Peterhansel úgy érzi, egy nagy családhoz tért most vissza (Fotó: AFP)
– Sokan tartottak tőle, hogy az idén már nem láthatjuk a Dakar rajtjánál. Mi hozta mégis vissza?

– Három-négy hónappal a legutóbbi Dakar után egy kicsit már unatkoztam otthon – semmi verseny, semmi adrenalin –, és elkezdtem azon gondolkodni, hogy visszatérek – mondta Stéphane Peterhansel, aki a Peugeot kivonulása után az idén egy Minivel száguld. – Felvettem a kapcsolatot az X-Raid csapattal. Eredendően az volt az elképzelésem, hogy a feleségemmel indulok, hogy megkérem, navigáljon nekem, de ez különböző okok miatt az idén nem jött össze. Nem baj, majd jövőre...

– Viszont ezzel visszaszállt a terepraliba, s újra egy szuper alakulat tagjává vált.
– A barátaimmal kerültem egy csapatba, itt van Cyril (Despres), Carlos (Sainz) és Nani (Roma)... Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, és őszintén mondom, nagyon örülök, hogy visszatértem.

– Milyen érzés lesz Minivel versenyezni?
– Nem új az érzés, hiszen én nyertem az első Dakart a márkának 2012-ben, majd rá egy évre még egyet, az autó azonban teljesen más. Az egy négykerékhajtású terepjáró volt, ez egy kétkerékhajtású, második generációs Buggy, és nehéz róla bármit mondanom azon kívül, hogy gyors. Mire én bekapcsolódtam a buliba, addigra Carlos és Cyril már elkezdte fejleszteni az autót, úgyhogy mire szeptemberben beleültem, ez már egy könnyen kezelhető kis versenygép volt. Ha összehasonlítom a Peugeot-val, könnyebb vezetni, a motorja is kezelhetőbb, és maga az autó nagyon szépen csúszik keresztbe.

– Volt valami újévi kívánsága?
– Év végén mi már mindig a Dakarra fókuszálunk, a karácsony és a szilveszter is ennek jegyében telik, úgyhogy ha kívánunk valamit, akkor természetesen a győzelmet kívánjuk.

– Mit szól hozzá, hogy az idén kizárólag Peruban zajlik majd a küzdelem?
– Nekem ez jó hír, mert én szeretek a sivatagban versenyezni, szeretem a dűnéket, a bonyolult navigációt – ez a Dakar kicsit olyan lesz, mintha Afrikában lennénk. Tudom, vannak, akik azt szeretik, ha vannak az útvonalban gyors, ralis pályák is, de én örülök neki, hogy így alakultak a dolgok.

Új navigátora van, David Castera – viszont őt is több mint húsz esztendeje ismeri. Hogyan tudnak együtt dolgozni?
– Nagy változás ez, hiszen Paullal (Cottret) majdnem húsz évet töltöttem el a sivatagban, de Cyril (Despres) jó tanára volt Davidnak, mert nagyon profi. Már az első alkalommal úgy éreztem, mintha tíz éve együtt mennénk. Persze, majd a sivatagban derül ki, valójában miként tudunk együtt működni.

– Könnyű önnel együtt dolgozni?
– Nem várok nagy dolgokat, de szeretem, ha valaki jó munkát végez.

– Lévén ön is maximalista, ugye?
– Mit tagadjam? Az vagyok.

– És még milyen?
– Motivált, tapasztalt, és még mindig nagyon élvezem a sivatagi versenyzést. Azért vagyok itt.

– Könnyebb emiatt a Dakar az ön számára?
– Könnyebb? A Dakar? Ugye ez csak valami vicc?!