Ismét nyert a Lakers (Fotó: Getty Images)

 

Minnesota Timberwolves–Phoenix Suns 98–100

Ebből most a Suns jött ki jobban. Három vereség után összeszedte magát a Phoenix annak ellenére, hogy a Rubio-Baynes-Ayton trió továbbra sem állt rendelkezésre és bár a dobásaik nem nagyon ültek (34.4 százalékos negatív szezoncsúcs), de védekezésben nagyot mentek és összesen csak hét labdát adtak el, jóval koncentráltabban és fegyelmezettebbben játszottak, mint az utóbbi meccseken. Elöl pedig volt két játékosuk, aki megvillant, amikor kellett, Kelly Oubre Jr. (25 pont, 11 lepattanó, 4 labdaszerzés) okozta a kevesebb problémát a Minnynek, Devin Booker pedig a többet, a hátvéd végül 35 ponttal, 12 lepattanóval és 9 gólpasszal zárt, ráadásul a végén is lehetett rá számítani: az utolsó negyedben ő dobta a Suns pontjainak több mint felét és a hajrában többször is ő válaszolt a Wolves kosaraira. A vereségek után nagyon fontos volt a mérlegük és az önbizalmuk szempontjából is, hogy megtörjék a negatív szériát, főleg, hogy következőleg Denverben nem számítanak esélyesnek. 


A Nemzeti Sport Online szakmai
együttműködő partnere a kezdo5.hu

Elvesztette a fonalat a Wolves. Volt egy jobb időszaka idén a Minnesotának, de az utóbbi találkozókon valahogy nem találja magát a gárda, ötből négyszer kikapott és most is kicsit össze-vissza játékot mutatott be. Elöl Karl-Anthony Towns sokat vállalt és összességében remekül játszott (31 pont, 17 lepattanó, 4 gólpassz, 6/12 tripla), a padról Bates-Diop váratlan 22 pontot tett hozzá, de Andrew Wiggins és Jeff Teague nem volt túl hasznos, a Covington-Napier-Okogie trió nélkül pedig nem tudtak máshoz nyúlni – a negyedik negyedet kilencpontos hátránnyal kezdték, majd próbáltak még rohamozni, de egyszerűen nem volt bennük elég pont ahhoz, hogy fordítani tudjanak. Csapatszinten 30 százalék alatt maradtak a triplavonalon túlról, ami az idei játékfelfogásukba nem nagyon férhet bele, ennek is köszönhető a 98 pont és Towns is úgy fogalmazott, hogy ha nem dobják be azokat a helyzeteket, amiket el szeretnének érni, akkor akadozik a rendszer – most Atlantába utaznak, ott rendbe tehetik magukat. 

A Timberwolves legjobb dobói: Towns 31/18, Bates-Diop 22/9, Wiggins 21/6
A Suns legjobb dobói: Booker 35, Oubre Jr. 25/9, Kaminsky 9/9

Charlotte Hornets–Chicago Bulls 115–116

Zach LaVine felhúzta magát. Előző este Jim Boylen, a Chicago vezetőedzője tüntetőleg lecserélte Zach LaVine-t és nyíltan kimondta, hogy tőle sokkal több kell, ráadásul pocsékul védekezik, míg a játékos úgy érezte, hogy a tréner csak bűnbakot keresett, amit benne talált meg. Nos, egy nappal később LaVine úgy volt vele, hogy akkor tessék, lehet kritizálni: 49 ponttal karriercsúcsot szórt és bevert 13/17 (!) triplát, amellyel a Splash Brothers szintjére lépett, eddig rajtuk kívül más nem tudott legalább 13-szor beköszönni távolról egy meccsen. Azon pedig már meg sem kell lepődni ezek után, hogy ő nyerte meg a mérkőzést a Bullsnak: Coby White labdaszerzése után, az utolsó másodpercben, 115–113-as hátrányban állt bele az utolsó hármasába, ami természetesen be is vágódott a gyűrűbe – ezzel fordítottak és arattak győzelmet a vendégek. Boylen azt mondta, hogy ő mindig is tudta, hogy LaVine milyen játékos, de edzőként neki az a dolga, hogy a lehető legtöbbet hozza ki belőle és ha ehhez kemény szavakra van szükség, akkor azt fogja tenni – hát, maradjunk annyiban, hogy most bejött...

