NHL: pénz híján nem lehetett kapus, a Bruins pontgyárosává vált

Amikor Wayne Gretzky rekordját döntöd meg, az azért már jelent valamit.

Márpedig David Pastrnák, a Boston Bruins NHL-csapatának 21 éves jobbszélsője minden idők egyik legjobb játékosának rekordját döntötte meg a tengerentúli profi jégkorongliga rájátszásában. Végül is semmi különöset nem csinált… Lőtt egy gólt a Toronto Maple Leafs elleni találkozó első harmadában, meg még kettőt a harmadikban, miközben feliratkozott három gólpasszra is. És igen, ez így együtt hat pont, ami még egy sörmeccsen is megsüvegelendő, de az NHL-rájátszásban, egy olyan sráctól, aki még nincs 22 éves (pontosan 21 esztendős és 324 napos) egészen egyedülálló. A korábbi csúcsot a már említett Gretzky tartotta, aki 22 évesen és 81 naposan érte el ugyanezt még 1983-ban.

MEGÍGÉRTE, HOGY BÜSZKÉK LESZNEK RÁ

Jó, Gretzky, az Gretzky, de ki ez a tejfeles szájú cseh kölyök a letörölhetetlen, a saját fülére is veszélyes széles vigyorral, aki már 18 évesen NHL-hokis volt, és aki mostanra a liga hat alapító csapata közé tartozó, legutóbb 2011-ben Stanley-kupa-győztes Boston Bruins egyik meghatározó tagja lett?

Nos, David Pastrnák egy szélsebesen korizó, remekül cselező és villámgyors mozdulattal tüzelő hokis, aki mindezen tulajdonságait tehetsége mellett kiemelkedő elszántságának köszönheti. Miután 2014-ben a Bruins kiválasztotta a játékosbörze 25. helyén, odament az akkori általános menedzserhez, Peter Chiarellihez, és nemes egyszerűséggel közölte vele: „Büszkék lesztek rám. Mindent meg fogok tenni ezért.”

És ő tényleg így „működik”. Mindent megtesz azért, hogy még jobb és jobb hokis legyen. Ez főleg 2013 májusa óta van így.

Nem véletlen ugyanis, hogy amikor Pastrnák neve elhangzott a négy évvel ezelőtti drafton, ő elsőként az égre nézett föl, és az sem, hogy minden gólját ugyanúgy ünnepli: csókot lehel a kesztyűjére, majd a magasba emeli a kezét. Mindez Milan Pastrnáknak, egy havírovi kölyökcsapat néhai edzőjének és volt hokijátékosnak szól, hősünk édesapjának, akit négy nappal a 17. születésnapja előtt veszített el David. És akinek a teljes pályafutását köszönheti.

A SZÜLŐK JELENTIK AZ INSPIRÁCIÓT

„Már fiatalon sem azért játszottam, mert jó vagy híres akartam volna lenni – emlékezett vissza David Pastrnák. – Édesapám szerette volna nagyon, hogy jégkorongozó legyen belőlem. Mindig ő hurcolt edzésre, rengeteget gyakorolt velem külön is, aztán történt vele, ami történt, és immár érte, neki játszom. Négy éven keresztül harcolt a rákkal, de végül elveszítette a küzdelmet, és azóta is rettenetesen hiányzik. Ezért kezdtem el még keményebben dolgozni, mint korábban. Mindig azt mondogatta, hogy eddzek mindenkinél keményebben, és akkor eljuthatok bárhová, ahová szeretnék – és most itt vagyok. Minden edzést, minden meccset érte hajtok végig, minden gólt érte lövök.”

A valós életkoránál is fiatalabbnak kinéző cseh ifjoncnak elhunyt édesapja mellett szerető és ragaszkodó édesanyja jelenti a másik inspirációt: a posztját például annak köszönheti, hogy a mamája, mint egy vidéki háziasszonyhoz illik, tudott spórolni.

„Kiskoromban kapus akartam lenni, de anyukám nem engedte. Nagyon drága a felszerelés, meg kell venned mindent, úgyhogy azt mondta, legyek inkább csatár, majd meglátom, hogy azt is szeretni fogom – és igaza lett – mesélte Pastrnák. – Imádtam a játékot, és nekem is az volt az álmom, mint mindenkinek: eljutni az NHL-be. Persze nem fogok egész életemben itt játszani, de a lényeg úgyis az volt, hogy egyáltalán pályán lehessek.”

