Jágr, Nowitzki, Vinatieri – veteránok a major sportok világában

Los del Rio: Macarena, Toni Braxton: Un-Break My Heart, Eric Clapton: Change the World.

Csak három annak az esztendőnek az el nem feledett slágerei közül, amikor Adam Vinatieri bemutatkozhatott az NFL-ben, mint rúgójátékos. 1996-ban történt mindez, Vinatieri 2018 végén betölti 46. életévét. De még mindig nyomja, és nincs egyedül: tucatnyi veterán húzza az igát a tengerentúl major ligáiban.

A RÚGÓK SOKÁIG BÍRJÁK

Az Indianapolis Coltshoz 12 éve hű, négyszeres Super Bowl-győztes Vinatieri a New England Patriotsban vesztes mérkőzéssel mutatkozott be 1996-ban, de legalább szerzett négy pontot vigaszdíjként. Arról szó sincs, hogy a tudása megkopott volna, továbbra is hasznos tagja csapatának – ami már a Colts. Ahogy arról korábban mellékletünkben is megemlékeztünk, 2487 pontjával az NFL pontszerző listájának élén álló Morten Andersen 2544 egységes rekordját ostromolja, és meg is dönti, ha nem szenved el súlyos sérülést.

Az Atlanta Falcons veterán rúgója, Matt Bryant is a '90-es években került fel a draftolhatók listájára, azonban csak 2002-ben mutatkozott be az NFL-ben, így csupán a margóra írhattuk fel a nevét.

Nem úgy mint Phil Dawsont, aki az Arizona Cardinals profija manapság! Természetesen nem védőt játszik vagy éppen futót, mert mindkét szerepkörhöz öreg lenne 43 esztendejével, és csapatszinten sem fűződik siker a nevéhez, viszont 1999 szeptemberében már NFL-meccsen léphetett pályára. A találkozón semmiféle feladata nem volt, ugyanis a Cleveland Browns reménytelen produkciót bemutatva 43–0-ra kapott ki a Pittsburgh Steelerstől. Néhány héttel később viszont touchdownt szerzett, ami rúgóknál elég ritka, neki sem sikerült karrierje későbbi összecsapásain. 2018-ban is kifizetnek szolgálataiért hárommillió dollárt, nem lehet tehát elégedetlen, főként, hogy távoli pontszerzési kísérletei jól szuperálnak.

A NAGY SZEXI ÉS HONFITÁRSA

Az NBA-ben két játékos van, aki egyessel kezdődő esztendőben debütált: Vince Carter és a német Dirk Nowitzki. Mindkettejükről ódákat lehetne zengeni, könyveket megtölteni, de erre a terjedelmi korlátok miatt nincs módunk. Arra viszont igen, hogy megemlítsük, az első meccsét 1999 novemberében abszolváló Jason Terry is bekerül az elit társaságba, ha aláír valahová a következő idényre. 2011-ben amúgy éppen Nowitzkival együtt nyert aranygyűrűt a Dallas Mavericksszel, előtte és utána nem jutott el ilyen messzire. Az argentin Manu Ginóbilit is kiválasztotta már 1999-ben a San Antonio Spurs, azonban csak három évvel később mutatkozott be. Neki egyébként aláírt szerződése van Gregg Popovich gárdájánál, mégsem biztos, hogy folytatja a következő évadban.

A baseballozóknál is két mohikánra bukkanhattunk: Adrián Beltré és Bartolo Colón egyaránt dominikaiak, ráadásul csapattársak a Texas Rangersnél, a menőbb beceneve viszont egyértelműen Colónnak van, aki a „Big Sexy” elnevezést kapta társaitól és a médiától, ő ezt le is védette.

Az MLB-be 1997 áprilisában betörő Colón 45 évével természetesen a legidősebb a ligában, ráadásul az utolsó aktív játékos, aki még szerepelt a 2004-ben megszűnő, egész pontosan Washingtonba költöző és Nationals névre váltó Montreal Exposban. A jobbkezes dobójátékos egyelőre nem tervezi a visszavonulást, tovább hajhássza a csúcsokat – szintén négyszeres All Star régi barátja, Beltré legfeljebb a hiányzó bajnoki címet üldözhetné, erre azonban a Rangersnél vajmi kevés esélye van.