Kiengedte a kezéből a Charlotte. Az őrült találkozó végén fél kézzel már fogta ezt a győzelmet a Hornets, 41 másodperccel az órán nyolc, 26 másodpercnél hét, kilenc másodpercnél pedig még mindig öt ponttal járt előrébb a hazai csapat, de az utolsó percben kaptak három triplát csak LaVine-től, egyet Tomas Satoranskytól, míg ők kihagytak egy büntetőt, majd a végén, faultkiharcolás és büntetőzés helyett Devonte' Graham elhagyta a labdát három másodperccel az órán - ebből született meg LaVine meccsnyerője. Verhetik a fejüket a falba a hazaiak, mert ezt a mérkőzést 47 perc alatt konkrétan megnyerték, hogy utána mit csináltak, az rejtély – Terry Rozier (28 pont, 5 gólpassz, 8/12 mezőnyből), az említett Graham (18 pont, 10 gólpassz, 4/9 tripla), illetve Marvin Williams (21 pont, 9/10 mezőnyből) is remekelt, mégsem tudták ezt győzelemre váltani, úgyhogy zsinórban negyedszer is vereséget szenvedtek.

A Hornets legjobb dobói: Rozier 28/9, Williams 21/6, Graham 18/12
A Bulls legjobb dobói: LaVine 49/39, White 28/12, Carter 17/3

Indiana Pacers–Orlando Magic 111–106

A Holiday tesók erre vártak. A hullámzó, ide-oda billegő mérkőzés végén nem a Pacers addigi legjobbja, Domantas Sabonis (25 pont, 9 lepattanó, 4 gólpassz, 9/15 mezőnyből), vagy talán legbiztosabb kinti dobója, Doug McDermott villant, hanem a Holiday testvérek szállították a győzelmet. Aaron két perccel a vége előtt dobott már egy nagyon fontos kosarat, azzal vezettek 106–103-ra, de a Magic innen kiegyenlített és az utolsó tíz másodpercnek egálról mentek neki a felek – itt Justin kezébe került a labda, aki megbontotta a védekezést, majd gondolkodás nélkül kilőtte a labdát a testvérének, aki addig 0/3-mal állt távolról. Aaron azonban természetesen nem is gondolkodott, beleállt és be is verte a győzelmet jelentő triplát, majd azt mondták erről, hogy kiskoruk óta gyakorolták és modellezték az ilyen helyzeteket, erre vártak már élesben is – végül Justin még ellopta a Magic oldalbedobását és szerzett belőle két büntetőt, amivel az utolsó esélyt is elvette a vendégcsapattól. A tartalékos hazaiak így újabb győzelmet húztak be és továbbra is kicsit a „senki földjén” vannak Keleten: az élcsapatoktól kissé lemaradva, de a többiektől kicsit ellépve a hatodik helyet foglalják el. 

Voltak biztató dolgok. A Nik Vucsevics és Aaron Gordon nélkül érkező vendégeknél a vereség ellenére voltak azért pozitívumok, Evan Fournier (26 pont, 4 gólpassz, 4/10 tripla), mellett főleg Jonathan Isaac (25 pont, 9 lepattanó, 4 labdaszerzés, 2 blokk, 4/6 tripla) remek játékának örülhetnek, de a 13 pontos, 9 gólpasszos Markelle Fultz is jól mozgott, továbbra is remélhetik, hogy jó úton jár a zaklatott időszakot maga mögött hagyó fiatal irányító. Az viszont semmiképp sem jó, hogy az ellenfél szezoncsúcsot dobott ellenük mezőnyből, az utolsó negyedben kész átjáróház volt a védekezésük, ráadásul a végjátékban elöl-hátul belehibáztak, amely miatt megint kikaptak és még mindig nyeretlenek idegenben. További pozitívum, hogy most 40 százalék felett dobtak kintről, pedig ezen a téren ligautolsók, de a védekezés miatt Steve Clifford vezetőedző hangot adott elégedetlenségének, meglátjuk hogy következőleg Detroitban sikerül-e ezen változtatniuk. 