Ezzel együtt nem volt mindig könnyű a pályán lennie. Az édesapja már súlyos beteg volt, amikor Pastrnák 16 évesen szülővárosa és apukája csapatából, az akkor harmadik ligás Havírovból a svéd Södertäljéba igazolt, gyakorlatilag egyetlen szónyi angol-, pláne svédnyelv-tudás nélkül. De remekül megállta a helyét a svéd juniorligában, és nem volt még 17, amikor már a felnőttek között is bemutatkozhatott, egy évvel később pedig már csak egy meccset töltött a pályán a kicsiknél, amúgy végig a svéd elitligában, a legjobbakkal korizott.

JOBBAN ÖRÜLT A MEZNEK, MINT EGY BARÁTNŐNEK

Közben persze még az édesapját frissen elveszített tinédzser maradt. Az őt néha meglátogató édesanyja kis cetlikkel ragasztotta körbe a svéd kisvárosban lévő lakást. „Ne felejts el fogat mosni, bevenni a vitaminjaidat, és tartsd tisztán a helyiséget” – helyezte el az intelmeket a fürdőszoba ajtófélfáján, de a szobaajtóra például a „Sok sikert a meccseiden!”, a „Korcsolyázz sokat mérkőzés közben, és adj bele mindent!” és a „Szeretlek” feliratok kerültek. A „Csináld meg a leckédet!” viszont kimaradt.

„Nem gondoltam az iskolára, élveztem, hogy másféle életet élhettem – mesélte Pastrnák, aki egy évet még elküszködött egy svéd gimiben, aztán inkább nem erőltette a sulit többé. – Amúgy sem voltam jó tanuló soha, túl lusta voltam tanulni, és örülök, hogy ehelyett azzal foglalkozhattam, amit igazán szeretek.”

És az eredmények alapján nehéz volna hibáztatni. Elvégre alig múlt 18, amikor a Boston lefoglalta a játékjogát, és elég beszédes, hogy a sajtókötelezettségek után a frissen draftoltak pihenőjében egy kanapén eltehénkedve – ahogyan csak a tinédzserek tudnak –, Pastrnák percekig tapogatta hitetlenkedve a hasán lévő Bruins-címert, hogy sikerüljön feldolgoznia, mi történik vele.

„Jobban örülök ennek, mintha barátnőm lenne… – motyogta, megfeledkezve arról, hogy egy kamera is veszi – Csak hozzáérek a logóhoz, és eltölt egyfajta jó érzés. Életem első igazi hokis cucca is egy Bruins-mez volt.”

És ha ez még nem lett volna elég, rögtön egy csapatba került honfitársával és nagy idoljával, a nála tíz évvel idősebb centerrel, David Krejcível, akivel azóta már olykor egy sorban is szerepel. „Ő volt a példaképem, amióta csak játszom – mondta róla Pastrnák. – A draft napján kaptam tőle egy üzenetet, amelyben gratulált – azt sem tudtam, mit írjak vissza. Végül visszaküldtem valami általános bénaságot, hogy köszönöm, és várom, hogy találkozzunk. Azóta már minden este egymás mellett lépünk jégre, és még mindig ugyanúgy felnézek rá.”

Lassan pedig Pastrnákra is van miért felnézni. Még nem volt 19, amikor már tíz NHL-gólnál járt, egy évre rá már 15-nél, ami persze nem tűnik soknak, de nem véletlen, hogy amikor 2016 nyarán a Bruins égen-földön keresett egy klasszis hátvédet, Don Sweeney általános menedzsernek egy kikötése volt minden lehetséges cserepartnerrel szemben: arról ne is álmodjanak, hogy elkérhetik Pastrnákot. A cseh srác pedig ahogy kilóban és sebességben is utolérte a legjobbakat, húzóemberré vált: a 2016–2017-es idényben már 34 gólt szerzett, ami után gyorsan alá is írattak vele egy hatéves, 40 millió dolláros szerződést, a mostani szezon alapszakaszában pedig 35 találattal a liga 15. legjobb góllövője lett, olyanokat előzve meg, mint az egyaránt háromszoros Stanley-kupa-győztes pittsburghi Sidney Crosby vagy a chicagói Patrick Kane. Az idei playoffban hét mérkőzésen 13 pontnál jár – magyar idő szerint csütörtök hajnalban, a Toronto elleni párharc hetedik meccsén dőlt el, hogy életében először eljutott az NHL-playoff második köréig.

Nem mintha az édesapja ne lehetne rá büszke enélkül is.