NHL: a számok nem hazudnak, középmezőnybe süllyedt a Penguins

Ahogy a dolgok jelenleg állnak, a Pittsburgh Penguins végre kipihenheti magát, mert nem jut be az NHL rájátszásába.

Jelenleg nincs rájátszást érő helyen a Pens, amely a 2015-ös idénynyitó óta 253 mecset játszott, ami a nyarakat nem számítva azt jelenti, hogy 3.2 naponta jött egy-egy tétmérkőzés. Namost, mivel a Pittsburgh a Stanley-kupa kétszeres címvédője, magyarul 2016-ban és 2017-ben is bajnok lett, következésképp az idény utolsó meccséig dolgozott, éppen a Penguinsnek jutottak a legrövidebb nyarak, amelyeket, ha ezért kiveszünk a számításból, akkor máris ott tartunk, hogy a csapat két és fél éve 2.3 naponta kénytelen játszani a világ legerősebb jégkorong-bajnokságában.

Ez mostanra érezteti a hatását, főleg mivel az NHL azzal „díjazta” az egymást követő kupagyőzelmeket, hogy a jelenlegi szezonra a teljes mezőnyből a Pensnek adta a legtöbb, 19 „back-to-back”, azaz egymás utáni napokra rendelt bajnokit...

Szóval, nehezített pályán versenyez a Pittsburgh, amihez jön még, hogy a fizetési sapka bevezetése óta szinte képtelenség egyben tartani egy bajnokcsapatot egyetlen nyáron – nemhogy kettőn. A Pens is kivérzett idénre, veteránok sora távozott – ráadásul két center is –, akiket ebben az évadban nem sikerült pótolni a saját vertikumból, azaz most nem jöttek fel az AHL-es farmcsapatból olyan kaliberű hokisok, mint a bajnoki címek megnyerésekor például Matt Murray, Bryan Rust, Connor Sheary és Jake Guentzel. Sőt, jelenleg ők is mélyen azon szint alatt teljesítenek, mint amit NHL-es bemutatkozásukkor mutattak.

Murray például 23 éves korára úgy lett kétszeres Stanley-győztes, hogy technikailag újoncnak számított, mégis olyan káprázatosan védett a két playoffjában, hogy a franchise összes kapusrekordját tartó, háromszoros NHL-bajnok Marc-André Fleury helyett klubja inkább őt védte le a Vegas Golden Knightsnak tartott kivételes drafton, így Fleury már a sivatagban véd. Murray azonban leginkább sehol sem véd, vagy legalábbis semmit, mert a legutóbbi 18 mérkőzéséből 11-et elveszített, és 90.2 százalékos védési hatékonysága lelombozó – főleg, ha számításba vesszük, hogy a minden tekintetben nehezebb rájátszásban 92.8 százalék a vonatkozó száma.

Persze, lehet, hogy könnyebb lenne neki is, ha nem volna sérült a védelem fele, plusz az elvileg legjobb, de mindenképpen fizetett bekk, Kris Letang nem élete legrosszabb idényét futná. Neki is van mentsége, hiszen több agyrázkódása meg egy stroke-ja után az előző szezonjának nyaki porckorongsérvműtét vetett véget, ebből igyekszik feltámadni, ám ettől még tény, hogy a +/- mutatója –17-nél áll, ami egészen dermesztő, továbbá ha így folytatja, az alapszakasz végére 117 eladott korongja lesz, ami a második legrosszabb végeredmény lenne, mióta egyáltalán számolják az ilyesmit.

...és még ezek sem számítanának, ha a csatárok hoznák önmagukat. A playoffokra ugyan Mike Sullivan edző szorosabbra tudta húzni a védelmet, ám sokszor az is működött, hogy „eggyel többet lövünk, mint az ellenfél”. Most nem működik. Az a csapat, amelyben Sidney Crosby, Jevgenyij Malkin és Phil Kessel hokizik, 2.73-mal 20. a mezőnyben a lőttgólátlagot tekintve. Ennek fő oka, hogy a sztárok egyszerűen nem találják el a kaput, noha a helyzeteik megvannak: 7.8 százalékos hatékonysággal lőnek kapura a Pingvinek (a ligaátlag 9 százalék), ez pedig a Crosby-Malkin korszak legrosszabb száma, és a teljes NHL-történelemben is a negyedik legrosszabb. Persze ilyen játékosnévsorral feltételezhető, hogy ez a vaktölténnyel tüzelés átcsaphat mészárlásba, de nagy kérdés, hogy mégis mikor?

Mert az óra ketyeg: a meccsszám növekedésével fogynak a lehetőségek, és még az is lehet, hogy esély sem lesz a mesterhármasra...