A Pacers legjobb dobói: Sabonis 25, Lamb 14, Holiday 13/3, McDermott 13/9
A Magic legjobb dobói: Fournier 26/12, Isaac 25/12, Fultz 13

Philadelphia 76ers–Miami Heat 113–86

Erődemonstráció. Előzetesen ez számított a játéknap kiemelt rangadójának, hiszen két keleti élcsapat feszült egymásnak, de a Philly egyértelműen jelezte, hogy most nincsenek egy súlycsoportban a felek – brutális teljesítménnyel szedték ízekre a Miamit a hazaiak, egy negyed után 15, félidőben 20, három játékrészt követően pedig 33 pont volt közte, de a különbség nem is itt, hanem 41 (!) pontnál tetőzött. Olyan védekezést mutatott be Brett Brown alakulata, hogy a Heat megmozdulni is alig tudott, elöl pedig megbüntették az ellenfél hibáit, amelyben élen járt a Miamitól Jimmy Butlerért elcserélt Josh Richardson, aki 32 ponttal és 6/7 triplával állt a Sixers élére – mellette Joel Embiid (23 pont, 11 lepattanó, 2-2 gólpassz, labdaszerzés és blokk) és Tobias Harris (19 pont, 8 lepattanó, 7/11 mezőnyből) is remekelt, ezeket a számokat pedig úgy érdemes értékelni, hogy mindenki erősen csökkentett időt kapott a kiütéses győzelem miatt. Az utóbbi időben többször is szenvedő és összességében nem meggyőző Philly ezzel a meccsel most letette a névjegyét és még Butler is csak annyit tudott mondani róluk, hogy „hihetetlenül jól játszottak” – Embiidék zsinórban negyedszer nyertek és ezzel fél meccsre megközelítették a Boston-Miami-Toronto triót a keleti élmezőnyben. 

Kijózanító pofon. Eddig várakozáson felül teljesített a Miami, ezen az estén viszont egy feltüzelt, nagyon motiváltan játszó élcsapat ellen óriási pofont kapott a társaság. Butler sem tudott érvényesülni (11 pont, 5 lepattanó, 3 gólpassz, 5/13 mezőnyből) Ben Simmons őrizetében, de ezzel nem volt egyedül, Kendrick Nunn megállt hat pontnál, a kezdőben a Robinson-Leonard duó összesen 0/8-at dobott mezőnyből és Bam Adebayo sem ment sokra Embiidékkel szemben – csak a padról beszálló Tyler Herro (20 pont, 4/9 tripla) és Goran Dragic (18 pont, 9/11 büntető) játszott legalább elfogadhatóan, de most akkora vereségbe néztek bele a back-to-back második felén, sorozatban öt győzelem után, amelybe idén még egyszer sem. Az első félidőben dobott 35 pont mindent elmond róluk, a végére már a Sixers lazább játékával együtt érték el a 80-at és a 40 százalékos mezőnymutatót, de triplát dobni így sem tudtak, csak 6/24 esett be neki kintről – a Charlotte elleni hazai meccs következőleg nekik áll, ott javítaniuk kell. 

A 76ers legjobb dobói: Richardson 32/18, Embiid 26/6, Harris 19/3
A Heat legjobb dobói: Herro 20/12, Dragic 18/3, Adebayo 12

New York Knicks - San Antonio Spurs 104-111

Vége a sorozatnak. Zsinórban nyolc vereség után tudott újra mérkőzést nyerni a San Antonio, ezzel lezárta szörnyű szériáját, méghozzá egy olyan meccsen, amely sokkal-sokkal simább volt annál, mint amit a végeredmény mutat. A vendégek ugyanis egy pillanatig sem voltak hátrányban, sőt, az első negyedet rögtön 16 ponttal nyerték, a nagyszünetben 25 pont volt közte, de vezettek már 28-cal is, mielőtt erősen visszavettek - semmi sem látszott abból, hogy egy négymeccses idegenbeli túra utolsó állomásán, egy back-to-back második felén léptek pályára. A támadójátékukkal ezúttal sem volt probléma az eladott labdákon és a gyenge büntetőzésen felül, DeMar DeRozan és LaMarcus Aldridge hozta magát, a padról Patty Mills 5/5 triplával extrát tett hozzá, 50% felett dobtak mezőnyből, de ennél is fontosabb volt, hogy végre mutattak valamit védekezésben is - idén erre még nem nagyon volt példa, most viszont az első félidőben összesen 43 pontot kaptak és csak azért nem tartották 100 alatt a New Yorkot, mert a végére tényleg teljesen kiengedtek. A texasiak ezzel idén még csak másodszor nyertek idegenben, ráadásul Dejounte Murray nélkül, most pedig hazatérhetnek, hogy megmérkőzzenek a Lakersszel - lehet, hogy a mai meccsen nagyon meg akarták mutatni a nyáron majdnem Spursbe szerződő Marcus Morrisnak, hogy miről maradt le...

