A második döntő aranyat ért

A szolnoki csapat viszont B-közepével ellentétben gyengült, mivel egyik legjobbja, a ponterős szerb erőcsatár, Bjelica térdsérülése miatt nem vállalta a játékot – helyette honfitársa, Perovics került a tízes keretbe. De még mielőtt valaki azt gondolná, ezáltal előnybe került az ellenfél, az Euroleasing-Orsi Sopron, az nagyot téved, mivel nem szabad megfeledkezni arról, hogy a zöld-sárgák már régóta nélkülözik első számú centerüket, az orosz Zakaluzsnaját.
Noha három eladott labda vezette be az aranycsatát, még véletlenül sem lehet azt mondani, hogy színvonaltalanra, netán unalmasra sikeredett a döntő. Épp ellenkezőleg: mindkét csapat elképesztő sebességgel kosárlabdázott, és ami bravúr, mindeközben viszonylag kis hibaszázalékkal, így igazán jó kis mecscset láthatott a közönség. Villámgyorsan potyogtak a kosarak itt is, ott is, a "főkolompos" soproni oldalon Kovacsevics, szolnoki részről pedig a tíz perc alatt tíz pontig jutó Papp volt, mégsem neki köszönhette, hogy a játékrész derekán kicsit meglépett a MÁV-Coop. Hanem a soproni Veszelnek, amikor Hibbert pontos tempója közben egy sport- szerűtlen hiba árán letaglózta Csákányt, aki bedobta mindkét büntetőjét, majd Djelmis révén az ezt követő akcióból is kosarat szereztek a szolnokiak. Vagyis alig pár másodperc leforgása alatt egyenlőről hatpontos Tisza-parti vezetésre módosult az állás.
Ezt azonban viszonylag gyorsan egalizálta az Orsi, sőt a második negyed elején a fiatal Honti találatait követően már nyeregben is tudhatta magát, de ennek azért nem volt különösebb jelentősége, mert minimális volt a különbség, szinte minden támadás után változott a vezető kiléte. Az igazi fordulatot az hozta meg, hogy a zónára váltó Szolnok ellen elkezdte futószalagon gyártani a triplákat a Sopron, ötöt dobtak egymás után Seresék. Hiába bosszankodott az oldalvonal mellett Tapodi edző, a zöld-sárgák újra meg újra betaláltak kintről, igaz, ezalatt elöl azért a kék-sárgák sem tétlenkedtek, ezért aztán "csak" hárommal tartott előbbre a nagyszünetben a jól dobó Hejková-együttes. ---- A második félidőben sokáig biztosan őrizte néhány pontos előnyét az Orsi, sőt apránként meg is toldotta egy kicsivel. Vajda második hármasával a 27. percben már nyolccal vezettek a hűség városának büszkeségei (50–58), és Tapodi végső megoldásként az időkéréshez folyamodott, hogy megállítsa a lavinát: sikerült is megtörnie az ellenfél lendületét. Persze kellett ehhez a harmadik negyed hajrájában szenzációs teljesítményt nyújtó Csákány is, akinek hét nagyon fontos pontjával – no meg Farmer duplájával – fordított a MÁV-Coop.
Hangsúlyozandó: mindössze két perc leforgása alatt! És sem a Szolnok, sem a válogatott hátvéd nem hagyta abba a szárnyalást, előbbi tovább tágította a távolságot, utóbbi pedig a többi játékelemben is elképesztőt produkált: előfordult, hogy hátul ő szedte le a lepattanót, majd végigvezette a pályán a labdát, és a másik gyűrű alatt szenzációs gólpasszt adott.

Az utolsó negyed felénél járva úgy tűnt, nem lehet elvenni a győzelmet a szolnokiaktól, azonban ahogy telt-múlt azt idő, úgy látszott, egyre inkább elfáradnak az addigi fergeteges iram következtében a hölgyek. Igaz, lankadtak a soproniak is, de nem Kovacsevics, aki a hajrában háromszor is egy pontra hozta fel együttesét. A végén már csak tizenkét másodperc volt hátra, amikor kétpontos hátrányakor az egyenlítésért, tehát a hosszabbításért támadhattak Veszelék, sőt az is benne volt a pakliban, hogy sikeres tripla esetén nyernek. Csakhogy megremegtek a kezek, egyik kísérletük sem ment be, és ez megpecsélte sorsukat – egyszersmind fennállása eddigi legnagyobb sikeréhez juttatta a Szolnoki MÁV-Coop SE-t.
Másként: idei második kupadöntőjében tehát már nem kegyelmezett Tapodi csapata. ---- Mi döntött a csapata javára? – kérdeztük az aranyérmes edzőjét, Tapodi Pétert.
– Végig rosszul játszottunk, szerencsére a hajrában némi tudatosságot is felfedeztem együttesem játékában, és ez eldöntötte az aranyérem sorsát.

