Utoléri-e a New Orleanst a „Tampa Bay átka”?

INDIANAPOLIS COLTS

„Peyton Manning lesz a különbség a két csapat között, győzelemre vezeti a Coltsot, és pályafutása során másodszor ő lesz a nagydöntő legértékesebb játékosa." (Neil Reynolds, a BBC szakírója)

Út a Super Bowlig

Az utóbbi években megszokhattuk, hogy az Indianapolis Coltscal számolni kell (a 2002-es idény óta rendre ott volt a csapat a rájátszásban), és a szokásoknak megfelelően a Peyton Manning vezette alakulat a 2009-es szezonnak is bajnokesélyesként vágott neki.

Mivel a játékoskeret nem változott jelentősen, az idény előtti legnagyobb kérdés az volt a „csikóknál”, hogy Jim Caldwell megfelelően tudja-e betölteni a Tony Dungy vezetőedző távozásával keletkezett űrt – az eredmények azt sejtetik, hogy az Indianapolist 2007-ben Super Bowl-győzelemig vezető szakember büszke lehet korábbi segítőjére.

A Colts játéka nem sokat változott az elmúlt évekhez képest: a liga egyik (ha nem a) legjobb irányítója, Manning megbízható passzaira épült, akit Reggie Wayne, Pierre Garcon és az újonc Austin Collie személyében nagyszerű elkapók segítettek – és ha minden kötél szakadt, még mindig kéznél volt Manning kedvenc célpontja, a tight end Dallas Clark. A futásokra a szokásoknak megfelelően kisebb hangsúlyt fektetett a csapat, és Joseph Addai meg is oldotta a rá bízott feladatokat.

Ami a szezon meccseit illeti, a legtöbbjük hasonló forgatókönyv szerint zajlott: a Colts hátrányban kezdte meg a negyedik negyedet, aztán Manning vezetésével fordított, és behúzta a győzelmet. Ennek tükrében talán még inkább elismerést érdemlő a tény, hogy az Indianapolis csak a 16. fordulóban szenvedte el az első vereségét (már biztos playoff-résztvevőként, a második félidőben a legjobbjait pihentetve, az életéért küzdő New York Jets ellen – a két gárda rájátszásbeli meccse mutatja, mi lehetett volna, ha igazán odateszi magát az Indy). 

Az alapszakasz kapcsán érdemes még megemlíteni a 10. fordulóban rendezett Indianapolis–New England Patriots mérkőzést, amelyen Manningék kiélezett küzdelemben 35–34-re verték meg nagy riválisukat – illetve azt, hogy a Colts 23 alapszakaszmeccset nyert meg sorozatban, és ez új NFL-rekordnak számít (Manningék „természetesen" a nagy rivális New England csúcsát adták át a múltnak).

A rájátszás első körében pihenhetett az AFC első helyén záró Colts, amely a főcsoport elődöntőjében a Baltimore Ravenst nagyon, a főcsoport fináléjában pedig a New York Jetst viszonylag simán múlta felül.

A siker kulcsa

A támadófal embereire (ezúttal is) roppant fontos feladat vár: muszáj megvédeniük Peyton Manninget a New Orleans Saints védőitől, hiszen régi igazság, hogy a legjobb irányító sem tud pontosan passzolni, ha éppen összetörve fekszik a földön.

Márpedig a Saints védői az elmúlt meccseken hatalmas ütésekkel a liga két másik emblematikus quarterbackjét, Kurt Warnert és Brett Favre-t is földre vitték – és a csapat le is győzte mind az Arizona Cardinalst, mind a Minnesota Vikingst.

A Colts támadófalára egyelőre nem lehet sok panasz, hiszen a 16 alapszakaszmérkőzésen az ellenfelek összesen tíz alkalommal sackelték Peyton Manninget.

3 ok, amiért az Indianapolis nyeri a Super Bowlt

A rutin a Colts mellett szól, hiszen az Indy 2007 februárjában már megismerhette a siker ízét, és az akkori együttesből jó pár kulcsjátékos most is ott lesz a pályán. Véletlen egybeesés, de érdemes megjegyezni, hogy a 41. Super Bowlnak a Miami Dolphins stadionja adott otthont, és a mostani döntőt is ebben az arénában rendezik – ráadásul a Coltsnál kínosan figyelnek arra, hogy mindent ugyanúgy csináljanak, mint három éve: ugyanarra a repülőtérre érkeztek, ugyanabban a hotelben ugyanazokat a szobákat foglalták le, és a finálé előtti felkészülést is ugyanúgy ütemezték. Meg lehet őket érteni, hiszen egyszer már bevált a recept...

