Figyelmeztető jelek Albionból, életjelet adott magáról a vb-címvédő

Talán Brian Ashton, a megváltóként érkezett edző végre összerakta a csapatot – avagy csak a walesiek lógták el egy tartalékcsapattal ezt a felkészülési mérkőzést?

Az angoloknál újra Jonny Wilkinson volt a 10-es, ettől mintha tényleg acélosabb lenne a csapat, már csak a legfontosabb értelemben is, lelkileg. A Harlequins összefogója, Nick Easter ötödik válogatottságát négy céllal ünnepelte.

Jason Robinson is tartja tavaszi formáját (négy cél a Hat Nemzeten!), most is vitt egyet. Nagy kérdés, hogy elég lesz-e a lendülete a nagycsapatok ellen is.

Shaun Perry remekül fogta össze a gárdát, két célt is vitt. Borthwick évek óta hol ki, hol be állapotban szaporítja válogatottságainak számát. Simon Shaw-val együtt megfelelő erőt képvisel a második sorban.

Worsley és Corry a világbajnok csapatból vannak itt a harmadik sorban. Dallaglio is visszatért ugyanide. Vajon ez a rutinos, de kissé koros harmadik sor bírja majd a déliek rohamait nyomon követni?

Wales, úgy tűnik nem tudja feldolgozni Henson és Shane Williams sérülését, ők valószínűleg (sőt Henson biztosan) kihagyják a vb-t. Nagy kérdés, hogy Stephen Jones, aki a legjobb 10-es, felépül-e szeptemberre? Nélküle a szombati meccsen Sweeney irányított, Gareth Coopertől kapta a labdákat, nos, ez nem a legjobb „tengely".

A tolongást pedig elsöpörte az angol túlerő! Hiába verte tehát a tavaszi mérkőzésen Wales az ősi ellenfelet, és kerülte el így az utolsó helyet a 6 Nemzeten, nem állt össze a csapat. De hát ez már kétéves történet, mióta 2005-ben betakarították a Grand Slamet (minden meccset megnyertek a Hat Nemzeten), kevés sikerélményt éltek meg.

Ha a déli féltekén nem is kaptak a szívükhöz a nagy arányú angol siker hírére, jó lesz azért most már talán az esélyesek közé sorolni a címvédőt is, legalábbis az elődöntőre jó lehet az angol gárda.

Walesben pedig főhet a feje a kapitánynak, hogyan rázza gatyába a hitehagyott csapatot. Vigasztalhatja őket az, hogy csak a második csapattal álltak ki (lesz első?), és hogy a megrendítő zakó csak az utolsó tíz percben jött össze, amikor emberhátrányban (Wynn-Jonest állították ki) három célt kaptak. Talán a félidőbéli 0-22-t keveslik?