Mit rontott el csapata a harmadik negyed hajrájában, amikor egy 12–0-s rohammal fordított a Szolnok? – tettük fel a kellemetlen kérdést Natália Hejkovának.
– A Szolnok nem adta fel, és abban a periódusban elkapta a fonalat. Tetézte a bajt, hogy mi azokban a percekben roszszul védekeztünk. Végül azért maradtunk alul, mert az utolsó dobásaink pontatlanok voltak. ---- Englert Orsolya: – Ez az első aranyérmem, de remélem, nem az utolsó.
Csákány Emőke: – Megizzadtunk az aranyért, de végül siker koronázta fáradozásunkat.
Papp Krisztina: – Ez volt az idén a második döntőnk – nagyon bízom benne, hogy lesz még egy.
Djelmis Angela: – Fantasztikus mérkőzésen megérdemelten nyertünk.
Seres Éva: – Gratulálok a Szolnoknak. A bajnokságban igyekszünk kárpótolni lelkes szurkolóinkat.
Vajda Anna: – Nüanszok döntöttek a Szolnok javára.
Honti Kata: – Nagyon csalódott vagyok.
Ujhelyi Gábor, a Szeged edzője: – A Sopron elleni tisztes helytállás után a szegedi női kosárlabdázás első érméért szálltunk harcba. A nagyszünet után elsősorban küzdeni tudásból vizsgázott csillagos ötösre csapatom. Kimondhatatlanul boldog vagyok.
Földi Sándor, a DKSK trénere: – Nagyszünetben Eördögh Edit megsértődött, hátat fordított, mi több, feleselt. Ezt egyetlen játékosom sem engedheti meg magának, így ő sem. Az ügynek természetesen lesz folytatása. ---- 1. Szolnoki MÁV-Coop SE (Milka Bjelica, Csákány Emőke, Angela Djelmis, Englert Orsolya, Gina Farmer, Katrina Hibbert, Keresztes Réka, Ana Perovics. Papp Krisztina, Szélesy Judit, Tóth Adrienn, edző: Tapodi Péter),
2. Euroleasing-Orsi Sopron,
3. Szeviép-Szeged,
4. Diósgyőri KSK ---- A 3. helyért
SZEVIÉP-SZEGED–DIÓSGYÔRI KSK 70–64 (19–22, 26–9, 14–11, 11–22)
1200 néző. V: Papp T., Győrffy
SZEGED: FÛRÉSZ 13/6, MÉSZÁROS 21/12, MANDACHE 15/6, Russai 5/3, KAJDACSI 15. Cs: Szopkó, Roczkov 1. Edző: Ujhelyi Gábor
DIÓSGYÔR: Brosovszky 5/3, Eördögh 14, Csávás, ABROMAITÉ 10, NIEUWVEEN 11. Cs: Fodor 10/6, Hadzsovics 9, Koncz 5, Bellovai. Edző: Földi Sándor
Az eredmény alakulása. 4. p.: 7–7. 9. p.: 17–22. 14. p.: 27–26. 18. p.: 44–31. 22. p.: 48–31. 25. p.: 51–35. 29. p.: 58–42. 32. p.: 59–46. 35. p.: 64–53. 38. p.: 67–58
Kipontozódott: Brosovszky (24. p.), Csávás (30. p.), Kajdacsi (35. p.), Nieuwveen (40. p.)

Ezúttal nem volt hasztalan mérkőzés a bronzcsata. Nem, mert mindkét együttes úgy ítélte meg, rengeteget jelent a Magyar Kupa bronzérmének az elhódítása. Az első szakaszt Eördögh eredményességének köszönhetően a Diósgyőr nyerte meg. A fordulatot a második negyed dereka hozta, amikor a borsodiak három és fél perces kosárcsöndjét kihasználva fordítottak a szegediek, mi több, a nagyszünetig 14 pontosra növelték előnyüket. Földi Sándor, a diósgyőriek mestere a szünetben lemondott válogatott játékosa, Eördögh Edit szolgálatairól, akit a második félidőre a lelátóra száműzött. A mérkőzés második felében a nagy szívvel küzdő hazaiak fontos pillanatokban dobott triplákkal őrizték előnyüket és harcolták ki a győzelmet.