Esélytelen volt a Knicks. Az utóbbi meccsek jó játéka után ezúttal pár perc alatt elúszott ez az este a New York számára, nagyon hamar kerültek jelentős hátrányba és sem elöl, sem hátul nem tudtak annyit változtatni, hogy megnehezítsék a Spurs dolgát - csak annyi maradt nekik, hogy kozmetikázzanak a végeredményen és próbálják elfedni, hogy mennyire nem volt közük ehhez a találkozóhoz. Dave Fizdale vezetőedző szerint amíg nekik semmi sem sikerült, addig a San Antonio hatalmas akarattal küzdött, ez eredményezte a méretes különbséget, úgyhogy nekik rendezniük kell a soraikat - amelyre nincs sok idejük, mert most back-to-back következik a Brooklyn elleni városi derbijük, szintén ebben a csarnokban. 

A Knicks legjobb dobói: Morris 20/12, Portis 16/12, Randle 14/3
A Spurs legjobb dobói: Aldridge 23/6, DeRozan 21, Mills 17/15

Atlanta Hawks - Toronto Raptors 116-119

A második félidőre állt össze a Toronto. Az első két negyedben még nem nagyon találta a védekezését a Raptors, kapott is 61 pontot a nagyszünetig és ez a harcmodor nagyon jól állt az Atlantának, úgyhogy a vendégek égtek is kilenc ponttal a félidőben. A szünetben azonban Nick Nurse eligazította fiait a védekezéssel kapcsolatban, akik vették a lapot, a harmadik negyed elején rögtön kétszer is szépen megfogták a Hawkst, majd dobtak két triplát, ez pedig beindította a motort - a játékrészt megnyerték, majd a záró etap elején a vezetést is átvették az első negyed óta először és többet már ki sem adták ezt a kezükből. A hajrában volt már tíz pont is az előnyük és bár ezt nem menedzselték tökéletesen, de megoldották a feladatot, Trae Young dudaszós triplája kimaradt, úgyhogy újabb győzelmet könyvelhettek el - Pascal Siakam (34 pont, 11/18 mezőnyből, 4/6 tripla) parádéja nagyon kellett ehhez, de Fred VanVleet (25 pont, 9 gólpassz) és Norman Powell (20 pont, 8/15 mezőnyből) is villogott, a padról pedig megint mindenki hozzá tudott tenni. A Raptors így 11-4-gyel holtversenyben második a rendkívül sűrű Keleten, most pedig készülhet a Sixers elleni hazai rangadóra. 

Javult a Hawks, de nem eleget. Az utóbbi mérkőzések borzalmai után ezúttal végig partiban voltak a hazaiak, bár tegyük hozzá, hogy a második félidőben már ha nem is nagyon, de végig egyértelműen a Raptors diktált. A védekezésük továbbra sem az igazi, de valamelyest javult, támadásban pedig Trae Young (30 pont, 10 lepattanó, 10 gólpassz) és De'Andre Hunter (26 pont, 6/10 tripla) extrájának köszönhetően nagyjából tartották a lépést - a végén visszajöttek még a tízpontos hátrányukból és kozmetikáztak a végeredményen, de Young utolsó pillanatban eleresztett nagyon távoli hármasa már a bravúr bravúrja lett volna, ha beesik. Az előző este még rendkívül kritikus Lloyd Pierce vezetőedző is azt mondta, hogy továbbra sem jók, a védekezésük most sem volt megfelelő, de végigharcolták a meccset és az akaratra most büszke, ezen az úton kell folytatniuk.

