Két százalék esélyt adtak neki, hogy lábra áll, már a Badwater a célja

Hét évvel ezelőtt, amikor Kelemen Anettet mesterséges kómában tartották, az sem volt biztos, hogy ismét lábra tud majd állni. Ám szerencsésen felépült, s azóta több ultraverseny mellett már háromszor részt vett a Korinthoszon. Célja az amerikai 217 kilométeres Badwater.

„Kétezertizenötben volt egy ideg-összeroppanásom, aminek voltak előjelei, hiszen nagy törések voltak az életemben – mondta a 35 éves Kelemen Anett, aki germanisztikát tanult, s szakfordítói képzést szerzett az egyetemen, jelenleg IT-sként dolgozik. – Fontos embereket veszítettem el, depresszióval küzdöttem, s az ideg-összeroppanás következtében két hétig mélyaltatásban voltam.

Az orvosok két százalék esélyt adtak, hogy ismét tudok majd járni. Aztán a csodával határos módon nem lett maradandó probléma, egy hónap múlva ismét lábra álltam.

Akkor eldöntöttem, hogy véget kell vetni ennek az időszaknak, muszáj változtatnom az életemen. A felépülésem után először sétálni kezdtem, majd az egyik barátom ajánlotta a futást, mondván, remek stresszlevezető. Az elején alig bírtam, ám nem adtam fel, szépen növeltem a távot. Szélben, esőben, hóban – mindig futócipőt húztam. Beléptem egy internetes csoportba, ott találkoztam olyanokkal, akik hosszú távot futnak, majd azt éreztem, hogy ez engem is érdekel.”

Anett úgy érezte, az elejétől kezdve fontos volt neki, hogy jobb legyen az előző napi önmagánál. Sok barátot szerzett az internetes csoportokban, akikkel ugyan nem találkozott, ám a futásnak hála megtalálták a közös témát. Kétezerhúsz nyara óta Csécsei Zoltán az edzője, azóta érzi a folyamatos fejlődést.

„Érzem a változást, mindenben mellettem van, próbál jó irányba terelni. Néha túlzottan is nagy a lelkesedésem, hiszen többet szeretnék futni, mint amennyit előír. Kétezerhúszban 23 óra 39 perc alatt értem be a Korinthosz 160 kilométeres távjára, ám Zoli irányításával tavaly már 21 óra 13 perc lett az időm. Ez is azt mutatja, hogy Zoli edzésmódszere működik. Úgy érzem sokat fejlődtem, és még javulok majd a jövőben, hiszen jó irányba haladok.”

„Kétezertizennyolcban voltam először a Korinthoszon, akkor a 80 kilométeres távon. Teljesen elvarázsolt a hangulata, más, mint a többi, számomra az az esemény az etalon. Nekem nem fizikailag, hanem mentálisan nehéz. Fontos a koncentráció, hiszen nem ér semmilyen inger a futás során, engem valószínűleg ezért fogott meg.”

Ő a legtöbbekkel ellentétben nem tűzte ki célul a Spartathlon-részvételt, viszont a kaliforniai Badwateren szeretne majd egyszer ott lenni.

„Nem célom a Spartathlon. A legtöbb ultrafutónak az, ám nekem abszolút nem.

Nekem az amerikai 217 kilométeres Badwater a vágyam. Ez a Halál-völgyben van, Kaliforniában, nappal ötven fokban kell futni, az éjszakák viszont hűvösek.

Számomra ez az extrém kihívás. Korábban Lubics Szilvia járt ott, láttam róla egy kisfilmet, akkor babonázott meg a verseny. A Kör az idei célom, teljesíteni szeretném a Börzsönyben vezető 150 kilométeres távot. Nem tudom, hogy sikerül-e a harmincórás szintidőn belül beérnem, sokat kell még addig is dolgozom, hogy ez összejöjjön. A Korinthosz 160-on egyértelmű, hogy ott leszek, illetve a MyWayen is részt szeretnék venni, így egyéniben meg akarom kerülni a Balatont.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!