Kosárlabda: Ha elmondanám, kikkel egyeztetünk, nem hinné el senki – Rátgéber László

– Fantasztikus előadásokat hallhattunk Pécsen ismét, nagy szaktekintélyek érkeztek a városba Sergio Scariolo vezetésével. Az ön neve a hívószó, vagy önjáróvá vált ez a konferencia?
– Nincs sok ilyen konferencia, edzőtovábbképző, nevezzük akárminek. Megvan a súlya és a rangja is, hiszen NBA-edzők után ezúttal Scariolo érkezett. Örülök, hogy szeretnek itt lenni a edzők és jó házigazdák vagyunk, megpróbálunk ebből a szellemi tőkéből terméket csinálni, készítünk egy tudományos kiadványt, szemlét, amit jó lenne implantálni a magyar kosárlabda-társadalomba.

– Tehát szeretné, ha akár az akadémiai edzőik munkájában visszaköszönnének az elhangzottak?
– Természetesen, erről van szó. Érzem, hogy megtörténik, amiért itt vagyunk, jobbak leszünk holnap, mint amilyenek ma vagyunk. Van egy filozófia, egy ötlet, látjuk azt, aki temérdek sikert ért el a spanyol válogatottal, ő és a kollégái a mi hőseink. Mindig a labdarúgásból keresek párhuzamot, hogy megértsék az emberek a lényeget, mert a mi kultúránk szegényebb: Jürgen Klopp, José Mourinho vagy Carlo Ancelotti kaliberű edzők járnak hozzánk. Hitelesek, és amiről beszélnek, be fogjuk építeni a munkánkba. Négy előadás is érintette a kondicionálás témakörét, már össze is ültek az akadémia kondicionáló edzői, és megbeszélték, mit tudnak átvenni az elhangzottakból. A egyik előadó, Francesco Cuzzolin az Armani Milano erőnléti edzőinek a feje, az ő elképzeléseiket egy az egyben áthozzuk ide, illetve amit Igor Jukic professzor mondott a szerepkörökről, azt például nemcsak egy kosárlabdacsapat, hanem akár egy cég életében is lehet hasznosítani. Viszont akarom látni ezeket a dolgokat, nem azért gyűltünk össze, hogy jól érezzük magunkat. Van ebben persze kultúra- és imidzsépítés, ezek is hozzátartoznak a nagy egészhez, de nem mindegy, miről beszélünk. Mindig kissé csalódottak vagyunk, mert kevesen vannak, azt gondolnánk, nemcsak 350-400-an, hanem több ezren is megfordulhatnának itt – elképzelhető, hogy a hatodik konferenciát megpróbáljuk online is közvetíteni. Állandóan igyekszünk változtatni, most hétfőn és kedden rendeztük, hogy ne ütközzön a meccsekkel, viszont a lényeg, hogy a júniusi hatodik esemény lezár egy hatszemeszteres ciklust, egy teljes tananyagot. Ami három év alatt történt, fel van véve, le van jegyezve, több könyvet megírt, lefordított a módszertani központ, most szinkrontolmácsokat alkalmaztunk, hogy ne lehessen azzal jönni, valami nem elérhető közvetlenül. Régen ilyesmiért Amerikába utaztunk, onnan hoztunk könyveket és fizettünk a túlsúlyért a repülőtéren.

– Most meg mindent kézhez kaphatnak a szakemberek…
– Igen, tehát valójában nagy lépések ezek, amelyek nyilván nem egy nap alatt látszódnak meg a kultúránkban, mégis szenzációs dolgok – magamon érzem, hogy mennyit tanultam és profitáltam. Akkor értem meg igazán a konferencia fontosságát, miután véget ért, mert a következő egy-két hónapban nem ezekkel az emberekkel leszek együtt, nem beszéljük meg Sergio Scariolóval, hogy vagyunk, nem kérdezi meg, milyen anyagot hozzon az előadására, szóval már csak ezek a párbeszédek is hiányoznak. Andrea Trinchieri is eljött volna hozzánk, de időközben a Zalgiris Kaunas edzője lett, helyette Alekszandar Dzsikics professzor úr ugrott be, aki távozott Jeruzsálemből. A Nemzeti Sportnál is zajlik kultúraépítés, nem mindegy, kik ülnek a szerkesztőségben, miről írnak – és mivel 120 éve létezik a lap, valami jól működik. Ezt kell nekünk is véghez vinni, és lassan alakul, a szaktekintélyek szeretnek ide járni, mindezt igyekszünk implantálni az akadémiai rendszerbe. Megvannak az ötleteim, örülök, hogy itt volt Báder Márton MKOSZ-elnök úr, akit mindig meghívtam ide, mint szakembert, korábbi játékost is, és meggyőződhetett személyesen a központunk által elért eredményekről.

– Miként tudná összefoglalni a pécsi rendezvények küldetését?
– Hogy miért vannak konferenciák? Nem szabad egy sportágat arra alapozni, hogy „én azt gondolom, hogy”, vagy „én azt remélem, hogy…”. A stratégiákat sikeres, magasan iskolázott emberek tudják kitalálni, akik nem voltak sikeresek a saját műfajukban, azoknak véleményük van. Minden ilyen véleményt meg kell hallgatni, de az csak vélemény, ezért fontos a tudományosság. Egy sportág jövője ne azon múljon, hogy mit gondolunk, legyen mögötte szellemi termék is.

– Milyen tervei vannak a nyári konferenciát illetően, esetleg tud-e konkrét neveket említeni?
– Újra NBA-edzőket szeretnénk Pécsre hozni, most talán nehezebb, de lehet, hogy könnyebb feladatunk lesz a párizsi olimpia miatt. Az lesz a „trükk”, hogy július helyett június végén rendezzük az eseményt. Ha most elmondanám, kikkel egyeztetünk, nem hinné el senki, mindenesetre nagyon komoly emberekkel beszélünk, nagy terveink vannak, az egyik jelöltünk női kosárlabda-specialista. Nem titkolózunk, de felelőtlenség lenne jelenleg nevekkel dobálózni, Trinchieri is három héttel a mostani időpont előtt vette át a Zalgiris irányítását. Tavaly Chris Finch helyett is másnak kellett volna jönnie, de nagyon jó, hogy tudunk szurkolni a Minnesota Timberwolvesnak, amely első az NBA Nyugati konferenciájában. Nick Nurse ugyebár szintén volt nálunk, a Toronto Raptors után most a Philadelphia 76ersszel szerepel szenzációsan, ezekkel az edzőkkel valamilyen szinten kapcsolatban vagyunk, gratulálunk nekik, és ők is vitték tovább a mi jóhírünket. A hatodik konferencia, a hatodik szemeszter után szeretnénk kitenni egy pontot. Hogy beválik-e a recept, amit átnyújtunk, az nem a módszertani központon és nem a sztárvendégeinken múlik, kell hozzá a befogadó közeg és a nyitottság.