Az NFC elődöntőjében mutatott teljesítmény alapján a Saints nem eléggé érett ahhoz, hogy legyőzze az Indianapolist: két héttel ezelőtt a Minnesota ötször adta el a labdát, és a New Orleansnek így is hosszabbításra volt szüksége ahhoz, hogy legyőzze riválisát. A Coltsot ismerve nem valószínű, hogy Dallas Clarkék ilyen „ajándékokkal" segítenék Breest és csapatát.

Távol álljon tőlünk, hogy higgyünk a babonákban, de az úgynevezett „Tampa Bay-átok" az Indianapolis győzelmét vetíti előre. Eszerint még sohasem nyerte meg a Super Bowlt olyan alakulat, amely az alapszakasz során kikapott a Tampa Bay Buccaneerstől. Nos, a Colts nem találkozott idén a „Kalózokkal", azonban a New Orleans Saints a 16. fordulóban 20–17-es vereséget szenvedett a Tampától.

Érdekességek

Története során az Indianapolis kétszer nyerte meg a Super Bowlt, igaz, az 1971-es győzelmet még Baltimore Coltsként aratta. A franchise egyetlen alkalommal veszített a nagydöntőben – az 1968-as szezon fináléját a New York Jets ellen bukta el, amikor is Joe Namath, az esélytelenebbnek tartott Jets magyar származású irányítója garantálta csapata szurkolóinak a sikert.

Peyton Manning, a Colts irányítója pályafutása során kevesebb touchdownt passzolt Super Bowlon, mint fiatalabb, és kevésbé nagyra tartott öccse, Eli – eddig mind a két testvér egy nagydöntőben szerepelt, és Peyton egy, Eli kettő TD-passzt jegyzett.

Jim Caldwell lehet az NFL történetének harmadik olyan vezetőedzője, aki az újoncszezonjában megnyeri a Super Bowlt – ez korábban csak Don McCaffertynek (1970–1971, Baltimore Colts) és George Seifertnek (1989–1990, San Francisco 49ers) jött össze.

NEW ORLEANS SAINTS

„Az eszem helyett a szívemre hallgatok. A New Orleans védelme szerez touchdownt, Reggie Bush kiemelkedően teljesít visszahordóként, és a Saints nyeri a turnovercsatát. Talán Darren Sharper lesz a mérkőzés legértékesebb játékosa?” – Jason La Canfora, az nfl.com szakírója.

Út a Super Bowlig – a Szentek felemelkedése

2008. december 28-át írtuk. A New Orleans Carolina Panthers elleni találkozója előtt minden lényeges kérdés eldőlt: a Párducok csoportelsőként a rájátszásba jutottak, a Saints pedig ugyanezen kvartett negyedikjeként már-már a holtszezont várta. Egy nagyszerű rekordot azonban még megdönthetett volna a Szentek irányítója, Drew Brees: az egy idény alatt passzolt yardokat tekintve utasíthatta volna maga mögé a legendás Dan Marinót. Ehhez 401 yardot kellett volna a mérkőzésen elérnie, amit a legtöbben nem tartottak reálisnak, azonban csak a hajrában dőlt el végérvényesen, hogy ha csak kevéssel is (15 yard), de elmarad a Miami Dolphins korábbi klasszisának csúcsától (5084 yard). Így is mindössze második játékosként lépte túl a bűvös 5000-es határt. Azonban a futójátékot háttérbe szorító, erősen „orrnehéz” New Orleans-i együttes hiába szerzett mérkőzésenként 410.7 yardot, a védelem nem tudta megfelelően feltartóztatni az ellenfelek támadásait, és bár Drew Brees egyértelműen az elit irányítók közé kezdett emelkedni, egy nagyon fontos hiányossága még akadt: nem volt képes kulcsfontosságú helyzetekben győzelemre vezetni a csapatát.

A 2009-es évad előtt az együttes megszerezte Gregg Williams defensive coordinatort (a védelem irányításáért felelős szakember) – aki a Washington Redskinsnél már felhívta magára korábban a figyelmet, agresszív 4–3-as sémájával 2004-ben a 3., 2005-ben a 9. legjobb védelmet faragta a Rézbőrűek keretéből –, ám nem sokan gondolták, hogy lényeges változások fognak jelentkezni az együttesnél.

