A borúlátóbbnál is borúlátóbb volt mindenki 1924-ben az olaszok budapesti vendégjátéka előtt.

A Porzsolt testvérek 140 éve alapították meg az első hazai „embersportújságot”.

Volt egyszer egy Húsvéti torna. Egy? Legalább harminc. Jellemzően Bécsben és Budapesten, magyar, osztrák és esetenként, főleg kezdetben, cseh csapatok részvételével.

Elmaradt a Budapest֪–Bécs 1944-ben, jött helyette a Fradi–Újpest – a nosztalgia jegyében.

Csak az utolsó percekben biztosítottuk be a győzelmet 1934-ben a szófiai vb-selejtezőn.

Az aranylabdás ikon utolsó bajnoki meccsére busszal ment a Népstadionba 1974-ben.

Csapkay Károly Ambrosianával játszó Triestinája ihlette a Gól című költeményt.

Kilencven évvel ezelőtt B-válogatottunk Budapest néven kapott ki a délolaszoktól.

Már akkor sem volt elég hó, de az osztrák hadsereg segített.

Tétmeccset sem játszott az őscsapat, mielőtt egyesült a BAK-kal.

A vesztesek összecsapása, a csalódottak ütközete mindig különleges hangulatú, a „csakazértismegmutatom” érzésért küzdő felekről szól.

A modern futballban a csúcsra törés és a hosszú távon megragadás legfontosabb alapfeltétele mégiscsak a pénz volna.

Portugália és Cristiano Ronaldo vb-pótselejtezős remeklése a nézők szempontjából nem volt jó bolt.

A Fradi viszont olyan álmosító játékot mutatott a Sliema ellen, hogy azt még Novotny Zoltán retro közvetítése sem tudta überelni.

Az Oranje egyből szuperrangadóval kezd, ráadásul a vesztes jó eséllyel a házigazda brazilokkal játszik a nyolcaddöntőben.

Az ember minden újat bizakodással vár... Aztán jött a 27. perc és eltűnt a varázs. Nem tartott sokáig.