Ez volt az a bajnoki cím, ami szétveri a világ egyik legjobb csapatát?

A baseball Magyarországon finoman szólva sem népszerű sportág, és az alábbi mondattól sem fog senki felugrani a székéből izgalmában: „A liga legjobb csapata megnyerte a bajnokságot.”A liga legjobb csapata megnyerte a bajnokságot.”

Ne beszéljünk mellé, a Red Sox most a legjobb: a bostoniak végeztek az alapszakasz legjobb mérlegével (108 győzelem, 54 vereség), aztán minden különösebb erőlködés nélkül átgázoltak a New York Yankeesen, a címvédő Houston Astroson, majd a döntőben a Los Angeles Dodgersen is.

Van azonban valami, ami miatt mégis érdekes volt ez a párharc. Elnézést a Kárpát-medence Red Sox-drukkereitől, de nem a Boston miatt.

A Red Sox ugyanis hosszú évek kemény munkájával, valamint rengeteg pénzzel eljutott oda, ahová mindenki várta: a csúcsra.

Lehetne beszélni Chris Sale elképesztő dobójátékáról, J.D. Martinezről, Mookie Bettsről, vagy a 35 évesen befutó Steve Pearce-ről, akit egész pályafutása alatt ide-oda passzolgattak a klubok, aztán most ő lett a World Series legértékesebb játékosa.

Ám ez mind olyan dolog, amire nem igazán lehet azt mondani, hogy meglepetés. Ez egy csapat tele pénzzel, tele klasszisokkal. Most őszintén, mi lenne meglepő abban, hogy nyer?

Ott van viszont a másik oldal. Pénz? Megvan. Klasszisok? Tömve velük a csapat. Eredmény? Nulla.

Na, ez a Los Angeles Dodgers!

Aki valaha hallott már sztorit az MLB háza tájáról, az tudja, nem nagyon van olyan sport a világon, ahol babonásabbak a játékosok, edzők és tulajok.

És miután a Boston Red Sox 2004-ben megtörte a Bambino átkát (erről bővebben itt olvashat), majd 2016-ban a Chicago Cubs is Billy kecske átkát (erről pedig bővebben itt), mindenki elkezdett aggódni, hogy a liga átok nélkül marad.

A Los Angeles Dodgers azonban, nagyon úgy tűnik, gondoskodik arról, hogy ez ne így legyen.

Harminc szezon – ennyi ideje nem nyert ugyanis bajnokságot a Dodgers. Az a gárda, amely a ligában a legtöbb pénzzel rendelkezők között van, és amelyben ott játszik a világ egyik legjobban kereső sportolója, Clayton Kershaw. De róla majd picit később.

A Real Madrid jelenleg jó példa, háborognak a szurkolók, háborognak a játékosok, hogy minden rossz, méghozzá azért, mert az utóbbi hetekben nem ment a csapatnak a játék. Az eredmény? Julen Lopeteguit már menesztették is a kispadról.

Mindezt úgy, hogy az együttes az előző három idényben megnyerte a Bajnokok Ligáját.

Na, akkor ennek fényében képzeljük el, mi történne, ha 30 idényen át nem nyerne mondjuk BL-t a Real Madrid…

Ráadásul a Los Angeles-iek még a szurkolóira sem foghatják a kudarcsorozatot: 2013 óta minden évben a Dodgers stadionjában van a legtöbb drukker, meccsenként átlagosan több mint 47 ezren.

Kis szorzás, osztás: 2018-ban 82 hazai meccset játszott a csapat, ami 3 millió 800 ezer eladott jegyet jelent. Csak az alapszakaszra. Brutális szám.

Szóval vannak sztárok, vannak szurkolók, van pénz, de akkor mi nincs? Bármilyen egyszerűen hangzik is, a győztes mentalitás, egyszerűen ez hiányzik.

Ha valaki esetleg olyan perverz, hogy nemcsak MLB-t néz, de még Redditen is feltűnik a kapcsolódó fórumokon, akkor szórakozva tapasztalhatja, hogy maguk a szurkolók sem igazán tudják, kit hibáztassanak. Na persze ez még nem jelenti, hogy nem is morcosak…

Szidják az edzőt, de feleslegesen. Dave Roberts néha hoz megkérdőjelezhető döntéseket, ám nélküle nem biztos, hogy az utóbbi két évben egyáltalán eljutott volna a World Seriesig a Dodgers.

Szidják a szurkolók a jó alapszakasz-teljesítménnyel érkező „bandwagon drukkereket”, akik pfujolják a saját játékosaikat, de feleslegesen, hiszen ők is kellenek ahhoz, hogy megteljen a stadion és jöjjön a pénz a házhoz.

Szidják Clayton Kershaw-t, a gárda legjobban fizetett játékosát, mert mindig szenved a playoffban, de feleslegesen, Kershaw ettől még a liga legjobb dobója.

Félreértés ne essék, nem én akarom innen, a Bécsi útról megoldani a Los Angeles Dodgers problémáit, mivel bármennyire is fáj, valószínűleg nem én vagyok a legalkalmasabb ember erre.

Azonban a baseball szerelmeseként kívülről úgy tűnik, amire a csapatnak igazán szüksége lenne, az egy jó sportpszichológus, és egy igazi vezér. Mert jelenleg egyikkel sem rendelkezik.

S ami igazán érdekessé teszi ezt az egész őrületet, az az, hogy a győzelmi kényszer és a győzelem hiánya hogy szét tud verni egy csapatot.

Az egymás után második nagydöntőjét elbukó Dodgersre ugyanis könnyen lehet, a következő években csak csúnyább jövő vár, a játékosok ugyanis sorra unják meg, hogy képtelenek megszerezni a hőn áhított gyűrűt.

Most épp pont a már emlegetett Kershaw kapcsán hallani, hogy elege van és távozni akar egy olyan klubhoz, amelynél végre bajnok lehet. De a ligában szintén a legjobbak közt emlegetett Manny Machadót sem valószínű, hogy látjuk még fehér-kék mezben.

Érezzük, mennyire bizarr a dolog? Ha lehet hinni a pletykáknak, a liga egyik legjobb csapatát fogják sorra otthagyni a sztárok azért, hogy végre bajnokságot nyerjenek.

És bár nem akarjuk a vészharangot kongatni, az ilyesmi általában lavinát szokott elindítani.

Elvégre ezek után ki az a sztár, aki boldogan igazolna Los Angelesbe, mikor látja, hogy mennyire nem megy az együttesnek a végjátékban, ráadásul közben a klasszisok is menekülnek a süllyedő hajóról?