A Hawks legjobb dobói: Young 30/12, Hunter 26/18, Parker 13
A Raptors legjobb dobói: Siakam 34/12, VanVleet 25/6, Powell 20/9

Cleveland Cavaliers–Portland Trail Blazers 110–104

Ezt sem tudta megoldani a Portland. A zsinórban hat vereségből érkező, egy 42 pontos pofon másnapján, back-to-back pályára lépő keleti alsóházi csapat otthonában sem tudott nyerni a Portland, amely az utóbbi tizenkét meccséből a tizedik vereségét könyvelhette most el. Hiába tért vissza Damian Lillard (23 pont, 7/20 mezőnyből, 8 lepattanó, 8 gólpassz), a mély letargiában lévő gárdát ő sem tudta kirángatni a gödörből, sem védekezésben, sem támadásban nem nyújtottak eleget a vendégek, vezettek ugyan hat ponttal, de voltak tizenöt pontos hátrányban is és összességében a meccs nagy részében inkább ők voltak alul. Lillard egyébként csak a negyedik negyedben 16 pontot szórt, megpróbálta egyedül megmenteni a becsületüket, de ez nem sikerült, 102–97-ig tudtak csak feljönni, ennél közelebb nem jutottak – Hassan Whiteside nem léphetett pályára, most Carmelo Anthony játékában sem volt sok köszönet (11 pont, 5/15 mezőnyből, 0/8 tripla), de a komplett csapat csődtömeg mérkőzések óta, pokoli nehéz feladat lesz innen kilábalniuk és kiegyenesedniük.

Clarkson nagy napja. Előző este pont nélkül zárt a Dallas ellen a Cavs cserehátvédje, ezen a mérkőzésen viszont nagyon felszívta magát és szinte nem tudott hibázni: 28 pontos szezoncsúcsával ő lett a meccs legjobbja, ebből 14 érkezett a nagyon fontos negyedik negyedben, ráadásul összességében 6/6 (!) hármast bombázott a gyűrűbe. Egyébként az egész csapat úgy nézett ki, mintha ez lenne a back-to-back első fele és a tegnapi lett volna a második, jóval energikusabbnak tűntek, mint a Blazers, az ellenfél centergondjait remekül megbüntette Tristan Thompson (25 pont, 9 lepattanó), Clarkson mellett hozta a kosarakat Collin Sexton (19 pont 50 százalékkal), a meccset kihagyó Kevin Love helyén kezdő Larry Nance Jr. pedig dupla-duplázott (11 pont, 12 lepattanó, 4 gólpassz). Egy komoly negatív szériát sikerült lezárniuk ezzel a teljesítménnyel és Clarkson extrájával, John Beilein vezetőedző pedig elégedett is volt játékosai akaratával – hét nap alatt öt meccset játszottak és pont az utolsó sikerült a legjobban, erre büszkék lehetnek.

A Cavs legjobb dobói: Clarkson 28/18, Thompson 25, Sexton 19
A Trail Blazers legjobb dobói: Lillard 23/12, McCollum 20/6, Simons 11/6, Hood 11/3, Anthony 11

Memphis Grizzlies–Los Angeles Lakers 108–109

A végjáték a Los Angelesé volt. Alaposan megizzadt ezért a győzelemért a Lakers, a back-to-backet játszó vendégcsapat tíz ponttal elvesztette az első negyedet és időbe telt, mire valamelyest rendezni tudta a védekezését, úgyhogy volt 15 pontos hátrányban is. A nagyszünetig egyetlen egyszer sem tudott vezetni Frank Vogel alakulata, csak a fordulás után tudott változtatni és a harmadik negyed végére egypontos előnybe kerülni, majd a záró etap elején egy 9–3-as rohammal kialakította az addigi legnagyobb, hétpontos előnyét. Ezt megtartani viszont nem tudta, innentől megint nagyon jött a Memphis, a kissé fáradtan, fásultan mozgó arany-lilák pedig ismét ötpontos hátrányba kerültek – hogy aztán 105–100 után, az utolsó bő két percre megint felszívják magukat és másfél perc alatt egy 9–0-s rohammal újfent átvegyék az irányítást. Ebből Anthony Davis (22 pont, 7/14 mezőnyből, 3/6 tripla, 4 lepattanó, 3 labdaszerzés, 5 blokk) egy triplával és egy visszatett támadópattanóval, LeBron James (30 pont, 14/27 mezőnyből, 6 lepattanó, 4 gólpassz) pedig egy duplával vette ki a részét, az utolsó percre fordulva már megint ők voltak fölényben és bár a végén volt még két hibájuk, amelyből a Memphis akár meg is nyerhette volna a meccset, de ezt most megúszták – nem játszottak igazán jól, viszont valahogy behúzták a győzelmet, úgyhogy továbbra is ligaelsők, most pedig utaznak tovább San Antonióba.