ÖREGAPÓ NEGYVEN ALATT

A hokisok is kitartóak, öt fecskére lelhetünk közöttük, és csak egyikük kapus.

A szlovák Zdeno Chárával sokan cserélnénk: bemutatkozása során 1997-ben a New York Islanderst idegenbeli győzelemhez segítette a címvédő Detroit Red Wings ellen, majd ugyanabban a szezonban csapata 3–0-ra páholta el a Wayne Gretzkyvel felturbózott New York Rangerst, Chára 15 percet csücsült a büntetőpadon. A kőkemény védő 2009-ben a legjobb lett posztján az NHL-ben, 2011-ben Stanley-kupát is nyert a Bostonnal, neki van az egyik legerősebb lövése a ligában, szóval igazi kiválóság, csapatában még mindig ő tölti a legtöbb időt a jégen, egyedül azt sajnálhatja, hogy a szlovák válogatottal „mindössze” világbajnoki ezüstéremig jutott.

Matt Cullen három héttel Chára előtt debütált, háromszor nyert Stanley-t és pályafutása elején olyanoktól leshette el a góllövés tudományát az Anaheim Ducksnál, mint Paul Kariya és Teemu Selänne. A center legutóbbi három idénye során elérte a kétszámjegyű gólt és asszisztot, nem csoda, hogy 41 évesen idén nyáron visszatért a Pittsburgh Penguinshez, miután az előző évadot szülőföldjén, a Minnesota Wildnál töltötte.

Patrick Marleau még csak a 39-et sem töltötte be, de már lassan 21 éve korcsolyázik az NHL-ben. Húsz évet húzott le a San Jose Sharksnál, igazi legendává vált. A kétszeres olimpiai bajnok kanadainak nem csökken góléhsége, az elmúlt három évad során elérte a 25 találatot és ő lett a nyolcadik játékos a liga történetében, aki eljutott száz mérkőzést eldöntő gólig, most pedig a Toronto Maple Leafs tacskói között dolgozik.

Az öregapós szakálláról elhíresült, szintén kanadai, de csak egyszeres olimpiai bajnok Joe Thornton épp júliusban lett 39 éves, volt szerencséje egy csapatban játszani Ray Bourque-kal, jelenleg a Sharksnál szerepel, Marleau 12 éven keresztül volt társa a „cápák” keretében. Az ő ponterősségére sem lehet panasz, viszont térdsérüléséből teljesen csak januárban épül majd fel...

Aztán itt van még nekünk Roberto Luongo, a kanadaiak megint csak kétszeres ötkarikás aranyérmes hálóőre, aki majdnem elmulasztotta a „kilencvenes” kezdést, 1999. november 28-án lépett először a jégre az NHL-ben, csupán egy gólt kapott a New York Islanders Boston Bruins elleni győztes mérkőzésén. 2011-ben Stanley-kupa-döntőbe segítette a Vancouver Canucksot, a Bruins elleni párharc során az első két találkozón kifejezetten jól, a harmadik és a negyedik mérkőzésen azonban harmatgyengén védett. Az ötödiken nem kapott gólt, a hatodik felvonás első harmadában viszont kevesebb mint három perc alatt beszedett hármat. A mindent eldöntő hetedik meccsen már esélye sem volt a Canucksnak. Jelenleg a Florida Panthers alkalmazásában áll, az elmúlt két évben több sérülés nehezítette az életét.

A kakukktojás az örök bohém cseh vitéz, Jaromír Jágr, aki nem vonult vissza, de hazatért szülővárosába, nevelőegyesületéhez, a Kladnóhoz. A 46 éves jobbszélső 1990-ben(!) lépett az NHL színpadára, amelyet idén január végén hagyott ott – alighanem végleg.