felszállt a lóra. Zsinórban három vereséget szenvedett el a szinte teljes fegyverzetben játszó Nuggets, a sok visszatérő miatt kissé megbolydult a jól működő rotáció – a Lakers azonban ideális ellenfél volt a gyakorlásra. A kezdőötös jól működött, a Barton-Murray-Harris hátvédtrió remekül dobott kintről, jól védte a perimétert, összességében nagy nyomást helyeztek Jamesékre, ezt Paul Millsap 17 ponttal és 8 pattanóval támogatta meg, de a vezér természetesen Jokics volt: a nagyember ugyan a gyűrűre alig nézett, de kiosztott nyolc gólpasszt, hátul pedig pusztított, 17 lepattanót és 3 szerzett labdát jegyzett. A Denver már az első negyed végére 18 pontos előnyt épített ki, és bár a második vonal ma sem volt az igazi, egy harmadik negyedbeli kisebb megingástól eltekintve végig kontrollálták a találkozót – továbbra is egy meccsel vannak lemaradva a nyugati első Warriors mögött.

LeBron James megelőzte Michael Jordant. A mérkőzés előtt 12 ponttal volt lemaradva az örökranglista 4. helyén álló Jordan mögött a Lakers sztárja, és a második negyedben egy 2+1-es akcióval le is hagyta – itt egy kicsit megállt a játék, rendesen megünnepelték a pillanatot, ezt leszámítva viszont nem sok öröme akadt a hazai drukkereknek. James ugyan hozta magát (31 pont, 13/22 mezőnyből, 7-7 pattanó és gólpassz), de már az első negyedben gondot okozott a Denver sokoldalú támadójátéka, amit Ingram, Kuzma és Ball (illetve Chandler) hiányában csak időszakosan tudott ellensúlyozni a csapat. 23 pontnál is járt már a differencia, amit aztán fordulás előtt és után igyekezett eltüntetni a hazai gárda, de a negyedik negyedben a denveri ritmusváltást már nem tudták lekövetni. A kispadról Moritz Wagner, Alex Caruso és Johnathan Williams töltötte fent a legtöbb időt, ők éles meccsen pályára sem szoktak kerülni – a hazaiaknál annak legalább örülhetnek, hogy Lance Stephenson már bevethető, felépült lábujjsérüléséből, de a rájátszástól immár 6.5 meccsre állnak, lassan felesleges is számolgatni velük kapcsolatban.

A Lakers legjobb dobói: James 31/6, McGee 16, Caruso 15/3
A Nuggets legjobb dobói: Barton 23/15, Murray 19/9, Harris 19/6

NBA, ALAPSZAKASZ
Charlotte Hornets–Miami Heat 84–94(18–29, 25–14, 15–18, 26–30)
Detroit Pistons–Minnesota Timberwolves 131–114(22–35, 38–29, 30–24, 41–26)
Washington Wizards–Dallas Mavericks 132–123(33–43, 36–22, 30–31, 33–27)
Atlanta Hawks–San Antonio Spurs 104–111(23–27, 33–26, 21–27, 27–31)
Brooklyn Nets–Cleveland Cavaliers 113–107(31–20, 24–30, 25–35, 33–22)
Chicago Bulls–Philadelphia 76ers 108–107(30–30, 27–27, 25–29, 26–21)
New Orleans Pelicans–Utah Jazz 104–114(23–25, 24–33, 29–27, 28–29)
Phoenix Suns–New York Knicks 107–96(16–22, 33–25, 32–17, 26–32)
Sacramento Kings–Boston Celtics 109–111(32–26, 17–23, 28–33, 32–29)
Los Angeles Lakers–Denver Nuggets 99–115(25–43, 24–23, 28–19, 22–30)