Egy dobásra volt a Grizzlies. Végig partiban volt a listavezetővel a Memphis, amelyben több jó egyéni teljesítményt is találhattunk: Ja Morant (26 pont, 10/16 mezőnyből, 6 gólpassz, 5 labdaszerzés) volt a vezér, de Jae Crowder (21 pont, 6 lepattanó, 4/9 tripla) és Jaren Jackson Jr. (20 pont, 7 lepattanó, 4/7 tripla) is nagyon ponterősen játszott, rajtuk kívül pedig még Brooks és Anderson is elérte a tízpontos határt – 47 százalékkal tripláztak, közelről is jól dobtak, szépen járatták a labdát, ráadásul a lepattanózást is megnyerték, az előző meccseikhez képest abszolút jól néztek ki. A végjátékot azonban elrontották, 105–100-as vezetésük után négy védekezésből kilenc pontot kaptak, míg ők egymás után négy támadást elrontottak, ez pedig ilyen helyzetben, az utolsó egy-két percben nem férhet bele – a végén Brooks ajándékbüntetőjével és Morant clutch kettesével feljöttek egy pontra, de az utolsó dobásra már csak bő egy másodpercük maradt és nem is tudták megoldani. A teljesítményükkel elégedettek lehetnek, a vereség pedig kevésbé lényeges nekik, hiszen alapvetően nem a playoffért hajtanak - következőleg Indianában kell bizonyítaniuk. 

A Grizzlies legjobb dobói: Morant 26/3, Crowder 21/12, Jackson Jr. 20/12
A Lakers legjobb dobói: James 30/6, Davis 22/9, Rondo 14/3

Milwaukee Bucks–Detroit Pistons 104–90

Csak annyit, amennyi szükséges. Ezzel a jelszóval állt oda a mai meccshez a Milwaukee, a kezdőötösben Eric Bledsoe (11 pont, 5 gólpassz) játszotta a legtöbbet, 28 percet, a padról hatan is 13-22 perc közötti lehetőséget kaptak, és ha nem is simán, de végül hozták a kötelezőt. Giannis Antetokounmpo dupla-dupla szériája tovább él, ezúttal limitált idő alatt is komoly károkat okozott a Pistonsnak (28 pont, 12/22 mezőnyből, 10 pattanó, 2 szerzett labda), egyedül talán a 3/9-es büntetőzése nem festett túl jól, de ezzel is együtt éltek a hazaiak, akik elsősorban kiváló csapatvédekezésüknek köszönhették a győzelmet. Sorrendben 24, 23, 22 és végül 21 ponton tartották a négy negyedben ellenfelüket, Brook Lopez 4 blokkal tűnt ki, négy játékos szerzett két-két labdát, a negyedik negyedben pedig Antetokounmpo és George Hill berúgta a motort, futottak egy 12–0-s sorozatot, az itt összerakott 20 pontos fór már bőven elégnek bizonyult – zsinórban hetedszer nyert a Milwaukee, most pedig rövid pihenő után érkezik a Jazz, az keményebb dió lesz. 

