Női kézi NB I: a DVSC és a Kisvárda is fölényes győzelmet aratott

Elmélkedésem a meccshez (kár, hogy nem a kéziről szól): Egy dolog szurkolni és buzdítani a hazai csapatot: értelmes, jó szövegű dalokat és "melódiákat" hallani (értékeltem, de ezeket most nem részletezem). Más dolog olyan rigmusokat üvöltözni, ami ordenáré-disznó, minősíthetetlen, vállalhatatlan, tajparaszt, vadmarha, tiszántúli ősgyökér és címeres istenbarma "stílus", amit az ultrák képviseltek tegnap (is). Szépen benne volt vastagon az ökörköri kör vezére is. Reszeljétek meg és szégyeljétek magatokat! Ki menni már nem mennétek (vagy max. csoportosan), csak a szátok nőtt hatalmasra. Ember! Vegyetek már vissza! Ezen a meccsen gyerekek, családos emberek, kislányok, nők voltak ott, ti meg a farkatokat méregetitek, mint a 4 éves sárba-fetrengő óvodások. Pár példa a teljesség igénye nélkül, cenzúrázva (hátha nem törlik): - Nincsen hangotok! (leglazább, igen ismert, máshol is használják, de ám nem nagyobb dicsőség egy ötöd akkora szurkolótáborral szemben) - Mocskos lilák! (elfelejtettétek: a lila az lila, de ez nem az UTE) - Qrva gyenge! (általánosságban az ellendrukkerek felé) - Takarodj! (Kifejezetten az éppen kiállított játékos felé) - Repül a korsó....mindenkit megbaxnak a debreceni srácok... - A bíró feleségét otthon qrják! - Piros-fehér az égen....mindekit össze-vissza vertünk...bammeg a jóqrva anyádat! Hogy a Nyíregyházának mi a frászkarika köze van a Bcsabához, azt nem sikerült kideríteni. Hogy szilárdan ürítetek a speaker fejére, amikor legalább 3szor kérte, hogy sportszerűen szurkoljatok: Az is minősíti ezt az labdát lábbal kergetőket nyalva-imádó ugra-bugra bandát. További jó szurkolást lelki szegények. MKSZ: Karikázzátok meg az orrukat.