Kedves, Kobe!
Húsz éven keresztül figyeltem, ahogy uralod a kosárlabdát. A Great Western Forumból (a Los Angeles Lakers korábbi otthona – a szerk.) eljutottál a világhírű Staples Centerig, és feláldoztad az életedet arra, hogy a valaha látott egyik legnagyszerűbb játékossá válj. A siker iránti elkötelezettséged, a munkához való hozzáállásod és a győztes mentalitásod segítségével évről évre tökéletesítetted a képességeidet, hogy meghaladd a várakozásokat.
A pályán elért eredményeidnek és a pályán kívül tett emberbaráti erőfeszítéseidnek köszönhetően az egész világon példakép vagy a csapattársaid és a szurkolók számára. (…) Minden este, amikor pályára léptél, alig vártam, hogy láthassalak, tudván, hogy egy olyan hihetetlen dobásnak vagy mozdulatnak lehetek a szemtanúja, amit korábban még nem láttam. Csodáltam a trükkjeidet, és imádtam az energiát, amit belefektettél a mérkőzésekbe, amikor a lila-arany mezt viselted. Soha nem csalódtak benned a Lakers-drukkerek, a kosárlabda szerelmesei és a város. Imádtak az emberek, amiért meccseket és bajnokságokat nyertél meg.
Csatlakozol a Hírességek Csarnokába és a Lakers legendáihoz, akiknek a meze büszkén lóg le a Staples Center tetőszerkezetéről. Hamarosan olyan nagyságok mellé kerül a trikód, mint Gail Goodrich, Jerry West, Elgin Baylor és Wilt Chamberlain, vagy Kareem Abdul-Jabbar, Jamaal Wilkes, James Worthy és Shaquille O’Neal.
Nagyon kevés ember volt rá képes, hogy megváltoztassa a kosárlabdát, de te köztük voltál, akárcsak két korábbi csapattársam, Larry Bird és Michael Jordan.
Pályafutásod minden percét élveztem. Köszönök minden fantasztikus pillanatot. Soha nem lesz még egy Kobe Bryant!
Tisztelettel,
Earvin „Magic” Johnson