Az idény részben a várakozásoknak megfelelően indult, ha azt vesszük, hogy a New Orleans támadósora futószalagon szállította a yardokat és a touchdownokat, azonban ezzel nagyjából ki is merültek az előzetesen elképzeltek. A támadójáték már korántsem volt olyan egysíkú, mint egy szezonnal korábban, Sean Payton bátran mert a futójátékhoz nyúlni minden szituációban, s ezt a futói – Pierre Thomas és Mike Bell vezetésével – meg is hálálták, kísérletenként jónak mondható 4.5 yardos átlaggal cipelték a labdát.

A futójáték felemelkedése nagyban segítette Breest, hiszen az ellenfelek immár nem készülhettek szinte csak a passzok ellen, amikor pedig szépen haladtak már a földön, akkor egy-egy futójátéknak álcázott akcióból Brees távoli bombái rendre sültek, kellemetlen helyzetbe hozva ezzel a riválisok védelmét. A passzjáték ebben az idényben sem egyemberes volt: kifejezett sztárelkapó nélkül – nem feledve természetesen az idén újra 1000 yard fölé kerülő Marques Colston érdemeit –, célpontjait nagyszerűen váltogatva jutott Brees 4300 yard fölé (úgy, hogy az utolsó mérkőzésen a pihentetése miatt egyáltalán pályára sem lépett), és mindezt NFL-rekordpontossággal tette (passzainak 70.6 százaléka sikeres volt).

A Saints a Coltshoz hasonlóan nagyon sokáig hibátlanul menetelt, mindössze a 15. játékhéten talált legyőzőre (konkrétan a Dallas Cowboysra), ám ez, illetve a két későbbi vereség sem gátolta meg a New Orleans-i csapatot a főcsoportgyőzelemben. A rájátszásban a Saints előbb az előző kiírás döntősét, az Arizona Cardinalst verte meg magabiztosan (45–14), majd a Minnesota Vikingst nagy csatában, hosszabbításban (31–28), így bejutott a Super Bowlba.

A támadójáték csillogása – az alapszakasz során szerzett legtöbb touchdown (55), legtöbb meccsenként szerzett pont (31.9) és összesített yard (403.8), negyedik legjobb passz- (272.2), illetve hatodik legjobb futójáték (131.6) – sem feltétlenül lett volna ugyanakkor elég ehhez, ha a védelem közben kilátástalan játékot mutat.

A siker kulcsa lehet

A Saints védői azonban az alapszakasz során 9 interceptiont (az ellenfél irányítója által passzolt labda lehalászása) szerző, újabb fénykorát élő 34 éves safety, Darren Sharper, valamint a szezon során 13 sackig (az ellenfél irányítójának labdával együtt történő földre vitele) jutó defensive end, Will Smith vezetésével fel tudtak nőni a feladathoz, és bár a kapott pontokat (21.3/mérkőzés – 20. hely) és yardokat (357.8 yard találkozónként – 25. hely) tekintve még így is a mezőny hátsó részéhez tartoztak, rengetegszer kényszeríttették hibára ellenfelüket – az alapszakasz 16 mérkőzése során 39-szer, továbbá a két rájátszásbeli fellépésükön is szép számmal, hétszer szerezték meg riválisaik támadóitól a labdát –, amelyekből ráadásul 8 touchdownt értek el. Érdekes vonatkozó statisztika: az eddigi 34 Super Bowlból, amelyiken az egyik fél több labdát szerzett, mint a másik, a kevesebb labdát eladó 31-szer győzni tudott.

Sharper ugyanakkor biztos abban, hogy ezen a mérkőzésen nehezebb dolguk lesz, mint a megelőző találkozókon.

„Egy olyan csapat ellen, mint a Colts, nem tudsz öt-hat labdaszerzést végrehajtani. Szeretnénk, megpróbáljuk persze, de nem túl valószínű, mert rendkívül labdabiztos együttesről van szó” – nyilatkozta Sharper, és igazát jól tükrözi, hogy az Indianapolis mindössze 5 fumble után vesztette el a labdát, valamint Peyton Manning 16 interceptionje sem tartozik a kirívóan magas kategóriába.

3 ok, amiért a New Orleans Saints nyer vasárnap este

Futójáték: bár az elmúlt évhez képest fejlődött a Colts futás elleni védekezése, még mindig a hátsó régiókban található – mérkőzésenként engedélyezett 126.5 yardjuknál többet csak nyolc csapat kapott –, míg a Saints, mint említettük, kifejezett sztárfutó nélkül is a hatodik legtöbbet haladt a talajon. Ha Pierre Thomasék megfelelő ideig tudják a pályán kívül tartani Peyton Manninget úgy, hogy közben rendre pontokat szereznek, akkor képesek lehetnek győzni. A másik oldalt nézve hiába van immár két első körös futója az Indianapolisnak – Joseph Addai a 2006-os, Donald Brown a 2009-es játékosbörze első Colts-választása volt –, a gárda a legutolsó, 32. helyen zárt a futott yardokat tekintve, alig több mint 80 yardot haladva mérkőzésenként. Ebben természetesen szerepe volt annak is, hogy az Indy ellenfelei a Coltsnál általában több időt töltöttek a pályán, nemegyszer szinte végig vezetve, és ilyenkor a Peyton Manning irányította passzjátékot kellett elővenni a gyors pontszerzés érdekében, a futás hanyagolásával.