Nagyjából a feldobásnál eldőlt. A sérülésből visszatérő Blake Griffinnel természetesen nem kockáztatott a back-to-back pályára lépő Pistons edzői stábja, nélküle pedig félkarú óriás a csapat: a padról beszálló Derrick Rose (20 pont, 8/17 mezőnyből, 6 gólpassz), egyedül nem tudta végig a megfelelő szinten tartani a vendégek támadójátékát. Hiába szálltak be többen is jól a meccsbe a cseresorból, a kezdőötös borzasztó diszfunkcionálisan működött ma mindkét oldalon, ez pedig a keleti listavezető ellen ennyire volt elég: amikor a Bucks úgy gondolta, hogy meglódul, nem nagyon tudták őket megállítani. A meccset talán azért nem felejtjük el azonnal, mert a Pistonsban pályára lépett négy olyan játékos, aki az előző szezonban még a Bucksot erősítette (Tim Frazier, Thon Maker, Tony Snell, Christian Wood), a Hawks vezetőedzője azt mondta, nem emlékszik, hogy ilyen valaha történt volna az NBA-ben. 

A Bucks legjobb dobói: Antetokounmpo 28/3, Matthews 13/6, Bledsoe 11/3.
A Pistons legjobb dobói: Rose 20/6, Galloway 13/9, Drummond 12.

Utah Jazz–New Orleans Pelicans 128–120

Rudy Gobert nélkül más stílusban kellett nyerni. A regnáló Év Védőjének bokája még a Jazz előző esti meccsén sérült meg, azt végigjátszotta, most viszont a center a bemelegítésnél jelezte, hogy túlságosan érzékeny a testrész, így védekezése alapját veszítette el a Utah. Ed Davis személyében a fő helyettese is régóta maródi, így csak sok ponttal nyerhetnek a hazaiak, a lehetőségre pedig természetesen “ugrott” Donovan Mitchell (37 pont, 12/26 mezőnyből, 5 gólpassz) és Bojan Bogdanovic (28 pont, 10/17 mezőnyből, 5 gólpassz), vezérletükkel az első félidőben 74 (!) Jazz-pont került a táblára. Nyilván ezt a dobóformát (pláne egy back-to-back második felén) nem lehetett végig tartani, a Gobert helyén kezdő Tony Bradley hiába dobott parádésan (7/8 mezőnyből, 9 lepattanó), faultgondok miatt nem játszhatott túl sokat, a helyére jövő Jeff Green pedig szintén inkább az előrejátékban jó (ma is 15 pontot és 3 gólpasszt jegyzett), a vendégek pedig elkezdtek közelebb jönni a harmadik negyedben – sőt a negyedikben 113–106-ra zárkóztak, de itt megint jöttek Mitchellék, akik lezárták a meccset. Az aggodalomra adhat okot, hogy Mike Conley egy ilyen meccsen is képes 2/9-cel célozni mezőnyből, illetve Joe Ingles meglepően rossz dobóformája is kitart (1/5 tripla) – ezeket orvosolni kell, hiszen most ötmeccses túrára indulnak és rögtön Milwaukee-ban kezdenek, a tabellán könnyen hátrébb csúszhatnak a mostani kényelmes pozíciójukból. 

Picit bánhatja a Pelicans. A sok sebből vérző, de meglepően masszív New Orleans váratlan ajándékot kapott a sorstól Gobert kiválásával, hiszen a hatékony támadójáték inkább az ő stílusuk, és győzelmükkel tapadhattak volna a playoff-helyekre, ám hiába Brandon Ingram újabb extra meccse (33 pont, 12/24 mezőnyből, 5 gólpassz), Jrue Holiday sokoldalúsága (28 pont, 5 pattanó, 4 gólpassz, 4 szerzett labda, 2 blokk) és JJ Redick négy hármasa, védekezésben azért legalább a „szakmai minimumot” teljesíteni kellett volna a győzelemhez. Már a 44 hazai pontot hozó első negyedben eldőlt, hogy ez nem (ez sem) az a nap, így jöhetett a pontcsata, amiben viszont értékes lehetőségeket hullajtott el a kispad, hiszen Lonzo Ball 5/15-tel, Frank Jackson 0/6-tal, E'Twaun Moore pedig 1/5-tel zárt mezőnyből, ezek nyilvánvalóan egy masszív playoff-csapat otthonában nem férnek bele. A meccs után ráadásul mehettek azonnal Los Angelesbe, vasárnap este már a Clippers otthonában van jelenésük, ott ennél kevesebb esélyük lesz a sikerre...

A Jazz legjobb dobói: Mitchell 37/18, Bogdanovic 28/9, Green 15/3.
A Pelicans legjobb dobói: Ingram 33/12, Holiday 28/9, Redick 20/12.