Skócia évek óta vár a nagy dobásra, tavaly csúfság is esett velük

A skótok 1999 óta nem alkottak nagyot, akkor sikerült győzniük utoljára. Abban az évben még Öt Nemzetnek hívták a sorozatát, a rákövetkező évben már Olaszországgal egészült ki a mezőny.

A huszonkétszeres tornagyőztes skótok sikere már akkor is meglepetésnek számított azonban, azóta a közelébe sem kerültek a sikernek. Sőt, a dobogót sem nagyon érték el (2001-ben és 2006-ban voltak harmadikok).

Ebben az évtizedben hét tornán tizenkétszer nyertek - huszonhétszer kikaptak! Mondjuk ez megszokott állapot számukra, hiszen 1938 és 1964 között sem nyertek, ez 28 év a helyben járás rekordja a torna történelmében.

Idén aligha éri őket az a sporttörténelmi csúfság, hogy otthon kapnak ki az olaszoktól (mivel most Rómában fognak játszani), de talán nem kell remegniük attól sem, hogy övék lesz a „Wooden spoon”, vagyis a „fakanál”, ami a torna nyeretlen csapatának „jutalma”. Tavaly az utolsó fordulóban kerülték el ezt a csúfságot...

Ősszel viszont a világbajnokságon derekasan helytálltak, hiszen az angolok mellett egyedül ők jutottak a negyeddöntőbe a britek közül, és ott sem égtek le a későbbi bronzérmes Argentína ellen.

A klubjaik ellenben a szokott módon szerepeltek a Heineken-kupában (ráadásul megszűnt a harmadik számú profi alakulat, a Border Reivers is!), a Glasgow ugyan sokáig versenyben volt a továbbjutásért, az Edinburgh is okozott meglepetéseket, de nagy játékot nem mutattak.

Hogyan is lehetne az, hiszen rengetegen szerepelnek külföldi klubokban. Ott viszont, körülfogva klasszis társakkal, főszerepet vihetnek. Paterson sokat színesítette a Gloucester játékán, Hines remekel Perpignanban, Walker sok célt visz az Ospreysben, Rory Lamont is sokat tett a Sale idei feltámadásáért. Parks pedig saját klubjában nőtt világklasszissá.

De vajon együtt mit alkotnak majd? Könnyen meglehet: idén nem fognak alárendelt szerepet játszani.

---- A ---- &