Dwight Freeney esetleges kiválása, és a nagy játékok: az Indy kiváló defensive endje a Super Bowlt megelőző utolsó edzést is kénytelen volt kihagyni a sérülése miatt, és a szereplése erősen kérdőjelesnek tekinthető – ennek ellenére nagy összegben nem fogadnánk arra, hogy az év legfontosabb meccsére ne drótoznák össze. Viszont egy nem teljesen egészséges Freeney ellen azért mégiscsak könnyebb a New Orleans támadófalának dolga, ha pedig nem érkezik kellő nyomás a Colts védőitől, akkor Drew Brees könnyedén szétpasszolhatja a nem éppen ligaelit secondaryt.

A nagy játékokat tekintve is előkelő helyen álló Saints könnyebben szerezhet pontokat egy-egy hosszú indítással vagy futójátékkal, mint a Colts célterületének közelében (red zone), ahol az Indianapolis védői sokszor emberfelettit nyújtanak, számos alkalommal touchdown helyett mezőnygólra kényszerítve ellenfelüket. Az is igaz ugyanakkor, hogy az Indianapolis special teamje (kezdőrúgásoknál és puntoknál pályára lépő csapategység), bár kétségtelenül fejlődött az elmúlt évekhez képest, a visszahordásokat tekintve még mindig nem tartozik a legjobbak közé, míg a New Orleans visszahordói a kirúgásoknál a liga közvetlen élmezőnyébe tartoznak, és bár az alapszakaszban a puntok után meglehetősen rosszul szerepeltek, a rájátszásban Reggie Bush révén már eljutottak touchdownig is, márpedig ha jó pozícióból kezdheti meg a Saints a támadását, legalább egy mezőnygólra jó eséllyel pályázik.

Madden, illetve Serena Williams: a 2003-as szezon óta minden Super Bowl előtt leszimulálják a Madden NFL-sorozat aktuális verziójával a két döntős együttes mérkőzését, és eddig mindössze a 2007-as idény fináléjának – a New England Patriots–New York Giants találkozó – kimenetele alakult aztán másképp, mint ahogy a játék előtte generálta. Sőt két esetben – Patriots–Panthers 23–20 (a valóságban 32–29), Pittsburgh Steelers–Arizona Cardinals 28–24 (27–23) – a két csapat közötti különbséget is eltalálta a program! Ezúttal 35–31-es Saints-siker született az „előmérkőzésen”. A női teniszklasszis, Serena Williams ugyanakkor a Colts győzelmére tippelt, ami szintén nem túl biztató az Indianapolis híveinek, tekintve, hogy az amerikai hölgy jóslatai saját állítása szerint még sohasem jöttek be…

Érdekességek

Története során a New Orleans először jutott el a Super Bowlig, így most már mindössze négy csapat van – az NFC-ben szereplő Detroit Lions, valamint az AFC-s Cleveland Browns, Jacksonville Jaguars, Houston Texans trió –, amely még sohasem léphetett pályára az immár 44. alkalommal elhódításra váró trófea történetében. Igaz, a Detroit és a Cleveland a Super Bowl-éra előtt négy-négy alkalommal megnyerte a bajnokságot, míg a Jacksonville-t és a Houstont viszonylag rövid története is gátolta ebben: előbbit 1995-ben, utóbbit 2002-ben alapították.

Az alapszakasz mérkőzéseit alapul véve a 2009-es szezonban a Saints irányítója, Drew Brees volt a liga legjobb quarterbackje: a New Orleans-vezér 109.6-os QB-mutatót produkált – Peyton Manning hasonló statisztikája ennél majdnem 10 ponttal alacsonyabb, 99.9 volt.

A Saints játékosai közül mindössze egy mondhatja el magáról, hogy egy Super Bowl-győzelemért járó aranygyűrű büszke tulajdonosa: Randall Gay még a New England Patriots tagjaként győzött a 2004-es évad nagydöntőjében (a Hazafiak a Philadelphia Eaglest verték meg 24–21-re).

A korábbi Super Bowlokról szóló írásunkat ide kattintva olvashatja el!