A japánoknak van esélyük a pontszerzésre a világbajnokságon

Japánban régóta nagyon népszerű a rögbi, egyetemisták sokasága játssza, és színvonalban is sokat fejlődött az utóbbi években, habár nem versenytársai a jobbaknak. A világranglista második tíz gárdájából Kanadát már sokszor legyőzték, Fidzsivel is szoros meccseket játszanak. Van tehát esélyük pontokat szerezni, mivel Ausztrália és Wales mellett a fenti két ország az ellenfelük a B csoportban.

Régebben sok szó érte a ház elejét, mivel több óceániai és új-zélandi játékost is alkalmaztak, idén kevesebb a morgás otthon (a csapat japán jellegét féltették a kritikusok), ennek legfőbb oka tán az, hogy elég tekintélyes edzőt sikerült szerződtetniük.

John Kirwan a valaha játszott egyik legjobb All Blacks-szélső, 1987-ben világbajnok volt. Így hét nem japán születésű játékos erősíti a keretet. A két legnevesebb játékos azért hazai: a válogatott célrekordere, Daisuke Ohata kiheverte hosszú Acillesín-sérülését és kész a bevetésre – immár harmadik alkalommal.

Ugyanígy harmadszor lép világbajnokságon pályára a leváló Yasunori Watanabe. Szükség is lesz a rutinjukra, hiszen a keretből tizenketten 10 vagy annál kevesebb válogatottsággal büszkélkednek.



Az áldozati bárány szerepe jut mindig Namíbiának. De legalább ott vannak... Az, hogy Zimbabwéból elűzték a fehér lakosságot, kinyírta az ottani rögbit is, de utat nyitott a szintén nagy számú fehér kisebbségi lakosságú Namíbia előtt. Namíbia sokáig Dél-Afrika igazgatása alatt volt, az ottani ásványkincsek kiaknázása sok fehér bevándorlót vonzott.

Az 1. világháború előtt német gyarmat volt (még ma is hivatalos nyelv a német!), majd a németekhez jöttek Dél-Afrikából a búrok és az angolok, velük együtt a rögbi is. 1999-től biztos résztvevője az ország a világbajnokságnak, de sikereket eddig nem aratott – hogy finoman fogalmazzunk... Ellenben 2003-ban begyűjtötte a legkínosabb vereség rekordját: Ausztrália – Namíbia 142-0.

Idén talán jobban szerepelnek majd, hiszen a bukaresti Nations Cup alkalmával csak két szoros vereséget szenvedtek el Románia és Grúzia ellen (a grúzok most is csoporttársaik lesznek). Azt nem mondhatni, hogy jól sikerült a bemelegítés, holmi mazocjizmusból Dél-Afrikval játszottak, és a Springbok alaposan elporolta őket (105-13).

A csapat legjobbja Kees Lansing, aki a Super 14-ben idén második helyet elért Sharksban játszik – ez nem akármilyen rang. Jane du Toit pedig a Boland alkalmazottja. Az ő neve is mutatja, hogy „ránézésre" akár erős is lehetne a namíb válogatott: Badenhorst, Burger, du Toit, Meyer, Visser, Drotsky Jantjies – belőlük mind volt dél-afrikai válogatott. A búroknál pár száz családnév van divatban, a fentiek esetünkben nem a Springbok klasszisai...