A harmadik forduló után már csak az olaszokat verő Wales veretlen

A walesiek nagyon csalódottak lettek volna, ha nem folytatják az olaszok ellen is a nagy menetelésüket. De rég elmúltak azok az idők, amikor az olaszok ellen biztosra mehetett egy nagycsapat.

Mutatja ezt az idei év is, a két kis különbségű olasz vereség az írek és az angolok ellen. Szombaton mégis az olaszok engedtek a 40-8-ból - a 68. percben ez állt az eredményjelzőn -, de még nagyobb vereség lett a vége.

Az első félidő pedig nem ezt mutatta. Bár Jones két büntetőt is belőtt, Castrogiovanni a vendégek klasszis pillére vitte az első célt: egy hosszú bedobás esett a kezébe, és átgázolt a hozzá képes madárcsontú Peelen, a walesi nyitón. A walesi válasz nem sokat késett: Shane Williams lépett át a védők közt, jobbra vitték a hullámokat a csatárok, és hamar kialakult egy üres sáv a szélen, ahol Byrne bevihette a célt.

A félidő végén az olaszok fogója, Marcato lépett a főszerepbe, egy büntetőből kapufát lőtt, de a másikat már bevágta, így 13-8-as hazai vezetéssel mehettek a szünetre a harcosok. De nem az első félidő folytatódott a továbbiakban... A 42. percben Marcato elől Shanklin halászott el egy labdát és a kapuba futott (ugye, hogy tudnak az olaszok is célpasszt adni az ellenfélnek - tavaly ők kaptak hármat a skótoktól).

Jones gyorsan még két büntetőt is hozzátett, majd Mirco Bergamasco kapott sárgát les miatt; az emberfölényt újra Shane Williams váltotta célra. A jeles szélső nemsokára beérheti a válogatott célrekorderét, Gareth Thomast; igyekeznie kell, hogy utol ne érjék, mert Byrne is átsétált az olasz vonalon a maga második céljával. De Shane-t nem lehet megijeszteni, mert a 74. percben a félpályáról vágtatott a célterületre. A walesiek a nagy különbségű győzelemmel nagy lépést tettek a tornagyőzelem felé!

Az írek látszólag könnyedén nyertek, de ez nem igaz, hiszen a vendég skótok sokáig uralták a játékot. A hazaiak át sem jutottak a térfelükre, elvették az ír bedobásokat, de – a célokat a zöld mezesek vitték!

A 22. percben indult a pontgyártás, az írek kaptak egy tolongást a skót célterület előtt. Heaslip összefogóból indult, Reddan is kifutott egész jobbra, mindenki arra szaladt, de Heaslip visszatette Wallace-nak, aki előtt szabad volt az út. Szép volt, jó volt, de volt egy kis „úttörőcél" illata a dolognak...nemsokára aztán megmutatták az írek, hogy nemcsak ilyen célokat tudnak vinni: gyors nyitás balra, O'Driscoll egy 30 méteres átadással hozta Kearneyt kihagyhatatlan helyzetbe.

A skótok szerencséjére Paterson hozta a megszokott rúgóformáját, így csak 14-6 volt a félidőben a hazaiak javára. Ám itt is vészjóslóan kezdődött a vendégek számár a második félidő, csakúgy mint Cardiffban. A skót leváló, Strokosch elejtette a labdát, az írek lefordultak, jobbra indult a támadás, O'Gara magasan a sarok felé rúgta a labdát és az zavartalanul pottyant a pillér (!) Horan kezébe. 19-6, de a skótok nem adták fel. A hazai vonal eleresztette a center Webstert, mint a gatyamadzagot, ő pedig a kapu mögé tette az egyetlen skót célt.

A 62. perc hozta a forduló legszebb célját: lefordultak az írek, Dempsey fogásból O'Garának passzolt, ő pedig svédcsavarral tette tovább Trimble-nek, és már csak egy keresztpassz hiányzott a célhoz, amit végül Bowe rakott be. A keserű poharat a skótok szinte maguknak töltötték ki, amikor a meccs végén a saját 22-esükön belül indulni akartak, de elvesztették a labdát és Bowe besétált a maga második, csapata negyedik céljával. Írország így visszajött a csatába, de nem lesz könnyű dolguk: Wales és Anglia vár rájuk.

Mint mindig, nagy várakozás előzte meg a nagy rangadót, az angolok franciaországi fellépését. A mérkőzés előtt is nagy volt a taktikázás. A hazaiak a Vainikolo-probléma megoldására a jobb szélre állították a szintén hatalmas termetű Rougerie-t – ezzel ezt a gondot meg is oldották.

De az igazi fogas kérdés az volt, hogy az új francia első sor hogyan fog ellenállni az angol pillérek harcának. A hazai drukkerek és szakértők emiatt aggódtak és igazuk is lett. A meccs legutolsó perceit leszámítva éppen annyi pontkülönbség állt a két csapat között, amennyivel többet Wilkinson szerzett az első sorosok zárt tolongásban elkövetett szabálytalanságai okán megítélt büntetőkből.

A franciák másik gondja az irányítás. Parra nem játszott rosszul 9-esben, sokat vállalt – ezzel lehet, hogy a hazai háromnegyed ötleteit próbálta pótolni. Mert bizony az angolok a meccset a szinte hibátlan védekezésükkel nyerték meg! Ahogy ez illik egy csapatsporthoz. Szoros gyeplőt vetettek a villámgyors francia futókra, akik nem is boldogultak. Trinh-Duc ügyes játékos, de egyelőre nem képes kezelni a hasonló helyzeteket. Hiányzott egy-egy jól sikerült rúgás a védők mögé, valami fantázia a támadásokból.

Arról ne is beszéljünk, hogy Traille átmentette biarritzi rúgóformáját erre e mérkőzésre is – képtelen volt betalálni. Ezzel szemben Wilkinson most is megrúgta a maga dropját, 1056 pontnál és 29 dropnál jár, az utóbbi világrekord, az előbbi még nem. Az első angol célt is az ő rúgása készítette elő: Sackeynak „csak" rá kellett vetődnie a célterületen a pontosan megrúgott labdára.

Nallet (és a tolongás) begyötört célja méltó válasz volt erre, de a legutolsó percekig igazából nem forgott veszélyben az angol célterület. Az utolsó perceket Skrela labdaejtése és a zárt tolongás után a francia célvonal előtt töltötték a vendégek, addig, míg egy kis résen Wigglesworth be nem vitte a labdát. Az angolokat tehát újra az esélyesek köz kell sorolnunk, de ők a walesi pontarányt már nem ronthatják, erre lehetősége a franciáknak és az íreknek van, de nem lesz könnyű dolguk.